Opel Insignia Country Tourer 2.0D 4x4 Aut. – Emelt praktikum

Nyomtatás

Az új, második generációs Opel Insignia bemutatója nem volt olyan rég, de számos alkalommal vallatóra foghattuk az Opel büszkeségét és egyben utolsó mohikánját, amelyet még az aktuális, francia tulajdonú ‘felállás’ előtt terveztek, így nevezhetjük akár az utolsó ‘valódi’ Opelnek is. Nem titok, hogy az aktuális Insigniát nagyon szeretjük: nem csak a modell formaterve sikerült remekül, hanem technológiája is a prémiumok közé emeli az autót – legalább fél lábbal –, és érződik rajta, hogy a fejlesztés során nem spórolt a villámos gyártó. Legutóbb a puttonyos Insignia kissé emelt hasmagasságú kivitelét, a Country Tourert teszteltük, amely nem csupán a kínálat legdrágább, de egyben legsokoldalúbb tagja.

Igen, a legdrágább Opel járt nálunk, ráadásul alaposan felextrázva. A motorháztető alatt egy 210 lóerős, 2-literes, két turbófeltöltő által lélegeztetett 4-hengeres dízelmotort találunk, ami 210 lóerőt és akár 480 Nm-t képes a sofőr rendelkezésére bocsátani – és bár a gyengébb motorok esetében fronthajtással és/vagy manuális váltóval is kérhetjük az Insigniát, a csúcsdízelhez széria az összkerékhajtás és a kiváló nyolcfokozatú (Aisin-féle) automataváltó. Így összességében még a 2-literes, 260 lóerős (400 Nm) benzinesnél is drágább 500 ezer forinttal a dízel, amit ‘megfelelő futással’ idővel nyilván visszahoz üzemanyagköltségben, de annyit már elöljáróban megsúgnánk, hogy mi inkább a kulturáltabb és gyorsabb benzinest választanánk, ha már ilyen magas árról beszélünk. A ‘sima’ Insignia kombihoz képest különben az emelt hasmagasságú Country Tourer bő 500 ezer forinttal kerül többe listaáron, cserébe viszont felszereltsége is magasabb.

A tesztelt kivitel listaáron 12,27 millió forinttól indul extrák nélkül, a második, Exclusive szintért pedig ennél is többet kérnek félmillióval az Opelnél. Összességében tehát nem nehéz akár 15 millió forint fölé emelni az árcédulát, de ennyire nem kell megijedni, hiszen az Opelnél rendszerint bőkezűen bánnak a kedvezményekkel, mindenképp érdemes hát egy jó egyedi árat kalkuláltatni. Persze csodák nincsenek és mindenképp rengeteg pénzről van szó, cserébe viszont egy már-már prémium színvonalú, öt méter hosszú gyönyörű kombit kaphatunk minden földi jóval megkenve. Ne feledjük, hogy a méretek és a tudás alapján az autó egyik legközelebbi ellenfele a Volvo V90 Cross Country (a Volkswagen Passat Alltrack mellett), ami hasonló hajtáslánccal és ellátmánnyal bizony sokkal-sokkal többe kerül, tudásban pedig objektíven nézve csak egy hajszállal képes túlteljesíteni az Opelt – persze hangulatban, minőségben és biztonságban azért még többet ad.

S hogy miben hozott újat a Country Tourer? Összességében az újdonság tovább viszi elődje robosztus, férfias kiállását, miközben megőrzi az új generáció eleganciáját és sportosságát. A külsőt tekintve leginkább talán az autó alsó élein végigfutó műanyag borítás jelent újdonságot, de a lökhárítókat is lecserélték a tervezők, ezzel biztosítva a terepes megjelenést – persze az eleganciát támogatva azért jutott némi ezüst betét is a fekete matériák közé. A hasmagasságot összességében 2,5 centivel növelték (ennek közel felét a kicsit ballonosabb abroncsok teszik ki), ami nem jelent lényeges különbséget, de sokszor jól jöhet. A Country Tourer természetesen továbbra sem igazi terepjáró, és nem is szeretne az lenni – inkább a divatról szól ez a változat. Ezen kívül még a tetősínek léte és a tető teherbírásának 100 kilogrammosra történő növelése jelent újdonságot.

Az utastében semmi nem utal arra, hogy nem egy ‘átlagos’ Insignia kombiban ülünk, az extrák tekintetében pedig ugyanazok a lehetőségek állnak rendelkezésre, így a legmodernebb vezetéstámogató, biztonsági és kényelmi opciók közül választhatnak majd a vásárlók. A belteret a fentiekből kifolyólag nem ragoznánk túl, hiszen már megannyiszor olvashattak az Insigniáról; a helykínálat összességében elöl-hátul fejedelmi (a hátsó lábtér már-már feleslegesen nagy), az opcionális AGR-minősítésű sportülések nagyon kényelmesek, az ergonómia jó, a multimédiás rendszer szintén rendben van. A csomagtér már alaphelyzetben is óriási, a hátsó üléstámlákat ledöntve pedig a kisebb transzportfeladatoktól sem riad vissza az autó, az első ülések mögött több, mint két méter hosszú raktér alakítható ki. Persze mindez nem csoda az 5 méteres hossz ismeretében, ami a családi használatot tekintve áldás, nem úgy a városi manőverezések során.

A nagyobb (2-literes) motorokhoz a Country Tourer esetében többek között szériában jár a kiváló FlexRide állítható csillapítás, amivel, ha akarjuk, finoman suhan, ha pedig úgy kívánjuk, egészen dinamikus a puttonyos villámos. A futómű az elmúlt években az Opel modelljeinek egyik legerősebb ütőkártája, amely megállapítás itt is teljes mértékben megállja a helyét és az Insignia minden helyzetben tudatja velünk, hogy igényes konstrukcióról van szó. A kicsit magasabbra helyezett karosszéria, illetve ballonosabb abroncsok párosa révén a Country Tourer a Sports Tourernél egy hajszállal kevésbé dinamikus határon űzve, de az átlagember igényeit így is bőven túlteljesíti, és fő előnye, hogy nem akadunk fel vele olyan könnyen az akadályokon, továbbá a legcsúnyább úthibákat is ügyesen vasalja ki.

Az 1,5 literes, 140 lovas turbós 4-hengeres benzinmotorral szerelt belépő Country Tourer különben listaáron ‘már’ 9,11 millió forinttól elérhető kézi váltóval és fronthajtással, vagyis több, mint 3 millióval kóstál kevesebbet a tesztelt hajtásláncnál. Hogy megéri-e borsos felárát a legerősebb dízel? Nyilván attól függ, hogy honnan nézzük, de szerint véleményünk szerint nem feltétlenül. A kulcskérdés alapvetően az, hogy mennyire ragaszkodunk az összkerékhajtás és/vagy az automata váltó párosához, ugyanis ennek megfelelően mérlegelhetünk a kínálatban: az ügyes összkerékkel és automatával együtt kizárólag a 260 lóerős benzines és a tesztelt dízel elérhető – magasabb fogyasztása ellenére mi utóbbira szavaznánk félmilliós árelőnye (és magasabb felszereltsége) révén, már ameddig elérhető, hiszen információink szerint az új normák miatt sajnos meg vannak számlálva az erős benzines napjai.

Véleményünk szerint tekintettel arra, hogy nagyon messze áll a Country Tourer a terepjárástól, az összkerékhajtáshoz nem feltétlenül érdemes ragaszkodni, így ha mindenképp dízel, mi inkább a korábban a Sports Tourer-ben kipróbált 2-literes gázolajos 170 lovas (400 Nm) egyturbós verzióját ajánlanánk ‘sima’ fronthajtással és a jó kis 8-fokozatú automatával (ez a verzió különben manuális váltó esetén elérhető első- és négykerékhajtással is). Az említett konfigurációnál ugyanis a 210 lóerős, összkerekes biturbós dízel alig dinamikusabb – a 0-100 km/h-s sprintben például alig egy másodperces előnye van, végsebessége pedig kb. 220 km/h helyett kb. 230 km/h –, cserébe viszont több, mint egy literrel torkosabb és 1,5 millió forinttal drágább. Azonban amint fentebb is említettük, ha esetleg ragaszkodnak a dízelmotorhoz, az összkerékhajtáshoz és az automatához, egyelőre nincs más választásuk a Country Tourer palettáján.

Dízelfronton érdekes módon az Opel úgy döntött, hogy nem teszi elérhetővé a jó kis 1,6 literes dízeleket a Country Tourer-hez, ami csak annak ismeretében érdekes, hogy benzinfronton a paletta leggyengébb erőforrása is elérhető. A 2-literes dízelre visszatérve, a 210 lóerő és a 480 Nm természetesen mindenre elég, ám a hajtáslánc, valamint a méretekből és a technológiából fakadó magas tömeg kissé ‘megeszi’ a teljesítményt, így a dinamikát tekintve kicsit kevesebbet kapunk, mint amennyit a számok alapján elvárnánk. Ennek ellenére megvan a ménes, amit a gyorsulási adatok is kiválóan jeleznek, de az Insignia inkább kellemesen erős, mintsem sportos. Persze a 480 Nm nem hazudik, alacsony fordulatról gyorsítva szépen az ülésbe présel az autó. A nyolcsebességes automata szintén kiválóan teszi a dolgát.

Mi egyedül az SCR-katalizátorral is ellátott motor járáskultúrájával (főként hidegen) és a magas fogyasztással nem voltunk megelégedve. Utóbbit nem könnyű 7,5-8 liter alatt tartani vegyes használatban, aminél a konkurensek többet, pontosabban szó szerint értve kevesebbet tudnak, de amint fentebb is említettem, az autót a 170 lóerős dízellel, fronthajtással választva legalább 1 literrel alacsonyabb értékekre lehet számítani. Nagyon kár, hogy nem kérhető a Country Tourer-hez legalább az 1,6 literes gázolajos izmosabb, 136 lóerős (320 Nm) változata, ami igazán barátságos fogyasztási értékeket produkálna, miközben elegendő erővel rendelkezne.

Ráadásul árban is barátságosabb lenne, sőt, cégre vásárolva havi 11 ezer forintos cégautó adóval terhelné csak meg a vállalat számláját a 2-literesek havi 22 ezer forintos adójával szemben, ami egy 60 havi kalkulációval számolva további 660 ezer forinttal csökkentené a teljes birtoklási költséget.

Néhány szóban

Az 1,6 literes dízelmotor hiányát több szempontból is sajnáljuk az Opel Insignia Country Tourer kínálatából (alacsonyabb tömeg, fogyasztás, vételár és fenntartási költség), azonban a siránkozáson túllendülve, magával az autóval abszolút elégedettek vagyunk, akárcsak a többi Insigniával: nagyon jól néz ki, stílusos, praktikus, minőségi kialakítást és rengeteg helyet, valamint elöl-hátul királyi kényelmet kínál, csomagtartója óriási, futóműve kiváló, modern extrákból Dunát lehet rekeszteni, számos prémiumos részlettel kecsegtet, az Opel akcióival pedig az autó ára is rendben van. Hasonló hajtáslánccal és felszereltséggel a konkurenseknél, vagyis a Volkswagen Passat Alltrack-nél jóval, a Volvo V90 Cross Country-nál pedig sokkal-sokkal olcsóbb, de azért objektíven nézve összességében egy hajszállal szerényebbek az Opel képességei, főként a hajtáslánc hatékonyságát tekintve. A mindennapok során kellemes társ a 210 lóerős csúcsdízel, de véleményünk szerint nem éri meg borsos felárát – ha ragaszkodnak a dízelmotorhoz, mi inkább a 170 lovas egyturbósra szavaznánk, leginkább fronthajtással és automatával, de érdemes benzinfronton is körülnézni. Összességében tehát jó választás a Country Tourer, de tényleg kár az 1,6 literes dízelmotor hiányáért, ami kitűnően harmonizálna a nyugodt karakterű, sokoldalú és így különösen család-/hobbibarát autóval.

Előnyök: A Country Tourer egy fokkal talán még menőbb társainál, pedig az összes új Insignia kívánatos; A 2,5 cm-rel nagyobb hasmagasság révén jobban használható a hétköznapokban; Az óriási, 5 méter hosszú karosszéria óriási utas- és csomagteret rejt; Kiváló kényelem; Igényes belső kialakítás; Rengeteg jól működő, prémium színvonalú extra és jó ergonómia; Remek futómű

Hátrányok: A 210 lóerős csúcsdízel menetdinamikája érzésre kicsit elmarad a várttól és fogyasztása túl magas; Sajnáljuk egy belépő 1,6 literes dízelmotor hiányát; Az óriási méretek és a nagy fordulókör miatt szűk helyeken kissé körülményes manőverezhetőség; Ijesztő listaárak

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark