Autóvásárlás, okosan: nem a kilométer számít, hanem az állapot!

Nyomtatás

Már az idejét sem tudjuk annak, hogy az autók mikortól kezdték el mutatni felhasználóiknak a kilométerállást, de annyi bizonyos, hogy immár hosszú-hosszú évtizetek óta, minden típusban ott trónol a műszercsoportban a 'mindentudó' műszer, ami a használtautóknál vagy manipulálva van, vagy nem. Fontos tudni, hogy a kilométerszámláló kitalálói nem azért fejlesztették ki a szóban forgó műszert, hogy később, a használtpiacon gyakorlatilag kizárólag a mutatott érték alapján rangsorolják a járművek értékét az emberek, hanem azért, hogy például információval szolgáljon a sofőrnek a hátrahagyott út hosszáról, valamint a karbantartások esedékességéről. Azonban sajnos az évek folyamán túlmisztifikáltuk a kilométerszámlálót - nem kicsit, nagyon!

Munkámból kifolyólag, kollégáimhoz hasonlóan rendszeresen szuper új autókat tesztelek, azonban anyagi helyzetem okán nem tehetem meg, hogy privát emberként új autókkal járjak, de még helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy én személy szerint jobban kívánok egy használt autót, ami újonnan magasabb kategóriát képviselt, mint egy elérhetőbb újat. Azonban ami nagyon fontos: ennek minden kockázatát vállalom és viselem, amivel nagyon sokan nincsenek így.

Itt jegyzem meg, hogy egy-két kivételtől eltekintve szinte soha nem vettünk a családban 200 ezer kilométernél kevesebbet futott autót - és egyet sem bántunk meg. Az ismerősök, barátok viszont mindig megdöbbenve hallgatják, és már-már a rosszullét kerülgeti őket, amikor elmesélem, hogy vásároltam például egy (nekünk) új járgányt mondjuk 250 ezer km-rel. A legtöbb ember azt hiszi, hogy ilyenkor az autóknak már rég a bontókban van a helyük, teljesen használhatatlanok, megbízhatatlanok, legfeljebb virágcserépként funkcionálnak. Pedig nagyon nem. Vagyis attól függ, hogy milyen 250 ezer km-ről van szó, de erről kicsit később...

Rengeteg használtautó vásárló a következő mátrixrendszer szerint szeretne autót venni: a legfontosabb, hogy legyen olcsó, lehetőleg a kínálat legolcsóbbja. Nagyon fontos, hogy ne legyen benne kilométer: lehetőleg 100 ezer alatt, de mindenképp 200 ezer alatt keresünk; egy 205 ezret futottra például már rá sem találunk, hiszen eleve a 200 ezer alattiakra szűrünk a keresőkben. Így egy visszatekert 195 ezresre simán rákívánhatunk, de egy első tulajos, garantált 205 ezret futottat észre sem veszünk.

Egy kis tanulság: kár km-maximumot beállítani, alig néhány perc elolvasni néhány (látszólag) többet futott autó leírását - így esetleg akár ‘aranyat’ is találhatunk. A fenti preferencialistát folytatva az újszerű állapot alaptézis. Persze legyen törésmentes, végig vezetett szervizkönyves, továbbá elvárjuk, hogy az előző tulaj eladás előtt még gyorsan megcsinálta a nagyszervizt, kicseréltette az összes futómű- és fékalkatrészt, a vezérlést, sőt, új téli/nyári gumikkal szerelte fel az autót. Hát persze, mindenki úgy szeretne egy szuper autót eladni nekünk jóval piaci ár alatt, hogy előtte ráköltötte az autó értékét!

Amennyiben legalább néhány gondolat erejéig felébredünk Csipkerózsika-álmunkból, be kell látnunk, hogy csodák sajnos még mindig nincsenek, és ilyen autók csak a mesékben léteznek. A valóságban a jó autók bizony nem olcsók (külföldön különösen nem!), olcsón pedig néhány kivételtől eltekintve csak problémás alanyokat találhatunk. Valóban léteznek nem dohányzó orvos, esetleg nyugdíjas tulajtól származó, végig vezetett szervizkönyves, 10 évesen a 100 ezer km-t alig túllépő autók, de csak nagyon ritkán, és általában akkor is megkérik az árukat, amit valaki előbb-utóbb úgyis hajlandó lesz kifizetni.

És van még valami, amin érdemes elgondolkodni, a naivitást pedig javallott kicsit félretenni: amennyiben egy 10 éves, dízel Octaviát, E-osztályt, esetleg Volvo kombit 150 ezer km-rel hirdetnek, a gyors leszerződés és fizetés előtt azért érdemes gyanút fogni és alaposan informálódni, hiszen ezeknél a típusoknál nem (sem) jellemző az alacsony éves futás. Mielőtt elhinnénk minden mesét, inkább osszuk le az adott négykerekű években meghatározott korát a (hirdetett) futásteljesítménnyel, és gondoljunk bele, hogy lehet-e reális a kapott érték. A másik oldalról nézve a dolgot, attól viszont még egy autó igenis lehet nagyon jó, hogy van benne bőven kilométer. Így hirtelen kiváló példának apósom Volkswagen Passatját tudom felhozni: az autót 5 éve, újan vásárolta meg a szalonból, most pedig 250 ezer km van benne - de olyan állapotban van ám mind műszakilag, mind pedig optikailag (kívül-belül), hogy bárki elhinné, hogy 50 ezret futott. Én simán elhinném.

A kulcs ugyanis sohasem a futásteljesítmény, hanem a használat illetve a gondozás módja, valamint az előírások szerinti rendszeres karbantartás - na meg persze a felhasználó igényessége, hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy autónak 'csak' tulajdonosa, avagy 'gazdája' is van. Apósom például a gyári 30 ezres ajánlással szemben 15 ezer km-enként cserélteti az olajat, az autó rendszeresen jár szervizbe, ha bármilyen gondja van (legyen ez fék, futómű stb. kopás), megjavíttatja, és nagyon vigyáz rá; gyorsan hozzáteszem, hogy az elmúlt 250 ezer km során a szokásos kopóalkatrészeken kívül, már-már csodával határos módon eddig semmi nem romlott el! De amint az előbb is írtam, ebben kulcsfontosságú tényező a használat módja.

A Passat példájánál maradva: az autó életének legalább 90 százalékában autópályán, 6. fokozatban, 2000/perc körüli állandó fordulatszámon, gyakorlatilag végig meleg motorral, 130 km/h-s sebességgel közlekedik. Minden motor és hajtáslánc nagyjából erről álmodik. Köztudott és bizonyított tény ugyanis, hogy például a motorok a legnagyobb kopást hidegen szenvedik el, egy rendszeresen hosszú távokon használt autó pedig alig jár hidegen.

És akkor vegyünk gyorsan egy másik elméleti példát, a sarkítás kedvéért. A jobb összehasonlíthatóság végett képzeletben legyen adott egy másik, hasonló 5 éves Passat (de persze bármilyen típusról lehet szó) azonos dízelmotorral, kézi váltóval, részecskeszűrővel. Utóbbi, képzeletbeli esetben a tulajdonos főként városi autónak használja a Passatot, mondjuk 25 km/h-s átlagsebességgel az autó teljes életére levetítve. Irreálisan alacsonynak tűnhet ez a szám első hallásra, de higgyék el, a városi autóknál az átlagsebesség rendszerint nem magasabb 30, de inkább 25 km/h-nál.

Az összehasonlítás kedvéért, apósom autójának átlagsebessége körülbelül 75 km/h a rengeteg autópályás használat miatt. Mindez azt jelenti, hogy ha a városi példamodellünk mondjuk évi 17 ezer km-t fut, apósomé pedig évi 50 ezret, akkor 5 év használat után az egyikben körülbelül 85 ezer, míg a másikban 250 ezer km lesz. A vásárlók számára nem is kérdés, hogy melyik a tuti... akár kétszer annyit is simán kiadna bárki a 85 ezret futottért, mint a 250 ezret futottért.

De most akkor kicsit gondoljunk bele jobban a szituációba: Önök szerint ezzel a sarkított példával melyik autó lehet jobb állapotban elméletben 5 év után? Az, amelyik főként városban futott 85 ezer kilométert, rengeteg hidegindítással, millió ki-/beszállással, nagyon sok kuplungolással, váltással, gyakran eltömődő részecskeszűrővel, vagy az, amelyik leginkább konstans sebességgel járt autópályán, szinte váltások és kuplungolások nélkül, szinte mindig meleg motorral, rendszeresen kiégetett részecskeszűrővel?

Bármennyire is hihetetlenül hangzik hát, de az azonos korú, 250 ezer km-t futott autó vélhetően sokkal jobb műszaki állapotban van, mint 85 ezret futott társa. Előbbi viszont szinte eladhatatlan 'normális' áron, míg utóbbi egy pillanat alatt jóval drágábban új gazdára lelhet. Igen, jól tudom én is, hogy egy autóban nem csak a hajtáslánc kopik, egy autópályás autónál pedig fokozott igénybevételnek vannak kitéve a futóműelemek, a fékek, a kerékcsapágyak stb., azonban ezek az alkatrészek rendszerint kevésbé költségesek, és egyszerűbben cserélhetőek, mint a főelemek (pl. hajtáslánc).

A lényegre visszatérve, akkor mi is lehet a titok nyitja, vagyis az igazság? Egyszerű: az ÜZEMÓRA. Hiszen a fenti példában a két autó ugyanannyi üzemórát futott, csak mivel az egyik átlagban 25, a másik pedig 75 km-t tett meg életének kezdetétől mérve óránként, ezért utóbbiban háromszor annyi kilométer gyűlt fel, annak ellenére, hogy időben kifejezve nem ültek benne többet. Nagyon sajnáljuk hát, hogy a gyártók a kilométerszámláló mellé nem alkalmaznak egy üzemóramérőt is, hiszen ezzel a két számmal már sokkal több dologra lehetne következtetni a járművek előélete kapcsán, mint a jelenlegi formában. Nem véletlen, hogy többek között a munkagépeknél és a hajómotoroknál is az üzemóra számít.

Ez esetben, ha például két kiszemelt autóban nagyjából megegyezne az üzemórák száma, de a futásteljesítményük között jelentős differencia lenne, rögtön tudnánk, hogy a többet futott autó vélhetően nem rosszabb, csak eltérő körülmények között használták - így nem érne feltétlenül igazságtalanul kevesebbet sem a piacon, sem pedig valós értékét tekintve.

Amennyiben tehát esetleg lenne egy üzemóramérő és egy kilométerszámláló is minden autóban (egy ideális világra való tekintettel mindkettő legyen ‘tekerhetetlen’, vagy ha úgy jobban hangzik, manipulálhatatlan), akkor nagyobb rend lenne a használtpiacon és mind a vásárlókkal, mind pedig az eladókkal igazságosabb lenne a piac. Persze az üzemóraszámlálót meg lehetne oldani egy ‘nullázhatatlan’, manipulálhatatlan átlagsebességmérővel is, ami az autó új korától kezdve végig mutatná az átlagsebességet, és így a kilométerszámlálóval párosítva ugyan úgy segítene az előélet meghatározásában. Végül, de nem utolsósorban az elcsépeltnek tűnő, de valóban tökéletesen igaznak és örökérvényűnek számító mondást (“A használtautóknál nem a futásteljesítmény és a kor, hanem az állapot a fontos”) érdemes tényleg szem előtt tartani.

És ha esetleg egy olyan autóra bukkannának, ami bármilyen okból kifolyólag hosszú évek óta pihen és ezért alacsony a futásteljesítménye, ne gondolják, hogy feltétlenül kincset találtak, ugyanis az állás nagyon tudja ölni, fárasztani a technikát, és az esetek többségében sokkal jobb állapotban van egy többet futott, de folyamatosan használt autó, mint egy olyan, ami hosszú éveken keresztül meg sem mozdult, így keveset mutat a számlálója. Ezt a témát persze még rendkívül hosszan lehetne boncolgatni, én azonban mára ennyivel befejezném, mindenkinek jó autós kalandokat és sikeres, szerencsés autóvásárlást kívánok!

És azért azt az örök igazságot se feledjék el, hogy bár nagyon jó a használt autó, de csak egy jobb van nála: az új autó. Márpedig ha nagyon biztonsági ‘játékosnak’ számítanak, és semmiképp nem szeretnének kellemetlen meglepetéseket, akkor mindenképp komoly létjogosultságuk van az új járgányoknak (lehetőleg minél hosszabb garanciával), amikben nincs kockázat és nincs átverés. Ám sokszor aki mer, az nyer(het).




Hozzászólások  

 
#1 benes laszlo 2017-11-01 09:37
teljes mértékben egyet értek a cik irojával,a sajàt példàm is igazolja hogy autopályán valo tartos használat kiméletesebb mint a városi.Egy 2005-ös kiadásu 2000dizel,6 váltos Fordmondeo kombi tulajdonosa vagyok,az auto Németországban lett vásárolva 87.000 km-rel két éves korában.Jelenleg 520.000 km tettem meg vele idáig.
a motor,válto,kup lung,vizpumpa.ezekhez még nemkellett nyulni,és az állapota tökéletes.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.