2017. Április 25., Kedd

Frissitve:08:02:42

Különc autók tesztje I. rész - Mindenki egyért

Nyomtatás

Autógyártók, gratulálunk! Kellett jó pár év, ám végre ismét rájöttetek: az emberek szeretik a különleges autókat. Szeretnek érezni, örülni, vagy sírni: embernek lenni. A 21. század technológiájával felvértezve pedig még több kompromisszummal tudunk leszámolni. A hangulat a tetőfokára hág, miközben semmit nem kell beáldozni? Ez azért nem igaz, de az már ígéretes, hogy ha a temérdek érzelemért nem kell keservesen megfizetni - például a kasszánál sem.

 

Csokorba szedtünk a legaktuálisabb elérhető árú, azaz 10 millió forintos összeg alatt megvásárolható különc autókat (mi több, az alapváltozatok alig több mint 5 millió forinttól elérhetőek), hogy a színes csokrot bárki elé tartva elmondhassuk, bizony a mi kenyerünknek, az örök elégedetlenségnek is van értelme.

Nézzük csak a felhozatalt: van itt nekünk két párunk és egy magányos harcosunk. Az Opel Astra és a MINI Coupé egy árkategória sportos képviselője, míg a Nissan Juke és a Citroën DS4 ugyanezt magas építési módon teszi. A Volkswagen Beetle úgymond harmadik generációja inkább a konvencionális felépítést követi, bár esetében a józanság mellé egy kis sportosság is került. De nézzünk csak rájuk tüzetesebben!

Zeuszi magasságok – az Opel Astra GTC

Nem könnyű úgy beszélni az Opel újdonságáról, hogy el tudnánk vonatkoztatni az autót annyira meghatározó idomoktól. Noha az Astra már alapjában véve sem volt rút jószág, a GTC-t még szebbre csiszolták a rüsselsheimiek fémszobrászai. Korábban a három- és ötajtósok maximum a B-oszloptól térek el egymástól, itt viszont minden lemez és világítótest teljesen új formát kapott a lehengerlő végeredmény érdekében.

A kilincset körülölelő bumeráng alakúra mintázott él, az ajtón végigfutó penge – amely egyébként az Insignián is ott pihen –, a fényszórók, a szintén nem hétköznapi hátsó lámpák összjátéka olyanra sikerült, amilyenre tervezői akarták: feledhetetlenre. A sárga szín csak tovább növeli a látványosság fokát, ahogyan az Opeltől mostanság megszokott, már-már túlzóan nagy átmérőjű, jelen esetben 19 colos felnik is. A GTC fémszobor mivolta ráadásul nem akadályozza meg fantáziánkat abban, hogy ezt a műalkotásnak is nevezhető egyveleget igazán sebesnek képzeljük el.

Az utastér sok meglepetést nem hordoz magában, a műszerfal tekintetében ugyanis a szokásos Opeles sémát kapjuk, ám összeszerelés és anyagminőség terén itt sem nagyon tudunk belekötni a látottakba. A sportülések kényelmesek, miközben oldaltartásukról is pozitívan tudunk nyilatkozni, a megfelelő vezetői pozíció és a vezetőt körülvevő kifinomult környezet tehát adott. Halkan megjegyzem, háromajtós létére jóformán tágasabb hátsó üléssorral rendelkezik, mint az ötajtós kompaktok, a 190 centimétert is felülmúló Vajda kolléga rég érezte már magát ilyen kellemesen a vezető mögött helyet foglalva.

A 120 lóerős alapmotorhoz viszonyítva mindössze 80 ezer forintos felára okán az akár ajándéknak is tekinthető 180 lóerős, 1,6 literes turbómotor beindításával tovább folytatódik a tánc, a kellemesen mormogós egység aláfestése szinte nélkülözhetetlennek bizonyul egy ilyen kaliberű négykerekűhöz. A GTC-nek pedig igen nagy dicséret, ha azt mondom, a leggyengébb pontja a csupán erős közepesre sikerült feltöltős erőforrás és a hozzá kapcsolt kissé nehezen járó, de egyébként pontos váltómű. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a magasabb fordulaton megtáltosodó, kissé iszákos motoron kívül szinte tökéletes eredményt kaparinthatunk meg. A dízelek nem rosszak, de nagyon nem illenek a GTC-hez.

Az elöl pseudo-MacPhersonra cserélt, hátul Watt-rudas kitámasztással operáló futómű pompásra sikeredett, a kanyarokban sokszor könnyfakasztóan sokáig tapad a négykerekű, mosolyra bírva a sofőrt - ám egy-egy markánsabb gázelvétellel temperamentumosabb tánclépésre is bírhatjuk a GTC fenekét. A kormányzás közvetlen és informatív, a fék adagolhatóságát pedig sok más konkurens megirigyelhetné.

Élményautónak szánták? Sikerült. A mindennapok során használható autót akartak építeni az Opelnél? Feladat kipipálva. Olyan végeredményt álmodtak meg a mérnökök, ami jóformán beleég a szemlélők retinájába? Szintén igenlő a bólogatás. Ráadásképp az Opel mindezt úgy rakta össze, hogy közben olyan árat párosított a GTC-hez, amire roppant nehéz nemet mondani, akár az autó vonzerejét, akár a konkurencia felhozatalát tekintjük.

Részletesebben? A modell tesztje itt található.

Őrültség a négyzeten, élmény a köbön – a MINI Coupé

A MINI Coupé tagadhatatlanul összehasonlításunk legnyersebb résztvevője, ami ugyan egyéniben egy szépségversenyen sem végezne rossz helyen, de jelen körülmények között az Opel Astra GTC újszerű megjelenése mellett elnyomásra kerül. Miközben a kultikus kisautó sokak szívét megdobogtatja, a nyitott tetejű Roadster változatból faragott kupé mellőz minden harmóniát, s legfőképpen köszönő viszonyban sincs azzal a fogalommal, amit a kétajtós sportautókhoz korábban társítottunk.

A formatervezők persze nem lustálkodtak, s erről a szélvédő meredekebb dőlésszöge mellett számos részlet árulkodik, de a kecses, kifinomult vonalak ívelését sem az utasok mögötti rövid túlnyúlás, sem a típus szokványos arculata nem tette lehetővé. A MINI Coupé mellett voksolók azonban még így sem csalódhatnak, hiszen a hátsó ülések elvesztéséért kárpótol a méretesebb csomagtartó, s a 80 km/órás sebességnél automatikusan kiemelkedő hátsó légterelő, ami gombnyomásra manuálisan is állítható, így mutatva fityiszt a mögöttünk közlekedő autósoknak.

Arról persze nem készíthettünk felmérést, hogy a Cooper S verzió a külső szemlélődők, vagy a volán mögé merészkedők körében okoz-e nagyobb meglepetést, de tény, hogy senkit sem hagyhat hidegen. Azonban miközben kívülről a mokány megjelenés vonzza a tekinteteket, addig az utastérben az elsőre csalódást keltő hangulat ragadhat minket magával, hiszen a luxusérzet minden igyekezet és a gazdag felszereltség ellenére sem ragad minket magával. „Csupán egy divatautó ez”, mondhatnák a sztereotípiákon nevelkedett ellenlábasok, akik nem is tévedhetnének nagyobbat, hiszen a vezetési élmény több mint intenzív, s  ’pláza-járathoz’ szokott puhányok már az első métereken megadásért kiáltanának.

A cirkuszi mutatvány a több ízben is magasztalt 1,6 literes turbómotor első szólamainak felcsendülésével veszi kezdetét, hiszen a 184 tagú ménes ezúttal szabad utat kapott a nyers erő diadalának világgá kürtölésére. A fordulatszám elejtésével még néhány visszadurranó fújtatás is megengedett a kipufogórendszer számára, hogy aztán visszaváltva a 260 Nm-es nyomatékkal karöltve újra átélhessük a gyorsítás örömeit.

A MINI rátermettségét már önmagában bizonyítja, hogy méréseink szerint a kötelező százas sprint még a hatfokozatú bolygóműves automatával is alig 6,8 másodpercet igényel, de a számadatoknál is fontosabb az a közvetlenség, amit az erőforrás rugalmassága mellett a feszes, ám a hétköznapokban is használható futóműnek, és a közvetlen kormányzásnak is köszönhetünk.

Manapság pedig igencsak ritkán találkozunk olyan típusokkal, melyek a puritánság kárára ne szövetkeznének a maradéktalan komfortérzettel, de a MINI Coupé Cooper S végre egy olyan autó, ami gondol azokra, akik kemény kézzel kívánják fogni a gyeplőt. A volán mögött pedig a legapróbb mozdulat is jelentőséggel bír, hiszen a sávváltás manővere is csak egyetlen apró mozdulat a kormánykeréken, s a betonbiztos, csak nagy úthibákon elpattogni hajlamos felfüggesztés kiváló partner a kanyarvadászatban. Noha utóbbi feszességét gyakorta éri kritika, az ilyen módon burjánzó közvetlenségért megbocsátás járhat a hosszbordákon elszenvedett enyhe kényelmetlenségért, s akkor még nem szóltunk az elsőkerékhajtás dacára is jellemző túlkormányzottsági hajlamról, vagy éppen a kategóriában pazarnak számító hátsó, többlengőkaros futóműmegoldásról sem.

Az őrület határaira sodró flúgos futamot meglepetésre a hatfokozatú automataváltó sem árnyékolja be, ami fürgeségével már alapállásában sem vall szégyent, míg a „Sport” fokozat kiválasztásával nagyobb szabadságot engedélyez a 6500-as fordulatszámig vandálkodó négyhengeresnek. Az igazi ínyenceknek persze továbbra is érdemes a manuális egységre voksolniuk, de megjegyzendő, hogy s kapcsolás terhének a vállunkról való leemelésével sem csorbul az élmény, csak a közvetlenség, s a motor optimális tartományban való üzemeltetése bizony a fogyasztást is kordában tartja. Erről árulkodik mindössze 6,4 liter benzint igénylő normakörünk is, de a padlógázas gyorsításokat alig mellőző tesztünkön sem tankoltunk többet a 100 kilométerre vonatkoztatott 8,4 literes értéknél.

Mindezek alapján azt gondolhatnánk, hogy az örömautózásról álmodók számára tesztünk legmokányabb résztvevője ideális választás lehet, s sok szempontból ekkor is igazunk lenne, ám mégis, mi melegebb szívvel ajánlanánk a formájában harmonikusabb, s mégis praktikusabb négyüléses alapváltozatot. Aki azonban valóban színesítené szeretné szürke hétköznapjait, egy pillanatig se habozzon a még élménydúsabb Roadster mellett dönteni, ami a szabadság eszményének szóvivőjeként esetenként szerényebb vételárral is kecsegtet.

Az árcédulára persze rá is fér a fogyókúra, hiszen a MINI Coupé egy 1,6 literes, 122 lóerő teljesítményű szívómotorral is legkevesebb 5,67 millió forintot kóstál, de 143 lóerős dízelmotorral már alulról súrolja a hétmilliós határt is. Tesztautónk talán a kínálat legkiegyensúlyozottabb tagjaként minimum 6,71 millió forinttal könnyíti meg a bankszámlánkat, s innen az élményt alapáron 8,18 millió forint ellenében már csak a John Cooper Works kiadás 211 tagú ménese tudná fokozni.

Üröm az ürömben, hogy a BMW-re oly jellemző árpolitikának köszönhetően az említett összegek villámgyorsan az egekbe hajthatók, így a képeken látható, a luxusérzetet továbbra is mellőző példány csak a véletlen folytán nem lépi át a tízmillió forintos lélektani határt. Ennyiért pedig már hasonlóan felszerelt, praktikusabb, akár családi igényeket is kielégíteni képes sportkompaktokat is a garázsunkba állíthatnánk, melyek bár ésszerűbb választásnak tekinthetőek, a MINI nyújtotta örömökkel azonos árkorlátokon belül még az esetenként nagyobb teljesítmény dacára sem vehetnék fel a harcot.

A MINI Coupé tehát racionális megfontolások mentén nem tekinthető ideális választásnak - mondhatni, hogy megvásárlása őrültség -, miközben ebben a konfigurációban főként nem ideális partner azoknak, akik maradéktalan kényelmet, kimértséget, s fokozott kihasználhatóságot várnak el kedvencüktől. Ellenben a típus megkerülhetetlen azok számára, akik a nyolcjegyű számokon innen valódi örömautóra vágynak, e tekintetben pedig már csak a Roadster változat fokozhatná az élményt.

Részletesebben? A modell tesztje itt található.

A sort hamarosan folytatjuk: a második rész három versenyzője rövidesen érkezik!

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark