Ön dönt, hogy milyen témákat dönt a szürkeállományába!

Cinkosok vagyunk mindannyian. Igen, mi is, itt a szerkesztőségben. Lelkiismeret furdalásunk is van, mert bár igyekszünk, mégis úgy érezzük, van még mit tennünk azért, hogy kiterjesszük, vagy ami tán még fontosabb, helyes mederbe tereljük hazai közlekedési kultúránkat, mely mára odáig süllyedt, hogy a szópár említésekor mindenkinek az autóból kiordító, állati elmével közlekedő sofőrök jutnak eszébe.

Mind cinkosok vagyunk, hisz annyiszor pazaroljuk ép ésszel mérlegelve semmi érdemlegeset nem mutató emberekre, agymosott témákra figyelmünket, hogy közben a feledés homályába vesznek azon nagyjaink, akik találmányaikkal, fejlesztéseikkel bőven kiérdemelték, kiérdemelnék, hogy munkásságukat, életútjukat, nemes lenyomatként készített alkotásaikat megismerjük és megőrizzük a következő generációknak.

Ön dönt, hogy milyen témákat dönt a szürkeállományába!

Nem kétség, ha helyesen ápolnánk közlekedési kultúránkat, időről időre megemlékeznénk az automobilizmus hasábjain heverő, méltatlanul rég elfeledett hazai zsenikről, tárgyi örökségünkről, többet írnánk nemzetünk közlekedés-történetéről, a hozzá kapcsolódó ipartörténetről és nagyobb figyelemmel kísérnénk a ma aktív nagyokat, bizony mi is értékesebb láncszemek lehetnénk a véleményformálásban - abban a jó irányú értékadásban, melynek higgyék el, bőven van pozitív hozadéka hétköznapi jelenünkben is.

Ford, vagy Ford és Galamb – nekünk nem szabad, hogy mindegy legyen!

Érdemes bemutatni például, hogy mennyi munka és innováció van egy nemes használati tárgy, mondjuk egy új autó, egy modern közlekedési rendszer, vagy akár közúti műtárgy életre keltésében, fenntartásában. Időnként nem árt megemlékezni, hogy hány gondos kéz szó szerinti munkájának gyümölcse épített világunk, mennyi verejtékkel jár, míg egy ifjú, értelmes fiatalból komoly szaktekintély lesz. Az emlékezés pedig visszaadhatná a munka és tudásalapú előrébbjutás értékét.

A szorgos hazai kezeket kell megbecsülnünk, ők érdemlik meg!

Biztos vagyok abban is, hogy sokan látnák máshogy a közlekedési érát, ha jobban megismernék, mekkora potenciál volt, mi több van manapság is a hazai közlekedéstudományban, a hazai „helyváltoztató” ipar eme szegmensében tudásismeret terén, ráadásul a szakterületek tárháza elképesztően sokszínű még ebben a picinyke tortaszeletben is.

Gondolták volna, hogy nemzetközi viszonylatban sincs szégyenkeznivalónk például járműfejlesztőkből? Nem egy híres, ma is jól prosperáló márkánál dolgozott, alkotott magyar elme, és bár nagyon keveset tudunk róluk, de komoly hazai szaktekintélyeink születtek anyaföldünkön a közlekedés lebonyolítását, az infrastruktúra alakítását, vagy akár a járműgyártáshoz szükséges technológiát magas szinten űző műszakiak között is.

Bela Barenyi?! Nem, nem és nem! Barényi Béla, a magyar származású fejlesztő remekműve

Nem kell Önöknek bemutatnom például a magyar motorgyártás legendás úttörőjét, Bánki Donátot, aki az egyetemi oktatásban is jeleskedett, vagy picit visszább pörgetve az idő kerekét ott volt Galamb József, a Ford zsenije, kinek neve egybeforrt a híres T-modellel.

Ugyanakkor van egy halom szinte soha nem ízlelt, mégis csupa nagybetűs név: a T-modell tervezésében segédkező Balogh Károly, vagy Farkas Jenő, ki szintén a Ford hírnevét öregbítette a Fordson traktorral és az A-modell konstrukciójával. Hátborzongató belegondolni, hogy ez csak egy autómárka, melynél rögtön három nevet tudtam felhadakozni, és mennyi magyar bástyával rendelkező gyáróriás van még!

Anisits Ferenc nélkül ma nem lennének olyan jók a BMW dízelek

Kicsivel későbbi generációkból csemegézve Anisits Ferencet sem lehet kihagyni az épp csak ízelítőül szolgáló sorból, hisz több mint egy tucat BMW motortípus fejlesztését irányította, de ott van a konkurens német márkák legendás alakja, a magyar származású mérnök-feltaláló Barényi Béla, aki az autók passzív biztonsága terén alkotott maradandót és szabadalmait akár órákig sorolhatnánk.

Muszáj megemlítenem kedvenc Ikarusom konstruktőrét, ifjabb Zerkovitz Bélát, a „faros” megalkotóját, de például a magyar gyár főmérnökeként dolgozott Michelberger Pál is, aki először dékánként, majd a BME rektoraként is letette a névjegyét.

A világ egyik legszebb busza! Örömmel vagyok honfitársak javára elfogult!

A közúti járművek fejlesztői, alkotói mellett számos kapcsolódó szakterületen szereztek világhírű érdemeket magyarok. Kálmán Rudolf Emil amerikai-magyar villamosmérnök, matematikus, a szabályozáselmélet és a folyamatirányítás mindentudója, mégis megbecsült név a közlekedésben jártasok számára is, hiszen a forgalomtechnikában szinte minden modern lámpavezérlés, forgalomszabályozási metódus fontos eleme a Kálmán-szűrő, vagyis az általa kigondolt, diszkrét rendszerek állapotterére alkalmazható matematikai eljárás.

Balesetelemzés, szoftverfejlesztés – újabb magyar ujjlenyomat a világban

Más vizekre evezve, de a közlekedést nem elhagyva érdekességképp említem meg a manapság sem tétlen Dr. Melegh Gábort, aki „civilben” igazságügyi gépjárműszakértő és a Virtual Crash nevű, magyar-szlovák fejlesztésű 3D-s, szakmailag elfogadott balesetelemző program egyik fejlesztő-tulajdonosa.

Bizony, a közlekedés szegmense jócskán túlmutat az autókon. Ahhoz, hogy autózhassunk, valakinek le kell gyártani az általunk olyannyira szeretett járműveket, de azokat a gépsorokat is, ahol a vasszekerek születnek, és ha már megvannak a járgányok, komoly szakértelem, izgalmas fejlesztések, egyéni ötletek szükségesek, hogy miként lehet egyre hatékonyabban áramoltatni a járműveket azokon az utakon, azokkal a kiegészítő létesítményekkel, melyeket szintén mi, emberek alkottunk.

Az infrastruktúra terén is dicsekedhetünk

A magasztos célhoz, hogy saját szakterületünkön – a közúti közlekedésben - hangsúlyt adjuk a hazai értékeknek új cikksorozatot indítunk, melyben megpróbáljuk megismertetni Önökkel az automobilizmus történelemkönyvének hasábjaira méltán került hazai nagyjainkat és alkotásaikat.

Természetesen, miközben belevágunk a jó értelembe vett súlyos egyéniségeinek felkutatásába, bennünk is felmerül a kérdés, hogy igazságos-e egy-egy nagy ívű alkotást, vagy forradalmi ötletet pusztán egy ember életművének tulajdonítani, hisz azok szinte mindegyike komoly csapatmunkával jött létre.

Velős felvetés, viszont, ha abból indulunk ki, hogy minden csapatban a kapitány fogja össze és emeli négyzetre a tudást, mutatja az irányt, no meg minden sikeres kollektívában van egy olyan géniusz, aki ötleteivel biztosítja a folyamat belobbantásához szükséges és elengedhetetlen szikrát, akkor talán nem tűnik túl inkorrektnek egy-egy főtervezőt, szellemi ötletadót, markáns alakot kiemelnünk, hogy legalább néhányukat „megmentsük” az arcpirító utókori mellőzöttségtől.

Adler, ahogy Járay Pál megálmodta

Attól a mellőzöttségtől, amibe jobban belegondolva nem is értünk, hogy miért alakult ki. Kötelezően tanulunk vitatott történelemről, zsarnok uralkodókról, kétes megítélésű politikusokról, jogosan meg nem értett művészekről, a hangyák szaporodásáról, míg a hazai tudományos élet, vagy mérnöki terület értékeiről alig esik szó. Nem baj, közös összefogással ezen is változtathatunk!