Már csak emlék – Opel Insignia Grand Sport GSi 2.0 Turbo teszt

Nyomtatás

Az aktuális Opel Insignia GSi benzines verziója – amiről nem túlzás azt állítani, hogy minden idők (egyik) legjobb Opelje – sajnos igencsak tiszavirág életet élt, hiszen alig néhány hónapig volt csak rendelhető. Kenéz kolléga március elsején írta meg a külföldi menetpróba tapasztalatait, júniustól pedig már nem lehet rendelni a modellt, vagyis 3 hónapig volt elérhető. Az ok a manapság szokásos: a 260 lóerős kétliteres, négyhengeres turbómotor nem képes teljesíteni a szeptembertől életbe lépő szigorított károsanyag-kibocsátási normákat és a kis darabszám végett a gyártónak nem éri meg úgy átalakítani az erőforrást, hogy az megfeleljen a szabályozásoknak. Nem egyedi esetről van szó, rengeteg gyártó sok-sok modellje jut idén hasonló sorsra.

Amikor néhány hete átvettem a fekete ötajtós tesztautót, már úgy adták át a kulcsot az Opelnél, hogy egy olyan autót próbálhatok ki, ami már nem elérhető, de azért vigyük el, mert jó játékszer. Andrásnak duplán igaza volt: már tényleg csak emlékként lehet tekinteni (legalábbis egy ideig) a benzines Insignia GSi-re, ami azért különösen fájó, mert az autó ebben a formában nagyon szerethető. Aki tehát rendelt magának az elmúlt 3 hónapban egy ilyen GSi-t, boldog lehet, aki pedig nem rendelt, de megtenné, reménykedhet, hogy idővel talán visszakerül a kínálatba (amire sajnos kevés esélyt látunk), ‘b’ opcióként pedig elviheti a dízel GSi-t – akár ötajtós Grand Sport, akár puttonyos Sports Tourer kivitelben. Igen ám, de amellett, hogy a 210 lóerős dízelváltozat 50 lóerővel gyengébb a benzinesnél, nehezebb és drágább is nála, az általa nyújtott hangaláfestés pedig messze áll a GSi karakterétől.

Az Opel különben egy gyors lépéssel igyekezett pótolni a 260 lóerős turbós benzinest, amihez szériában járt az okos összkerékhajtás és a remek 8-fokozatú Aisin bolygóműves automataváltó, és amely különben nem csak GSi-ként volt elérhető: bekerült a kínálatba az Astrából ismert 1,6 literes, természetesen szintén feltöltött szentgotthárdi szív, ami 200 lóerőt és 280 Nm-t ad le, teljesítve a szigorított Euro 6d-TEMP normákat. Persze a 400 köbcentis, 60 lóerős, illetve 120 Nm-es deficit nem pótolható nyomtalanul, azonban a kisebb motor ‘sima’ fronthajtással és manuális váltóval érkezik, így jóval könnyebb testet kell cipelnie. Menetteljesítményei papíron kecsegtetők: az ötajtós Insigniát például az ‘egyhatos’ benzines mindössze 7,7 másodperc alatt gyorsítja álló helyzetből 100 km/h-s sebességre, végsebessége pedig eléri a 235 km/h-t, vagyis a 210 lovas kétturbós csúcsdízelnél gyorsabb egy hajszállal.

A 260 lóerős ‘régi’ benzinesnél persze kevésbé potens, cserébe viszont 1,8 millió forinttal kedvezőbb az ára és jóval barátibb az étvágya (a vegyes gyári átlag 6,3 l/100 km tesztautónk 8,6 l/100 km-ével szemben), igaz, kézzel kell váltanunk és csak fronthajtást kapunk. Összességében tehát kevesebbet ad, cserébe viszont sokkal kevesebbet kér és jóval kevesebbe kerül az új 200 lóerős ‘egyhatos’ turbós, ráadásul csupán 60 ezer forinttal drágább a 136 lovas 1,6-os dízelnél, így véleményünk szerint látatlanban is választás, de alig várjuk, hogy kipróbálhassuk. GSi-ként ugyanakkor (egyelőre) nem rendelhető az új motor, csupán a kevésbé sportos felszereltségekkel, ám erre némi gyógyírt jelenthet, hogy megkapja az Opel vadonatúj multimédiás rendszerét, amit a gyártó a múlt hónapban jelentett be. De térjünk át végre cikkünk főszereplőjére, vagyis a fekete ötajtósra, ami még 260 vidám paripával nyúzza az összkerékhajtást és a ‘nyolcas’ automataváltót.

A GSi változatok a szokásos pontokon térnek el az átlagos Insigniáktól: a lökhárítókat, illetve az oldalsó szoknyát cserélték le a mérnökök. A végeredmény kifejezetten sportos, mutatós összképet ad, amiben persze sokat segítenek az autó amúgy is látványos vonalai. Az első lökhárító két szélén található krómkeretes – de egyébként feketében is elérhető – légbeömlő célja az volt, hogy szélesítse és laposabbnak láttassa az autót, mintha csak falná az utat. Ugyanezt a célt szolgálják a láthatóan mű hátsó kipufogók is, de a végeredmény a tervezőket igazolja. Mindehhez az 1 centivel lejjebb ültetett futómű, a nagyobb hátsó szárny és a 20 colos egyedi keréktárcsák is hozzájárulnak.

Ezen a ponton talán sokakban felvetődhet, hogy mit is jelent az Opelnél a GSi, hiszen ott van már az OPC, és a csupán optikai kiegészítőket tartalmazó OPC Line is – az Insignia esetében egyelőre csak utóbbi. A kérdés jogos: a GSi tulajdonképpen a kettő elegye, ami bár nem nyújt nagyobb teljesítményt – hiszen a 260 lóerős benzinest és a 210 lovas dízelt is megrendelhetjük (megrendelhettük…) a sima Insigniához is –, de többet ad egy egyszerű optikai tuningnál. Hamarosan egyébként a többi modell is megkapja majd az új csomagot: legközelebb a Corsa, utána pedig jó eséllyel az Astra profitálhat majd a sportkúrából – ám azt egyelőre nem tudni, hogy esetükben is a meglévő csúcsmotor, vagy egy új egység kerül majd a motortérbe.

Az előbbi sort folytatva, elöl 345 mm-es négydugattyús Brembo fékeket kapott az autó, a futóművet és a kormányzást áthangolták (plusz ugye egy centivel leültették), és 245/35 R20-as méretű Michelin Pilot Sport 4 S abroncsokkal szerelik a gyáriak a modellt; utóbbi egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen a Michelin aktuális sportabroncsaival olyat kanyarodik a közel öt méter hosszú nehézbombázó, hogy azt számos sportautó megirigyelhetné – a GSi tényleg döbbenetes kanyarsebességekre képes, ráadásul teljesen semlegesen fordul, le a kalappal a végeredmény előtt. Ugyanez vonatkozik a fékrendszerre, amit utcai körülmények között nem lehet zavarba hozni.

A hajtásláncot jól ismerjük: az óriási autóban a mai világban 260 lóerő nem váltja meg a világot, ám a 7 másodperc körüli 0-100 km/h-s sprintidő bőven elég a vidámsághoz, a 400 Nm tisztességes rugalmasságot szavatol, amit a kiválóan áttételezett, remekül dolgozó automataváltóval ki is tudunk használni. A fogyasztás terén nyilván nem képes csodára az autó, de okosan közlekedve 9 l/100 km-ből el lehet járni vele, és jó néhány élménydús pillanatot kihasználva is 10 liter körül tartható a vegyes étvágy. Városban persze ennyi nem elég, de szabályos autópályatempónál megelégszik 8,5 l/100 km körül az autó, országúton pedig akár 7 literből is kijöhetünk. Nem kérdés, hogy az Opel kétliteres benzinesénél vannak manapság jóval hatékonyabb erőforrások is, de a paraméterek ismeretében nem vészes a 260 lóerős erőforrás étvágya.

A beltérben csupán apróbb változtatásokat találunk, ám az Opelnél ismét kitettek magukért az ülésekért felelős csapat tagjai: a GSi kagylóülések egyfelől kényelmesek, másrészt tökéletesen tartanak, amit az állítható oldaltámaszoknak is köszönhetnek. Ráadásul nem csak fűthetők, szellőztethetők és elektromosak, de masszázsfunkció is jár a vezető oldalon. Ám az igazi csoda csak most jön: ezek a sportülések 2 kilóval könnyebbek (26 kg vs. 28 kg), mint a Corsa OPC-ben található manuális állítású, mindenféle komfortfunkciót nélkülöző Recarók, ami óriási szó. A habot a tortán tesztautónk szuperigényes, de méregdrága, 1 millió forintnál is többet kóstáló valódi bőrkárpitozása (ún. Brownstone) jelentette. Az üléseket leszámítva csak az előválasztó GSi logója és a csapott aljú kormány tűnhet fel. Minden más olyan, mint egy sima Insigniában, amit nem is bánunk, hiszen az ergonómia és a kezelhetőség rendben van; esetleg még a digitális műszerfal esetében tudtunk volna elképzelni valami egyedi megoldást, főleg, hogy ez csak programozás kérdése.

Akit ennél részletesebben is érdekel, hogy milyen az Insignia belül, annak ajánlom figyelmébe korábbi Insignia tesztjeinket, amelyekből többet is olvashatnak az Autó Pulton. Ami az utastér apró változtatásainál fontosabb, az nem más, minthogy az új GSi-vel valóban nagyon jót lehet autózni, és bár nyilvánvaló, hogy egy óriási középkategóriás nem lesz a versenypályák ördöge, aki kedveli a dinamikus vezetést, rengeteg élményt lelhet benne. Az is kiderült, hogy a váltókar előtt aktiválható Sport módnak bizony van jelentősége: az állítható futómű mellett az összkerékhajtás hangolását és a kormányzást is befolyásolja, nem beszélve a váltóprogramról és az aktiválódó hanggenerátorról. Az Insignia GSi nagyon stabil és jól tart a kanyarokban, kiszámítható, és mivel volt szerencsém a korábbi OPC-hez, alátámaszthatom az Opel állítását, miszerint az újdonság maga mögé utasítja pályán az izmosabb elődöt – ebben a mínusz 160 kilónak nagy szerepe van.

Normal és Tour módban kényelmes utazóautóvá avanzsálódik az Insignia, a kiváló ülések oldaltámaszain lazíthatunk, aktiválhatjuk a masszázsfunkciót és csendben élvezhetjük az utunkat – ilyen szempontból tehát valóban kétarcú a GSi. A menetstabilizáló is kapott egy új funkciót a Competitive mód képében, amelyet aktiválva az elektronika csak a legutolsó pillanatban nyúl bele a rendszerbe, egyébként pedig hagyja, hogy a pilóta feszegesse a határokat. Mindezeken felül az Insignia összes előnyét élvezhetjük a GSi-ben, kezdve a modern vezetéstámogató rendszerektől, a head-up kijelzőn és az éjszakákba nappalt varázsoló, darabonként 32 LED-ből álló IntelliLUX fényszórókon át a jól működő, Android Auto-t és Apple CarPlay-t is ismerő érintőképernyős multimédiás rendszerig, amelyekről korábbi tesztjeinkben szintén részletesebben olvashatnak.

És hogy mennyi (volt) az annyi? A 260 lóerős benzinessel szerelt GSi alapára a fix 1,2 millió forintos Insignia-akcióval 10,51 millió, a kombi felára pedig 200 ezer forint. A dízel pontosan félmillióval kerül többe, amennyit szerintünk nem ér meg – főleg, hogy a sportosságot is csorbítja. A fontosabb kérdés persze inkább az, hogy mindez mekkora felárat jelent az azonos hajtáslánccal szerelt normál Insigniához képest, erre pedig 700 ezer forint a válasz – azonos felszereltséggel nézve. Amennyiben az OPC Line csomagot is beikszelnénk, mindössze 300 ezres különbséget kapunk, márpedig a GSi amellett, hogy valóban sportosabb, külsőre is többet kínál az egyszerű optikai extrákat kínáló OPC Line csomagnál.

A sportülések felára igencsak borsos (1,15 millió forint, tehát ki lehet hagyni őket), és bőven lehet még válogatni más extrák közül is, sőt, az Exclusive részleg szolgáltatásait is igénybe vehetjük, így például teljesen egyedi színt is választhatunk. Mindenesetre, a GSi csomag kiváló harmóniát teremt a sportosság és a kényelem között, ráadásul az Insgnia esetében kifejezetten jól működő és lényeges változtatásokkal szolgáló üzemmód-választó segítségével mi dönthetjük el, hogy éppen finoman szeretnénk hajókázni az autópályán, vagy inkább a kanyargós országutat választva elégítenénk ki sportos hajlamainkat. A GSi kivitelek felára összességében kedvezőnek mondható, egyedül a remek 260 lóerős benzinmotor hiányát sajnáljuk, amivel az új Insignia GSi valóban minden idők talán legjobb Opelje (volt). Bízunk benne, hogy rövidesen érkezik egy méltó helyettesítő hajtáslánc, de már annak is örülnénk, ha az új 200 lóerős 1,6 literes turbós benzines elérhető lenne GSi-ként.

Néhány szóban

Az Opel Insignia GSi benzines kivitele sajnos már csak emlék, hiszen az aktuális emissziós szabványok megfojtották a 260 lóerős erőforrást. Nagyon kár érte, mert minden idők talán legjobb Opeljét tisztelhetjük a tesztautó képében, ami egyfelől egy tágas és praktikus családi autó, másrészt pedig egy igazi kétarcú gép, amivel ha akarjuk, komfortosan suhanhatunk, ha viszont úgy szeretnénk, (sport állásban) nagyot autózhatunk, a kiváló tapadásnak és a remek fékeknek köszönhetően egy-egy szerpentinen számos valódi sportautót megizzasztva. Ráadásul a GSi Insignia még piszok jól is néz ki. A modell dízelmotorral még mindig elérhető – ötajtós és kombi kivitelben egyaránt –, ám a gázolajos motor sajnos nem képes a kivont benzinest pótolni, így bízunk benne, hogy az Opel mielőbb piacra fog dobni egy méltó alternatívát. Szerencsések azok, akik le tudtak csapni egy ilyen Insigniára a mindössze három hónapos forgalmazási idő alatt.

Előnyök: Dögös megjelenés; Tágas utas- és csomagtér; Kiváló kényelem; Innovatív extrák elérhető áron; A 20 colos kerekek ellenére meglepő komfort; Zseniális futómű és kiváló tapadás; Komoly fékrendszer; Ügyes összkerékhajtás; Remek automataváltó; Izmos erőforrás

Hátrányok: Már sajnos nem kapható…

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#2 cicás 2018-07-03 14:00
Tudod melyik volt az egyik legjobb Opel?
Az 1.5 D Corsa..... Azt csak szándékosan lehetett tönkretenni.
Ezek meg.......
Idézet
 
 
#1 Háesz 2018-07-02 21:52
Amikor megjelent ez az új Insignia annyira nem voltam elájulva,de így feketében, -vagy a Gsi ,vagy a jó fotók tehetnek róla - kifejezetten tetszik !!! Jó képek lettek.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark