Ezeket még gyártják? – háttérbe szorult modellek az autópiacon

Nyomtatás

A modellciklusok egyre rövidülnek az autóiparban, ami nagyrészt a technológia villámgyors fejlődésének köszönhető. Az átlagot a 6-7 év jelenti, de az sem ritka, hogy még ennél is hamarabb lecserélnek egy-egy modellt a gyártók – és nem feltétlenül a sikertelenség miatt. Persze olyan is előfordul, hogy valamilyen okból - olykor a sikertelenség, olykor pedig éppen a nagy sikerek okán - elfeledkeznek egy-egy modellről a gyáriak, és a megszokottnál jóval tovább tartják a kínálatban. Ezeket az autókat igyekszünk összeszedni most, de néhány olyan típust is megemlítünk majd, amelyek nem feltétlenül koruk miatt, de mégis feledésbe merültek.

Bizonyára kedves olvasóinkkal is előfordult már olyan, hogy egy-egy autót meglátva rácsodálkoztak, hogy még mindig a kínálatban van. Nem is olyan ritka alkalmak ezek, hazánkban ráadásul a luxus- és prémiumkategóriában is könnyen előfordulhatnak hasonlók, hiszen néhány ritkább típus bizony nem áll minden sarkon, noha akad olyan is, amiről mintha maga a gyártó is elfeledkezett volna kissé.

Rendhagyó módon kezdésként talán érdemes megemlíteni néhány olyan autót, amelyek azért maradtak hosszú éveken, sőt, akár évtizedeken át a kínálatban, mert az idők során igazi legendákká váltak – persze közben azért folyamatos frissítéseken (de nem generációváltáson) estek át. Ilyen volt a 68 év után tavaly nyugdíjazott Land Rover Defender, de a szintén hosszú évtizedek óta szinte változatlan alapokon futó Mercedes-Benz G-osztály is figyelemre méltó ebből a szempontból, noha a németek vásárlói jobban megkövetelték a folyamatos ráncfelvarrásokat. Ráadásul, ha hihetünk a híreknek hamarosan új generációt köszönthetünk, de az sem kizárt, hogy ezúttal is csak egy alaposabb ráncfelvarrásról lesz szó.

Úgy látszik, a terepjárók vásárlói igencsak ragaszkodnak a jól megszokott dolgokhoz, ugyanis rátérve a valóban kissé elfeledett modellekre máris megemlíthetjük a Suzuki Jimny-t vagy éppen a Mitsubishi Pajerót. Persze egy rajongó sértőnek érezhetné, de egy átlagember számára szinte hihetelen, hogy az 1997 óta csupán néhány frissítésen átesett kis japán terepest még mindig meg lehet vásárolni újonnan.

Nyugodtan ide sorolhatjuk a másik, jóval nagyobb japánt is, hiszen 2006 óta gyakorlatilag érintetlenül áll helyt a kínálatban a Pajero, de közel 11 éve is inkább csak egy alapos ráncfelvarrást hajtottak rajta végre, így valójában még annál is régebbi alapokról beszélhetünk – nagyjából 2000 óta húzza az igát a méretes terepjáró. Ezen a ponton pedig mindenképpen érdemes a Lada 4X4-et – vagy ismertebb nevén a Nivát – is megemlíteni, hiszen már 1978 óta van a kínálatban a mindent legyűrő orosz vas, habár a hazánkban még mindig sok helyen előforduló négykerekűt közel sem nevezhetjük elfeledettnek.

Nyergeljünk át egy teljesen más kategóriába: jöjjenek a sportautók! Ha azt mondom Nissan, valószínűleg sokaknak rögtön a GT-R jut eszükbe, ami egyébként szintén régóta van a kínálatban, de folyamatosan fejlesztik a gyáriak, így még mindig a piac egyik leggyorsabb – és nem mellesleg a legjobb ár/érték arányú tagja. Viszont a japánoknak bizony van egy másik sportautójuk is, méghozzá a 370Z képében. Bizony, a 350Z utódja már 2009 óta húzza az igát, és nem csak megöregedett, hanem sokan el is feledkeztek róla – talán csak az igazi rajongók azok, akik még mindig számolnak az egyébként látványos négykerekűvel. A gyáriak háza tájáról ráadásul egyelőre semmilyen információ nem látott még napvilágot arról, hogy egyáltalán pótolni szeretnék-e az autót.

Nem a 370Z az egyetlen azonban, ami talán kissé méltatlanul merült feledésbe: a Mercedes-Benz SL egykor az igazi legendák sorát erősítette, mostanra viszont olyan méretesre duzzadt a csillagosok palettája, hogy a méretes roadster egy kissé a perifériára szorult – ráadásul egy gyors ráncfelvarrást leszámítva a gyáriak sem igyekeznek különösebben felhívni rá a figyelmet, pedig a legújabb generáció még csak 5 éve van a palettán. Ennek oka talán abban rejtőzhet, hogy a méregdrága kétüléses mellett ma már hasonlóan gyors, de talán még látványosabb és praktikusabb modellek is sorakoznak a kínálatban. Ha már a csillagosokat említjük, a hamarosan leváltásra kerülő CLS sincsen túlságosan reflektorfényben, pedig egykoron ő teremtette meg az egész kategóriát.

Itt azért érdemes hozzátenni, hogy a BMW 6-os sorozata sem az elsők között jut eszünkbe – leszámítva persze a tegnap bemutatott vadonatúj 6-os GT-t –, ráadásul a 8-as sorozat érkezésével még az sem biztos, hogy kap majd utódot a bajorok kupéja. Ráadásul a BMW palettáján sem a 6-os az egyetlen, amely nem ugrik be rögtön: ha a sajtó nem foglalkozna folyamatosan a Toyotával közösen fejlesztett utóddal, bizony a Z4 is csak az utolsók között ugrana be a bajorok modelljeinek sorában. Ezt persze többek között az is magyarázhatja, hogy jelenleg ez a két típus a legöregebb a németek palettáján.

Ha már a nagy triumvirátusból kettőt megemlítettünk, akkor illendő a harmadikkal is foglalkoznunk. Bármennyire is fájhat, az Audi kínálatában a hazánkban gyártott TT az a modell, amelyik mostanában csak hosszas gondolkodás után juthat eszünkbe. A négykarikások kupé és roadster verzióban is elérhető négykerekűje minden téren kiváló teljesítményt tesz le az asztalra, ám azt talán még a márka kedvelői sem vitatják, hogy külcsín tekintetében jó pár izgalmasabb modellt is találni a piacon - a generációváltás túlságosan óvatosan sikerült. A másik Audi, amelyre itthon a kevésbé hozzáértők csodálkozhatnak, az aprócska A1-es – talán nem véletlen, hogy az ellenlábasok nem szálltak be ebbe a kategóriába, vagy legalábbis nem saját néven.

Vannak azonban még az előbb említett prémiummárkák modelljénél is drágább négykerekűek, melyek kissé háttérbe szorultak. A Maserati Granturismo immár 10 éves lesz, és bár formái továbbra is lenyűgözőek, egyre kevesebbeknek juthat eszükbe, ha hasonló sportkupék jönnek szóba. Ennek több oka is lehet: egyrészt a Maserati az elmúlt időszakban inkább a hagyományosabb kategóriákra fektette a hangsúlyt, ami miatt talán az exkluzivitásából is veszített valamicskét a márka, másrészt pedig a konkurensek közül sokan már jóval modernebb négykerekűekkel várják a vásárlókat.

Ideje rátérnünk azokra az autókra, melyek leginkább inspirálták cikkünket, őket pedig a kisautók között kell keresnünk, ráadásul egy konszernen belül. Bizony az Alfa Romeo Mitóról és a Fiat Puntóról beszélünk: míg előbbi 9 éve, utóbbi már 12 éve húzza az igát, és okoz egyre nagyobb meglepetést azzal, hogy még mindig a kínálatban van. Az Alfa Romeo rengeteg idő után a Giuliával és a Stelvióval végre visszatért, és az első tesztek és próbák alapján bizony okkal reménykedhetnek a sikerekben, még úgy is, hogy a prémium kategóriát célozták meg. Bár érthető, hogy nem akarták teljesen kiüríteni a palettát, a Mito – és vele együtt a Giulietta – nem igazán illik az új filozófiába.

A Fiat Punto pedig tulajdonképpen maga lehet a rejtély: az olasz gyártó legsikeresebb modelljei egytől egyig a kisebb kategóriákból kerülnek ki – elég csak az 500-asra gondolni –, ám valamiért úgy gondolták, hogy pont a kiskategóriás négykerekűjüket nem újítják meg. Pontosabban folyamatosan reszelgettek rajta, de tulajdonképpen 2005 óta nem sokat változott, és ami akkor jó volt, az a mai mezőnyben bizony már kevés. Arról már nem is beszélve, hogy az olaszok már a marketinggel sem próbálják igazán fenntartani a vásárlók érdeklődését, így a legtöbben szinte egyáltalán nem tudják, hogy lehet még Puntót újonnan kapni – igaz, mostanra a kínálat is elég szűkös lett, és nem is kifejezetten olcsó az autó.

Azért a két olasz farvizén evezgetve nyugodtan megemlíthetjük a Citroёn C-Zero/Peugeot ION/Mitsubishi I-MiEV hármast is, melyek 6 évükkel szintén nem túl öregek, mégis szépen lassan feledésbe merültek – noha hazánkban a zöld rendszám megjelenésével azért kapott némi reflektorfényt a trió, és látni is belőlük néhányat az utakon.

Rajtuk kívül is van jó pár négykerekű, amelyek többé-kevésbé kikerültek a köztudatból: ide sorolhatjuk többek között a hónapokon belül nyugdíjba vonuló Volkswagen Touareget, vagy éppen a Peugeot 508-ast, ahogyan a prémium középkategóriában korossága okán a Volvo S60 is kissé a háttérbe szorult, de a svédnek is hamarosan érkezik a vadonatúj verziója. A Citroёnnek is van még egy C4-ese, ami a kompaktok mezőnyében jó eséllyel csak az utolsók között jutna eszünkbe, ahogyan a prémium komapktok között az éppen most frissült, ám alapjait tekintve már igencsak koros Lexus CT200h – de a japánok újabb típusi is háttérbe szorultak, amiben a hazai importőr is ludas. Van néhány olyan modell is, mely leginkább azért merült feledésbe, mert kategóriája már nem vonzza a vásárlókat. Ezek jellemzően a kisebb egyterűek, mint például a Ford B-Max, vagy éppen a Crossland X által nyugdíjazott Opel Meriva, de a viszonylag friss modellnek számító Volkswagen Golf Sportsvanből sem sokat látni az utakon.

Azt azért le kell szögeznünk, hogy ahogyan mindig, ezúttal is igyekeztünk objektívan válogatni a rengeteg modellből, de kíváncsiak vagyunk az Önök véleményére is, amit kommentben megoszthatnak velünk. Ez a téma egyébként több szempontból is érdekes: egyrészt jól példázza, hogy mára olyan szélessé vált egy-egy márka palettája, hogy néhány modell akarva-akaratlanul is háttérbe szorul, másrészt pedig érdemes megfigyelni, hogy a technológia elképesztő tempójú fejlődésével bizony nem minden típus tud lépést tartani. A kérdés ezek után magától adódik: érdemes az elavult modelleket a kínálatban tartani, ha éppen nincs forrás a fejlesztésére, vagy esetleg nem is szeretnének belőle új generációt? A válasz persze egyáltalán nem egyértelmű, hiszen egy soktényezős egyenlet alapján juthatnánk csak eredményre, de ezt bizonyára pontosan kiszámolták már az érintett márkák.




Hozzászólások  

 
#5 Andras79 2017-06-16 21:17
Idézet - adam92:
... Érdekes amúgy, hogy a Fiat és a Mitsubishi mennyire meg van halva mostanában...


Hello Adam92!
Ezzel a fenti mondatoddal nem teljesen értek egyet! Azért a FIAT-nál is vannak új modellek (pl. Tipo, 124 Spider vagy a Fullback), amelyek megfelelnek a kor színvonalának saját kategóriáikon belül! Sőt az 500-as széria (nemcsak a sima 500, de az 500X és 500L) megfelelő sűrűséggel és hatékonysággal kap szerintem faceliftet / frissítést! Nos a Punto-t valóban nem firssítették lényegében 2013 óta, de ha az új kompakt Tipo-ra koncentráltak (és ha megnézed közelről, főleg az 5 ajtósat, akkor látszik a részleteken, hogy sok időt töltött szélcsatornában ez a kocsi), akkor ez részben megmagyarázza, hogy miért nem fektettek olyan nagy hangsúlyt a kisautójuk továbbfejleszté sére... Pláne, hogy a ma is kapható Punto-kal nincs is semmi gond, hisz teljesen kiforrott technológiáról beszélünk, ami nagyfokú megbízhatóságot jelent! Viszont azt sajnálom, hogy még a legerősebb benzin motor is csak 77LE-s a mai kínálatban, de az az igazság, hogy ez is csak a megbízhatóságot növeli, hisz nincs turbó (pedig én szeretem ha van), nincs 16V-s hengerfej stb. stb.!
Röviden az túlzás, hogy a "FIAT meg lenne halva", hisz akkor nem lenne Tipo vagy 124 Spider a Magyarországi kínálatukban! Legalábbis nekem ez a véleményem!
ÜdV:
András
Idézet
 
 
#4 Andras79 2017-06-16 21:02
Idézet - Delu Kálmán:
A piros Punto és az Alfa is igen jó kocsik, még mindig megállják a helyüket. Nekem is olasz van, igaz elmúlt 10 éves, de még mindig jó, és megy. Itt nincs szükség évente új tipust, és kategóriát kitalálni, mint a németeknél, hogy menjen a piac. Az ismeretségi körben egyszerre vettük azautókat, de már a harmadik audit, vw-t cserélik a hires preciz német minőségre. Ez a minőségi bizonyítvány, nem a 3liter / pdtditpti.


Hello Kálmán,
Egyetértek! ;-) Az én kis Grande Punto-m is 2007-es gyártású, azaz 10 éves, igaz 2009 júliusáig szalonban állt! De én is meg vagyok vele elégedve, pláne, hogy az elég virgonc 120 lovas T-Jet (turbó benzin) motor van az orrában! ;-) Habár kétgyermekes családapaként nem szoktam száguldozni vele, de azért jó érzés tudni, hogy van benne erőtartalék, ha esetleg szükség lenne rá! :-)
A német autókat meg én sem kedvelem, mert undorítóan magas profittal adják el őket (ahhoz képest, hogy a gyártásnál és a fejlesztésnél mennyit spórolnak), ami nem szép dolog véleményem szerint!
Üdv:
András
Idézet
 
 
#3 adam92 2017-06-16 11:27
Jó kis cikk, ezekre a modellekre én is pontosan így reagálok. Az Audi TT a kivétel, de kb. fél éve voltam Győrben gyárlátogatáson , így eléggé élénken él bennem a modell.
Ami még nekem eszembe jut, mint hasonló őskövület, az a Mitsubishi Lancer és ASX, és a Citroen C5. Persze attól még jó autók, de a két Mitsubishi belső terén nagyon látszik, hogy eljárt felette az idő. A C5 viszont meglepően jól tartja magát az egyedi külső-belső stílusa miatt. Érdekes amúgy, hogy a Fiat és a Mitsubishi mennyire meg van halva mostanában. A Citroent nem temetem, náluk csak a C4 és C5 a régi, ők csak simán okosan felismerték, hogy nem ezeknek a modelleknek van a legnagyobb piaca, nem muszáj rengeteg pénzt beletolni egy új fejlesztésbe.
A Mitsubishi Pajeroval kapcsolatban van egy jó sztorim. Szinte pont két éve édesapámmal bementünk a kecskeméti Hoványhoz, ahol a Hyundai ix35-öt nézte meg és próbálta ki. A szalonban megláttam egy vadonatúj Pajerot és a teljes döbbenet kerített hatalmába. Édesapám nem tudta, hogy miért nézem annyira, mondta is viccesen, hogy ekkora autót nem akarok venni. Én azt tudtam rá mondani, hogy nem is azért nézem, hanem meglepődtem, hogy ez még létezik... :D
Idézet
 
 
+1 #2 Delu Kálmán 2017-06-16 10:38
A piros Punto és az Alfa is igen jó kocsik, még mindig megállják a helyüket. Nekem is olasz van, igaz elmúlt 10 éves, de még mindig jó, és megy. Itt nincs szükség évente új tipust, és kategóriát kitalálni, mint a németeknél, hogy menjen a piac. Az ismeretségi körben egyszerre vettük azautókat, de már a harmadik audit, vw-t cserélik a hires preciz német minőségre. Ez a minőségi bizonyítvány, nem a 3liter / pdtditpti.
Idézet
 
 
#1 Andras79 2017-06-15 19:23
Szép a kép a piros Punto-ról a cikk elején! ;-)
Nekem legalábbis nagyon tetszik, és akárki akármit mond, még mindig nagyon szép a Punto a kategóriájában! Tény, hogy sajnos már csak alap 8V-s szívó benzin motorokkal (1.2 és 1.4 literes) és a 95LE-s 1.3 MultiJet (dízel) motorral kapható! És valóban nem extrém olcsó, de aki kiforrott, azaz nem gyerekbetegsége ktől hemzsegő stílusos és főképp megfizethető kisautót keres magának (az erősebb motorok híján) nem sportolási célra, annak tudom ajánlani!
Amúgy érdekességként megemlíteném még, hogy a Punto első generációja 1994-ben indult diadalútjára (1995-ben év autója is volt), azaz a Punto név a FIAT kínálatában immár 23 éves!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark