Az elmúlt hónapokban egyre inkább jellemzővé vált, hogy a Toyota Prius az amerikai filmekben a tulajdonsokkal való heccelődés eszközévé vált. Jeff Dunham után ugyanis a világon mindenki viccet szeretne csinálni a Muscle Car éra kisugárzásának tökéletes ellenpólusát képviselő hibridekből, azonban az olaszországi Nardo aszfaltcsíkjain jelenleg egy olyan autót tesztelnek a Porsche mérnökei, ami örökre letöri a szkeptikusok kaján vigyorát.

Az ihlet mindenkiben ott lappang, hiszen kezdetben minden fiatalban megvan az a kreativitás, ami az újszerű vívmányok megalkotásához szükséges, de csak kevesen tudnak elhatárolódni a szkeptikusok visszatartó erejétől, és kevesek képesek végigmenni azon az úton, ami a megvalósuláshoz vezet. Ezek a kevesek azok, akik a vállukon tűzön-vízen keresztül viszik előre a világot.

A Ferrari 458 Italia 4,5 literes V8-as szívómotorja 570 lóerős teljesítménnyel szolgál, miközben 540 Nm-es nyomatékkal nyüstöli a hátsó tengely abroncsait. Az álló helyzetből 100 km/órás sebességre való gyorsításhoz alig 3,4 másodpercre van szüksége, s végsebessége eléri a 325 km/órát, hogy mindezek összességével 7 perc és 38 másodperc alatt érhessen körbe a Nürburgring zöld poklán.

Az Audi-féle friss fejlesztésű V8-as turbómotort a Continental széria lemezei alá ültetve új típust hozott létre a Bentley. Méghozzá nem is akármilyet: az újdonság a sorozat modernkori történelmének leggyengébb darabja. Ám már az orrtolós, nehézkes 630 lóerős Supersports óta tudjuk, hogy nem minden a teljesítmény. Ezt az újdonság is igazolja: véleményünk és a külföldi menetpróbák szerint is a valaha épített legélvezetesebb Bentley-t köszönthetjük személyében.

Stuttgartban soha nem unalmas az élet, s ezt tanúsítja az is, hogy látogatásunk alkalmával még a nyugodt hétvége dacára sem volt olyan pillanat, hogy a Porsche egy-egy csúcsmodellje ne remegtesse meg a múzeum ablakait. Időnként azért a rajongók paradicsomában is van ok a szomorúságra: például akkor, amikor a Porsche 911 Carrera 997-es generációja nyugdíjba vonul, hogy még nagyobb és nemesebb hatalomnak adja át a helyét. A konstruktőrök persze igyekeznek megvigasztalni minket, így aztán könnyek mégsem szöknek a szemünkbe, hiszen a GT3 RS 4.0 társaságában még búcsúnk is boldogít.

Léteznek olyan autók, melyek megjelenésekor minden tekintet rájuk szegeződik, s egyszerűen megáll az élet az utcákon. A lelkünk mélyén ugyan sokszor vágyunk arra, hogy a piros szőnyegen a tapsoló tömeg sorai között villanjanak ránk a vakuk, a valóságban azonban jó adag exhibicionizmus kell ahhoz, hogy mindezt különösebb pironkodás nélkül vészelhessük át.

Nem vagyok az összeesküvés-elméletek nagy rajongója, és a környezettudatosság fontosságával is tisztában vagyok, de ha a tűzhöz legközelebb álló fejlesztők szemébe nézek, mégsem érzem azt az illatot a levegőben, ami a spanyolviasz első cseppjeinek lángra lobbanásával betöltené a szobát.

Filozófusok gyakran teszik fel a kérdést, hogy vajon mi is az élet értelme, s bár sokan sokféle módon fogalmazzák meg mondandójukat, én mégis legszívesebben a válaszon 60 évig gondolkodó Goethére hallgatok, aki Faustjában a küzdelmet jelölte meg, s ha neki nem hiszünk, akkor Madách Imre szavait illene magunkban felidézni, aki Az ember tragédiájában hasonló következtetésre jutott.

Sajnos sok esetben kimaradunk a jóból, ami ezúttal különösen igaz mondás lehet, hiszen a Volkswagen többek között stratégiai és piaci okokra hivatkozva nem forgalmazza hazánkban a Golf Cabriót, pedig a keménytetős EOS létezése ellenére biztosan sokan lecsapnának a kínálkozó lehetőségre. Hogy miért? Kiderül a cikkből.

Már számtalanszor magasztaltuk az egekig a könnyűépítésű sportautókat, ugyanis rendületlenül hisszük és valljuk, hogy a vezetési élmény adrenalinban leginkább gazdag formája elsősorban nem a lóerőkből vagy a hengerek számából, hanem az alacsony tömegből és a kedvező súly/lóerő arányból „érkezik”. Miután már számos neves könnyűépítésű élményautót bemutattunk Önöknek, ezúttal egy kevésbé népszerű friss típussal ismerkedhetnek meg.