Élményvadász – Mazda MX-5 Takumi (2018) teszt

Nyomtatás

A tökéletesség bizony erősen relatív, kiváltképp, ha az autózás világáról beszélünk. A hosszú évek alatt azt hiszem az már mindenki számára nyilvánvaló, hogy kompromisszummentes négykerekű nem létezik, az egyik tulajdonság javára egy másik szinte biztosan csorbulni fog, és minél közelebb kerülünk az egyensúlyhoz, általában annál „unalmasabb” modellekkel találkozhatunk. A Mazda MX-5 tervezőit ez az egész vita nem érdekli, hiszen csak egy dolgot tartanak szem előtt, ami nem más, mint az élmény – ezt pedig már sokadszorra bizonyította a legújabb generáció, ezúttal az egyedi Takumi felszereltséggel.

Immár ötödik alkalommal sikerült megkaparintanom egy MX-5 kulcsát, így gyakorlatilag mindenféle változatban kipróbálhattam már a japánok kis roadsterét – ezeket a tapasztalatokat pedig legutóbb egy vásárlási tanácsadóban meg is osztottam Önökkel. Objektíven ezúttal sem tudott sok újat mutatni az autó, leszámítva persze a bordó vászontetőt, vagy éppen a világos belsőt – ezek azonban legfeljebb a külcsínre vannak hatással, ami szinte bármilyen változatban és színben képes jól mutatni. Hiába ismerem azonban kívül-belül az MX-5-öt, mégis minden nap képes új élményekkel szolgálni az aprócska Mazda, amit bizony nem könnyű átadni szavakba öntve.

131 lóerő, alig több mint 3,9 méteres hossz, 16 colos keréktárcsák: akár egy sportosabb kiskategóriás autóról is beszélhetnénk, de ez bizony a japánok egyik büszkesége, a Mazda MX-5. A külcsín mindig is egy szubjektív terület marad, de azt leszámítva, hogy egyesek aprócska méretei miatt játékautónak „csúfolják”, szinte mindenkinek tetszenek a szúrós tekintetek, az izmosan domborodó formák és a hosszú motorháztető, amiket a LED-es fénytestek még inkább kiemelnek. A szürke fényezés kifejezetten jól mutat a világos belsővel és a bordó tetővel is, de számomra utóbbi kettő kissé elüt egymástól – mindenesetre színt visznek az összképbe, ami pozitívum.

Minden nap, amikor az MX-5 felé közelítettem, máris mosolyra görbült a szám, és mikor megláttam, bizony a szívverésem is felgyorsult. A kulcsnélküli rendszer hasznos, hiszen nem kell a távirányítóval bíbelődni, hanem rögtön fel is téphetjük az ajtókat. A vászontetős verzió áll a legközelebb a szívemhez, hiszen játszi könnyedséggel lehet akár fél kézzel is kezelni a szerkezetet, ráadásul menet közben még akár 60 km/h-nál sem okoz nagyobb gondot a nyitás/zárás – igazából lehet próbálkozni nagyobb sebességnél is, de nem feltétlenül érdemes. Én általában még beszállás előtt lenyitottam a tetőt, ami szintén nem egy bonyolult feladat, és nagyban megkönnyíti a műveletet – utóbbi nem egyszerű, hiszen nagyon mélyen van az autó, ráadásul a magam 184 centijével már igazi óriás vagyok hozzá képest.

Ahogyan már említettem, nem tökéletes az MX-5, és a legnagyobb hibája talán a mélységben nem állítható kormányoszlop, illetve a magasságában nem állítható ülések. Ezek párosa a nagyobbak életét kicsit meg tudja keseríteni, de a hamarosan érkező frissítéssel előbbin segítettek a gyáriak, ami nagy könnyebbség lehet majd a magasabb rajongók számára. Azt gondolná az ember, hogy a hajunkat folyamatosan birizgáló tető visszatartó erő lehet, de a kis Mazda olyan elemi erővel csap arcon minket élményekkel, hogy hajlamosak vagyunk minderről megfeledkezni út közben.

A hátsókerékhajtás a gyengébbik verzió esetében csak kisebb pluszt jelent, hiszen a 131 lóerő és a hátsó sperrdiffi hiánya azért erősen korlátozza a mókázást, de még így is mosolyt csal az arcunkra, hogy hátul kapar az MX-5, ráadásul az autó egész karakterére jó hatással van – egy kis, sportos roadster esetében elég lehangoló lenne az elsőkerékhajtás. A legcsodálatosabb azonban az, ahogyan a szabadság érzése áthatja az embert az MX-5-ben: hiába lehetne erősebb, hiába lehetne feszesebb, kevésbé billegős a futómű, hiába lehetne tágasabb az utastér, az aprócska Mazda így is megadja azt, amire hivatott, méghozzá a vezetés nyers élményét.

A kormányzás és a váltó egyszerűen csodálatos, élmény minden gangolás, és bár nem fogunk rekordköröket futni versenypályán, a kanyargós országutakon kiélhetjük vágyainkat. A sperrdiffi és a nagyobb teljesítmény hiányában az erőcsúsztatásokról le kell mondanunk, de az MX-5 így is el tudja engedni úgy a hátsóját, hogy vigyort varázsoljon az arcunkra, miközben végig könnyen kontroll alatt tudjuk tartani a történéseket. Lehetne számokkal dobálózni, de az MX-5 egyszerűen nem erről szól, hiszen így is rengeteg élménnyel gazdagít ahogyan limiterig pörgetjük a kis, 1,5 literes szívómotort, aminek 6-7 literes fogyasztása mondhatni elhanyagolható. A kötekedők számára azért ott van a 160 lovas verzió, ami hamarosan 184 lóerővel frissül, és a bőven egy tonna alatti súllyal ez bizony már komoly fegyvertény lesz.

Az utastérben egyébként a kevesebb néha több elvet követték a japánok, ami meg is teszi a hatását, hiszen az egyszerű megoldások látványos formákkal egyesítve biztosítanak kiváló hangulatot. A multimédiás rendszernél van okosabb a piacon, de hozza a kötelezőt, az ülésfűtés illetve a klíma pedig hasznos extra egy kabrióban, de mi akár a legolcsóbb, legegyszerűbb verzióval is beérnénk, aminek 6,4 milliós alapára igen vonzó, és a legfontosabb extrák azért így is megvannak benne. A Takumi felszereltség egyébként 7,775 milliótól indul, de ezért már mindent megkapunk, ráadásul a piros tető és a krémszínű belső párosa teszi egyedivé az MX-5-öt – ám ez a különleges csomag csak a gyengébbik, 131 lovas verzióhoz elérhető.

Nem sok más modell van, ami közvetlen ellenfél lehetne az MX-5-nek, de az azonos alapokra épülő Fiat 124 Spider mindenképpen ezek közé tartozik. A formailag teljesen más stílust képviselő olasz testvér a lemezek alatt is eltér, hiszen a kis szívó helyett egy kis turbós rejtőzik a motortérben, aminek 140 lóereje, és alacsonyabban ébredő, 240 Nm-es csúcsnyomatéka más karaktert kölcsönöz a négykerekűnek, éppen ezért hiába az azonos alapok, a választást sok különbség könnyítheti meg.  Ezek között van az árcédula is, hiszen az amúgy menetteljesítmények terén az erősebbik, 160 lovas Mazdával egy szinten lévő Fiat még a kéltiteres MX-5-nél is drágább tud lenni 540 ezer forinttal – azonosan felszerelve. Noha az is igaz, hogy az alapára megegyezik a Takumi felszereltségű 131 lovas MX-5-tel.

Az „eredeti” azonban mindenképpen a Mazda, és nem győzöm ismételgetni, hogy minden hibája ellenére csak mosolyogva lehet vezetni a japán roadstert, amiről korábban már többször is megemlékeztem. Amennyiben több részletre és pontos számokra is kíváncsiak, a táblázatunk mellett érdemes elolvasni előző tesztjeinket, hiszen minden verzióban járt már nálunk az MX-5, beleértve a 131 lovas és a 160 lovas vászontetőst, illetve a 160 lovas RF-et – nem is beszélve vásárlási tanácsadónkról, amiben egy cikkben igyekezzük megfejteni, hogy kinek melyik kivitel lehet leginkább ínyére. Hamarosan pedig érkezik a frissített verzió 184 lóerővel.

Néhány szóban

Az MX-5 immár ötödször bizonyította, hogy nincs szükség se tökéletességre, se hatalmas teljesítményre ahhoz, hogy igazi élményeket kapjunk egy autótól. Mindezt a Takumi felszereltség mutatós extrái dobják fel még inkább, mint a bordó tető vagy éppen a krémszínű belső. A hibákat persze nehéz letagadni, mint a szűkös hely vagy éppen a tengelyirányban nem állítható kormány, de ezek is bocsánatos bűnök, ha az MX-5-ről van szó. Aki pedig még nagyobb élvezetekre vágyik, annak ott a kéltiteres verzió, amely már sperrdiffivel, sportfutóművel és nagyobb teljesítménnyel elégíti ki a kívánalmakat – főleg, ha megérkezik majd a 184 lovas frissített verzió.

Előnyök: Nagyszerű nyitottság, gyors kézi tető; Lelkes és takarékos erőforrás; Zseniális kézi váltó; Izgalmas hang; Könnyed, imádni való vezethetőség; Egyedülálló ár/élmény arány

Hátrányok: Nem gyors, billegős futómű; Tengelyirányban nem állítható kormány; Magasabbak számára szűkös utastér

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark