Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Teszteltük már csúcs benzinessel, izmos és beszálló dízellel, így már csak egy kakukktojás maradt: az új Opel Insignia beszálló benzinmotorja. A kínálat legolcsóbb erőforrása ráadásul vadonatúj is egyben, így különösen vártuk, hogy lecsaphassunk végre az 1,5 literes, turbós négyhengeresre, amely ráadásul az erősebbik változatában érkezett meg hozzánk.

Mielőtt azonban megkezdenénk vizsgálódásunkat a motortérben, érdemes magát a koncepciót is megvizsgálni. Bár innen vagy épp innen jól ismerjük az utolsó igazi Opelt, a megkülönböztetett figyelmet már csak utóbbi státusza okán is megérdemli az új Insignia.

Elődjénél minden szempontból jobb lett az új Insignia. Vajon az alapmotor is?

Széles spektrum, 6,46 milliós beszállóvalAz elődje szinte összes hibáját (szűkös belső tér, nagy önsúly) ügyesen kijavító modell bemutatkozása óta szépen lassan a piac egyik legsokoldalúbb autójává vált. A kínálat most akciósan 6,46 milliótól indul 6 év garanciával és 3 ingyenes szervizzel (tesztünk főszereplőjének 140 lóerős változatával), a közkedvelt cégautó palettája rögtön háromféle dízelmotorral teljesedik ki, és a csúcsmodellek sem maradnak el 210 dízel vagy éppen 260 benzines lóerővel, összkerékhajtással, modern nyolcfokozatú automataváltóval. Közben megjöttek a sportos GSi változatok (menetpróba februárban), és az OPC csúcsmodellben is reménykedhetünk. Továbbá van kombi és van többcélú Country Tourer kivitel.

Variációk egy témára - itt tényleg minden van

Ez pedig csak az érme egyik oldala, emellett személyre szabás tekintetében is nagyon jól áll a modell. Az extralistán például nincsenek megvonások, sőt, az autóipar kínálatának szinte összes opciója rendelkezésre áll, méghozzá magas színvonalon. Fényben is erős - galériaA mátrix LED-es fényszóró ügyesen takar ki, a HUD nem üveglapkára, hanem a szélvédőre világít, a duplafalu üvegezést szinte ingyen adják, az asszisztensek nem csak vannak, de jól is dolgoznak, az akár masszírozós ülések pedig szellőztethetőek is. Rendben, az amúgy is kisméretű műszerfali betéten nem lehet sokat variálni, de kövér felárért van különösen finom, prémiumba illő barna bőrkárpitozás (vagy kedvezőbb áron világosbarna vagy kék kárpit is), óriási színpaletta, sőt, 1209 ezerforintosért bármilyen színűre lefényezik nekünk az Insigniát. Utóbbi megér egy misét: egy tárggyal, nyomtatott színnel vagy színkóddal kell csak elmennünk az Opel kereskedésbe, majd ha jóváhagyjuk a színmintát, jön is az egyedi autónk, mintha csak egy Rolls-Royce személyre szabását végeznénk. Az Exclusive kivitelnél pedig választhatunk belső betétet is már, sőt, a külső tükörházat is kérhetjük fekete, zongoralakk vagy szénszálas kivitelben.

Ránézésre nem is látszik, mi mindent tud: állítható az oldaltámasza, masszíroz, szellőztet. És még kényelmes is.

Akinek ez nem elég, az... vegyen kombitAz Insignia jó minőségi összhatású beltere alkalmas a prémium hangvétel közvetítésére, a nagyméretű és szép megjelenítésű digitális kijelzők legalább annyira fokozzák a hangulatot, mint a lassan már autóipari kötelezőnek számító műanyagba erőszakolt varrás. A vezetési pozíció tökéletesen személyre szabható, az ergonómia a helyén van, és a helykínálattal sincs baj – ha hátra igazán magas személyeket ültetnénk, akkor azért a bőségesebb fejtér okán érdemes a kombin elgondolkodni. A csomagtér nem feltétlenül kívánja a bővítést: az ötödik ajtón át jól pakolható, papíron 490-1450 literes rekesz épp az a fajta, amely a kombi műfajt jórészt feleslegessé teszi.

Nem mindenben tudott előrelépni az új 1,5-ös

1.5 Turbo: 140 és 165 lóerővelAz újdonság ezúttal a motortérben van: az előd jól ismert 1,4 literes, 140 lóerős turbómotorját egy sokszínűbben variálható, 140 és 165 lóerős szinten elérhető 1,5 literes, közvetlen befecskendezéses felöltött egység váltja. Tesztautónk az izmosabbik kivitel volt, ami önmagában 300 ezres pluszt jelent – illetve sokkal többet, ha cégre vásárolunk, 163 lóerő felett ugyanis kétszerannyi cégautóadót utalgathatunk. A differencia öt év alatt 660 ezer forint. Röviden: cégre vásárolva nyugodtan barátkozzunk meg a 140 lóerős variánssal, már csak azért is, mert a két verzió 250 Nm-es csúcsnyomatéka megegyezik – a szerényebb kivitelnek csak a teteje van elektronikusan „leskalpolva”.

A gyors váltásokban nem partnerA másfél literes motor egyébként kulturált szerkezet: az egyébként egészen halk dízelnél is csendesebben dolgozik, úgy 3000-es fordulat felett ércesedik a hangja, és igazából innentől kezd el jobban odapakolni – de a hétköznapi közlekedéshez akár 2000-nél is elválthatunk. Jól is jön a széles erőpaletta, ugyanis a hatfokozatú kézi váltó működtetése nem nagy élmény: nyugodtan kapcsolgatva elvagyunk vele, azonban amikor kihasználnák az Insignia pontos kormányzását és határozottan tartó futóművét, akkor a gyors kapcsolásokra határozott ellenállás a válasz – a kar akadós. Így aztán még jobban elgondolkodtató a generációváltással továbbfejlesztett hatfokozatú automataváltó opciója, amely 500 ezer forintos árán felül papírforma szerint nagyobb kompromisszumot nem igényel.

Az izmosabbik kivitelhez kérhetünk automatát is

Kis úthibákon kényelmes, nagyokon sportosHa már futómű: az alap hangolást (a FlexRide adaptív lengéscsillapítás is ott van az opciós listán) nagyobb úthibákon ezúttal feszesebbnek éreztük, mint a mérve úgy 80 kilogrammal nehezebb dízelét (teli tankkal 1530 vs. 1610 kg), a kisebb göröngyöket vagy akár a macskakövet viszont kiválóan csillapította, cserébe pedig kanyarban tényleg jól tartott és semlegesen fordult. A hangolás így jól eltalált, aki pedig többre vágyik, annak listaáron 260 ezer forintért nem lehet nagy ár a sokoldalúbb csillapítás opciója.

Az 1.5 Turbo viszont nem egy kifejezetten sportos karakter, amelyet az is bizonyít, hogy a gyári adatoknál lassabban, 8,9 helyett 9,4 másodperc alatt tudja felgyorsítani álló helyzetből a csúcsra szerelt Insigniát. Túlmotorizáltságról így szó sincs, de kompromisszumról sem – a mindennapi közlekedéshez ez bőven elegendő, sőt, a viszonylag rövid váltóáttétel okán a rugalmasság is az 1,6-os dízelmotorét idézi.

A fogyókúra dacára is nagyobb az étvágyA fogyasztás viszont annyira nem: takarékosan hajtva városban 7, országúton 5,9, autópályán pedig 7,8 l/100 km-es fogyasztással számolhatunk, ami a 6,9 literre adódó normakörünkhöz hasonlóan a megszokottnál egyel jobban lő fölé a gyári adatoknak. Ezen mondjuk részben segítenek az ecoTEC kivitelek (+100 e Ft) hosszabb váltóáttétele, de így sokaknak imponálóbb lehet a 136 lóerős dízel, amelynek felára 350 ezer az izmosabbik kisturbóshoz képest. Igaz, a 140 lóerős variánshoz viszonyítva már 650 ezer a differencia, vagyis évi 10-15 ezres futásteljesítménynél bőven maradnánk a benzines mellett.

7-től 12 millióig

Az árakról érintőlegesen már volt szó – ezen a területen hagyományosan erős a modell. Listaárban a kategória átlagát hozzá, ám a meghirdetett kedvezményeket és lehetőségeket figyelembe véve egészen odateszi magát a modell. A cégeknek jobban imponáló 140 lóerős benzines például 7,5 millióért már egész jó felszereltséggel elvihető, de még az egyedi lehetőségeket leszámítva teljes felszereltségű tesztautónk 11,39 milliós listaára sem tűnik soknak, ugyanis ahhoz még csak érdemben alkudni sem kell, hogy ebből 9,5 millió legyen – és akkor a 10-es lélektani határig még belefér az automataváltó is.

Néhány szóban

Az alapkoncepció és a generációváltás előnyeit hozta magával a beszálló benzines Insignia is, ám az új hajtáslánc a jelentősen könnyebb önsúlyt nem tudja hatványozottan az előnyére fordítani. Igaz, ehhez tesztautónk gazdag (vagyis nehéz) felszereltsége is hozzájárult, de az 1.5 Turbo az ígéreteknél egy árnyalattal komótosabb és szomjasabb. Szerencsére lassúnak így sem mondható, sőt, fogyasztása sem vészes, ami a vele még csendesebb és könnyedebb 165 lóerős Insigniát a nem túl sokat autózó magánvásárlók kedvencévé teheti. A céges ügyfelek azonban a 140 lóerős variánssal jobban járhatnak.

Előnyök: Tágasabb belső tér; Az alapfutómű is jól tart és rugózik; Kiváló opciók (HUD, mátrix LED, stb.); Tényleges súlycsökkentés; Kulturált, nyomatékos erőforrás

Hátrányok: A hátsó fejtér továbbra is lehetne nagyobb (erre ott a kombi); Az ígértnél szomjasabb és lassabb hajtáslánc; Akadós kézi váltó

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek