Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Leköszön a V10-es, de a dalnak nincs vége

Jelentem, lehet, már amennyiben átülünk a gyártó MF5 típusjelzésű modelljének második generációs példányába. Bizony-bizony, az M GmbH mennyei, szívó V10-es erőforrásának nyugdíjazásával a Wiesmann is döntésre kényszerült, így a lemezek alatt immáron az X6 M és az X5 M ikerturbós, nyolchengeres egysége lapul. AWiesmann MF5 GT - galéria 4,4 literes V8-as 555 lóerős teljesítménye éppen 48 paripával nagyobb ménest számlál, mint az előd, miközben a hegyomlásnyi 680 Nm (+160 Nm) nyomaték már 1500-as fordulaton ébred. Mindezek tükrében nem is csoda, hogy az indulástól számított 3,9 másodperc elteltével már 100 km/órás sebességgel száguldhatunk, és tempónkat egészen 311 km/óráig fokozhatjuk.

A 25 kg-os hízáshoz (1.405 kg) viszonyítva jelentős teljesítménynövekmény persze a rugalmasságra is jótékony hatással van. Az M5-ös BMW-nél fél tonnával könnyebb testben a V8-as gázreakciója ezzel minden fordulaton élénkebb, mint a V10-es esetében, aminek viszont a szívhez szóló éneke fájóbb a papíron biztatóbb menetteljesítményeknél.

Az MF5-ös már megjelenésében is nyersebb

Az örömódáról való lemondásért talán kárpótol az orrtúrási hajlam teljes hiánya, ami a kompaktabb MF4-S-hez méltó semlegességhez - illetve kívánságra túlkormányozottsághoz - vezet. A féktávokon már az elől 374 mm-es, míg hátul 370 mm átmérőjű féktárcsák szegődnek társunkká, amik karbon-kompozit ötvözetük révén tartósan is erősen terhelhetőek.

A megjelenésnek a fizika sem szab határtEzzel a GT MF5 már a keményvonalas szuperautók ligájában indul harcba, s igazi mániákus módjára veti magát a kanyarokra, miközben a V8-asban mindig marad elegendő potenciál a kigyorsításokra. Hiába az orrmotoros felépítés, a méretes hátsó kerekek azért találnak tapadást száraz aszfalton, s mivel kis híján a hátsó tengelyen ülünk, az autó mozgása tökéletesen kiszámítható. Noha az MF5 minden tekintetben nyersebb az MF4-es modellnél, a futómű továbbra sem lehetetleníti el a közúti használatot, ám szélsőséges körülmények között feszesebbnek bizonyul.

Nem elérhetetlen

Az élvezeteknek persze áldozni kell, noha a felszereltség és minden egyéb jellemző variálhatósága miatt talán nem is érdemes alapárról beszélni, hiszen a cérna típusa illetve különféle öltési technikák mellett 400 fajta bőr, és 33.000-féle (!) fényezés közül választhatunk.

A csúcsmodellnek az MF5 Roadster tekinthető, amiről nagyságrendileg 55 millió forintos összeg ellenében beszélgetnek el velünk a Wiesmann testvérek.

Az egyediségnek mindig ára van

Ettől függetlenül az egyediség és a retro stílus nem elérhetetlen, hiszen egy MF3-as a használtpiacon már 12 millió forintos nagyságrendben a miénk lehet, de egy igen szerény futásteljesítményű MF4 GT sem kóstál többet 20 milliónál.

Ennyit pedig igen sokan áldoznak sokkal jellegtelenebb sportautókra, ráadásul a gekkó termékeinek nagy előnye, hogy bármelyik BMW szervizben könnyedén javíttathatóak, így a fenntartásuk, karbantartásuk sem okozhat különösebb bonyodalmat.

Nincs semmi, ami inkább lenne a szabadság jelképe

A német testvérpár talált olyan rést a piacon, ami bizony igen feltűnően kínálta magát, s a célig vezető kitartás a nyers számokon túl is ad annyi szimpátiát a márkának, hogy könnyedén felnézhessünk rá. Az elismertségen a BMW hajtásláncainak leváltása sem ejtett csorbát, sőt, az MF5 kezelhetőségére némi gyógyírt hozott a V8-as blokk debütálása, noha a V10-es dallamainak fájó hiányáért ez kevésbé kárpótol. Ettől függetlenül a fejlődés nem áll meg, így itt az ideje, hogy az utcaképet színesítve egyre nagyobb figyelem terelődjön a nem is annyira elérhetetlen távolságban lévő Wiesmannra.