2017. Január 16., Hétfö

Frissitve:04:32:11

Az ellenállhatatlan – Fiat 500 Vintage 57 Limited Edition teszt

Nyomtatás

Amikor arra adtam a fejem, hogy bemutatok egy darabot a mediterrán négykerekű életérzésből, már előre tudtam, hogy hagyományos autótesztet itt nem lehet írni. Képtelenség. Le lehet írni műszaki adatokat, bele lehet mutatni a formákat és végigjárni a külcsín jellegzetességeit, lehet beszélni arról, hogy miért jó a városban, ezt mind meg lehet tenni, de nincs értelme. Az égvilágon semmi. Itt ugyanis másról van szó. A szív totális, teljes körű célponttá válásáról, érzelmi függésről, és az olasz autógyártásról. Csupa emóció, csupa érzés, elfogultság, őrület, dráma. Az autógyártás barokk operája.

Itt hiába veszi elő az újságíró a józan eszét, próbálja magát függetleníteni, nem tudja. Jobb, ha ezt már az elején bevalljuk, és az olvasót nem vezetjük félre. Íme az autó, ami legyőzött engem, begurult a lelkembe, és most hosszú sorokon keresztül megpróbálom majd megmagyarázni, hogy miként történhetett, de jobb, ha tudják, elfogult lesz. Egy esztétikailag leigázott zsurnalisztát lehet majd a csábítás sorai között keringve látni.

Egyértelmű ugyanis, hogy teljes mértékben meghódítottak. Idestova 8 éve ostromolják a szívemet. Igen, a tipikus helyzet. Korosodó ikon, eleganciával, stílussal, sármosan még évtizedekkel a háta mögött is. Joggal mondják, a régi recept, nincs itt aztán semmi új, de tessék, most aztán tényleg célba is értek.

Évek óta próbálkoznak nálam. Az erős felütés után mindig jelentkeztek limitált darabokkal, volt Gucci Edition, volt már kezdemény arra, hogy megénekeljék a nagy elődöt színeiben, de ennyire még soha nem készültek neki a szívrablásnak. Nem bízták a véletlenre, tudták, hogy a régi ’Cinque’ remake-je már hosszú ideje velünk van, falja a városi betont, miközben magabiztos jobb társaságban is, úgyhogy a formák frissítése egészen tavalyig szóba sem kerülhetett.

Utána is csak óvatosan, a műfaj klasszikus szabályai mellett nyúltak hozzá, egy kis króm díszcsík itt, egy kis LED menetfény ott, csak óvatos léptekkel, megfontolva, nem elrontva.  Előtte viszont még úgy gondolták, lesz egy nagy dobásuk a Genfi Autószalonon tavaly, ünnepi pompában. Bemutatnak hát még egy utolsó klasszikus áriát a színpadon, ha nem zavarnak el még ettől a képtől. Ez pedig a Fiat 500 Vintage 57 Limited Edition. Mondhatja az Olvasó joggal, hogy igen, ezek az olaszok mindig értettek a nőkhöz, és nem átallnak újra és újra előjönni ugyanazzal a trükkel, mint a régi viccben, de azt mondom, ez más lett. Ha már én nem tudtam ellenállni, próbáljanak meg Önök, de előrebocsátom, még a vereség is édes.

A Vintage 57 pedig egy igen méltó tisztelgés az eredeti modell 1957-es premierje előtt, 16 colos felnikkel, és a retró jegyében, az eredetit idéző tárcsákkal, kupakokkal, elefántcsont és kávészín Frau bőr belsővel, fehér tetővel, ráadásként az ikonikus FIAT emblémával. Most mondjam azt, hogy az előadáshoz minden létező mutatvány előkerült?

Elő bizony, miközben a hajtáslánc mit sem változott. A szaksajtó az 500-asról már mindent megénekelt, mi is bemutattuk több ízben, sőt a palettáról azóta már elbúcsúzott  1,4-es motort is, maradt tehát az 1,2-es benzines, a Twinair turbó, vagy a dízel. Esetünkben az 1,2-es szívó motorról van szó, ami pontosan megfelel annak, amire való.

Nagy erőkifejtést ne most várjunk, nem arra a műsorra váltottunk jegyet, 69 lóerő jelentkezik szolgálatra, de városban érdekel ez bárkit is? Autópályán haladni tudunk, városban meg egészen pörgősen történnek az események. A váltó még mindig latinos a pontosság tekintetében, a fogyasztás 6,5 -7 liter között van, de ha ezt mind félretesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a Panda motor teljesen alkalmas a szerepre. A szívem mindörökké az egykori, azóta már elköszönt szívó benzines 1,4-es változaté, de ha már összehasonlítás, akkor tegyük meg rendesen, legalábbis az elfogultság mezőjén belül. Ugyanis ez a darab, ahogy cikkünk egykori másik szereplője is, családi darab. És mi a legnagyobb elismerés egy márkának? Ha újra veszik.

Következzen némi háttértörténet, ha már rendes autótesztet ma itt úgysem kapnak (mert hát olyan már volt). Esetünkben mindent megtettünk, hogy független érvek mentén, racionális döntés keretében végigjárjuk a piacot, és válasszunk egy városi kisautót. Az autós újságíró esetében - mondhatnánk - még könnyű is a helyzet, van kitől megkérdezni a titkokat, elemezni, latolgatni, eszmét cserélni a kollégákkal, merengni rajta szakmailag. Ez mind ott van, de ezek a gyáriak Torinóban azt a titkot ismerik, hogy lehet a józan észen átjutni. Elmesélem, hogyan.

Elődjétől, amit Önök is megtekinthettek az Autó Pulton, 7 év és 63 ezer kilométer után váltunk meg, de előtte már figyeltük a piacot. Versenyben volt az Opel Adam, a Hyundai i10, néha kacsintgattunk a Toyota felé, mind mellett volt érv, és egy sóhaj. A jó, de, érzése. Mígnem egy éjszaka, mikor mit csinál az autós újságírónő? Autóhirdetéseket néz, naná, rá nem bukkantam az amorózó hirdetésére, amely bemutató autóként kínálta magát a találati oldal egy eldugott sarkában. Rögtön megmozdult valami, nem tévednek. Másnap egy sajtótájékoztató vége után könyörögtem az értékesítőnek, hogy várjon meg zárás előtt, átverekszünk a városon, nyári hőségben, csak hadd lássam. Ilyen az olasz sárm, ha valakire hat, nehéz tőle szabadulni, rád pillant, flörtöl, tudja, hogy tetszik, és hagyja, hogy beléess. Pont, mint ez. Mondtam az elején, hogy drámák lakoznak itt, érzelmi drámák, vigyázni kell nagyon az olasz autóval, higgyék el.

Még aznap este megvettük.

Ennek sok oka van, de talán azt hozhatom fel némi érvet keresve, hogy ez az az autó, amivel nem csak jól lehet parkolni és mindenhol beférni, mert az fontos, hanem közvetít egy olyan életérzést, ami nem a luxus, hanem egyfajta cinkos, még elérhető árú összetartás a prémium fennhéjázásával szemben, miközben érzésben pontosan egy olyan szeletét adja az autózásnak, ahova a prémiumnak van igazán bejárása. Különleges. És ez az érzés persze nagyon kell, ezt a leckét a gyáriak pontosan és hibátlanul tudják. Az 500-as Fiat egyetemes diszciplína az autózásban, rajonganak iránta egyaránt fiatalok, középkorúak, nők és férfiak, de még az idősek is.

Ezt a típust ráadásul nem lengi be a fellengzősség vádja sem, viszont pont annyira el is válik a konkurenciától, hogy úgy érezze az ember, hogy nyugodtan meg lehet jelenni vele jobb helyen is bárhol. Mert nem csak a torinóiak adu-ásza, hanem egy 500-as. Ami más. Az olasz autózást csak távolról figyelők számára is egy más kaszt, ezzel szemben még az is megbocsájtó, akinek kőből van a szíve.

Némi tapasztalat is van már a bemutatott géppel, ugyanis a nyáron múlt 1 éves. Az első szervizén csak alig 5000 kilométerrel jelent meg a pára a márkaszerviz mosolya kíséretében, mígnem családi okaink úgy nem hozták, hogy az időt Debrecen és Budapest között ingázva töltöttük, hű társunkkal. A város helyett ezért a bejáratást az M3-as autópálya végezte, alkalmanként 450 kilométerrel, amiről most már elmondhatom, hogy jelenleg 11 ezer kilométert tettünk vele ebben a relációban, ami nem kevés, ennyi normál esetben két év alatt nem megy bele, nemhogy 5 hónap alatt autópályán.

És tudják, mit kell, hogy mondjak? Az elején, ahogy az új motorok mindegyike, nem ment még annyira, a fogyasztás se volt épp alacsony, sőt megvolt a korábbi 100 lóerőssel szerzett tapasztalat is, ami után nem vártam sokat, mígnem fokozatosan magára talált az egység, és azóta feltétlenül híve vagyok. Tudni kell, hogy ezt a pörgős motort hajtani kell, akkor megjön az ereje, itt nem lehet precízen elváltani a fokozatokat, igen itt nagyvonalúan le kell nyelni a deciket.  Ha ezt tudomásul veszik, akkor állítom, remek társuk lesz. Mára ott tartunk, hogy könnyen el lehet érni a 130 km/h feletti sebességet is, amit persze szabálykövetőként nem teszünk, de a lehetőség megvan. Nem számítva azt a tényt is, hogy a vásárlás mögött az a tudatosság azért részemről bőven megvolt, hogy a kínálatból az egyszerűbb hajtáslánc fenntarthatósága és javíthatósága messze társai előtt van.

A szíve láthatóan megbízhatóan ketyeg, én pedig nem fogom ettől várni soha, hogy japán technológiaként szolgáljon. Már csak azért sem, mert ha beleül az ember, rögtön úgy érzi, hazaérkezett. Kézre esik minden, ismerős minden hajlata, de a pohártartóból még mindig kiesnek az üvegek. Ha egyszer lehajtja az ember az ülést hátul, mindig fog nyikorogni egy kicsi, vékony hang. Igen, mindig. És kicsit hangos. A menetzajtól kimerül az ember hosszú úton. Vannak gyenge pontjai, ezt pontosan tudom, de elmosolyodom, hogy még a CD-imet is lejátssza, amit ma már szinte senki, a Blue & Me rendszer középkorú, szigorú hölgyparancsnoka is ismerős az összes nyűgjével, és az összes hibája egyáltalán nem érdekel.

Hogy miért nem? Na igen, a la dolce vita és Olaszország. Mert szép, nagyon szép. Gyarló az ember. Nézzék,  ebben már finom anyagok, varrások vannak, a műszercsoport elegánsan illeszkedik az enteriőrhöz, a vajbőr és az elefántcsont szín nagyszerűen váltja egymást - az egész  stílusos, méghozzá nagyon. Erőltethetném tovább is a jelzőket, de nem teszem, beszéljenek helyettem Sztankó Dávid kollégáim fotói.

Ha képzavarral szeretnék még így a vége felé operálni, azt mondhatnám, hogy a Vintage 57 a Fiat 500 széria luxusautója, amit persze nem foglalhatunk verdiktbe a szubjektivitás révén, ráadásul tudom, hogy a gyáriak emelték a tétet: megérkezett a yachtgyártó Riva céggel közösen kreált új limitált változat is mahagóni fa beltérrel, hogy vizuális érzékeink nehogy lankadjanak.

A tesztben látható fotókért Sztankó Dávidot illeti az elismerés, akinek további munkáit ide kattintva érhetik el.

Néhány szóban

A tradíció a FIAT 500 sajátja, a mi családunkban különösképp: nálunk Édesapám és Nagyapám is büszke tulajdonosa volt a típusnak, most pedig Édesanyám mellett esetemben a fiatalabb generáció is beállt a sorba. És ahogy a latin férfiak, úgy ez a típus is örökké rabul fog ejteni sokakat. A csábító naplójában sok szív lesz, de van egy trükkje: hogy nem változik. A stílus és a forma örök. A végső ítélet természetesen az Önöké, de annyi bizonyos, hogy a Vintage 57-tel a Fiatnál még magukhoz képest is szintet léptek az olaszok. Nálam mindenesetre bevették a várat.




Hozzászólások  

 
#2 Andras79 2016-12-10 23:07
Ja, még annyit, hogy Tihany régies, keskeny utcáihoz is tökéletesen illik az 500-as minden tekintetben! ;-)
Idézet
 
 
#1 Andras79 2016-12-10 22:41
Kedves Sára!
Mint a FIAT márka egyik legnagyobb rajongója, szóhoz sem jutok eme felemelő írásod elolvasása után! Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, akarom mondani írom, hogy katartikus élményben volt részem, és nem csak azért, mert ebből a cikkből gyönyörű mosolyod sem maradt ki! ;-) Hálásan köszönöm ezt Neked! Szívemből szóltál! Minden általad leírt betűvel teljes mértékben egyetértek, még akkor is, ha nekem Punto-m van, nem 500-asom!
A legnagyobb meglepetés mégis ebben a publikációdban az, hogy (noha azt írod az elején!) mégsem "elfogult" egyáltalán! Hisz a hibáit is körültekintően leírod az új "szerzeményednek "! Legalábbis, ha nem értelmezem félre a dolgokat, amire sajnos van precedens... Azaz felmerül az emberben a kérdés, hogy mi lett Málnával?! Amúgy az is mélységes tiszteletre méltó Benned, hogy egyáltalán nem akarsz nagyobb autót Magadnak, mint amekkorára ténylegesen szükséged van! Csak nézem az utakon azokat a hölgyeket, akik hatalmas SUV-okat vezetnek, és egyszerűen nem értem! Szerintem ki sem látnak egy akkora monstrumból, de valamiért nekik ez kellett... De miért is? Hát biztos nem azért, hogy könnyedén tudjanak vele parkolni a zsúfolt városban! :-D De nagyon halkan (hogy szegény kicsi Grande Punto-m meg ne hallja) bevallom, hogy én is vágyom egy nagyobb autóra! Mert bizony néhány hónappal ezelőtt megszemlélhette m közelebbről az új ötajtós Tipo-t egy márkakereskedés ben, és szerelem volt első látásra! De ez a szerelem anyagi háttér hiányában beteljesületlen lesz, ez már biztos! Viszont legalább garantáltan nem leszek hűtlen imádott Punto-mhoz, ha már én is ilyen "gyarló" ember vagyok!
Üdvözlettel:
András
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark