2017. Augusztus 21., Hétfö

Frissitve:09:34:44

Mercedes-Benz GLE 450 AMG Coupé teszt - Csillag(os)romboló - Oldal 2

Nyomtatás

Legyen ennyi elég a külsőségekről és a belsőségekről, induljunk inkább útnak, ugyanis tesztautónk lemezei alatt igencsak finom és izgalmas technikát köszönthetünk. Jöjjön a lényeg: a leggyakoribb esettel ellentétben a motorházban nem egy, az autóhoz különben teljes mértékben illő 3-literes hathengeres dízelmotort találunk, hanem egy ugyanekkora V6-os benzinest, amit 2 turbó lélegeztet. Ez már önmagában remekül hangzik, de még tovább megyünk, ugyanis nem a GLE 400, hanem a GLE 450 AMG változat járt nálunk, amely a Mercedes-Benz új AMG Sport palettájának második gyermeke a C 450 AMG után – tudják, ez a sorozat a ’normális’ modellek és a brutális AMG-k között helyezkedik el félúton, amolyan racionális(abb) élményt ígérve.

Ha a ’valódi’ AMG-k oldaláról nézzük a 450 AMG-t, akkor az akár 585 lóerőt és 760 Nm-t csatasorba állító GLE 63 S-hez képest vicces a kistestvér 367 lóereje és 520 Nm-e, viszont ha kicsit megfordítjuk az egyenletet, nem is olyan rossz a helyzet. Hiszen a 2000-es évek elején árult, és akkor brutálisnak tartott ML 55 AMG 5,4 literes V8-asa 347 lóerőt és 510 Nm-t produkált, vagyis minden téren gyengébb volt a mostani ’AMG light’ modellnél, és akkor arról nem beszéltünk, hogy akkoriban erre az erőre öt váltófokozat jutott, miközben most kilenc.

Alapvetően azt is mondhatjuk, hogy az erő, az élmény és a józanész között a 450 AMG jelenti az optimumot, akinek pedig nem elég a ’kis’ sportmodell tudása, az szerintünk ne ebben a kategóriában keresgéljen. A mintegy 2,3 tonnás üres tömeg, a jól elszigetelt utastér és a magas üléshelyzet miatt érzésre nem tűnik olyan gyorsnak az autó, mint a valóságban, azonban mérőműszerünk nem hazudik. Gyorsulásmérőnk 5,7 másodpercet regisztrált 0-100 km/h között, ami egy komolyabb sportautónak is becsületéve válna (például egy Nissan 370Z nagyjából ennyit tud), mellesleg pedig éppen megfelel a gyári adatnak. A menetteljesítményekről legyen elég annyi, hogy bár elmarad a ’leszakad a fejünk’ érzés (ilyen csak a 63 AMG változatoknál érvényesül), az erő és a gyorsulás minden körülmények között meglepő és mulatságos.

A kétturbós motor lineáris karakterét az új 9-fokozatú, gyorsan kapcsoló bolygóműves automata kiválóan kihasználja, mindig éber, a széria összkerékhajtásnak hála pedig minden helyzetben bőséges tapadással számolhatunk. Az AMG részleg különben a 4MATIC hajtást is áthangolta kissé a 450-es modell esetében, hiszen az alapváltozatokkal ellentétben a 450-es hajtása inkább hátsókerék-orientált, mintsem semleges, ami a hajtós etapokon egyértelműen kimutatkozik élmény formájában. Ezt tetézi az ügyes aktív hátsó differenciálmű, a sportosra állítható légrugózás, valamint az aktív futóműrendszer, amelyeknek hála igencsak széles mosolyt képes csalni ez a batár vezetője arcára. Én például akkorát autóztam a kupés SUV volánja mögött egy hegyi szerpentinen, amit álmomban sem gondoltam volna. Még az automataváltó kormány mögött elhelyezett fülei is szuperek, azonnal veszik a lapot, a menetstabilizáló pedig a zseniális hangolásnak hála csak akkor veszi el örömünket, ha nagy bajt észlel. És mindenekelőtt van valami, ami alapjaiban meghatározza az élményt: a HANG.

Igen, a viszonylag kisméretű szív úgy szól, hogy azt nehéz szavakba önteni. Garantálom, hogy a GLE 450 AMG orgánumától minden autómániás hátán végigfut a hideg, feláll a szőr, és libabőrös lesz – mindehhez pedig folyamatos hangos nevetés társul. Meglepő, de a ’kis’ AMG hangzásvilágát tekintve bármikor kenterbe vágja a közel 600 lóerős BMW X5/X6 M-et, ráadásul itt nem hangszórókból érkező tónusokról, hanem valódi kipufogóhangról számolhatunk be, ami még intenzívebb lesz, ha lehúzzuk az ablakot. Mondanunk sem kell, elég egy kis padlógáz és valóságos tömegrémület idézhető elő mondjuk egy buszmegállóban. Az más kérdés, hogy minden járókelő őrültnek nézi az embert (a többi jelzőt inkább nem firtatnánk), de mindeközben még nem is kell feltétlenül szabályt sérteni, elég néhány rövid kövér gáz. A kissé béna kapcsolási érzetű üzemmód-választó ’Sport+’ állásában tovább fokozható a hatás, hiszen váltásokkor és gázelvételkor puskalövésszerű visszadurrogások hagyják el a kipufogókat. Mondhatjuk, hogy mindez nem illik vagy kicsit sok egy luxusterepesnél, de higgyék el, ha mindezt bentről élik át, egyáltalán nem fogja érdekelni Önöket, az élmény óriási és utánozhatatlan. Bárkinek megmutattam a GLE show-ját, rövid idő után mindenki csak annyit kért: „még, még, még!”.

Ilyen használat mellett nem meglepő módon imádja a benzint a mérges Benz. A felejthetetlen hangot kiélvezve városban nekem egyszer sem sikerült 20 liter alá vinni az átlagfogyasztást. Hogy pontosan mennyi lehetett ilyenkor, azt nem tudom, mert a számítógép meg galád módon nem méltóztatott ennél többet mutatni, úgy gondolta, hogy ha már 20 felett van az étvágy, akkor inkább a többi már nem lényeg. Azt viszont tudom, hogy tojáshéjjal a lábam alatt sikerült 15 liter alá kerülni, ami a teljesítmény, a hajtáslánc, a felépítés és a tömeg ismeretében rendben van, de a gyári 11,3-11,7 literes értékkel köszönőviszonyban sincs. Nagyjából az átlag is így viszonyul a 8,9-9,4 literes katalógusadathoz. Országúton finomkodva a 9-10 litert is meg lehet csípni, de ezt a stílust inkább felejtsük el, mert a zseniális hang miatt kínszenvedés hatékonyan közlekedni. Autópályán különben a megengedett sebességgel 11-12 liter a reális. Lényeg a lényeg, az étvágy a jobb láb függvényében igen széles skálán mozog, a viszonylag magas és a magas között. Csodák nincsenek, nem is számítottunk másra, de szerencse, hogy a tank 93 literes, mert így legalább nem kell állandóan a kutakat járni, odafigyelve a hatótávolság így eléri a 6-700 km-t.

Tetemes fogyasztás ide vagy oda, tudják, hogy mi a legszebb ebben az autóban? Az, hogy az üzemmód-választóval alapjaiban átformálhatjuk az autót. Elég áttekerni Comfort módba a forgókapcsolót és máris visszaáll a világbéke. Hiába volt Sport+ állásban kemény, rázós, éles, mérges, hangos és neveletlen a GLE, komfortban hirtelen egy jól nevelt, finom karakterré változik. A futómű felpuhul és a 275 mm széles, 20 colos kerekek ellenére döbbenetesen jó a rugózás (vicces amúgy, hogy az óriási kerékjáratokban szinte elvesznek a 20 colos úthengerek), a kormányzás elkönnyül, a váltó vajpuhán és persze sokkal korábban kapcsol, a motor pedig selymessé változik, durrogásnak vagy polgárpukkasztó hangoknak pedig nyomuk sincs. Csak egy dolog nem változik, a minden helyzetben fölényes fék. És ez jelzi az autó nagyon magas technológiai színvonalát: radikálisan kemény vagy lágyan kulturált autót nem olyan nehéz alkotni, de olyat, ami a két karaktert gombnyomásra változtatni képes, na azt már művészet. Az automobil feltalálójának birtokában pedig olyan tapasztalat és tudás van, ami minderre képes, ráadásul a kihívás még nagyobb, hiszen mindezt egy 2,3 tonnás óriással érték el. És a GLE Coupét lehet szeretni vagy lehet utálni, de egy dolgot nem igazságos: leszólni. Egyszerűen nem érdemli meg.

Akkor sem, ha a Mercedesnél (is) aranyáron mérik ezt a sokszínűséget. Azonban mint azt fentebb is említettem, ez a kategória illetve árkategória már nem az ár/érték arányról szól. Akik 10-20 év alatt összesen nem keresnek annyi pénzt, mint a luxusterepes vételára, úgysem fogják elfogadni ennek az autónak a létezését, hiszen alapvetően felesleges, és ha a dolgokat kizárólag racionális alapon nézzük, akkor ez valóban így van. Azonban ilyen alapon nem lennének sportautók, szuperautók, versenyautók, sőt, alapvetően elég lenne összesen 10 autótípus, ennyivel le lehetne fedni a vásárlói igényeket. A lényeg, hogy a GLE Coupé egy érzelmi választás, vagy tekinthetjük akár státuszszimbólumnak is. Aki megkívánja és megteheti, megveszi. És nyugodtan vegye is meg, mi nem fogjuk lebeszélni róla, mert bár nyomokban (leginkább az utastérben) némi Mercedes múltat tartalmaz, egy minden porcikájában csúcstechnikával felszerelt luxusterepjáróról beszélhetünk, amit a tervezők nyakon öntöttek stílussal.

Mindez pedig sokba kerül, nagyon sokba. A GLE Coupé klubba való belépőt a 350 d jelű modell jelenti a márka nagyon jó 258 lóerős háromliteres V6-os dízelmotorjával, széria 9G-TRONIC automatával és összkerékhajtással, 20,74 milliótól. A legolcsóbb benzines a szintén 3-literes, V6-os kétturbós GLE 400 egymillióval drágábban. Az általunk tesztelt 450 AMG változat, amiben a GLE 400 motorja dolgozik kicsit paprikásabb változatban, 333 helyett 367 lóerőt és 480 helyett 520 Nm-t kínál 23,85 milliótól. A GLE 400-hoz képest soknak tűnik a 2,1 millió forintos felár, azonban a valóságban nem sok, hiszen a menetdinamikai rendszereket egytől-egyig áthangolta az AMG részleg és ennek köszönhető az igazi kettős karakter, továbbá csak a 450-esnél kapjuk meg az egyedülálló hangélményt, a dögösebb megjelenést (széria AMG csomag), számos plusz extra kíséretében. Igazi luxuskategóriáról lévén szó azt is mondhatjuk, hogy a 450 AMG az optimum, hiszen hiába racionálisabb, takarékosabb és olcsóbb a 350d jelű változat, ennyi pénzért megérdemeljük a 450-es által kínált élményt.

A 450 AMG pozícióját pedig mi sem mutatja jobban, mint a ’valódi’ AMG-k ára: a GLE 63 AMG 557 lóerővel minimum 36 millió forintot, 585 lóerővel (63 AMG S) pedig 39,2 milliót kóstál. És mi erre mondjuk azt, hogy felesleges, hiszen státuszszimbólumnak és dőzsölésnek tökéletesek, de közútra tudásuk túl sok, a mindennapok során pedig alig adnak nagyobb élményt a 450-esnél, miközben irreálisan drágák és rengeteget fogyasztanak. És a konkurensek? Egyedül az X6-os BMW-t lehet megemlíteni, ami kívülről a legtöbb ember véleménye szerint kevésbé szép, mint a GLE Coupé, belül viszont modernebb és egy hajszállal még fejlettebb, míg technikailag döntetlen a helyzet. Az X6 kínálata 20-tól 35,4 millióig és 575 lóerőig tart, vagyis néhány százalékkal olcsóbb a Mercedesnél. De gondolhatják, hogy ebben a szegmensben az a néhány százalék egyetlen vásárlási döntést sem fog meghatározni, arra való tekintettel, hogy mindent a ízlés és a tetszésfaktor határoz meg. Mellesleg az X6-nak (még) nincs a GLE 450 AMG Coupéhez hasonló M Performance változata, így a ’közepesen sportos’ modellek terén a Mercedes egyelőre egyedüli versenyzőként említhető meg.

Végszóként már csak annyit tennék hozzá a fentiekhez, hogy valóban fölényes a GLE 450 AMG Coupé tudása, azonban 30 millió forintnál drágább tesztautónk árából a márkán belül maradva is egészen jó alternatívákat találunk. A dőzsölést és a luxust még magasabb szintre emelve ennyiből éppen kijön egy hasonlóan felszerelt, (szinte) azonos hajtásláncú és ugyanúgy 367 lóerős S 400 4MATIC Coupé, míg az összeget más oldalról megközelítve ennyiből vásárolhatunk egyszerre egy kicsit szerényebb, de remek mindenesnek tekinthető GLC-t és egy csodálatos vonalakkal megáldott C -osztály Coupét. Vagy mondjuk megvárhatjuk a rendkívül ígéretesnek tűnő, objektíven minden bizonnyal jobb vadonatúj E-osztályt, mellé pedig belefér egy élményautó. A lehetőségek száma végtelen, a döntés ízlés kérdése.

Néhány szóban

Megkívánni, nagy megterhelés nélkül megkeresni az árát és megvenni: a GLE Coupé nagyjából erről szól. Lehet nézni az autót objektív, racionális szemüvegen keresztül, de nem érdemes. Nem mellesleg pedig aki így vásárol autót, ’termékkosarába’ garantáltan soha nem fog bekerülni ez a kategória, ami leginkább a státuszról és az eltérő gondolkodásmód kinyilatkoztatásáról szó. A GLE Coupét lehet imádni vagy utálni, de szidni vagy lenézni nem illik, ahhoz technikailag egyszerűen túl jó az autó. Bár néhány ponton jogosan várhatunk többet (pl. a márka újabb generációs modelljeihez képest kissé ódivatú belső vagy magyarul nem beszélő központi rendszer), összességében a technikai színvonal elismerésre méltó. A tesztelt 450 AMG modell pedig tökéletesen képviseli mindazt, amiről ez az autó szól: sok-sok élményt ad és nagyon szerethető. Persze rengeteget fogyaszt és felesleges, racionálisan nézve jobb a 350-es dízel. Viszont racionálisan nézve ne vegyenek ilyet; szerintünk a Coupé verzióhoz igenis a zseniális hangú, nagyvonalú és bivalyerős 450-es motor illik leginkább, míg a 350-es dízel tökéletesen harmonikus elegyet képez a praktikusabb, olcsóbb és hátul tágasabb ’sima’ GLE-vel. Annyi bizonyos, hogy nem lehet rosszul dönteni, ha pedig beleszerettek, ne féljenek tőle, mert szeretni fogják. De ha egy egyszerűbb változatban gondolkodnak, ki ne próbálják a 450 AMG-t!

Előnyök: Hiába óriás, majdhogynem kecses, mesterien kimunkált forma; A kupé tetővonalhoz képest hátul tágas, csomagtartója pedig óriási; Elöl-hátul nagyon kényelmes, csendes belső, nyugodt futás; Szuper futómű meglepően jó kormányzással; Zseniálisan szóló, ereje teljében lévő motor ügyes váltóval és összkerékhajtással; Kétarcúság; Minden téren nagyon magas technológiai színvonal

Hátrányok: Néhány, az árszinthez nem teljesen igazodó megoldás; Összességében kissé idejétmúlt megjelenésű belső a márka újabb modelljeivel összehasonlítva; Magyarul nem beszélő központi rendszer; Az élményt kiélvezve ijesztő étvágy; Percegő panorámatető; Finoman extrázva nagyon elszálló ár; Negatív közmegítélés és alapvetően valóban felesleges

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 





Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark