BMW i8 Roadster teszt – Szuperautó a hétköznapokra

Nyomtatás

Érezték már azt, hogy valaki mindig figyeli Önöket? Hogy folyamatosan magukra szegeződik néhány szempár? Nem hangzik jól, pedig higgyék el, nem feltétlenül rossz dolog mindez: egy BMW i8 Roadster volánja mögött például nem különösebben zaklatja fel az ember lelkét, még ha nem is feltétlenül szeret valaki a középpontban lenni – az persze ne vegyen ilyen autót, vagy szokjon hozzá. Nemrég mi is megtapasztalhattuk, hogy milyen, amikor az ember sehogy sem tud észrevétlen maradni – nálunk járt a BMW különleges modelljének nyitott változata.

Szabó kolléga nemrég egy menetpróba alkalmával már beszámolt róla, hogy milyen a BMW i8 Roadster volánjánál helyet foglalni, most azonban hosszabb ideig is lehetőségünk nyílt barátkozni a különleges négykerekűvel, ami kétségkívül az egyik leglátványosabb autó az egész piacon. Sokan talán felhorkantanak, hogy ez „csak” egy BMW, ne hasonlítsuk össze például egy Ferrarival… Teljesítmény terén felesleges is lenne, hiszen az i8 nem erről szól legfőképp, azonban látvány szempontjából bizony bármit alapul vehetünk, tesztautónk biztosan az élmezőnybe fog tartozni, hiszen az utca embere – vagy legalábbis a laikus többség – nem feltétlenül az embléma alapján ítél, hanem sokkal inkább a formák alapján, ebben pedig a narancssárga Roadster elképesztően erős, még ha nem is mindenkinek tetszik.

Mi, az autózás rajongói persze tisztában vagyunk azzal, hogy miről is szól a BMW i8: konnektoros hibrid hajtáslánc, karbon alapok, futurisztikus megjelenés. A bajorok célja egyértelműen az volt, hogy egy cseppnyi jövőt csempésszenek a mába, és ez a premier idején nagyon is jól sikerült nekik. A 2014-es bemutató óta azonban nagyot fordult a világ, hiszen manapság egy konnektoros hibrid hajtáslánc már nem számít annyira különlegesnek, a vásárlók pedig okkal húzhatják a szájukat az olyan technológiák hiánya miatt, mint például a félig önvezető rendszer, de szemöldökráncolást kaphat a kissé idejét múlt klímakonzol is – hiszen több mint 50 millió forintról beszélünk. Mindezek ellenére az i8-ban még mindig megvan az a plusz, amitől igazán egyedi lesz.

A képek magukért beszélnek: a formák taglalásába ezúttal nem mennék bele mélyen, hiszen szinte bármelyik pontját ki lehetne emelni az autónak, a látványos fényezés és az új, 20 colos keréktárcsák pedig szintén sokat tudnak dobni az összképen. Egyszerűen nem igazán lehet betelni a látvánnyal, amit talán egyedül a néhány szögből jól kivehetően nem túl széles gumik látványa tud egy kicsit megkavarni – de igazából ez se csorbítja a vizuális orgiát. A frissítéssel egyébként kizárólag az első fényszórók (amelyeknek lézerfényei valóban képesek nappalt varázsolni az éjszakába, és bár automatikusan kapcsolják a távolsági fényt, adaptív kitakarásra nem képesek) grafikája, és a „motorháztető” légbeömlője változott meg finoman, és felkerültek oldalra a Roadster (vagy éppen Coupé) feliratok.

Gyakorlatilag nincs, aki ne nézné meg az autót, legyen szó a többi autósról vagy éppen a gyalogosokról, a legtöbben a telefonjuk után kapkodnak egy fotóért, mások mutogatva csodálkoznak rá az i8-ra, és vannak olyanok is, akik csak az állukat leejtve követik a szemükkel az autót. Bevallom őszintén, ilyen élményben még nem volt részem, pedig például a BMW M760Li xDrive képében már drágább, nagyobb és gyorsabb autóval is közlekedhettem, de volt már egyéb sportautó is a kezeim között. Meggyőződésem, hogy egy Ferrarit vagy Lamborghinit sem néznek meg jobban az emberek: még az idősebb, tapasztalataim szerint az autókra egyszerűen immunis – persze nem szeretnék általánosítani, így elnézést, ha valakit megbántanék ezzel – hölgyek és urak is csodálkozva vizslatták a tesztautót. Azt pedig már nem is említem, hogy hányan fotózkodtak vele…

Őszintén szólva egy kicsit féltem a negatív visszhangtól, hiszen viszonylag fiatal korom okán talán jogosan számíthattam megvető pillantásokra, de meglepődve tapasztaltam, hogy mindenki sokkal inkább az autóval volt elfoglalva, mint azzal, hogy elítéljen engem, és azt találgassa, hogy vajon törvénytelen úton szerzett pénzből vettem-e, vagy éppen apucitól kaptam – pedig a külföldi rendszám sem segített ezen a helyzeten. Ideje azonban elengedni ezt a témát és rátérni az autóra, hiszen érdekes módon az i8 Roadstert vezetve is hamar felül tudunk emelkedni ezeken a körülményeken.

Nos, igen, a beszállás és a kiszállás bizony nem egyszerű, de ennyit talán megérnek az elképesztően vagány szárnyas ajtók – bár azt még meg kell említeni, hogy ha közel parkol hozzánk valaki, bizony könnyen bajba kerülhetünk. Itt azonban véget is érnek a komfortot érintő negatívumok, ugyanis az autóba behuppanva bőven elegendő a tér és igazán kényelmes – nem mellesleg mutatós – ülések fogadnak bennünket. Az alacsony üléspozíció és a sportautós megjelenés ellenére a kilátás egyáltalán nem katasztrofális. Az utasteret sem érintette igazán a frissítés, hiszen csupán az érintőképernyős iDrive rendszert kapta meg az autó, amit azonban – a testvérekhez hasonlóan – továbbra is inkább a tekerőkapcsolóval kezeltünk.

Szó se róla, az i8 belül is nagyon mutatós, kiváló anyagokból építkezik, és természetesen az összeszerelés és az ergonómia is megerősíti a prémium besorolást – persze ennyi pénzért nem is várnánk mást –, habár az aprócska hátsó szélvédőn bizony nagyon tükröződnek sötétben az utastér fényei, ami megnehezíti a kilátást.  Azt azonban nem tagadhatjuk, hogy a nagyon futurisztikus külső után a belső már jóval visszafogottabb, így néha hajlamosak lehetünk elfeledkezni arról, hogy egy ilyen látványos négykerekűben foglalunk helyet. A digitális műszerfal egyébként továbbra is informatív és a szép, a head-up display pedig az i8-ban is kiváló szolgálatot tesz. A praktikum már más tészta: az egyébként egészen gyorsan, a könyöklő előtti kis rekeszben található gombbal nyitható vászontető bizony ellopta a teret a csomagtartó és a két hátsó szükségülés elől.

Hátra így mindössze egy 88 literes üreg jutott, és bár két hátsó széket nem kapunk, egy viszonylag nagy, kívánságra három részre osztható, 80 literes tároló azért van az ülések mögött, így ügyesen, több kisebb csomagba pakolva azért egy rövidebb nyaralásnyi cuccot be lehet préselni az i8 Roadsterbe. Az apróságainknak sem egyszerű megtalálni a helyét, habár van két pohártartó és két kisebb rekesz a könyöklő alatt és előtt, ide nem túl sok minden fér be, de ezt azért meg lehet bocsátani – az ülések mögé persze be lehet szórni mindent, legfeljebb kicsit csúszkálni fognak.

Tulajdonképpen a legfontosabb biztonsági és vezetéstámogató asszisztenseket azért megkapjuk, de joggal várhatnánk valamivel többet is ebben az árkategóriában a BMW-től. Táblafelismerő, sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, gyalogosfelismerő, 360 fokos kamerarendszer, és vészfékrendszer így is van, de a manapság már elég elterjedt, "félig önvezető" rendszerről vagy éppen a sávtartóról le kell mondanunk. Ezt persze egy sportautó esetében azért elnézhetjük, de – és bár eddig nem említettem – az i8 Roadster egy a hétköznapokban is teljesen jól használható autó, és mint ilyen, azért nem fájt volna, ha ennyivel is megkönnyíti a helyzetünket.

A hétköznapi használhatóság ellen persze fel lehetne hozni olyan tulajdonságokat, mint a kis csomagtér, a korlátozott praktikum vagy éppen nehézkes ki és beszállás, ugyanakkor ki kell emelnünk a komfortos utasteret és azt is, hogy a vagány megjelenés nem jár együtt használhatatlanul alacsony felépítéssel – az átlagos akadályokat könnyedén veszi az i8, legfeljebb a nagyobb padkák és az elméretezett fekvőrendőrök okozhatnak egy kis fejtörést, de ezek igazából egy normál sportkompakt esetében is gondot jelenthetnek. A használhatóság szempontjából pedig még csak most jön a lényeg – a hajtáslánc.

A következő oldalon rábökünk a start gombra, és egyéb érdekességek is jönnek - tartsanak velünk!



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark