Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A fékrendszer az autó talán legfontosabb eleme: nélküle mit sem ér még a legmodernebb, minden jóval felszerelt csúcsmodell sem. A biztonsági berendezés feladata a mozgó gépjármű lassítása, megállítása. Épp emiatt a karbantartását sem szabad hanyagolni, a csere esedékességét pedig akár otthon, magunk is megállapíthatjuk.

Nem vitás, hogy a megfelelő fékhatás a biztonságos közlekedés egyik alappillére, ami miatt különös figyelmet érdemel a fékrendszer minden alkatrésze, legyen szó állapotról vagy minőségről. Csere, vagy karbantartás szükségessége esetén pedig nem szabad halasztani, javasoljuk az adott alkatrész mielőbbi cseréjét, méghozzá szakszervizben, legyen szó a betétről, a tárcsáról vagy a dobról, esetleg a nyeregről, a munkahengerekről és a folyadékról.

A személyautóknál manapság a legelterjedtebb és leginkább lényeges típus a tárcsafék, amelyet elöl vagy elöl-hátul alkalmaznak - a régebbi, valamint a kisebb modellek esetében hátul még dobfékkel találkozhatunk. A tárcsafék hatékonyabb és tartósabb, ráadásul kevesebb karbantartást igényel és szervizelése is egyszerűbb folyamat.

A tárcsák és a betétek állapotát otthon, akár magunk is ellenőrizhetjük. Az acélfelni lyukain vagy az alufelni küllőin bevilágítva/áttekintve a tárcsán mélyebb barázdákat, repedéseket, esetleg rozsdafoltokat, vagy égési sérüléseket kereshetjük szemrevételezéssel, illetve a felület szélein tapintással tudjuk megállapítani, hogy mennyire „vállas”, vagyis kopott a tárcsa. Ugyanígy a felni mögé tekintve a nyergekbe szorított betétek vastagságát is megállapíthatjuk. Amennyiben a tárcsán a felsoroltak valamelyikét, a betét esetében pedig elvékonyodást tapasztalunk (2-3 mm-nél vékonyabb kopóréteg), haladéktalanul a szervizhez kell fordulni.

Amennyiben a fékhatás csökkenését tapasztaljuk, szokatlan hangot ad a rendszer, esetleg fékezéskor egyik irányba kezd húzni az autó, mindenképp meg kell nézetni szakemberrel az autót, ahogy a fékpedál nyomásához szükséges erő jelentős megnövekedése, azaz a fékrásegítés meghibásodása esetében is.

A fékek javításánál többféle elvet kell követni: a fékek javítása, cseréje mindenképpen párban történjen, illetve a tárcsák cseréjekor a betéteket is javallott újakra kicserélni. Az első tárcsafék optimális futásteljesítménye általában 50-80 ezer km, a hátsó féktárcsáké típustól függően 60-100 ezer km, ám ezek a számok a vezetési stílustól, a használat jellegétől, valamint az autó típusától függően jelentősen változhatnak. A dobfékeket állapotának ellenőrzését sajnos nem tudjuk kivitelezni szemrevételezéssel, a fékhatás csökkenése vagy a szervizben megejtett fékpadi mérés azonban jelezheti a karbantartás esedékességét. Az elhasználódást követően a cserének ki kell terjednie mindenre, a dobokra, a fékpofára, a munkahengerekre is.

Ugyanígy a fékolaj cseréje sem hanyagolható el, tanácsos kétévente cseréltetni, vagy a karbantartások alkalmával szakemberrel, műszerrel megnézetni annak állapotát. A fékolaj mennyiségét a motorházban a tartályon lévő jelölések segítségével ellenőrizhetjük, de túl alacsony szint esetén a műszerfalon is jelez az erre szolgáló lámpa.

A fékek karbantartása tehát nem elhanyagolható, a legfontosabb biztonsági rendszer alapos vizsgálatát legalább kétévente, az esedékes műszaki vizsgára való felkészítés alkalmával meg kell ejteni.

Kommentek