2017. Január 16., Hétfö

Frissitve:04:32:11

Így lehet megszeretni egy jó pickup-ot: nagy kirándulás egy Fiat Fullback-kel

Nyomtatás

Törzsolvasóink bizonyára pontosan tudják, hogy nem vagyunk a pickup-ok nagy szerelmesei: alapvetően semmi bajunk nincs ezekkel a munkagépekkel, azonban mindig hangsúlyozzuk, hogy azok, akik személyautónak, pontosabban személyautó helyett, családi használatra vásárolják ezeket a batárokat, nem feltétlenül tesznek a legjobb lóra, hiszen számos tekintetben (gondolunk itt főként a menetkomfortra és -biztonságra, vagy éppenséggel a helykihasználásra és a nem éppen álomszerű manőverezhetőségre) kell esetünkben kompromisszumokat kötni.

Ez mind szép és igaz, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy a fentiek csak akkor érvényesek, ha ‘hagyományos’ családi használatról beszélünk, nem pedig különlegesebb igényekről. Ugyanis bizonyos aktív életmódokhoz - legyen az állandó, vagy legalábbis gyakori terepezés, horgászás, vadászás, vagy csupán telek-/erdőjárás -, valamint munkához kiváló társnak bizonyulnak ezek a platós autók.

És ezt nemrégiben mi is megtapasztalhattuk: jó barátnőnknek köszönhetően egy nagy, 12 fős csapattal egy teljes hétvégét tölthettünk el szó szerint az erdő közepén, egy fantasztikus hangulatú faházban Mihálygerge közelében, Magyarország északi határánál.

Amikor Dóri barátnőnk mondta nekünk, hogy a ‘normális’ autók mellé jó lenne egy komolyabb terepjáró is a szállás megközelítéséhez, eleinte csak legyintettünk, de aztán külön felhívott, és jelezte, hogy nem viccel, egy terepjáróra valóban szüksége lenne a társaságnak, főleg ha véletlenül leesik az eső. Az eső aztán szerencsére elkerült minket a hétvége során (persze biztosan csak azért, mert volt terepjárónk, ha nem lett volna, akkor ‘Murphy alapon’ biztosan esett volna), de Dórinak igaza volt...

Szerencsére a Fiat magyarországi importőre kérésünkre segített nekünk: kaptunk egy hófehér Fiat Fullback-et nagy szerencsénkre felépítménnyel, amelyet nemrégiben szinte ugyanilyen formában, csak kézi helyett automataváltóval és kicsit magasabb felszereltséggel teszteltünk nagy pickup-összehasonlító tesztünkben, ahol bizony igencsak jól szerepelt a modell, a csapat ár/érték bajnoka lett.

Bizonyára tudják, hogy alapvetően egy átemblémázott Mitsubishi L200-ról beszélhetünk, ami az emblémáktól, a hűtőrácstól, az első lámpáktól és néhány apró részletétől eltekintve teljes egészében megegyezik a japánok híres igáslovával, amely már hosszú évtizedek óta bizonyítja rátermettségét a szegmensben, s különösen magas szintű megbízhatóságáról, valamint elnyűhetetlenségéről híres.

És hogy miként viselkedett az autó? Nagy örömmel, és egyben meglepődve jelentjük, hogy álomszerűen, soha nem gondoltam volna, hogy egyetlen hétvége alatt ennyire meg lehet szeretni egy ilyen munkagépet. Kezdjük ott, hogy már a Mihálygergére való lejutás is meglepően jó volt: abból kiindulva, hogy üresen, terheletlenül milyen rázós a pickupok (főleg hátsó, laprugós) futóműve, nem is gondolná az ember, hogy terheletlenül egészen korrekt menetklényelemre képes az autó.

Ötödmagunkkal, a platót 5 ember cuccával és sok-sok tűzifával alaposan megpakolva utaztunk, s azt leszámítva, hogy hátul középen szűk illetve nem túl kényelmes az ülés, semmi, de semmi gondunk nem volt az autóval. Vagyis csak annyi, hogy a fényszóró sötétben sajnos nincs a helyzet magaslatán, a halogénlámpa mind tompított, mind pedig reflektor üzemmódban gyengén világít, bár ezen szerencsére különféle speciális izzókkal lehet valamelyest javítani.

A 2,45 literes négyhengeres turbódízel motor 181 lóereje és 430 Nm-nyi csúcsnyomatéka szintén mindvégig a helyzet magaslatán volt, még a személyautós szemmel nézve nagy terhelés dacára is vígan repítette az óriási testet, minden tartományban és sebességfokozatban remekel a motor.

A hatfokozatú kézi váltóban is pozitívan csalódtunk: talán egyetlen másik pickupban sem olyan jó a kézi váltó kapcsolási érzete, mint a Fiat/Mitsubishi párosban, az áttételezés pedig szintén tökéletes, terepezéshez szükség szerint ott a széria felező, az országúton pedig a jó hosszú fokozatoknak örülhetünk, ami csökkenti a zajszintet és a fogyasztást. Apropó, fogyasztás: bármilyen meglepő, de 7-7,5 literes átlagfogyasztással simán el lehet közlekedni az autóval, országúton 7 liter körüli, autópályán és városban pedig valamivel 8 liter feletti étvágyra lehet számítani. A zajszint pedig még nagyobb sebességeknél is személyautós, ami szintén meglepő.

Közúton persze csodák nincsenek, érdemes odafigyelni: a minden évszakban használható abroncsok különösen esőben közel sem képesek olyan kanyarsebességeket biztosítani, mint egy személyautó, és bár már egészen jó a pickupok menetbiztonsága, azért még mindig nem érdemes forszírozni velük a kanyarvadászatot, inkább a békés vezetési stílust kedvelik.

A fék szintén nem képes felvenni a versenyt a személyautókéval, a kormányzás áttételezése pedig olyan, hogy jó sokat, koppanástól-koppanásig közel 4 fordulatot kell rajta tekerni. Cserébe viszont az autó átláthatósága meglepően jó, a kormányzási érzettel szintén nincs baj (a pickupok nagy részénél jobb a Fullback/L200 kormányműve), és a kategóriában óriási dolog, hogy nem csak magasságban, de tengelyirányban is állítható a kormánykerék, így könnyű megtalálni a megfelelő vezetési pozíciót.

Összességében nekem még soha nem volt szerencsém nagyobb távot közúton abszoltálni egy pickuppal, de így, terhelve abszolút jók voltak a benyomások, és ezt utastársaim is alátámasztják. Négy személlyel jóval komfortosabb persze az utastér, mint öt fővel, de ezzel a személyautók legnagyobb része szintén így van. A magasan fekvő utastérbe a bejutáshoz persze jó nagyot kell mászni, de utána semmi gond nincs, és végre hátul sem szűk a lábtér.

Belül minden van, amire egy szükségünk lehet, egyedül egy ülésfűtésnek örültünk volna, ami a magasabb felszereltséghez, vagyis az automataváltós, bőrüléses kivitelhez rendelhető, de máskülönben van érintőképernyős, USB-s és telefonkihangosítós hifi, (egyzónás) automata klíma, fedélzeti számítógép stb. - és ami nagyon hasznos, hogy szériában jár a tolatókamera a Fullback-hez, ami nagyon megkönnyíti a parkolást az óriással. Máskülönben a kategória legkisebb fordulókörével büszkélkedhet az ikerpár, ami persze így sem kicsi (közel 12 méter), de könnyebb vele manőverezni, mint a többiekkel.

És hogy miként viselkedett az autó az ‘éles bevetésen’? Nem meglepő módon mindenki imádta, hiszen az egyedüli közlekedési eszköznek számított a nyaraló és a ‘civilizáció’ között. Dórinak igaza lett: bár a 12 fős társaság 3 autóval érkezett (mindhárom autót teljesen kihasználva, mert a harmadik egy kétszemélyes Mazda MX-5 volt), a másik két ‘normális’ négykerekűt még az erdei út előtt muszáj volt leparkolni, hiszen nem tudtak volna egykönnyen feljönni a házhoz.

Szárazon még csak-csak nem lett volna gond, de amint elmosta volna az eső kissé a meredek utat, rögtön feladták volna a küzdelmet a többiek. Mondanom sem kell, hogy a pickup vidáman repült felfelé, és olyannyira természetesnek vette a körülményeket, hogy még az összkerékhajtást sem kellett aktiválni, simán hátsókerékhajtással ‘utaztunk’. Pedig lehetett volna kapcsolni összkereket, lehetett volna zárni a központi diffit (hátsó ebben a változatban nem volt, de egyébként opcionálisan elérhető), sőt, felező is volt a fedélzeten.

Ja, és az utazás: a tágas platónak köszönhetően volt, hogy a 12 fő egyetlen körben (!!!) feljutott a többi autótól az erdei faházhoz, és azt is alkalmunk volt kitapasztalni, hogy törökülésben volt a legjobb az utazás hátul. Mondanom sem kell, nem azért ment a vitatkozás, hogy ki ülhessen az autóban, hanem hogy kik utazhassanak a platón.

És bár zárható, és elvileg szigetelő felépítmény ide vagy oda, némi por be-beszivárgott a platóra, ennek ellenére nagyon jó szolgálatot tett a nyitható ablakokkal ellátott keménytető. A por pedig kit érdekel, amikor a platóbéléssel ellátott plató akár slaggal is mosható. Ja, persze az autó a 12 fős terhelésre is fittyet hányt, hiszen ami bizonyos körülmények között hátrány, az más körülmények között előnyös - gondolok itt a laprugókra, amiknek (is) köszönhetően az autó hasznos terhelhetősége 1 tonna, amit mi közel sem értünk el.

A felépítményekbe különben nem is mennék bele részletesebben, mert a pickupokra általánosan jellemző, hogy millió cég specializálódik rájuk a kiegészítők terén, úgyhogy a lehetőségek tárháza szinte végtelen, a lényeg, hogy garantáltan mindenki megtalálja a legmegfelelőbbeket, legyen szó platólefedésről, keménytetőkről, platóbetétekről vagy éppenséggel plató-felosztókról, amik a pakolhatóságot könnyítik meg, hiszen felosztás nélkül bizony kellemetlen mindig a több mint 1,5 méter hosszú plató mélyéről kihalászni a cuccokat. Sajnos mindennek keményen megkérik az árát, de sok esetben megkerülhetetlenek a kiegészítők.

Az erdei autózgatásokra visszatérve, összességében a Fiat Fullback terepképességeit közel sem tettük próbára, szerintem a képességeinek a 30%-át is alig használtuk ki, főleg, hogy eső hiányában szerencsére a sár is elmaradt. Viszont minden esetben jó érzés volt az a tudat, hogy ha kell, ott van a zárható központi diffis összkerékhajtás, a felező, a létraalváz pedig köztudottan szinte mindent kibír, így miközben az önhordó alvázas egyszerűbb terepjárók azért sérülékenyek, egy jó pickuppal nehezebb körülmények között sincs ok az aggodalomra a csavarodást illetően.

Az egyetlen szűk keresztmetszetet a nagy méretek jelentik: mivel óriási mind a tengelytáv, mind pedig a hossz, a terepszögek (elöl 30, hátul 22 fok) és a rámpaszög (24 fok) azért korlátozott, a tisztességes hasmagasság ellenére. Cserébe viszont a 45 fokos oldaldőlési szögbe még belegondolni is ijesztő, mi körülbelül 30 fokig merészkedtünk el és már akkor is féltünk… Apropó, a használhatóságot tovább fokozza a 3,1 tonnás (fékezett) vontatási kapacitás, ami bár nem a kategória legjobb értéke (vannak, akik a 3,5 tonnát is elérik), összességében így is óriási.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a pickupokat - legyen szó akár a Fiat Fullback-ről, akár konkurenseiről - továbbra is feltételekkel érdemes kezelni, hiszen átlagos használatra, egy sima családi autó helyett egyáltalán nem javallottak. Viszont a fentiekből is kiderül, hogy mennyire jól teljesítenek, ha a körülmények nehezednek, így ezeknek a modelleknek a létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen.

Én például a ‘nagycsapatos’ baráti hétvége után annyira megszerettem a Fullback-et, hogy autós álomgarázsomban sok ‘hagyományos’ autó mellett biztosan ott lenne a helye, hiszen néha-néha kiváló szolgálatot tenne, mégpedig épeszű módon közlekedve anélkül, hogy a menetkényelem vagy a menetbiztonság gyenge színvonalra kerülne. Csak nem győzzük hangsúlyozni: a helyükön kell kezelni ezeket az autókat, és arra kell használni őket, amire tervezték a mindeneseket.

S hogy mennyiért lehet beleülni egy ilyen Fiatba? Tesztautónk a kiegészítők (tehát a vonóhorog, plató betét, felépítmény stb.) nélkül listaáron 8,43 millió forintba kerül, ami nem hangzik kevésnek, de: ha kicsit jobban beleássuk magunkat a kínálatba, bizony megtapasztalhatjuk, hogy a Fiat a legolcsóbb a szegmensben, ikertestvérénél azonos konfigurációban körülbelül 150 ezer forinttal, a drágább konkurenseknél pedig akár 1,5-2 (!) millióval kerül kevesebbe, ami rengeteg pénz, ráadásul bár utastere egyszerűbb kialakítású és gyengébb minőségű (kemények a műanyagok), mint a legjobbaké, a valós értékek tekintetében bármelyik modell komoly ellenfele, hiszen éppen abban jó, ami igazán fontos: hajtásláncban, futóműben, kialakításban, praktikumban, kényelemben. Egyébként az automataváltós, még jobban felszerelt csúcsmodell is megáll 8,94 millióból, vagyis megéri felárát, de annyira jó volt ez a kézi váltó, hogy sajnálnám a hiányát.

Ja és nem szabad elfelejteni, hogy mivel teherautókrók beszélünk, a cégek visszaigényelhetik az ÁFA-t, ami azt jelenti, hogy egy már alapszinten is igazán jól felszerelt fullback 6,6 millió forintot kóstál, ami bizony nem hangzik rosszul, főleg hogy ennyiért a bivalyerős 181 lovas dízel is a mienk. És akkor még egy forintot sem alkudtunk. Nem kérdés, sok-sok értéket ad az autó ezért a pénzért, de az ÁFA visszaigénylésnek azért ára is van: többek között folyamatosan kell töltögetni azt a fránya menetlevelet...




Hozzászólások  

 
#1 Andras79 2016-10-18 19:54
Imádom a kis Grande Punto-mat, de bizony ritkán (évente néhányszor) előfordul, hogy földutas terepre tévedünk, és olyankor nagyon könnyen leér a kisautóm alja, főleg ha terhelve is van, és általában ez így van ilyen helyzetekben, ugye ahogy "Murphy törvénye" is előírja! Ilyenkor nagyon jól jönne egy ilyen Fullback, és ha lenne fölösleges 9 millióm nem is gondolkodnék, hogy vásároljak-e is egyet! De hát sajnos nincs ennyi pénzem, sőt még helye sem igazán lenne a panel előtt egy ilyen monstrumnak... :-(
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark