Az ihlet mindenkiben ott lappang, hiszen kezdetben minden fiatalban megvan az a kreativitás, ami az újszerű vívmányok megalkotásához szükséges, de csak kevesen tudnak elhatárolódni a szkeptikusok visszatartó erejétől, és kevesek képesek végigmenni azon az úton, ami a megvalósuláshoz vezet. Ezek a kevesek azok, akik a vállukon tűzön-vízen keresztül viszik előre a világot.

Kezdetben vala a szenvedély - galériaGyakorta filozofálunk azon, hogy mi kell a sikerhez, s azt gondolhatnánk, hogy csupán az objektív szempontok ismerete és a gazdasági szférában való helytállás elegendő ahhoz, hogy egy újabb lépést tegyünk a világhír felé. Sok esetben ez is igaz, ám vannak helyzetek, amikor a számszerűsíthető tudomány már nem elég a helytálláshoz, s ilyenkor jön a képbe az az elengedhetetlen szenvedély, ami az alkotás folyamatához azt az apró pluszt adja, aminek köszönhetően a szimplán átlagosból műremek kerekedik, és ami egyúttal a legritkább esetben a mamutvállalatok sajátja. A német nemzetiségű Wiesmann testvéreknek nem kell elmagyarázni a "szenvedély" szó jelentését, hiszen sorstársaikhoz hasonlóan már egészen fiatalon az autók rabjaivá váltak.

A '80-as években innen indult a Wiesmann története

Történt egyszer, hogy a fivérek az Esseni Autókiállításon nézelődve az ifjú Ferdinand Porschéhoz hasonlóan ráébredtek arra, hogy a sorok között egyetlen jármű sem áll, ami az ő szemszögükből nézve tökéletes lenne. A megállapítást követően már nem is volt más hátra, minthogy a rajzasztal mellett megszülessen Lépésről-lépésreaz az időtlen sziluett, ami a klasszikus sportautók jellegzetességeit némi modern hatással fűszerezi meg, s ami a tervek szerint high-tech hajtásláncot takar majd. A megvalósuláshoz persze pénzre volt szükség – rengeteg pénzre.

Ezen a ponton talán sokan fel is hagytunk volna a tervezgetéssel, de nem így a lelkes vállalkozók, akik jobb híján nyitott tetejű autókhoz kezdtek el üvegszálas műanyagból készített merevtetőket kínálni, s mivel ezzel sokan megszabadultak a második autó tartásának kényszerétől, az üzlet villámgyorsan virágzásnak indult.

Modern épület, de hagyományos gyártástechnikákkal

Olyannyira, hogy öt esztendőn belül már állt az első csarnok, és 1993-ban az MF3 Roadster személyében sorozatgyártásra kész volt az első közismert Wiesmann, amit a világhír után aztán újabb modellek, és egy, a gyártó logóját mintázó gyárépület követett.

Hihetetlen teljesítmény, de alig 20 esztendő alatt az ötlet csírája égigérő paszulyt növesztve minden várakozást felülmúlt, hogy most a csúcsmodellek vallatásával mindenkinek zengő trombitával fújhassunk ébresztőt arról, hogy miként lehet az „egyszerűen” modern technikát úgy megfűszerezni, hogy abból valódi érték születhessen.

Itt nem csak üres reklámfogás a kézművesség hangsúlyozása

Csak semmi hanyagság!A recept alapvetően egyszerű. Először is merítsünk egy jó adagot a hagyományos kézimunkából, és töltsük meg a gyárat olyan emberekkel, akik vérbeli megszállottsággal nyúlnak a legapróbb részletekhez is.

Aztán fogjuk a BMW legizgalmasabb hajtásláncait, de hajítsunk el mindent, ami az élmények kárára menne. A személyre-szabhatóságnak sehol ne szabjunk határokat, de minden maradjon végtelenül emberközpontú. „Puritánság”, szól a gyártó jelszava - már amennyiben a kendőzetlen luxust lehet ezzel a jelzővel ihletni, ugyanis az irányjelző kapcsolója, de még a biztonsági öv foglalata is bőrbe öltözik, s az egységes képből legfeljebb a nemes alumínium-kapcsolók és műszerek bukkannak elő.

Puritán luxus - nem vicc, van ilyen

Beszállni egyetlen Wiesmannba sem könnyű, de a GT MF4-S kulcsával a kezünkben nincs az a beteg ízület, aminek a kedvéért meghátrálnánk a feladattól, hogy végül egyedi öltöny módjára simuljon ránk az autó. Nincs itt semmi, ami nem kizárólag a vezetéshez szükséges, s a hátunk mögött már csak a malomkő méretű Minden részlet a kézművességet dicsérikerekeket rejtő ívek húzódnak, amik egy V8-as motor sanyargatásával igyekeznek felvenni a harcot.

Meglepetésre az első érzés, ami magával ragad minket, az a félelem. A motorháztető ugyanis ebből a szemszögből végtelenül hosszúnak tűnik, ezzel pedig a kilátás erősen korlátozott, így az autótól érzésre csak meglehetősen távolra látunk, ami jelentősen megnehezíti a manőverezést, és a frontrészhez közeli környezet észlelhetőségét – az úthibák kerülgetésével járó harcban gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk.

Szokatlan érzés egy ilyen hosszú motorháztetejű autóban ülni

A kevesebb ezúttal több - íme az MF4 GT-S szíveEz az apróság persze nagy sebességnél veszít a jelentőségéből, márpedig a felpaprikázott GT otthon van, ha száguldásról esik szó. A bajorok M-sportrészlegének 4 literes V8-as erőforrása 420 lóerős teljesítménnyel kér szót magának, hogy 400 Nm-es nyomatékával karöltve a halottakat is felébressze a sírjukból. Mindez 4,4 másodperces 0-100-as sprintidőt és 293 km/órás végsebességet jelent, de a számoknál sokkal többet mond az a közvetlenség, amivel az autó minden pillanatban csak testünk meghosszabbításának látszik.

Hiába hát az alap GT 200 Nm-rel nagyobb nyomatéka, az S modell az aktuális M3-as műszaki repertoárjával minden tekintetben jobban teljesít felmenőjénél, és az élmény fokozása végett az immáron hétfokozatú automataváltó helyett hatsebességes manuális egységre is voksolhatunk.

Klasszikus külső modern technikával

Ennél is fontosabb azonban az a 75 kg-os fogyókúra, ami a 4 deciliterrel kisebb hengerűrtartalmú motor számlájára is írható, miközben a nyitott tetejű változat alig 5 kg-mal lett nehezebb a kupénál. Ettől függetlenül az a tudat, hogy az MF4-S alig 30 példányban rója az utakat, a szokásosnál nagyobb felelősséget ró a tulajdonosokra, ám a potenciális vásárlók részéről örömteli hír, hogy a törvényszerűséget azért Martin és Friedhelm Wiesmann egyedi kérések alapján képes felülbírálni.

Ha pedig meggyőzzük őket, akkor minden bizonnyal egy olyan járművet tudhatunk magunkénak, aminek az apró kormánykerékkel való űzése egyetlen más élményhez sem fogható, s ami a „sportautó” fogalmának új értelmet ad.

Középút mentén - a Wiesmann eltalálta a tökéletes egyensúlyt

Vannak ugyanis sokkal erősebb, gyorsabb, és modernebb járművek is, de talán egy sincs, ami az egyes ismérvek közötti egyensúlyt úgy találta volna el, mint a Wiesmann. A vidéki utakon történő manőverezés és erőcsúsztatás olyan egyszerű, mintha a driftelés mindenki A Wiesmann megfűszerezi a BMW semlegességétszámára veleszületett ismeret lenne. A tapadás a gázpedál kimért használata mellett persze kifogástalan, a kormányreakció tökéletes, és a teljesítmény rendkívül egyenletesen épül fel. A kormánykerék mögötti apró kapcsolókkal a váltási érzet ugyan nem hasonlítható össze a manuális egységgel, de a szerkezet kétségtelenül villámgyors, és automatikus módban a gekkó könnyedén kezelhető.

A futómű az MF4 sorozatban kissé kompromisszumos hangolású, így ugyan kevésbé versenypályára termett, de a vidéki és városi utakon előtérbe kerül a konstrukció előnyös oldala. Ilyenkor pedig felhőtelenül átadhatjuk magunkat a kipufogó érces dallamainak, miközben elgondolkodhatunk azon, hogy vajon lehet-e mindezt tovább fokozni.

A következő oldalon igazán a lovak közé csapunk.