2017. Június 24., Szombat

Frissitve:11:02:08

Legfrissebb:

Renault Koleos 2.0 dCi 175 teszt - Mint a hurrikán

Nyomtatás

A Renault Koleos nem számít újkeletű látványnak a hazai utakon, hiszen már évek óta közöttünk jár, ám valahogy mégis meghúzta magát a látókörünk perifériáján. Most azonban, hogy a forgalmazó egymillió forint kedvezménnyel kínálja a dél-koreai gyárból kikerülő hobbiterepjárót, érdemes rá fokozott figyelemmel tekinteni, hiszen így még kora ellenére is egészen erős ajánlatnak számít. Az Ázsiában Samsung QM5 néven kínált autó sem megjelenésében, sem az utastér vonatkozásában nem kínál forradalmit, de az együtt töltött egy hét alatt bebizonyította, hogy minden egyéb és lényeges területen kiválóan helytáll.

A fent említett kettősség olyannyira igaz a Koleosra, hogy létezése kis híján az egyéves Autó Pult pályafutásának végét jelentette, hiszen egy szerkesztőségi gyűlés közepébe csöppenve először még a kollégákkal sem sikerült egybehangzó véleményt kialakítanunk róla. A vita hevében nekem sikerült elsőként lecsapnom az indítókártyára, és a mélygarázsból kihajtva villámgyorsan magára hagytam az egymás torkának ugró kollégákat, akik a statikus szemle során még nem is tudhatták, hogy gyakorlatilag mindannyiuknak igaza volt.

Igazuk volt, mert a Renault modellpalettájának ismeretében világos, hogy a franciák már bőven tudnak ennél szebbet, jobbat, modernebbet is alkotni, s bár a Koleos tökéletesen képes megfelelni az elvárásoknak, a meghatottságtól csak azért nem szöknek könnyek a szemünkbe, mert más típusaival még inkább elkényeztetett minket a gyártó. Az alig egy héttel a crossover vendégszereplése előtt nálunk járt Laguna 4Control kormánya például minden tekintetben elnyerte tetszésünket, és a Koleosé csak hozzá viszonyítva kelthetett kisebb csalódást.

Az ülésekkel ugyanez a helyzet: első pillantásra nem ítéljük szépnek őket, helyet foglalva bennük mégis maradéktalan kényelemmel szolgálnak. Az összeszerelési minőséget illetően már találunk hiányosságokat, s talán látszik az autón, hogy ez egy ázsiai piacra szánt jármű európai igényekre átszabott változata, de a kisebb-nagyobb illesztési hézagok sehol sem olyan jelentősek, hogy érdemes legyen külön fejezetet szentelni nekik.

A minden igényt kielégítő „Exception” felszereltséggel ellátott tesztautó bal első ülését elektromos segítséggel szabhatjuk igényeinkre, s pillanatok alatt megtalálhatjuk a tökéletes beállítást. A vezetési pozícióval tehát semmi baj sincs, csupán néhány kezelőszerv ergonómiai kialakítása okozhat elégedetlenséget, s itt elsősorban az ablakemelők és a visszapillantó tükrök kapcsolóira, a váltókar takarásába helyezett gombokra, valamint az ülésfűtés kapcsolójának bokamagasságba helyezésére gondolok. Mindezek megszokása persze csak az első napokban igényel külön odafigyelést, csak éppen az e téren példásan teljesítő Hyundai ix35-ből átülve némi hiányérzet ragadott magával.

A kényelem egyébként a hátsó sorban is tökéletes, ahol a 185-190 centi magas utasok is bőséges helykínálatnak örülhetnek az ugyanilyen magassággal megáldottak mögött. A hátul ülők gombnyomásra maguk kezelhetik a kétzónás klímaberendezés fúvókáinak erősségét, ami a felhajtható asztalkákkal, valamint (felszereltség függvényében) az árnyékoló rolókkal és a szabadságérzetet keltő napfénytetőkkel egyetemben a hosszú utak kiválóságává varázsolja a Koleost.

E téren egyébként a tesztautónk motorházteteje alatt szolgálatot teljesítő kétliteres dízelmotor is remekel, amely 175 lóerős teljesítményével és kétezres percenkénti fordulatszámtól rendelkezésre álló 360 Nm-es nyomatékával kellemesen dinamikusan mozgatja az 1730 kg-os üres tömegű összkerekes járművet. Sajnos az említett fordulatig a turbólyuk felségterületén veszteglünk és a gázreakció is kelletlen...

A hidegen kerregős motor tolakodása később kisimul, és az alapjárat kivételével szinte hangtalanul teszi a dolgát a négyhengeres. 2500-as fordulatszámnál a feltöltő szívet melengető sípolása szeszélyes hurrikánként térít minket magunkhoz, hogy meglepetésszerűen adjon újult erőt a gyorsításhoz, az előzéshez, vagy éppen az árkon-bokron való átkeléshez.

Ilyenkor a gázpedál legkisebb mozdulatára is nekilendül a tekintélyt parancsoló méretekkel megáldott SUV. A környezettudatos vezető persze elemi ösztöneit legyőzve mégsem pörgeti eddig az "erőművet", mely az Autó Pult normakörén szerény 6,8 literes átlagfogyasztást produkált és a városi forgalomban sem kell 8-8,5 liternél többel számolnunk.

A váltó az egyes és kettes fokozatokat a kelleténél nagyobb ellenállással veszi be, ám munkánkat pontossággal hálálja meg. Az ötödik sebességbe kapcsolva, a motor remegését elkerülendő, kénytelenek vagyunk minimum 60 km/órás sebességgel közlekedni, ami a városi hatóságok rosszallását is kiválthatja. Megjegyzem, hogy a nyomatékos motornak köszönhetően negyedikben, a települési közlekedés forgatagában már szinte meg is spórolhatjuk magunknak a kuplungolás fáradalmait, de a 400 ezer forintba kerülő hatgangos automataváltó társítása sem lehet ellenjavallt, még akkor sem, ha csupán a 25 lóerővel és 40 Nm-rel gyengébb motorhoz rendelhető.

Arra már a városból kiérve derítettünk fényt, hogy a Koleos futóműve kényelemre hangolt, és az akadályokat az esetek túlnyomó többségében jól tolerálja, noha ez alól a felütéssel járó rövid úthibák kivételt képeznek. Bejáratott útvonalamon egy hullámosra "kijárt" kereszteződésen való átkelés más autókkal általában 20-30 km/órás sebességgel volt különösebb szívfájdalom nélkül lehetséges, amit a Koleosnak ennek lazán a duplájára sikerült fokoznia. A franciák büszkesége csak egy kisebb amplitúdójú utánlengést engedélyezett magának a hátsó felfüggesztéseken, hogy aztán büszkén megrázza magát a számára rangon aluli vallatás fáradalmai alól. Az autó egyébként a keresztirányú súlypontváltásokra is hasonló, ismétlődő mozgással reagál.

Szokásos szerpentines kirándulásunkon a Renault terepese némi meglepetéssel szolgált, ugyanis az első futómű kezdetben engedi, hogy az orr rádőljön a kanyar ívére, ám ezek után az autó nem válik alulkormányozottá, mint inkább a far kitörésével válaszol a túlzott provokálásra. Ilyenkor az ESP pánikszerűen igyekszik orvosolni meggondolatlanságunkat - ahhoz egyáltalán nem korán, hogy elvegye az örömünket, ám ahhoz későn, hogy a tapasztalatlan vezető arcára ne üljön ki a pillanatnyi rémület.

Szerencsére a Koleos viselkedése azért kiszámítható marad és mindezek a tulajdonságok hamar kiismerhetőek, noha gyorsan megnyilvánult, hogy az autót nem száguldásra, mint inkább kellemes utazásra alkották tervezői. De hagyjuk is az aszfaltot, térjünk inkább le az útról, hogy próbára tegyük a Nissan X-Trail-ből ismerős "négykerekes" rendszer képességeit!

A váltókar árnyékában pihenő billenő-kapcsolónak három állása lehetséges: a 2WD jelzés természetszerűleg az első két kerék hajtását aposztrofálja, ’Auto’ állásban az aktuális feltételeknek megfelelően oszlik el a nyomaték a négy kerék között, míg a reteszelt 4WD módot választva az első- és a hátsó tengely 50-50 százalékban részesül a munkában. Előrebocsátom, hogy a 45 cm-es gázlómélység, a 27 fokos ráhajtási-, a 21 fokos törés-, valamint a 31 fokos lehajtási szög nem a bevásárlóközpontok előtti felvágásra alkalmas játékterepjárók sajátja, s bár mindezen tulajdonságok talán negatív irányba mozdítják el az esztétikai jellemzőket, a Mecsek lankáin ezek teszik majd (relatíve) keménylegénnyé az egyébként kezes-bárányként viselkedő autót.

A lezárt szénbányába ugyan nem hajtottunk be - mert nem lett volna szabad -, de ha bementünk volna, akkor kiderült volna, hogy a közvélemény mindeddig lebecsülte a Renault crossoverét, ami kiválóan alkalmazkodik a folyamatosan változó terepviszonyokhoz. A motor ereje és a tapadás bőségesen elegendő ahhoz, hogy murvás, vagy füves talajon kigyorsítsa a járművet. A túlkormányozottsági hajlam a visszafordítók kijáratában itt csak előnyt kovácsol, és mindezek összessége levakarhatatlan mosolyt csal a felelős vezető arcára, aki önkéntelenül is vadat üldöző cowboy módjára rikkantja el magát. Persze a terepképességekről a realitás talaján maradva ítélkezek - logikus, hogy nem várhatjuk el a francia crossovertől egy Mercedes G-osztály vagy egy Land Rover Defender tudását.

A közel 20 cm-es szabad hasmagasság nem csak az erdőben, de a városok dzsungelében is segítségünkre van, hiszen a kényelmesen puha futómű párosításával mentesít minket a méretes kátyúk kerülgetésének ’öröme’ alól, és a padkára való felállás sem lesz többé izzadtságot igénylő feladat.

Meglepetésre a bálna test terelgetése a nagyvárosok forgatagában is gyerekjáték, ami nem csak a magas üléspozíciónak, de a vaskos A-oszlop ellenére is jól belátható kocsitestnek is köszönhető. Ezt a tulajdonságot nem győzöm hangsúlyozni, hiszen azoknak sem kell megijedni a jelentősebb külső méretektől, akiknek a tulajdonában a Koleos elsőszámú jármű lesz, és a család hölgy tagjai is gyakran ülnek a volán mögé. Parkoláskor a szériában járó tolatóradar lehet segítségünkre, míg tesztautónkba már első szenzorokat is szereltek a gyáriak.

Ha már a praktikumnál tartunk, érdemes egy pillantást vetnünk az osztottan nyitható csomagtérajtókra, melyek alapállásban 450 literes puttonyt rejtenek, de a karok meghúzásával dönthető ülésekkel már 1,38 köbméter áll rendelkezésünkre, ami kempingezések alkalmával akár azt is feleslegessé teheti, hogy sátrat cipeljünk magunkkal. A hűthető kesztyűtartó 15 liternyi tárolási lehetőséget takar, de a kisebb-nagyobb rekeszek, zsebek és tárolók további 55 literrel büszkélkednek.

Ha valaminek egyszer helyet találunk, csak annyi gondunk lehet, hogy legközelebb is ráleljünk. A nehéz tárgyak a lenyitott alsó szárnyon keresztül kerülnek a csomagtartóba, melynek mélysége miatt mindezt csak csúsztatva tudjuk megtenni, éppen ezért érthetetlen, hogy a padló borítása miért könnyen karcolódó műanyag borítással készült. Az ajtót egyébként 200 kg-os terhelésre tervezték a mérnökök, így akár ketten is ráülhetünk - mondjuk pecázás közben...

Az autó sokrétűsége tehát tagadhatatlan és a barátságos Renault nem csak városban vagy terepen, de hosszú utakon is remekel, miközben az alsó tartományokban tétova, ám felettébb nyomatékos motor annak ellenére takarékos, hogy egy szükség esetén négykerékhajtású autót mozgat.

A Koleos nyújtotta elszigeteltség, biztonságérzet és robosztusság már elegendő ahhoz, hogy a nyers külsőségek ellenére is gyengéd érzelmeket kezdjünk el táplálni iránta, de ő mindezt képes a kényelmi berendezéseivel tovább fokozni. Az ilyen extrákat a többi típusban az unalomig reklámozzák a gyártók, azonban a Renault terepjárójában még a Bose hifi meglétét is csak egy szolid felirat hirdeti, amit ráadásul csak akkor láthatunk, amikor a Carminat TomTom navigáció szürke keretével együtt visszatükröződik a szélvédőn.

A szórakoztató berendezést persze nem is kell látnunk, hiszen a kormány mögötti kezelőszervvel könnyedén kezelhető. Ezen kívül már csak annyi dolgunk van, hogy a kifinomult hangzásvilágot élvezzük a kellemesen süppedős fotelekben. Az USB csatlakozó az adathordozókat különben gondolkodás nélkül olvassa be. A gondolkodás a Koleosban egyedül a frissítésre szoruló navigációnak nem erőssége, amely határozott ellen-utasításom dacára is képes lett volna az autópályára irányítani, noha Budapest belvárosában nem okozott csalódást. Sajnos a Bluetooth-os rendszerhez való kapcsolódási kísérletünk három különböző márkájú mobiltelefonnal is csődöt mondott, bár abból kiindulva, hogy a többi Renaultval ebből a szempontból nem szokott gond lenni, ez egyedi (vagy keleti?) probléma lehet.

A xenon fényszórók szintén remekelnek; segítségükkel még a kapcsoló tompított állásában is bőven elegendő a bevilágított távolság az autópályás tempó tartásához. Apró figyelmesség, hogy éles kanyarokban egy oldalsó, különálló világítótest villan fel, ami a szerpentines szakaszokon nagy segítség volt, de az alsóbbrendű utakra, parkolóhelyekre való befordulást is megkönnyítette.

A külsőről mindeddig szándékosan nem szóltam, mert véleményem szerint a Koleost érdemes egy kicsit közelebbről megismerni, mielőtt ítéletet igyekeznénk mondani róla. Az ódivatúnak mondható utastér és a már részben leváltott Renault modellpaletta vonalaival rendelkező karosszéria azonban olyan rejtett értékeket takar, melyek mellett nem suhanhatunk el szó nélkül. Ha a forma nem is, de a méretek mindenképp tekintély kölcsönöznek a franciák crossoverének, így semmi esetre sem állíthatjuk, hogy a típus bármilyen környezetben csalódást okozna. Mondhatnánk, hogy „kell egy hét együttlét”, de akinek a vásárlás előtt erre nincs módja, hallgassa meg a tulajdonosok beszámolóit (parkolókban kettővel is összefutottunk), akik kivétel nélkül elismerően nyilatkoznak szerzeményükről.

És hogy kinek ajánljuk a modellt? Aktív, sportos életet élő családosok számára minden fenntartás nélkül. Ha a család gyakran kalandozik a természetben, vagy indul hosszabb utakra, külföldi kirándulásokra, esetleg lakókocsit, hajót, egyéb utánfutót vontat (vontatható tömeg: 2 tonna), bizony keresve is nehéz jobbat találni, legalábbis ár/érték arányban. A tekintélyes csomagtartó, a szerény fogyasztás, a kényelem és a négykerékhajtású rendszer bizony egy olyan autó ismérvei, amivel szívesen visszük szeretteinket nyaralni vagy éppen síelni, de a könnyű kezelhetőség okán a városi terelgetés sem okozhat fejfájást.

Tesztautónk az erősebbik, 175 lóerős dízelmotorral, a magasabb Exception felszereltségi szinttel, metálfényezéssel és panoráma tetőablakkal 8.330.000 forintba került, s ekkor már az egymillió forintos kedvezmény is érezteti áldásos hatását. A Koleos természetesen ebben az összeállításban ritka vendég lesz az utakon, de a 30 lóerővel és 40 Nm-rel gyengébb motorral, valamint Dynamique felszereltséggel, metálfénnyel már 7,1 millióért hazavihetjük a Renault terepesét.

Az extrák tekintetében ekkor még mindig nem szenvedünk hiányt - nekünk egyedül a 200.000 forintot kóstáló xenon fényszórókról és a Bose szórakoztató berendezésről való lemondás esne nehezünkre.

A konkurencia igen erős, s elsősorban az összehasonlító tesztünkből győztesként kikerülő Hyundai ix35 jelenthet nagyobb veszélyt a Koleosra, melyet közel azonosan felszerelve (és a Renault-hoz kiegészítő garanciát vásárolva) az árcédulán alig látunk majd néhány százezer forint különbözetet.

Összességében elmondható, hogy a választásban csupán az ízlés és a pillanatnyi lelki állapot lehet hű útitársunk, de a Koleos-szal kapcsolatban nem árt megjegyezni, hogy esetében nem tanácsos elhamarkodott döntést hozni, ugyanis első pillantásra nem látható erényekkel rendelkezik.

Néhány szóban

A Renault Koleos a forgalmazó által kínált egymillió forintos kedvezménnyel került fel ismét a térképre. A megjelenésében erőt sugalló karosszéria talán nem kelt különösebb feltűnést, de a magabiztos fellépés így is garantált, ráadásul a szerény túlnyúlások a terepen sem hagyják cserben a franciák Crossoverét. Az utastérre az ódivatú jelző aggatható, de az anyaghasználatot nem érheti kritika, csak az összeszerelési minőség és a nem túl európaias formaterv adhat okot a fejcsóválásra. A kulturált, takarékos dízelmotor ugyan nem a gyártó legfrissebb fejlesztése, de az alsó fordulatszám-tartományra jellemző kelletlen gázreakció később feledésbe vész, és egészen vidáman cibálja a nehéz testet. A Renault Koleos nem csak egy kényelmes utazóautó, de Somogybabodon innen még könnyű terepen is megállja helyét. Aktív életet élő családosok számára a könnyű kezelhetőség és a széleskörű felhasználhatóság miatt meleg szívvel ajánlhatjuk.

Előnyök: Nyomatékos, takarékos dízelmotor; Praktikusan variálható utastér, Számos tárolási lehetőség; Bőséges felszereltség; Szuper ár/érték arány; Kényelmes

Hátrányok: Kelletlen gázreakció az alsó fordulatszám-tartományban; Meg-megakadó váltó; Néhol kifogásolható összeszerelési minőség; Egyes helyzetekben buta futómű; Ódivatú utastér

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark