Renault Wind 1.6 teszt - Széllel bélelt vidám kékség

Nyomtatás

Vegyes érzelmek közepette vettem át a Wind kulcsát. Bár ez így teljesen nem igaz, hiszen épp órát tartottam, miközben kézhez kaptam a manapság divatos, bicskaszerűen nyíló kis eszközt, de amint az autóhoz értem, elleptek az említett vegyes érzések. Ennek ellenére a „szél” (angolul a wind szó szelet jelent) hamar elfújta kétségeim, és a teszthét végére nagyon összebarátkoztunk a szépséges kék színben pompázó Winddel.

Az vegyes gondolatok forrása a külcsínnek volt köszönhető. Bár tudván, hogy a lemezek alatt sportos technika - a Twingo RS műszaki alapja - rejlik, kétségkívül férfiautóról beszélünk, bár a laikus szemlélő szemében az aranyosan bumfordi orr, az egyébként hangulatos kék árnyalat, a játékos formák okán női holmivá avanzsál a kis Renault - pedig higgyék el, közel sem az. 

Külön fájó pont volt számomra, amikor egy kedves ismerősöm megkért, hogy maradjunk távol az autótól, nehogy meleg párnak tituláljanak minket az utcán elhaladó emberek. No mindegy, jobban megvizsgálva a formákat kifejezetten tetszetős részleteken akadhat meg tekintetünk. Az orr persze tényleg kicsit bumfordi, de kedves arca mosolyra deríti a járókelőket, akik kivétel nélkül megfordulnak a kék csöppség után; egy-két napig bizony szokni kellett, hogy mindenki alaposan megnézi a Windet, sokan kedves vigyorral, biccentéssel reagálnak, de azért bőven akad, aki a szokatlan forma vagy egyszerűen csak az irigység miatt nem tudja levenni róla a szemét. Számomra a legizgalmasabb formai megoldásokat a fenék tartogatta. Kezdve a minimális méretű hátsó  ablak mögötti két domborulattal, melyek a speedsterek világát idézik, folytatva a tetszetős vonalvezetésű hátsó lámpákkal, a finom kis légterelővel és a lenn középen csücsülő tolatófénnyel, végül a bal oldalt kivezetett kipufogóval, melynek a későbbiekben még szerepe lesz.

A külcsínre tehát abszolút nem lehet panasz, a kék színhez ráadásul rendkívüli módon passzolnak a félig feketére fújt 17 colos könnyűfém felnik - és a fényszórón belül a távolsági fény köré is kékszínű műanyag karima került, ami szintén rímel a lemezek fényezésére. Eddig még nem említettem az autó egyik fő attrakcióját, a gombnyomásra lehajtható kis tetőt, ami igazi élménybombaként hat. A matt fekete műanyag elem a reteszelő manuális oldása után pillanatok alatt (12 másodperc) eltűnik a csomagtér feletti kis rekeszbe. A „vetkőzés” csak álló helyzetben történhet, de amennyiben valamit nem jól csinálunk, a fedélzeti számítógép azonnal tudtunkra hozza, milyen lépések szükségesek a művelet elvégzéséhez.

Bár hűvös októberi időjárást kaptam a nyakamba a Wind volánja mögött, nem tehettem meg, hogy nem autózom nyitott tetővel egy egészségeset. Az első kísérletet 5-6 fokban tettem; bőrdzseki, fűtés felteker, ülésfűtés bekapcsol, és már indultam is a nagyvilágba.

És még ilyen alacsony hőmérséklet mellett is élvezhető volt a kis kékség, bár kétségtelen, hogy mohóságomért megfizettem, és a takaró alatt forró teával töltöttem az est hátralevő részét. Ám később kellemesen langyos őszi idő köszöntött be, ekkor már teljesen egyértelmű volt a tető nélkül való haladás, és 90-100-as tempóig tökéletesen használhatónak bizonyult a Wind hátracsapott tetővel.

Bár eddig lehet, hogy nem győztem meg az autó férfias mivoltáról a kedves olvasót, de most ezt pótolom. Hangulatos. Ennél jobb szó jelenleg nem jut eszembe, ami tökéletesebben leírná a Winddel való autózást. Az 1,6 literes szívómotor 133 lóerejével egyrészt agilisan mozgatja az apróságot, másrészt itt jön be a képbe a korábban elvarratlan szélkánt maradt kipufogó. Már alapjáraton is hallható mély, kissé ideges gurgulázása menet közben, fordulaton még tovább fokozódik és öblös-érces hangját megunhatatlanul hallatja, ami nyitott tetővel igazán utánozhatatlan élmény. Az ember gyakorta gurulás közben is finoman odabök a gázpedálnak, csak hogy hallhassa a mély, öblös hangot, ráadásul egyesből kettesbe való gangolásnál mindig kedves horkanással nyugtázza a kocsi a műveletet.

Az egészségesen erős szívó blokk készséggel gyorsítja a Windet, ezt az általunk mért 9 másodperces nulla-százas sprint is bizonyítja. A karakterisztika szimpatikus, már alulról is egészen jól húz, 4000-es percenkénti fordulat felett pedig kifejezetten sportosan pörög, egészen hétezer fölé. A hozzá kapcsolt váltót is szerettem, francia mivoltát meghazudtolóan könnyen kapcsolható, a fokozatba való "szigeteletlen" bekattanás pedig a már emlegetett hangulatossághoz szintén hozzátesz. Ha nagyon bele akarnék kötni, akkor az áttételezés rövidségét hoznám fel, amit egy hatodik fokozat bepakolásával könnyen orvosolhatnának a Reanult-nál.

Elkélne bizony a hatodik, ugyanis 100-nál már 3100 körüli értéken áll a fordulatszámmérő mutatója, míg 130-nál már 4100-as percenkénti fordulat felett pörög. Ezzel semmi gond nincs egészen addig, amíg fel nem merészkedünk az autópályára, vagy be nem gurulunk egy töltőállomásra.

A magas fordulat a mély hanggal, valamint a kabrióságából következő magasabb szélzajjal kiegészülve autópályázásnál kifejezetten hangos, búgó, kellemetlen; ha nincs utas, akkor a rádió üvölt, ha pedig van, akkor a párbeszéd hat veszekedésként. Utazóautóként tehát nem túlságosan megnyerő a Wind, persze ha a kényszer diktálja, néha napján kibírható egy-egy ilyen etap is. A fogyasztás kissé lehangoló lehet, ám a teljesítmény ismeretében a 8,2 literes tesztfogyasztás és a 7,7 literes normakör sem nevezhető vészes adatnak, bár hozzátenném, hogy a norma terén egy 330 lóerős Nissan 370Z is alig teljesített rosszabbul...

Folytassuk a futóművel! A motor mellett ez volt a másik kedvencem a szeleburdi Renault-ban. A Twingo RS-ből származó szerkezet kifejezetten kemény, ideges, sportos karakterisztikával lepi meg az embert. Rosszabb utakon hangos felütésekkel adja tudtunkra, hogy fordítsunk több figyelmet az úthibák közti szlalomozásra, viszont jóféle aszfaltcsíkon széles vigyort csal arcunkra. Tényleg feszes, alig dől, ráadásul gyors kanyarvételeket tesz lehetővé. Szerencsére játékosabb fajtával van dolgunk, így ha kedvünk tartja, nagyobb tempójú kanyarban gázelvétellel finom fenékmegindításra bírhatjuk, a gumit és a technikát nem sajnáló sofőrök pedig a bivalyerős kézifékkel segíthetnek rá a dologra, mégpedig igazán hatásosan.

A jó hangulat a beltérben is folytatódik. A barnás bőrülések egyrészt finom anyagból készültek, másrészt jól tartanak, ami el is kél a fordulékony törpénél, azonban a fejtámlával egybeépített székek a 185 cm feletti sofőröknek igen kellemetlenek, hiszen a fejtámla már nem a neve szerint funkcionál, hanem inkább a hát közepét nyomja kelletlenül. Viszont az opcionális ülésfűtés kötelező extra, tavaszi-őszi kabriózásnál nélkülözhetetlen; kissé elrejtett gombját megnyomva hihetetlen gyorsasággal fűti fel fenekünk és hátunk - ez nálam bizony (egy nyitott autónál) kövér piros pötty. A bőrből maradt egy kevés az ajtókárpitra is, ahol szintúgy jól fest, azonban az összképet jelentősen rombolja a kifejezetten rossz tapintású ajtópanel, melyet a jópofa, "súlycsökkentett" ajtóbehúzó sem tud ellensúlyozni.

A műszerfalon is vegyes felvágott fogad. Kinézetre semmi gond: játékos formák, szép ívek, ergonómiailag is minden a helyén, ám maga a nagyon kemény műanyag bizony itt sem a legszebb-legjobb darab, furcsa textúrájával valahogy nem tudtam megbarátkozni a teszt folyamán. De először inkább a dicsérő szavakkal kezdem, a fekete levest a végére hagyom. Maga a három csőbe mélyen bebújtaott óracsoport a sportos jelleget kiválóan tükrözi, egyedül a fordulatszámmérő világoszöldes skálája mutatott csöppet bután a vörösbe burkolózó műszerfalon. A Daciákból örökölt légbeömlők a mostanában divatos kor formátumban ülnek a két szélen, ám szerkezetileg nem állnak a helyzet magaslatán; állítgatás közben a jobb oldali darab például nemes egyszerűséggel a kezemben maradt, pedig higgyék el, nem erőszakoskodtam.

Ami viszont nagyon ügyes, az a fejegység, mely a CD-n túl AUX bemenettel és USB dokkolóval várja a zenerajongókat. Lelkesedésem pedig annak köszönhető, hogy eddig soha egy tesztautó nem volt képes ilyen gyorsan olvasni a pendrive-ot és léptetni a számok között, ráadásul a gyári rendszer is egészen szépen szólt.

És akkor jöjjön a már beharangozott fekete leves. Ha az ember beül az autóba, az első dolga, hogy a tárcáját és a telefonját elpakolja. Itt viszont a kőkemény és zörgős ajtózsebeken, valamint az ugyanilyen kesztyűtartón túl más helyet nem találunk, ami igencsak felnyomja a vérnyomást. Ezentúl már az első métereken feltűnt, hogy nem lehet kilátni az autóból. A keskenyedő oldalablakok, a szinte nem létező hátsó szélvédő, a vaskos oszlopok, a nagy holtteret produkáló piciny tükrök megnehezítik a vezető dolgát, ami parkolásnál és városi araszolgatásnál kifejezetten kellemetlenül, nyomasztóan érintett. No nem baj, gondoltam kibírom: a zsebemben marad a telefon és a pénztárca, a kilátást megszokom, majd a menetdinamika kárpótol. Ez így is volt, míg nem szembesültem a következő bakival.

Mobilomat gond nélkül csatlakoztattam, "kékfogával" az autóba harapott, aki könnyedséggel áthúzta a telefonkönyvet, ráadásul a telefonon tárolt zenéket is képes lejátszani. Aztán gondoltam egyet, hogy hallgatom inkább a motor kellemes moraját, mint a rádióadók bugyuta reggeli műsorait, a fejegységet kikapcsolva azonban nagy meglepetésemre a Bluetooth kapcsolat is bomlott telefonom és a Wind közt. Próbálgattam össze-vissza, de feladtam… Tény: csak akkor használható a kihangosító, ha megy a zene. Érdekes, és egyben idegesítő hiányosság, ennek bizony nem ártana egy frissítés. Az utastérben további homlokrácolásra szolgáltatott okot néhány sorjás elem, a burkolatlan üléssínek és a helyenként igénytelennek tűnő megoldások.

Azonban a Wind nyilván nem erről szól. Aki ilyen élményautóra vágyik, nem a műszerfalat és az ajtópanelt fogja tapogatni, hanem nemes egyszerűséggel lenyitja a tetőt, benyomja a Bittersweet Symphony-t a The Verve-től és élvezi a mélyen köhögő motorhangot, a vehemens dinamikát, a szelet, a napsütést, a táj könnyed suhanását. Igazi élményautó komoly futóművel, hangulatos motorral és elemekkel ízesítve.

Egyedül az előbb felsorolt kellemetlenségek árnyalják kissé a képet, tehát aki egy kis szelesre pályázik, ezekkel nem árt tisztában lennie és megbarátkoznia, ahogy a tesztautó 5,7 milliós vételárával is, ami első blikkre kifejezetten magasnak hat, főleg annak tudatában, hogy az alapot szolgáltató Twingo RS jóval olcsóbban megkapható, ám nyilván a kabriózás szabadsága nélkül. Igazi vetélytársa nem akad, hiszen a Peugeot 207 CC és társai közel sem nyújtják ezt az élményt, a keménytetős Mazda MX-5 pedig hasonlóan felszerelve jóval magasabb árával és hátsókerékhajtásával szintén másik kategória - ettől függetlenül sokkal jobb autó.

Szóval kinek ajánlanám a Windet? Sportos mivolta, keménysége és átláthatatlansága okán hölgyeknek semmiképpen sem. Inkább azoknak, akik első ránézésre, első próbára beleszeretnek a kis aszfaltszaggatóba, akik második autóként megengedhetnek egy ilyen játékos, teljesítményorientált apróságot. Amennyiben emellett tesszük le a voksunk, a motorválasztás kérdése fontos lehet, ugyanis az 1,6-os szívó mellett az 1,2 literes, 100 lovas turbómotor is vállalható alternatíva lehet 4,8 millióért.

Néhány szóban

Kifejezetten hangulatos, fürge autót ismerhettünk meg a Wind személyében, melynek erős 1,6-os szívómotorja és sportfutóműve sok esetben mosolyt csal a sofőr arcára. A külön élményként szolgáló nyitható tető gyors, ráadásul a csomagtartó mérete is használható marad mind nyitott, mind csukott állapotban. Dorgálás jár viszont a tárolórekeszek hiányáért, a bután elrontott telefonos kapcsolatért, valamint a pattogós rugózásnak - illetve elkélne plusz egy váltófokozat. Bár kedves, vidám résztvevője a forgalomnak, azért egy-egy harcias autós számára biztosan meglepetést is okozhat...

Előnyök: Pörgős motor, sportos futómű, gyors tetőmechanika, tetszetős kipufogóhang, használható csomagtér

Hátrányok: Itt-ott rossz anyagfelhasználás, tárolórekeszek hiánya, magas fogyasztás, borsos vételár, hosszabb autópályázásra alkalmatlan

 
Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark