Borítékolható örömök – Mini Cooper SD 5 ajtós (2018) teszt

Nyomtatás

Az autózás sokaknál kétféle célt hivatott szolgálni: egyfelől azt, hogy jussunk el A-ból B-be vállalható költségen, kényelemben, másrészt pedig üde színfoltként okozzon örömöket, élményeket a szürke hétköznapok sivár tengerében. Az autózás elkötelezett rajongójaként természetesen utóbbi tényező a kedvesebb számomra, és az élményeket igencsak bőségesen mérte legutóbbi tesztautóm: a nemrégiben frissített MINI 5 ajtós verziója az izmos SD hajtással vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában.

A MINI egyértelműen felfelé ívelő karriert tudhat magáénak a márka újjáélesztése, illetve a BMW belépése óta. A bajorok a 'retróautók' virágkorában, a Volkswagen New Beetle ellenében hívták életre a brit ikon reinkarnációját, ami aztán hasonló népszerűségnek örvendhetett, mint a neves előd. S míg a németek megmaradtak egyetlen modellnél, addig a MINI az évek során – persze a BMW hathatós közreműködésével – szépen felhizlalta palettáját, mégpedig mindig naprakész műszaki megoldásokkal. Ennek eredménye, hogy mára már a hagyományos 3 ajtós karosszéria mellett kapható praktikus 5 ajtós, széllel bélelt Cabrio, puttonyos 'Clubman', és egy, a crossoveres őrületet tápláló Countryman névre keresztelt verzió is. Ráadásul mindegyik számos hajtáslánccal és temérdek egyedi lehetőséggel érhető el.

Jó hír, hogy egy MINI még mindig képes kihozni az emberből azt a fajta várakozást és az önfeledt vidámságot, amire utoljára talán csak gyermeki éveiben volt példa. Egy MINI körül vibrál a levegő, az autó pezsgő életérzést vált ki, magával ragad – röviden összefoglalva nagyjából ebben rejlik a MINI-k különlegessége és varázsa, ez adja vonzerejüket. Alapfilozófiájuk okán nyilvánvalóan nem ők lesznek a legpraktikusabb, vagy épp legtágasabb járművek, ám összességében mégis könnyen rájuk lehet kívánni a vaskos érzelemdózis okán.

A tesztautó küllemét talán nem is kell magyaráznom; hozza a klasszikus MINI-s stílusjegyeket, azzal a különbséggel, hogy 5 ajtós karosszériájú, ami a jellegzetes arányokat megbontja valamelyest. Ettől eltekintve viszont igényes az összkép, a kerek fényszórók, a még (épp) ízlésesnek mondható króm díszítések, vagy a jellegzetes hűtőmaszk nem maradhatott el. Azonban a frissítés ennél szofisztikáltabb megoldásokat is hozott, mint például az opcionális, fél 'Union Jack'-et formáló hátsó lámpákat.

A legtöbben a „csajos” skatulyába hajítják tesztalanyunkat, ráadásul a megszokotthoz képest aránytalanabb kiállást eredményező ötajtós kialakítás is kivált némi negatív visszacsatolást, de a többség vidáman tekint az ikonikus kis modellre. Az egyediség temérdek lehetőséggel fokozható, a különféle felnik mellett matricák sokasága és színkombinációk tengere áll rendelkezésre, aminek következtében borítékolható, hogy még egy hasonló nem fog szembejönni az utcán.

Az ajtó kinyitását követően folytatódik a külső jegyekre rímelő stílusvilág, és egyúttal érthetővé válik, miért nem olyan nagy baj, hogy az ötajtósság miatt áldozunk valamelyest a forma oltárán. Négy, akár 185 cm magas felnőtt kényelmesen elfér a négyméteres autóban. Már egyáltalán nem mini tehát a MINI, az ötajtós kivitel bőven hozza a kiskategória átlagos hátsó helykínálatát. Széltében persze a kategóriatársakhoz hasonlóan öt személy számára kevés a hely, de ha kell, rövid távra be lehet szuszakolni három személyt a második sorba, ami gyakran jöhet jól, s ilyenkor inkább a praktikum, mint a kényelem a lényeg. A 278 literes csomagtartó ugyancsak hozza a B-szegmens szintjét, a használhatóságot pedig praktikus dupla padló fokozza. A 72 mm-es tengelytávnövekedés és a 161 mm-es hosszgyarapodás aranyat ér, ehhez mérten a 304 ezer forintos felár elenyésző.

Az utastérben további izgalmas és igényes részletek sora fogadja az embert, kezdve a megszokott, körkörös műszerektől egészen az egyedi, retr stílusú kapcsolókig. Újdonság, hogy a központi rendszer immáron érintőképernyős (is), tehát mozdulatokkal is vezérelhető, azonban a jól megszokott tárcsa és a gombok logikus működése miatt nem igazán szükséges azt tapogatni. Ellenben a vezérlőtárcsa rossz helyre került, hisz a könyöklő lehajtott állapotában borzasztóan körülményes a használata. Cserébe a feláras Harman/Kardon hifirendszer kristálytisztán és tisztességesen szól.

Bár a MINI-hez vitathatatlanul hozzátartozik a brit lobogó, tesztalanyunk esetében már kicsit túldúsultunk a 'Union Jack' sziluettjéből: van a kormányon, a hátsó lámpákban, az utasülés előtti hangulatfény is ezt mintázza, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ellenben a változtatható színű hangulatfény ehhez az autóhoz telitalálat, ahogy az ugyancsak ebbe a csomagba tartozó központi karima is. A kijelző köré fonódó gyűrű világíthat a menükben való lépkedésnek megfelelően, a hangulatfény aktuális árnyalatához igazodva, vagy épp a fordulatszámot idéző csík is szaladgálhat rajta.

A legizmosabb, 2-literes dízelmotorral felszerelt tesztautónk elegánsan ízléses konfigurációja tökéletesen elrejtette a maximalizált miniséget, miközben továbbra is bő kézzel mérte a márka karakteres pozitívumait – élvezetes vezethetőség, gazdag szolgáltatások, jól hangolt futómű és érdekes részletek tömkelege, amelyekért mindössze néhány ergonómiai bakival kell megbarátkoznunk.

A dinamizmus tekintetében az SD utónevet viselő verzió nem vallott szégyent. A négyhengeres dízel minden eddiginél jobb formájában került a motorháztető alá, amit már az első indításnál megtapasztalhatunk, az egység ugyanis még hidegen is visszafogottan kér szót, bemelegedve pedig kiválóan palástolja öngyulladós mivoltát – ilyen kulturált 4-hengeres dízelt ezen a szinten nem láttunk még a bajoroktól. Itt jegyeznénk meg, hogy a B47 kódjelű erőforrás legújabb verziójával van dolgunk, amiben a maximális befecskendezési nyomást 2.500 barra növelték a tervezők, a motort pedig mostantól egy helyett két turbófeltöltő (egy kisebb és egy nagyobb) lélegezteti.

A csendes működés persze közel sem minden; a legjobban a motor és a Cooper SD-hez szériában járó nyolcfokozatú (Aisin) bolygóműves automataváltó tökéletes összjátéka szerethető ebben a hajtásláncban. A 170 lóerőt és a 360 Nm-t egy ilyen picike autóba szuszakolva egyszerűen nem lehet nem élvezni, ráadásul a combos csúcsnyomaték már 1500/perces fordulattól beköszönt, és a folyamatosan erősödő karakter megmarad 4000-ig. Hogy eközben mennyire gyorsan pörögnek az események, azt a bő 7 másodpercesre mért 0-100 km/h-s sprintidő is fémjelzi, de leginkább a rugalmasság az, ami önmagáért beszél. És a motor itt még csak nincs is kihegyezve, hiszen a nagyobb típustársakban 190 lóerőt és 400 Nm-t képes leadni...

Egy prémium modell esetében a fogyasztás tekintetében nem feltétlenül releváns a decilitereken garasoskodni, ám a kis MINI a tisztességes teljesítmény ellenére fogyasztásban is kiválóan teljesít. Azért tudni érdemes, hogy a könnyebb, még élvezetesebb, és kevésbé drága kétliteres turbós benzines (Cooper S) kivitel kiemelkedő hatékonyságáról árulkodik az a tény, hogy normakörünkön alig 1 liter volt a differencia a két erőforrás étvágya között – az 5,1 és a 6 literes értékek mindegyike barátságos.

Ha már az élvezetek szóba kerültek, akkor a MINI szokásosan jó futóművét nem hagyhatjuk ki a felsorolásból. A brit kisautó nagyon ügyesen viselkedik a fordulókban és nagy élvezet vele a kanyarvadászat, miközben a rugózási komfort abszolút korrekt. Szerencsére a kormányzás is kifejezetten erőt igénylő karakterisztikát kapott, ami kiválóan dukál a sportos vezethetőséghez, akárcsak a harapós, fáradhatatlan fékrendszer – a vezethetőség tehát még mindig csillagos ötös.

Aki komolyan fontolgatja egy izmos MINI vásárlását, annak érdemes lehet a 192 lóerős benzines Cooper S-nél 22 lóval gyengébb, ám jóval nyomatékosabb Cooper SD alternatíván elgondolkodnia, a dízel 375 ezer forintos felárát (automataváltókkal hasonlítva) ugyanis a sokat autózók pillanatok alatt le tudják dolgozni az alacsonyabb üzemanyagköltségek révén. A benzinvérűek azonban véleményünk szerint egy pillanatig se morfondírozzanak rajta, számukra továbbra is a 192 lovas Cooper S az etalon, hiszen a benzines változat kipufogójának hangolása alaposan lepipálja a dízel monoton zaját, a hangulatos visszadurrogások pedig könnyebben beindítják az adrenalin termelődését.

Az árak tekintetében nehéz dolgunk van, hiszen az ötajtós dízel-automata MINI Cooper SD 8,5 millió forinttól indul, ami a kvalitások és az élmények ismeretében nem is olyan rossz ár, azonban figyelembe kell vennünk, hogy prémium kialakítás ide, vagy oda, mégiscsak egy fronthajtású kisautóról beszélünk, ami ráadásul az extrákkal borzasztó könnyen megdrágul. A navigációval, stílusos kiegészítőkkel, üvegtetővel, head-up display-jel, prémium hifivel és sok-sok egyéb tétellel kibővített lista tesztalanyunk esetében papíron 12 millió forint feletti végösszeget eredményez, ami túlzás egy kisautóért, legyen az bármennyire erős és élvezetes is.

Ám mégis könnyen van a MINI, hiszen – főleg ötajtósként – gyakorlatilag monopol helyzetben van: legfeljebb az Audi A1 léphetne elő ellenfélként, azonban az ingolstadtiak öregecske kisautója és a MINI-k között az egyediség és a vezetési élmény tekintetében egy jó nagy szakadék húzódik...

Néhány szóban

A MINI (BMW) ezúttal sem tévedett és pontosan azt nyújtotta, amit elvárhatunk a márkától: stílust, egyedi megjelenést és sportos menettulajdonságokat, menetteljesítményeket. Mindemellé hozzáadott értékként az ötajtós modell praktikuma társul némi felár ellenében, azonban a mérleg másik oldalán ott a borsos (és az extrákkal nagyon megugró) ár, valamint az apróbb ergonómiai hiányosságok sora. Kétségkívül egy roppant izgalmas kisautóról van szó, s akinek MINI-re fáj a foga, minden bizonnyal imádni fogja. A dízel sportmodell, vagyis az SD kivitel a sokat autózók ideális választása lehet, de a kínálat tuti tippje szerintünk továbbra is a kicsit olcsóbb és sportosabb karakterű, 192 lovas bezines Cooper S.

Előnyök: Viszonylag tágas beltér használható méretű csomagtartóval; Élvezetes vezethetőség; Sportos és egyben kulturált futómű; Kifinomult, nyomatékos, erős és takarékos dízelmotor; Jó automataváltó; Stílusos megjelenés; Egyedi kiegészítők; Magas műszaki színvonal

Hátrányok: Ergonómiai bakik az utastérben; Az ötajtós kissé aránytalanabb formája (de így is megéri); Extrákkal nagyon megugró ár; Az SD-hez nincs manuális váltó

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark