Dacia Lodgy Stepway teszt – Legkevesebbért legtöbbet visz

Nyomtatás

Az autóvásárlásban kulcskérdés az ár/érték arány, aminek fontossága – talán nem tévedek nagyot ezzel a megállapítással – fordítottan arányos a vételárral. Ebben a szegmensben halászik már jó ideje a Renault költséghatékony divíziójaként aposztrofálható Dacia. Ezúttal a román-francia gyártó hétüléses, szívó benzines verzióját fogtuk vallatóra.

A Lodgy immáron jó ideje tagja a Dacia modellkínálatának, leginkább jó térkihasználásával, tágasságával és akár hétszemélyes utasterével csábítva a vásárlókat. Valljuk be, mindez fontos, hiszen sok olyan nagyobb család keres új autót, akik nem feltétlen engedhetnek meg maguknak nagyobb kiadást. Ezt az igényt jól becélozta a Dacia, hiszen a Lodgy mellett nem tülekednek a konkurensek, a hétüléses modellek általában ennél magasabbra pozicionálva indulnak.

Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy egy kis redundancia is van a Dacia rendszerében, a Lodgy ugyanis a Dokker személyszállító verziójának személyében házon belüli konkurenssel is rendelkezik.

A Dokker formák tekintetében kísértetiesen hasonló, belterük közel azonos, leginkább a tolóajtó és a kétfelé nyitható hátsó ajtó jelenti utóbbi javára a különbséget. Ettől eltekintve a Lodgy személyautósabb, amolyan egyterűs jelleg, talán emiatt szimpatikusabb, és a 7 üléses opció is sokat nyom a latba, remélve közben, hogy a Dokkerben tapasztalt, talán a haszoncél miatt alkalmazott, kevésbé igényes megoldások ezúttal nem kerülnek olyan nagymértékben felszínre.

Küllem tekintetében sok izgalmat nem hoz a Lodgy, még a műanyag kiegészítőket, betéteket tartalmazó Stepway csomaggal megfűszerezve sem. Az orr az aktuális Dacia irányt képviseli a méretes fényszórókkal, markáns emblémával és egy tetszetős mintázatú hűtőmaszkkal, hátul pedig a lámpa formája igyekszik megtörni a kissé unalmas befejezést.

Ha kívülről nem is látszik olyannyira, az utastérnek szinte minden porcikájából sugárzik a spórolás, a puritánság és az egyszerűség. Persze mindezt finoman is meg lehet oldani, ám a Dacia ezt csupán hellyel-közzel tudta kivitelezni. A műszerfal már ismerős a többi modellből - egyszerű, krómkarikás órák, nagy és kemény műanyag felületek, de tisztességes az ergonómia, és korrekt kezelőszervek terülnek el a sofőr és utasa előtt.

A felszereltség a Stepway szintnek megfelelően, Dacia mércével magas, hiszen manuális klíma, tempomat és érintőképernyős multimédiás rendszer is szerepel a repertoárban, ahogy a tolatókamera és az ülésfűtés sem maradhatott ki. Azonban mindez egyben a plafont is jelenti és nagyjából a Dusterhez hasonló frissítésért kiált.

Ahogy a kompakt SUV esetében, úgy a Lodgynál is fontos volna az égetőbb hiányosságok orvoslása és az extralista átfésülése: egy automata klíma és pár modernebb elem bőven elférne a csomagban.

Eddig a pontig még nem ér túl nagy dózis a negatívumok okozta ingerekből, ám a vezetőülésben helyet foglalva – talán mondhatom, hogy szokás szerint – az egyik legkellemetlenebb hibával találkoztam ismét: az ülés rögzítése egyszerűen nem volt jó a tesztautóban, s a komplett széken hintázunk előre-hátra, ráadásul nem is kicsit, ahogy a többi Dacia modell esetében is. A bosszantó kifejezés enyhe a jelenségre, hiszen minden fékezésnél és gázadásnál hintázik egyet a sofőr, ami ráadásul a biztonságérzetet is jelentősen apasztja.

Az igénytelenség jó és rossz értelemben is tetten érhető, s persze utóbbi fájó pont. A hátsó ülések övmegoldása, az ülésdöntés látható és csúnya mechanizmusa, a nagy és nehéz harmadik üléssor sajnos árnyékot vet az egyébként nem rossz összképre. A legrosszabb viszont minden kétséget kizáróan az a fajta hangaláfestés, ami az egyébként is erősen zajos benzines mellé társul. A karosszéria és a kárpitok ugyanis harsány muzsikába kezdenek, arról árulkodva, hogy az összeszerelési minőség messze van a példástól, de még az átlagostól is.

A praktikum mindemellett természetesen nem rossz, hiszen nagyobb tárgyakat gond nélkül nyel el a mintegy 4,5 méter hosszú autó és a nagy belmagasság miatt a harmadik sor is használható marad akár felnőttek számára is. 7 ülés esetén kicsivel több mint 200 liter áll rendelkezésre, a maximális kapacitás pedig 2 köbméter felett van.

A toleranciaküszöböt természetesen rettentő nagy súllyal befolyásolja pozitív irányba az árcédula, de lényegében számos problémát nem igazán tud feledtetni semmilyen végösszeg sem egy új autó esetében. Aki új autó vásárlására adja a fejét – bár tudja, hogy a piac legolcsóbbjai közül válogat – , még számára sem fogadható el a tény, miszerint ilyen negatívumokkal kell megtanulni együtt élni.

Sajnos az 1,6-os szívómotor több tekintetben is csalódás, s leginkább csak nosztalgiázásra jó – visszarepít a ’90-es évek végére, az ezredforduló hajnalára, amikor mindenki az egyhat szívókban hitt. Már akkor is hasonló volt a helyzet, azaz ez a motor valahogy menni sem megy és mindemellé elég torkos. Persze a papíron 11,5 szekundumos 0-100-as sprint nem olyan vészes, a gond inkább a mindennapi használatban sokkal relenvánsabb rugalmassággal van. A lomha reakciók és az erőtlenség tehát nem elég, és sajnos a Lodgy meglehetősen iszákos jószágnak bizonyul. Városban 9 liter körüli értékkel kell megbarátkoznunk, miközben autópályán 8-8.5 litert, országúton 6 litert gurít le a torkán tesztalanyunk.

A szituáción az átlagos kapcsolási érzetet produkáló ötgangos kézi váltó sem segít, hiszen mindösszesen öt, jellemzően pörgősebb fokozat áll rendelkezésünkre. A kormányzás és a futómű leginkább átlagos teljesítményt nyújt; inkább kényelmes, mint feszes a hangolás, ennek megfelelően jelentősebb oldaldőlésre és nem túl magas kanyartempóra kell számítani, bár ezek nem számítanak negatívumnak egy ilyen felépítésű modell esetében.

A Dacia mindezért beszálló szinten 3,5 milliót kér el, azonban ebben az összegben példának okáért még manuális klíma sincs. A normasztintet megütő csomag is befér 4 millió alá, azonban a tesztautó a fentebb részletezett extrákkal már 4,4 milliót kóstál, ami az említett negatívumok ismeretében talán kissé túlzó, azonban a képességek tükrében még mindig kedvező. Hiszen sehol máshol nem kapunk valódi 7 üléses modellt 5 millió alatt, de olykor még jóval borsosabb áron sem.

Néhány szóban

A Dacia továbbra is igyekszik bajnoknak lenni az ár/érték arány versenyben, ami a Lodgy vonatkozásában leginkább a hétüléses verzióban mutatkozik meg, ugyanis 5 millió, illetve józan felszereltséggel 4 millió alatt aligha találunk más márka kínálatában ilyen terebélyes modellt. Persze az árnyoldalt is ismerni kell, ami ezúttal a lomha és torkos, ámde egyszerű és olcsón karbantartható benzinesben, a rossz összeszerelési minőségben és látványosan spórolós megoldásokban mutatkozik meg. Aki Lodgyban gondolkodik, annak érdemes lehet inkább a szerethető, de valamivel drágább dízelt fontolóra venni.

Előnyök: Hatalmas térkínálat; Olcsón mért extrák; Praktikum; Kényelmes futómű; Hét ülés ennyiért; Jó ár/érték arány

Hátrányok: Rossz összeszerelési minőség; Hangos utastér; Az ígéretekhez képest szomjas és kissé hangos benzinmotor; Érzéketlen kormányzás; Látható spórolás

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 Szisz András 2018-07-26 07:38
Friss Daciás vagyok ezért szeretném megismerni tapasztalt kollégák véleményét az autóról
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark