Úton az önvezető autók felé – a vezetői asszisztensek

Nyomtatás

Az informatikai innovációs forradalom minden kétséget kizáróan napjaink egyik leglenyűgözőbb jelensége, ami az élet szinte minden területén szignifikáns változást hozott. Az új idők szele természetesen az autóipart is megfújta, aminek eredményei a számos izgalmas újdonság mellett a vezetői asszisztensek, aktív és passzív biztonsági rendszerek formájában jelennek meg.

Az autózásban – ahogy az élet minden területén – egyre nagyobb hangsúlyt kap a biztonság. Alapvetően jó irány, és az előző évszázad végén megfelelő lépések forradalmasították ezt a területet, elég csak a korszakalkotó légzsákra, a biztonsági övre gondolni. Ezek az eszközök sokszorosára növelték a túlélési esélyt, azonban a mérnökök számára még mindig jelentős potenciál volt az aktív és passzív védelem fejlődésében is.

Később, amikor megjelentek az elektronikai rendszerek az autókban, érkezett a fékezés során is megfelelő irányíthatóságot nyújtó ABS vagy a kanyarban való megcsúszáskor stabilizáló ESP, s mindeközben a szenzorok, radarok, kamerás és ultrahangos eszközök térnyerésével olyan lehetőségek nyíltak meg a szakemberek előtt, amiről korábban álmodni sem mert volna senki. Ezzel együtt a felhasználói igények is gyarapodtak, hiszen a vásárlók újabb, modernebb extrákat szeretnének látni mindenütt, továbbá a saját maguk és a család, gyermekek biztonsága ugyanúgy sokat nyom a latba.

A megannyi légzsák, a különféle ötvözetekből speciális szoftverekkel megtervezett, különösen szilárd karosszéria és az alapvető elektronikus rendszerek már nem elégségesek. Ezúttal olyan megoldásokat szedtünk csokorba, amelyek a mindennapi autózást a modern technika segítségével teszik még biztonságosabbá, óvják meg testi épségünket vagy épp a járművet. Ráadásul manapság már eljutottunk oda, hogy ezek az egykor csak felsőkategóriában szereplő asszisztensek, segédek ma már a kompaktok javában elérhetőek, sőt, szép lassan még lejjebb szivárognak.

Kezdjük a kényelemmel, azaz a komfortnövelő opciókkal, amelyek egyben a biztonságban is szerepet játszanak. Ilyen például az aktív tempomat, amely a hagyományos sebességtartó automatikán túl alkalmazkodóképességgel gyarapodott. Mindez persze alapvetően a komfortra irányul, hiszen a sofőrnek nem kell az autó előtt hol lassabban, hol gyorsabban haladó járművek sebességét figyelnie és utánállítani a tempomatot, hanem a komplett folyamatot a vezérlés végzi el. A sok esetben radaralapú tempomat lényegében a gépjármű előtt haladó autók mozgását, távolságát monitorozza és ennek megfelelően, valamint a sofőr által beállított távolságértékre alapozva szabályozza a sebességet.

A rendszer a tudásától függően képes akár féknyomást is kivezérelni, azonban túl nagy sebességkülönbség esetén – az adott rendszer képességeitől függően – inaktívvá válhat, és mindeközben tájékoztatja a vezetőt, hogy most már neki kell cselekednie. Bizonyos távtartó tempomatok csak adott sebesség-tartományban működtethetőek, míg másikakban araszolási funkció teszi tehermentesebbé a dugózást. Ennek kapcsán manapság már megszokott látvány a szélvédő mögött összezsúfolódott érzékelő tömeg, amely előre néző kamerát, radart, eső- és fényszenzort, illetve egyéb megfigyelőket tartalmaz. Nem véletlenül: már vannak olyan típusok, amelyek ilyenkor irányítani is képesek magukat a torlódott forgalom haladási irányának, valamint az útfelfestéseknek megfelelően.

Ugyanígy az adaptív világítás is a kényelmet szolgálja, de mindeközben a megfelelő megvilágítás aktiválásával a biztonságot is fokozza. Ezek a rendszerek többfélék, de általában képesek állítani a fénykéve helyzetét, a megvilágított terület nagyságát és adott esetben a reflektor funkciót is kezelik. Alapvetően a kamera képe alapján dönt a vezérlő, amely a gépjármű előtti tér fényviszonyokat elemzi. A megoldás már a xenon korszakban is megvetette a lábát, azonban az ilyen eszköz előnye igazán a LED-es fényszórókkal aknázható ki igazán. Ezeknél a lámpáknál a vezérlő érzékeli a szembejövő vagy épp a gépjármű előtt haladó autót, s ennek tükrében lekapcsolja az ahhoz a területhez tartozó LED-et vagy LED-eket. Természetesen a kanyarkövetés itt már alapvető igény.

Hamarosan pedig érkeznek az akár 500-600 méterre is elvilágító lézeres fényszórók, akiknek pedig mindez nem elégséges, azoknak az éjjellátó rendszerek nyújtanak hatékony segítséget, jellemzően borsos áron. Míg a LED-es, adaptív lámpák már a kompakt kategóriában sem kirívóak, addig az éjjellátók továbbra is a luxus szegmens privilégiumai.

Ha már a látás csodájánál járunk, akkor nem mehetünk el szó nélkül a parkolásban segédkező rendszerek mellett sem, amelyek ma már több szinten érhetőek el, s számottevően képesek csökkenteni a karcolás, húzások, kellemetlen horpadások létrejöttének esélyét. Ma már szinte lehetetlen autót eladni tolatóradar nélkül, azonban ugyanilyen hasznos az első részt felügyelő szenzorsor is.

A következő lépcsőfokot a tolatókamera, majd a 360 fokos képet nyújtó rendszer jelenti, a csúcs pedig egyértelműen a parkolóautomata. Szenzorok hadával és aktív beavatkozókkal felvértezve ma már párhuzamosan, halszálkában és merőlegesen is képes lehet beállni egy üres helyre kedvencünk. Erre sokan szúrós szemmel tekintenek, hiszen valóban a parkolási tapasztalatot, rutint csökkentik, azonban egy nagyváros sűrű forgatagában sokszor jól jön az elsőre magabiztosan beparkoló rendszer - feltéve, ha használatát rutinosan elsajátítjuk. További előrelépést jelent a hűtőmaszkba épített, oldalra figyelő kamera, amely beláthatatlan kereszteződésekben jön jól, emellett ma már egyre gyakoribb a parkolóhelyről való kitolatáskor a keresztforgalmat monitorozó rendszer is.

Az aktív biztonságban kiemelt szerepet játszik a sávtartó és holttérfigyelő asszisztens, amelyek kiváltképp autópályás haladáskor képes a kellemetlen helyzettől megóvni a sofőrt. A holtteret vagy kamerával vagy ultrahangos szenzorral figyeli az autó, és szükség esetén vizuális vagy hallható jelzést ad a sofőrnek, felhívja a figyelmet, hogy a holttérben másik jármű tartózkodhat. Jellemzően a tükörbe épített fényjelzéssel vagy sípolással jelez.

A sávtartó segéd lényegében ennek a funkciónak a kiegészítése, amely nem a forgalmat, hanem a felfestést, azaz a sávban való haladást figyeli. Amennyiben a járművezető index nélkül próbálja meg átlépni a terelővonalat, úgy a sávtartó jelzést küld a számára. Ennek fejlettebb verziója már aktív rendszer, és a terelővonal irányjelző nélküli megközelítése esetén képes a kormányzásba beavatkozva a sáv közepe felé terelni az autót. Sőt, vannak típusok, ahol beállíthatjuk, hogy a rendszer a kormányzásba beavatkozva minden esetben a sáv közepén igyekezzen tartani járművünket.

Érdemes megjegyezni, hogy ez az asszisztens jellemzően időkorlátos működésű, nem használható tartósan biztonsági megfontolásból, leginkább a csökkent figyelem, az elálmosodott vezető hibáját igyekszik korrigálni. Noha nem olcsó extra, egy esetleges ütközés esetén a kár a rendszer árának többszörösét is meghaladhatja. Ugyanez a rendszer alkalmas a vezető éberségének megállapítására is, kiindulva a sávtartás, illetve a kormányzás adataiból. Amennyiben a vezérlő úgy ítéli meg, hogy a sofőr fáradt, figyelmetlen, úgy pihenőt ajánl neki.

Végül következzen a passzív biztonság, amely a legkellemetlenebb téma mind közül. Ahogy az ABS, majd az ESP kötelező lett az utóbbi években, úgy a ráfutásgátlót, más néven az automatikus vészfék funkciót is hamarosan minden új autó számára előírja majd az Európai Unió. Az úgynevezett PreCrash rendszerek több lépcsőben lépnek működésbe.

Az első a figyelmeztetési fokozat, amikor a szenzorok alapján az előttünk haladóhoz képest nagy sebességkülönbséget és a fékezési szándék hiányát érzékeli a vezérlő. Ilyenkor még csak vizuálisan vagy hang útján figyelmeztet, azonban amikor már túl csekély a két jármű közötti távolság, akkor aktívan szükséges beavatkozni, s kivezérelni bizonyos időtartamra a maximális féknyomást. Kisebb tempónál, 50-60 km/h alatt ez tökéletesen elégséges a ráfutásos koccanás elkerülésére, nagy tempónál vagy túl nagy sebesség különbség esetén pedig az ütközés nagyságát, a keletkező kárt képes hatékonyan csökkenteni a rendszer. Mivel jellemzően a ráfutásos baleset adja a károk legnagyobb részét, ezért egy ilyen figyelmeztető-rendszernek van a legnagyobb haszna.

És mindez csupán a kezdet, hiszen kirajzolódni látszik, hogy az asszisztensek összehangolása, illetve integrálása egyet jelent az autonóm, azaz önvezető autó létrehozásával. Sokan egyelőre ódzkodnak a temérdek biztonsági extrától, mondván ezek megjelenése előtt is képes volt az ember közlekedni, azonban sok esetben valóban hatékony segítséget nyújtanak ezek a rendszerek, megóvva a tulajdonost egy-egy figyelmetlen pillanat kellemetlen következményeként jelentkező balesettől.

Ma már egyre több gyártó kínál akár külön-külön, akár csomagban biztonsági extrákat, vezetői asszisztenseket, ráadásul egyre elérhetőbb áron. A kezdeti milliók helyett már komplett megoldásokat láthatunk 2-300 ezer forintért, amelynél a legapróbb ütközés során is nagyobb kár keletkezhet.

Mi pedig nem vagyunk restek a vásárlás előtt álló kedves Olvasóinkat buzdítani arra, hogy a kiszemelt modell tesztvezetésekor próbálják ki és adott esetben bátran pipálják be az extralistán ezeket az asszisztenseket, a befektetés ugyanis a későbbiekben megtérülhet, legyen szó anyagiakról vagy emberéletekről.




Share/Save/Bookmark