Az autós újságírók élete sem fenékig tejfel? – betekintés a kulisszák mögé

Nyomtatás

„Arany élet ez!” – hangoztatják legtöbben az autós újságírók munkájával kapcsolatban, és tudják mit? Eszemben sincs azt állítani, hogy nincs igazuk – legalábbis részben –, hiszen például egy BMW i8 Roadster volánja mögött ki ne érezné azt, hogy az élet császára. Persze miután a tesztautó kulcsainak leadása után lebiggyedt szájjal sétálok a legközelebbi Volánbusz megálló felé, hogy aztán metróval eljussak a vonatig, ami hazavisz, már nem olyan felhőtlen a boldogság. Ezúttal egy kis betekintést szeretnék nyújtani Önöknek, hogy milyenek is egy autós újságíró hétköznapjai – bepillanthatnak a díszletek mögé.

Őszintén szólva sokan nem tudják hová tenni, amikor kérdésükre válaszolva elárulom, hogy autós újságíróként dolgozom. Persze annyi azért mindenki számára tiszta, hogy négykerekűekről írok, de nem igazán tudják elképzelni, hogy mindez miként működik. Természetesen vannak átlagos vonatkozásai: 8 órás munkaidő, legtöbbször irodai munka, forrásgyűjtés, pötyögés, számítógép előtt gubbasztás. Azonban senki nem erre kíváncsi, hanem sokkal inkább arra, hogy ki és miért ad nekem vadonatúj, esetenként akár 40-50-60 milliós autókat.

Ahogyan beszélgetőpartnereim túlnyomó részét, valószínűleg Önöket is sokkal inkább a tesztelés hozza lázba, mint a hírszerkesztés, így utóbbit ezúttal át is ugranám – habár ezen a téren egyébként is csupán arról van szó, hogy különböző, legtöbbször külföldi forrásokból, vagy olykor hosszas, a gyáriak által megosztott sajtóanyagokból próbálunk emészthető és érdekes cikkeket varázsolni Önöknek, az átlagnál talán több információtartalommal.

A rendszer egyszerű: az esetek 99,9 %-ában a tesztautókat a hazai importőr biztosítja, amely egy egész tesztparkot tart fenn, melyben nyilván a legfrissebb modelleket igyekeznek összeállítani a lehető legtöbb változatban, figyelembe véve természetesen azt, hogy melyik verziókra kíváncsiak leginkább az emberek. Ezért fordulhat elő például az, hogy sok márkánál a leggyengébb alapmotorok és fapados verziók nem igazán kerülnek be a tesztparkba, de a csúcsmodellekkel sem mindig találkozhatunk, hiszen az importőrök igyekeznek a legfontosabb, legkelendőbb változatokat megmutatni nekünk, és rajtunk keresztül Önöknek is – persze azért olykor néhány ritkasággal is kedveskednek, megtörve az egyhangúságot.

Mi természetesen a PR (public relations, azaz közönségkapcsolatok) osztállyal tartjuk a kapcsolatot, hiszen ők felelősek a sajtóval való kapcsolattartásért is. Általában magával a PR menedzserrel kommunikálunk, akivel az esetek többségében jó kapcsolatot ápolunk, hiszen a különböző hazai vagy éppen nemzetközi rendezvényeken olykor elég sok időt eltöltünk egymással – később ezekről az eseményekről is szót ejtek majd. A lényeg, hogy velük egyeztetünk a tesztautókkal és az időpontokkal kapcsolatban.

A különböző nemzetközi menetpróbákon sokszor találkozunk és beszélünk külföldi kollégákkal, akik általában arról számolnak be, hogy a fejlettebb nyugati országokban a gyártók bizony sokszor házhoz viszik a tesztautókat, vagy a nagyobb lapoknál külön embert tartanak fenn arra a célra, hogy ezeket az ügyeket intézze. Nálunk ez több okból kifolyólag sem így működik: itthon mi kerekedünk fel, hogy jobb esetben egymást segítve, rosszabb esetben közösségi közlekedést használva eljussunk célunkig, ami félig-meddig érthető okokból az importőrök többségénél Budapest szélén, vagy akár közeli településeken van, ezzel nem megkönnyítve a dolgunkat.

Ezzel pedig olykor súlyos órákat veszítünk el a drága időből, hiszen bár felfoghatnánk mindezt munkaidőnek is, de a cikkek sajnos nem írják meg önmagukat, így legtöbbször a szabadidőnk bánja ezeket az utakat – és bár a tömegközlekedés nem annyira kényelmes, olykor bizony önként választjuk ezt, hogy legalább a kolléga idejét ne raboljuk a „taxizással”. Persze megoldás lehet a saját autó használata – már, ha van – is, amelyet a legtöbb esetben van lehetőségünk letámasztani az adott helyen, de ilyenkor ugyebár el kell válnunk szeretett négykerekűnktől az adott időszakra, ráadásul ha a családban többen is használják az autót, akkor ez nem is mindig opció.

A tesztpark és az importőr helye egyébként nem mindig ugyanaz, hiszen nem minden irodaházban van lehetőség egy nagyobb flotta tárolására. Ilyenkor általában egy kereskedéssel állapodnak meg a cégek, és ott tartják, illetve szervizelik az autókat. Miután sikeresen átvettük az adott négykerekűt, amit természetesen csak a szerkesztőség tagjai használhatnak, indulhat a teszt! A mérésekről és a módszereinkről egy egész cikkünk szól, így akit ez is részletesebben érdekel, az kattintson ide. Mindenesetre legtöbbször egy hétre, néha egy kicsit kevesebb időre vehetjük magunkhoz az adott négykerekű kulcsait, és ezalatt természetesen igyekszünk minden helyzetben próbára tenni – eközben persze rendeltetésszerűen használjuk, hiszen a hétköznapi használat is fontos szempont. Mindeközben természetesen egy alapos fotózásnak is bele kell férnie, amit mi igyekszünk mindig a legigényesebben, megfelelő helyszínen megejteni.

Ilyenkor persze lehet irigykedni, hiszen ki ne szeretne vadonatúj autókkal járni minden héten, amelyek között olykor olyan különlegességek is előfordulnak, mint egy BMW i8 Roadster, egy Mercedes-Benz S-osztály, egy Ford Mustang vagy éppen egy Lexus LC, de higgyék el, mi legalább olyan érdeklődéssel vetjük bele magunkat egy Lada Vesta SW Cross, egy Suzuki Vitara vagy éppen egy Dacia Duster tesztelésébe is, hiszen még előbbiek hatalmas élményekkel szolgálnak, de jóval kevesebb vásárlót érintenek, addig utóbbiak esetében rengeteg embernek tudunk segíteni a választásban – és ez talán kissé képmutatónak hangzik, de higgyék el, ez egyáltalán nem utolsó szempont nálunk, hiszen végtére is, ez lenne a szakmánk lényege.

A következő kérdés általában az üzemanyagköltség szokott lenni: nem, az importőrök nem állják a tankolást, hacsak nincs erről egy külön megállapodás, de ilyenkor sem ingyen benzinről/gázolajról beszélünk, hiszen mi is adunk cserébe valamit. A következő felvetés pedig nyilván az lenne, hogy akkor ezért cserébe mi jókat írunk az adott autóról: nem, ez sem igaz, ugyanis legtöbbször hirdetési felületet, vagy egyéb hasonló lehetőséget adunk cserébe, és azt hiszem rendszeres olvasóink nem is gyanúsítanának minket ilyennel, hiszen pontosan tudják, hogy filozófiánk legfontosabb eleme az objektivitás – legyünk így bármilyen jóban vagy éppen rosszban az adott importőrrel, mi csak és kizárólag az autók képességeiből indulunk ki, és semmi más nem befolyásolja a teszteket. Szerencsére ezt mindenki megérti, és ez egyáltalán nem befolyásulja a kapcsolatot.

Ezzel kapcsolatban általában arra is kíváncsiak az emberek, hogy vajon az importőrök ajánlanak-e pénzt, vagy egyéb juttatást azért, hogy jókat írjunk az autóikról. A válasz erre is nemleges: még soha, senki nem keresett meg minket hasonlóval, így teljesen felesleges különböző összeesküvés-elméletek gyártása.

Visszatérve a különböző hazai vagy éppen nemzetközi rendezvényekre, ilyenkor szintén nagy irigység szokta övezni az autós újságírói társadalmat, hiszen ki ne örülne neki, ha csak egy éjszakára is, de ellátogathatna a világ különböző pontjaira, hogy egy vadonatúj autóval furikázhasson. Nos, félreértés ne essék, ezek szerintünk is kivételes lehetőségek, és nagyon is hálásak vagyunk érte, hogy megadatnak, de azért arra is felhívnánk a figyelmet, hogy kevés olyan város van Európában és a világon, ahová közvetlen járat jár Budapestről – és persze fordítva – naponta, így az esetek túlnyomó többségében átszállásra is sor kerül, ami általában nagyjából 36 órán belül négy repülőutat jelent, de előfordult már olyan is, hogy kétszer kellett átszállni.

Hiába szeret valaki repülni, ez azért fárasztó, ráadásul általában elég rövidre vannak véve az átszállási idők, így egyáltalán nem példa nélküli, hogy lemaradunk egy járatról, ami odafelé a legdühítőbb, hiszen ilyenkor az esetek túlnyomó részében a szigorú programterv miatt az egész menetpróba ugrik – visszafelé legfeljebb azért bosszankodunk, hogy később érünk haza. Persze nem panaszkodunk, hiszen az ilyen rendezvényeken mindenre vendégül vagyunk látva, és szinte minden esetben gyönyörű szállodákat és kiváló éttermeket próbálhatunk ki, ami persze nagy élmény, még ha városnézésre legtöbbször nem is marad idő a kötött program miatt – azért az autó ablakából is sok szépet látni.

A fáradtság ellenére ezek természetesen kiváló élmények, és okkal irigykedhetnek ránk az emberek, habár amíg mi „szórakozunk”, a munka, és ezzel a túlórák száma itthon csak gyűlik. A hazai menetpróbák néhány kivétellel egynaposak szoktak lenni, szintén kiváló programokkal – de a munka ilyenkor is vár minket. A valamit valamiért elv alapján ez persze viszonylag kicsi ár az irigylésre méltó helyzetünkért cserébe, így nem is szeretnénk képmutatók lenni: valóban jó helyzetben vagyunk.

Utolsóként azért a felelősség kérdéskörét is meg kell említeni, hiszen ez is egy érdekes szempont: van, aki nem szívesen használna napokig egy több tízmilliós autót, és higgyék el, ha mélyen is, de a mi fejünkben is benne van mindez. A saját hibáinkért persze minden esetben vállaljuk a felelősséget, de sajnos nem csak a mi hibánkból keletkezhet kár az autóban: Mi van, ha ellopják? Mi történik, ha valaki rányitja az ajtót, vagy meghúzza, amikor nem vagyunk ott? Ezek sajnos olyan kockázatok, amiket be kell vállalnunk.

Amennyiben más hibázik, és kitöltjük erről a betétlapot, úgy természetesen nincs nagy gond, hiszen a biztosító fizet, de „ismeretlen tettes”, vagy saját hiba esetén bizony nekünk kell tartani a hátunk, még ha a legtöbb importőr a kisebb, mondhatni üzemszerű sérüléseket, mint egy ajtórányitás, kőfelverődés vagy kátyú okozta felnisérülés, nem is foglalkozik. Casco persze szinte minden tesztautón van, amivel azért jóval beljebb vagyunk, de maga a helyzet sem kellemes, hiszen alááshatja az importőr bizalmát felénk. Összességében természetesen nincs okunk panaszra, hiszen kivételes helyzet a miénk, és ezzel a cikkel leginkáb csakb az volt a célunk, hogy egyrészt bemutassuk Önöknek, hogy miként is működik ez a rendszer, másrészt pedig éreztessük, hogy ahogyan minden más szakmában, azért nálunk is bőven vannak nehézségek a pozitívumok mellett – reméljük, hogy sikerült.




Hozzászólások  

 
#2 pepecs 2018-08-09 20:16
Szóval át kell szállni a repülőgépről, amely a tesztelés helyszínére visz benneteket?
Keményen ver a sors titeket.
De ha például elmennétek egy gyárba szalag mellé dolgozni, autó-bizbazokat összerakni, akkor reggel felszállnátok a munkásbuszra , este meg le a munkásszállón.Nem kéne átszállni, mert a busz egyből a szalag mellé tenne le benneteket.
Írhatnátok arról, hogy " ma nem volt meg a norma, mert túl meleg volt a csarnokban".
Idézet
 
 
#1 Andras79 2018-08-08 10:26
Igen, sikerült, Tibor! És azt hiszem olvasótársaim nevében is köszönhetem ezt a hiánypótló cikket! :-) Legfeljebb még arra lennék kíváncsi, hogy ezt a sok mindent fizetésért csináljátok? És ha igen, ki adja a fizetést / miből?
Köszi a válaszokat előre is:
András
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark