2017. Szeptember 20., Szerda

Frissitve:09:26:28

Ford Kuga Vignale 2.0 TDCi Powershift (2016) teszt - Csúcsformában

Nyomtatás

Kuga még nem volt ennyire jó – a kijelentést ezúttal háromszorosan támasztja alá a Ford tesztautónk képében. Egyrészt a középkategóriás SUV megújult, felfrissült kiadásban érkezett szerkesztőségünkhöz, ráadásul rögtön a legdrágább hajtáslánccal. A hab tetején, cseresznyeként pedig a luxus felé kacsintgató, kényeztető lehetőséggel megtömött Vignale verzió áll.

A lehetőségek így hát zavarba ejtők, tesztautónk számos területen kínál érdekességet. Kezdjük a leginkább szembe ötlővel: ez a Kuga valahogy nem az, mint amit a televízióban hirdetnek – vághatjuk rá első pillantásra. Valóban szinte hihetetlen, hogy lényegében a hűtőrács cseréjével mennyire más megjelenést sikerült kölcsönözni a Vignale csúcsváltozatnak. Az, hogy a díszesebb hűtőrács áll-e jobban, vagy a sportosabb, vagányabb kétlamellás, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, de tény, hogy szemből nagyon könnyű lesz beazonosítani a luxusra hangolt változatot.

Épp úgy, mint a ráncfelvarrást. A Kuga köztes átrajzolásánál igazán merészen dolgoztak a Ford tervezői, így a korábbi változathoz képest karakteresebb, felnőttesebb megjelenést alkottak. Az áttetsző hátsó lámpatestek, a határozottabb vonalak és a fényszórók a testvéreket idézik, például az S-Maxot, amellyel alapok tekintetében is közösködik a modell. Mindez tapasztalataink szerint kissé magas önsúlyt jelent, amelyet a mérlegelésünkön üresen közel 1,8 tonnára adódó önsúly is jelez.

Persze ehhez már egy kétliteres dízelmotor, egy hatfokozatú duplakuplungos automataváltó és egy összkerékhajtás is hozzáteszi a magáért, amely a finomabb Vignale kínálat háromtagú palettájának csúcskombinációját adja. Rajta kívül még kérhetjük a 180 lóerős dízelmotort kézi váltóval, vagy az 1,5 literes 182 lóerős turbómotort automatával – az összkerékhajtás állandó. Persze, aki a luxusra törekszik, kevesebbel nem is biztos, hogy béri, lefelé pedig a hagyományosabb Kuga változatok között bőven válogathatunk.

A Vignale ugyanis arról szól, hogy egy kicsit többet kapjunk egy 'hétköznapi' Ford modellnél – nem csak megjelenésben és kivitelezésben, de ügyfélkezelési szolgáltatásokban is. Saját értékesítési tanácsadót kapunk, és ott vehetjük át az autónkat, ahol csak akarjuk. Egyetlen telefonszámon intézhetjük az autóval kapcsolatos összes teendőt, és a szervizelés fáradtságot maceráját is levehetik a vállunkról.

Akárcsak kívül, úgy belül is azonnal felismerhető a Vignale modell a különösen finom bőrkárpitozásról, amely az kissé rövid ülőlapú, de kényelmes székeken hatszögletű varrást és performációt is kapott. Műbőr társa ráadásul a műszerfalra és az ajtóra is felköltözött: mindez gazdagon és igényesen varrt luxus megoldást jelent, amelyet a prémium kategóriában is milliós tételhez kötnek, és alaposan megdobja a hangulatot. Viszont kár, hogy csak kétféle kárpitszín (fekete és kasmír fehér) közül választhatunk, ráadásul az egyszerű szürke műanyag műszerfali betét állandó kísérő marad. A külső színekben is hasonló kötöttséget kapunk: mindössze négyféle megoldás jöhet számításba, igaz, legalább egyedi árnyalat is akad a kínálatban.

A belső tér felosztása egyébként a frissítés előtti verzióból származik, de szinte minden egyes részletet modernizáltak a Ford mérnökei. Közülük is kiemelkedik az új, Sync 3 névre hallgató központi navigációs rendszer, amely jóformán egy év alatt nyugdíjazza a sok kritikát kapott Sync 2-est – okkal. Az új központi egység szebb kijelzőt kapott, amely már kevésbé tükröződik és az ujjlenyomatokat sem annyira gyűjti. A rendszer logikája is sokat javult, a sebességéről nem is beszélve. Ha a navigáció ügyesebb lenne és magyarul tudna, már kimondottan dicsérnénk is, de tekintve, hogy a Kuga minden változatában széria a 8 colos navis rendszer, így egyetlen szavunk sem lehet rá.

A belső tér kialakítása egyébként is dicséretet érdemel: a kényelmes székekből jó a kilátás, a kezelőszervek használata egyértelmű, minden jó, határozottan működik. A belső tér kiválóan hozza a kategória átlagát, ami családbarát méreteket jelent, már amennyiben famíliánk 1,9 méter alatti személyekből áll. A csomagtartó vaskos küszöbön keresztül, de jól pakolható, 456 literes térfogata pedig szinte mindenre elegendő – igaz, ezért a pótkerékről le kell mondanunk.

A Vignale luxusba burkolt hangulatához jól illik a hajtáslánc is: az összkerékhajtás jelenléte megteremti a szükséges magabiztosságot, a kulturált, nyomatékban erős dízelmotor pedig fokozza azt. A kétliteres egység még hidegen is egészen visszafogottan teszi a dolgát, üzemmelegen pedig tipikus dízeles orgánuma eltűnik a rádió halk pusmorgása mellett is. A bőséges nyomaték már alul is szépen mozgatja a Kugát, nem is illik hozzá a padlógázas közlekedés, hiszen olyankor előjön, hogy 180 lóerő tulajdonképpen annyira nem is sok egy két személlyel és csomaggal már két tonnás autóhoz, melynek erejét az összkerékhajtás ellenállása is emészti.

Ezt bizonyítja a 10,4 másodpercesre mért 0-100-as gyorsulás is, aminél azért a hétköznapokban jóval dinamikusabbnak érezzük a csúcs-Kugát – a 400 Nm-es nyomaték szépen meg tudja indítani a modellt. A sportosság helyett egyébként is jobban áll a luxus szemlélet a SUV modellhez, amelyet tökéletesen kiszolgál a hatfokozatú Powershift váltó. Duplakuplungos mivolta ellenére az egység nem hektikus darab, a fokozatok villámgyors csapkodása helyett hagyományos automatához hasonlóan dolgozik, ez pedig előny is lehet: finom manőverezésnél és lassú haladásnál a piac duplakuplungos váltói közül ő dolgozik a legfinomabban. Egy sportmodellben más lenne a helyzet, de ezt itt többre értékeljük, mint a váltófülekre leadott gyors reakciókat. Így a Powershift összességében pozitív bírálatot kap, ráadásul a kézi váltóhoz mért 460 ezer forintos felára is barátságosnak mondható.

Egyedül a futómű hoz egy kis sportosságot a képbe, persze teljesen feleslegesen: az ideális méretű kerekek dacára főleg a nagyobb kereszthullámokon képes nagyot dobni a Kuga. Mindez nem rossz hangolás eredménye, érezni, hogy szépen dolgozik a futómű és az utat is jól tartja, csak éppen a csillapítást kissé sportosan határozottra vették a mérnökök. Mindez jól jön az ambiciózus családapáknak, pártolja a gyors kikerülési manővereket és még szerpentinen is egész jó baráttá teszi a modellt a pontos és jól súlyozott kormányzással együtt, de kátyús útjainkat és hétköznapi igényeinket beleszámolva egy lágyabb hangolás jobb lett volna. Ezt a kettősséget oldaná meg az adaptív lengéscsillapítás, ám ezt sajnos hiába keressük az extralistán.

Az opciós tételek között böngészve egyébként sem találunk kirívóan sok tételt, ugyanis a Kuga alapfelszereltsége egészen gazdag, különösen, ha a Vignale verzióról beszélünk. Persze a legdrágább hajtáslánc esetében 12,335 milliós alapárért mindez már elvárható, de tulajdonképpen még az alapmodellt is szépen feldíszíthetjük egymillió forintból. A csúcsot tesztautónk 13 milliós árcédulája jelenti, amely már kirívó a kategóriában, de nem példátlan, a bőrbe varrt beltérrel pedig páratlan finomságot kínál a Kuga, még ha a személyre szabhatósági lehetőségek korlátozottak is. A Vignale szint felára egyébként mintegy kétmilliót tesz ki a hagyományos verzióhoz képest, viszont ennek 60 százalékát különböző opciók dolgozzák le, így igazából csak mintegy 800 ezret kell fizetnünk a különleges külső-belső megjelenésért és bánásmódért – ez így pedig egészen csábító lehet.

A konkurensek tengerében elkalandozva kiderül, hogy a csúcsmodellek bizony nem olcsók. Tízmillió forint alatt nem igazán rúgunk labdába, ha 180 lóerőre, összkerékhajtásra, automataváltóra, jó felszereltségre és takarékosságra is van igényünk. Ha a Vignale csúcsváltozattól eltekintünk, ebben a konfigurációban egy kellemes Kuga 10,8 millió forint körül alakul, amely fölé egy hasonlóan felszerelt Volkswagen Tiguan 11,7 millióval sorol be. Ennél éppen csak százezres tétellel olcsóbb a csúcsra szerelt Mazda CX-5 vagy éppen a Nissan X-Trail hasonló verziója – utóbbit akkor érdemes megfontolni, ha még nagyobb térre van szükségünk. Különlegességként a RAV4 hibrid változatát lehet felhozni a Kugáéhoz hasonló árszinten, miközben a Kia Sportage/Hyundai Tucson duó néhány százezerrel a Ford alá kínál listaáron.

Bár végig 10 millió forint feletti összegekről beszélünk, ne felejtsük el, hogy a Kugának természetesen léteznek elérhetőbb modelljei is. Listaáron 8-9 millióért már egy egészen jól felszerelt, elsőkerékhajtású, 150 lóerős turbós benzines modellbe ülhetünk be, még akár automataváltóval is.

Néhány szóban

A tesztelt konfigurációban a Ford Kuga olyat tud, amely valamilyen szinten egyedülálló a kategóriában. Ehhez mérhető a Vignale modell 13 millió forintos ára, amely összességében egy igazán jó autót takar, amelyet csak egy lépés választ el a kiválóságtól. A Kuga szinte minden téren fejlődött a ráncfelvarrás hatására, így mindenképpen megfontolásra érdemes versenyzővé lépett elő a zsúfolt kategóriában.

Előnyök: Finom Vignale belső; Jó kezelhetőség; Sokat fejlődött központi rendszer; Családbarát méretek; Kellemes hajtáslánc kulturált dízelmotorral

Hátrányok: Kissé rövid ülőlapok; Enyhén feszes futómű; Kissé nehéz, így el is fér hozzá a 180 lóerő; Szűkös Vignale személyre szabási lehetőségek

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark