Új kategóriába lépett – bemutatón az Aston Martin DBS Superleggera

Nyomtatás

Az Aston Martin hatalmas megújuláson megy keresztül, melynek első állomása a vadonatúj DB11 bemutatása volt még 2016-ban. Azóta már több új modell is piacra került, és még több érkezik majd a következő években, de a nemrég bemutatott DBS Superleggera talán mind közül a legizgalmasabb, hiszen a szuper-GT kategóriában induló kupé nem csak legendás neveket hozott vissza, hanem gyönyörű és villámgyors is egyben – hazai képviselet híján pedig a külföldi kollégák első tapasztalatait igyekeztünk összeszedni ebben a cikkben.

A DB11 2016-os bemutatása óta az Aston Martin megbízhatóan szállítja az újdonságokat, hiszen a Vantage és a DBS Superleggera mellett időközben a DB11 kabrió, azaz Volante, illetve AMR verziója is megérkezett – és akkor az elképesztő hiperautójukról, a Valkyrie-ről még nem is beszéltünk. Ezúttal azonban a jelenlegi csúcsot jelentő DBS Superleggerát vesszük elő, hiszen megvoltak az első menetpróbák, és nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, hogy az angolok jelenlegi csúcsmodellje – a Valkyrie-t persze nem számítva – valóban képes-e arra, amit ígértek a gyáriak.

A DBS Superleggera egyébként új szintre emelte az Aston Martint, hiszen korábban – legalábbis teljesítmény terén – nem igazán lehetett olyan márkákkal egy kalap alá venni az angolokat, mint például a Ferrari. Ez persze nem sokakat zavart, hiszen mindenki tudta, hogy az Aston Martin sokkal inkább az eleganciát, a luxust és a komfortot helyezi előtérbe, miközben természetesen teljesítményből sincs hiány autóiban. A DBS Superleggera a maga 725 lóerős teljesítményével azonban túllépet mindezen, és bár a nyers számok terén még így is van némi elmaradása például a Ferrari 812 Superfasttal szemben, de mégis egy olyan kategóriába enged bebocsátást, ahová az angolok modelljei eddig nem igazán – persze a DB11 AMR közel 640 lóereje sem semmi, de mégis más kategória.

Mielőtt rátérnénk a külföldi kollégák tapasztalataira, nézzük a száraz adatokat. A motortérben az Aston Martin 5,2 literes, duplaturbós, V12-es benzinese ketyeg, ami 725 lóerőt és 900 Nm-es csúcsnyomatékot présel ki magából. Mindezt a hatalmas erőt egy nyolcfokozatú automata váltó juttatja el a hátsó kerekekhez, amit a kormány mögötti méretes váltófülekkel is irányíthatunk – hátra természetesen sperrdiffi is került, bár ezt talán mondanunk sem kell.

A DBS Superleggera így 3,4 másodperc alatt futja meg a 0-100-as sprintet, míg 160 km/h-ig 6,4 szekundum alatt vágtat fel. Talán ennél is sokatmondóbb, hogy a 80-ról 160 km/h-ra gyorsításhoz mindössze 4,2 másodpercre van szükség. A végsebesség egyébként egy hajszál híján 340 km/h. A teljesítmény tudatában egyébként még mindig lehetnének valamivel jobbak ezek az értékek, de ne feledjük el, hogy az Aston Martin nem egy szuperautót, hanem egy minden helyzetben helytálló szuper-GT-t kívánt megalkotni. A lassításról karbon-kerámia fékek gondoskodnak, elöl 410, hátul pedig 360 mm-es tárcsákkal.

A DBS Superleggera aerodinamikailag is jól teljesít, hiszen a csúcssebességénél 180 kilogrammnyi leszorítóerőt termel, ami ebben a kategóriában bizony kiváló érték. A továbbfejlesztett alapoknak és az egyéb módosításoknak köszönhetően a plusz erő ellenére 72 kilogrammal könnyebb a DBS, mint a DB11, ami összességében 1693 kilós önsúlyt jelent. Üzemmódból három van: GT, Sport és Sport Plus – értelemszerűen utóbbinál kapjuk a legvadabb beállításokat, míg előbbi inkább a komfortra koncentrál.

Nézzük azonban, hogy mit gondolnak a nálunk szerencsésebb külföldi újságírók, akiknek már volt szerencséjük kipróbálni az Aston Martin újdonságát. Anélkül, hogy bármilyen részletbe is belemélyednénk, már előre le kell lőnünk egy kicsit a poént, ugyanis gyakorlatilag mindenki, egybehangzóan azt állítja, hogy a DBS Superleggera egy lenyűgöző masina, de azt is megállapították, hogy – és ez nem meglepetés, hiszen az angolok pontosan ezt szerették volna – nem egy ízig vérig sportautóról, hanem egy szuper-GT-ről van szó.

A duplaturbós V12-es hangorkánjáért mindenki oda volt, ami persze nem meglepő, hiszen ez mindig is nagy erőssége volt a márkának. A legtöbben úgy írták le a szívhezszóló dallamokat, mint egy klasszikus V12-es üvöltése, amibe kiválóan, de azért kihallhatóan olvad bele a két turbó jellegzetes sípolása – már elképzelve is feláll a hátunkon a szőr, de a cikkben egy videót is találnak róla, még ha az nem is tudja úgy visszaadni mindazt, amit a valóságban nyújthat az autó.

A külsőről eddig nem esett szó, és úgy gondolom, hogy nem is kell sokat erre fecsérelnünk, hiszen a képek magukért beszélnek: az elegancia és az agresszivitás egyszerre sugárzik a DBS Superleggerából, és akármennyire is ellentmondásosnak hangzik mindez, mégis képesek voltak erre a tervezők. Természetesen a külföldi kollégák is odavoltak az autóért, és ugyanez igaz volt az utastérre is, ahol csúcsminőségű anyagok és kiváló komfort találkozik egymással, miközben ergonómiailag sem volt panasz, és a sportosságot is kifejezetten támogatja az autó.

A V12-es egység életre keltése után, és az egyébként ZF-től érkező, hátul elhelyezett nyolcfokozatú automata váltó megbökése után már indulhat is az őrület. Abban mindenki egyetértett, hogy a DBS Superleggera elképesztően gyors, de induláskor kicsit pepecselt az autó – habár legtöbben ezt az előszériás, valószínűleg nem végleges szoftverrel ellátott példányok számlájára írták. Mindezek ellenére a rugalmasságot és a teljesítményt is dicséret illeti, ahogyan a kormányzásról is csupa jót írtak a kollégák – kiválóan súlyozott, közvetlen és pontos. A rugalmasság egyébként olyannyira vad, hogy 80-ról 160 km/h-ra, negyedik fokozatban mindössze 4,2 másodperc alatt képes felgyorsulni a DBS Superleggera, ami kimagasló eredmény.

A DB11 AMR-ben egyébként ugyanez az erőforrás kapott helyet, és az Aston Martin a lehető legegyszerűbb módját választotta a teljesítmény növelésének, ugyanis a plusz lóerők nagy részét a felhúzott turbónyomásnak köszönheti az autó – 639 helyett 725 tagú ménesből gazdálkodik a DBS. A menettulajdonságokkal is meg voltak elégedve a kollégák, és az 1,7 tonna alatti önsúly sem vészes, habár ha nem fékezünk időben, kissé orrtolóssá, azaz alulkormányozottá válhat az autó, de ez csupán a pilótán múlik – hiszen alapból sokkal inkább túlkormányozott a hátsókerékhajtásnak köszönhetően.

A futóművet egyébként igazán kényelmesnek mondják GT módban, és ilyenkor a hangos zajok sem zavarják meg a tökéletes utazást, de Sport+ módban rögtön felkeményedik a felfüggesztés, és máris élesíti magát az autót – minden szempontból. Ilyenkor igazi élmény padlóig taposni a gázpedált, habár azért tudni kell vezetni is mindehhez. Összességében tehát a kisebb – talán a sorozatgyártásra még megoldódó – hibákat leszámítva mindenkit lenyűgözött a DBS Superleggera, és csak remélni tudjuk, hogy egyszer nekünk is lesz alkalmunk majd kipróbálni. Addig is azonban marad az álmodozás. Később egyébként még vadabb, AMR kivitelben is megérkezhet majd a DBS Superleggera, ami könnyebb és erősebb is lehet a mostani kivitelnél.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark