Van valami, ami az elmúlt szűk néhány esztendőben elszomorít. Elszomorít, hogy a mindennapok szürkeségét a médiának esze ágában sincs feledtetni, mint inkább sokan közhelyes frázisokkal sodorják gyógyíthatatlan letargiába hazánk amúgy sem túl vidám lakosságát. Mert mindenféle külön figyelmeztetés nélkül is tudjuk, hogy naponta vannak balesetek, hogy akár a szomszédunkban is történhetnek felfoghatatlan bűnesetek, hogy holnap úgyis a fejünkhöz vágnak egy újabb adónemet, hogy drágul az élelmiszer, az infrastruktúra használata, az üzemanyagok, a gyerekeink taníttatása, hogy a hónap végén megint magasabb lesz a rezsi.

A szürke hétköznapok mindig küzdelmesek, de nem ezekért élünk

Ezt mind tudjuk, de mindezen túl nem felejthetjük el azt sem, hogy a dohányzás káros az egészségre, mert tüdőrákot okoz, hogy a finom ételektől szívrohamot kapunk, meghízunk, hogy a gyorshajtással veszélyeztethetjük a magunk biztonságát és a környezetünket, hogy utazni veszélyes, hogy a szeretkezéstől nemi betegségeink lehetnek, s a sort a végtelenségig folytathatnánk.

Ezt mind tudjuk. De nem tudjuk, hogy mi lesz holnap. Nem tudjuk, hogyan fogunk helytállni a jövő kihívásaival szemben, nem tudjuk, hogy lesz-e még becsületes munkánk, hogy megtarthatjuk-e még a házunkat, az autónkat. Mert válság van – mondják.

Az életöröm még nincs beárazva

Én viszont mást mondok. Azt mondom, hogy válság csak a fejekben lehet, mert annyira koncentrálunk a negatív hatásokra, hogy a szép dolgokat már észre sem vesszük. Nem állunk meg egy szép naplemente láttán, nem nézzük meg a srácaink által a családról készített rajzot, nem öleljük meg a párunkat egy nehéz nap után, s unalmas és színleg biztonságos életünk védelmében egyszerűen nem merünk kockázatot vállalni. Pedig félelemben élni maga a halál.

Ugrani veszélyes, bele is lehet halni, de sokan évtizedek alatt sem élnek annyit mint itt egyesek néhány perc alatt.

Ennél sokkal jobb egy nagyot szívni egy finom szivarba, belekortyolni egy testes vörösborba, a munkát eldobva egy önfeledt napot tölteni a családunkkal, vagy adott esetben a gumit csikorgatva, üzemanyagot fröcskölve áttaposni a gázpedált a padlón. Mert az élet nem a hosszútávú nehézségekről szól, hanem azokról az apró és megfoghatatlan pillanatokról, amik önmagukban tökéletesek. Nem kell ehhez drága sportautó, mert a szépség és az élmény bármiben megtalálható – akár egy tengerparton egy átlagos képességű hobbiterepjáróban, vagy egy családi kombiban a mecseki szerpentinen.

"Álljunk ki a peremre és ugorjunk! Merjünk kockázatot vállalni!" – mondja ki talán először egy multinacionális vállalat is a Toyota reklámjában, amivel a szakemberek sokkal mélyebben és őszintébben fogták meg az autó mibenlétét, mint ami képességek túlzásából kerekedhetett volna.