Olvasónk megkeresésének köszönhetően pengeélen táncolunk, de remélhetőleg komoly vásárlási dilemmát segítünk megoldani ezzel. Az alábbi levél érkezett szerkesztőségünkhöz a minap:

„Tisztelt Szerkesztők!

A közelmúltban bukkantam oldalukra és szinte azonnal olvasójuk lettem; örülök, hogy van végre az igényesebb tesztelési formát is képviselő portál a magyar internetes autós piacon. (…) Szerencsés helyzetben vagyok, így hát félve is teszem fel a kérdést. Új autó megvásárlását tervezem és szinte azonnal beleszerettem az Opel Insigniába. Lehet, hogy egy Passat jobb választás – ahogy azt sokan hangoztatják –, de érzelmeket én csak a nagy Opel irányába táplálok, így szerencsére ezen nem kell sokat törnöm a fejem. Sportos vezetőként a szívem igazi csücske az OPC változat lenne, ám sajnos nem végtelen a pénztárcám – és a kínálatba nemrég bekerült, összkerékhajtással szintén rendelhető, 250 lóerős kétliteres turbómotor jóval kedvezőbb választásnak tűnik. (…) Önök szerint az OPC megéri a felárát?”

A hét elején befutott kérdés a mai nappal a lehető legnagyobb aktualitását nyerte, ugyanis már szerkesztőségi garázsunkban pihen az Insignia OPC, amely remélhetőleg hű társunk lesz a Frankfurti Autószalonra vezető úton és bejárja velünk Németország legérdekesebb helyeit. Még ha a vele szerzett tapasztalok egyelőre sekélyesek, a kézi váltós verzióval már kötöttünk barátságot, és a valamivel szerényebb teljesítményű turbómotoros verziók is jóbarátok számunkra.

Minden kérdésre választ ad a sport szó, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni preferenciák. Ha Ön tényleg akut kanyarvadász és rendszeresen kihasználja egy autó menetdinamikai előnyét, akkor az OPC egyértelmű választás: hiszen ilyen körülmények között mindig lesz olyan kanyar vagy féktáv, amit a hagyományos verziókkal sikertelenül abszolválna. Akkor pedig – jó eséllyel – a hiányzó élményre költött nagyságrendileg 11,5 millió forintot a kb. 14 helyett.

Viszont ha a sport szót a nyers teljesítmény élvezetével írja körül, akkor máris érdemes elgondolkozni. Ugyanis bármennyire is nevetségesen hangzik, a sokak által elcsépelt ülésbe szorításra, gyomor-összepréselésre és egyéb gyorsulásból eredő szervezeti károkra a 325 lóerő sem képes ekkora tömeggel és összkerékhajtással a nyakában. Rögtönzött összehasonlításunk tárgyai egyaránt dinamikusan mozognak és egyikből a másikból átülve érezni a különbséget – de hogy egyébként hiányozni fog-e a plusz teljesítmény? Persze, hiszen van, amiből sohasem elég, de ha a mai viszonyokat és forgalmi szituációkat nézzük, akkor valószínűleg sohasem.

És még egy aspektus: hiába a V6, az OPC verzió hangja sem tartozik a leginkább vérpezsdítő kategóriába, sőt, az alacsony fordulaton jelentkező nagymértékű búgás a kulturáltság terén is egyértelmű előnyt ad a kétliteresnek. A változtatható karakterisztika (a FlexRide futóművet ajánljuk „sportoláshoz”) egyébként ott is megteremti a könnyeden sportos miliőt, viszont ott fenn áll a lehetősége a nyugodtabb utazásnak is – az OPC szinte mindig tudatja pozícióját.

De adjunk számokat a történetnek: a 250 lóerős, összkerékhajtású, kézi váltós, kétliteres turbó alapára négyajtósként (csak az összehasonlítás kedvéért start/stop nélkül – egyébként ajánljuk): 9,12 millió forint. Ezt az OPC alapszintjére felszerelve, a hangulat kedvéért OPC Line külső-belső csomaggal és Recaro ülésekkel megspékelve nagyságrendileg 11,35 millió forintot kapunk. Ezzel áll szemben a csúcsmodell 13,07 milliós ára – vagyis 1.720 ezer forint a különbség. Ha ehhez hozzáadjuk a papíron inkább csak kétliteres fogyasztáskülönbséget (de hamarosan érkező tesztünkben pontos, összehasonlítható normaméréssel szolgálunk), akkor a végeredmény 100.000 km után 2,5 milliós differencia lesz.

Ha a papíron 1,5 másodperccel jobb gyorsulás, a ritkán érezhető nagyobb teljesítmény és a jobb menetteljesítmények számítanak, a kényelem pedig nem, akkor a helyzet egyértelmű. És még egy kellemes járuléka van az OPC-nek: a sorozat egyértelműen beazonosítható csúcsmodelljében ülünk, egy különleges ínyencfalatban. Ezt pedig nagyon sokan tudják értékelni; ha Ön is közéjük tartozik és hajlandó kompromisszumot kötni a csendesség és a feszes futómű terén, akkor az OPC lesz az Ön választása.

Azért egy próbát mindenképpen ajánlunk. A két autó között ugyanis több területen is papíron láthatatlan szakadék tátong. Reméljük, segítettünk a jó döntés felé vezető úton.