2018. Augusztus 18., Szombat

Frissitve:03:20:32

Mitsubishi Outlander (2013) vs. Mazda CX-5 teszt - Többet vagy finomabbat?

Nyomtatás

Egy családot mindenki számára egyaránt tökéletes ebéddel nehéz ellátni. A növekedésben lévő lurkó és a családfő tán azt szereti, ha jó nagy tál pörkölt kerül az asztalra, míg a kisebbik csemete és a háziasszony inkább könnyedebb fogásra szavazna. A kérdés pedig egyértelműen az, hogy milyen megoldás jelent kisebb, elfogadhatóbb kompromisszumot a többiek számára.

Az arany középút kihívásaira bizonyítékul gyakorta jómagam sem tudok dönteni. Előfordul, hogy a masszív adag vonzalmának kell engednem, míg máskor a kisebb, egészségesebb porció mellett teszem le a voksom. Megalkuvásokat kötni persze senki nem szeret, mégis megtesszük, hiszen az együttélés íratlan szabályai ezt megkövetelik.

Nincs ez másként az autóvásárlás ingoványos talaján sem, ahol az ár, az érte kapott érték, a használhatóság, a minőség, valamint sok egyéb tényező egyidejű mérlegelésével vagyunk kénytelenek olyan döntést hozni, amellyel aztán huzamosabb időn át kénytelenek vagyunk együtt élni. Amennyiben az egyéniségünkhöz, esetünkben a család igényeihez jobban passzoló kompromisszumok megkötését vállaljuk, az autóval később hátrahagyott kilométerek kellemes percekre cserélődnek, a rossz választásnak viszont megszenvedett utazások lehetnek a következményei, sok méreggel fűszerezve.

Az utóbbi időben remekül kiviláglott, hogy a klasszikus értelemben vett összehasonlító tesztek nem mindig életszerűek, épp ezért mi nem mindig azonos kategóriákat mustrálunk. Jelen esetben hasonló összegért hoztunk össze két autót a manapság divatosnak számító SUV szegmensből, hasonló képességeket felmutató hajtásláncokkal, de más méretben, családi öszvérnek szánva. Mindkét kiszemelt Japánból érkezik és több köztük a hasonlóság, mint gondolnánk - de a differencia is.

Külső

A kék sarokban a Mazda SKYACTIV filozófiáját megvalósító új sikermodell, a CX-5, vele szemben a piros sarokban pedig a friss gúnyát magára öltő Mitsubishi Outlander. Mindketten 2,2 literes turbódízellel és 150 lóerővel, valamint összkerékhajtással és kézi váltóval lépnek ringbe a tízmillió forintos régióban, holott a mérlegelés ténye felett a sportfelügyelők kissé elsiklottak, így kerülhetett össze a két, méretben valamelyest eltérő japán. Bár a formákkal nem ingünk foglalkozni, külsőre bizonyára sokak osztják véleményünket, aminek értelmében egyértelműen a Mazda viszi a prímet friss, látványos vonalaival és határozott íveivel, a kategóriához méltóan morcos tekintettel. Vele szemben a Mitsubishi sokkal visszafogottabb, letisztultabb formákkal operál, kissé úgy fest, mintha egy '90-es évekből érkező koncepciómodell lenne.

Az már első pillantásra látszik, hogy az Outlander a testesebb kettejük közül (hogy márkán belül szemléltessük a példát, a CX-5 egy Hyundai ix35 ellenfele, miközben az Outlander inkább a Santa Fe babérjaira kíván törni), a CX-5 viszont saját kategóriatársaihoz mérten is filigránabb, sportosabb megjelenésű. Személyes kedvencem a Mitsubishi csomagtartóján végighúzódó hátsó lámpa, míg a Mazdánál a hűtőmaszk fényszóróban folytatódó króm élét emelném ki. Egyébként a méretbeli különbségek mellett megjegyzendő, hogy a tengelytávot tekintve a Mazda áll jobban, a nagyobb Outlander kerekei mintegy 30 mm-rel közelebb húzódnak egymáshoz. Szokásunkhoz híven a stílus tekintetében ítéletet nem hirdetünk, hiszen az ízlés abszolút egyéni kérdéskör, amit nem kívánunk megbolygatni.

Utastér

Az autókba egymás után beülve olyan érzésünk van, mintha egy adott évtizedből egy másikba huppantunk volna át. A Mitsubishi mérnökei a korábbi Outlander generáció divatosabb műszerfalát a frissítés alkalmával hagyományosabb formájúra cserélte, míg a tesztautó kárpitjának bézses-barnás árnyalatával kifejezetten a 10-20 évvel korábbi amerikai autók hangulata jut eszünkbe, ám sajnos nem csupán a formák terén tapasztaljuk a korosodást.

Noha az óracsoportba integrált kijelző szép felbontással és igényes grafikával érdemel elismerést, sajnos annak régimódi (nem a kormányról történő) vezérlése ismételten évekkel korábbinak mutatja magát, a multimédiás rendszer – de főként a navigáció – csigalassúságáról nem is beszélve. Japán autóról lévén szó nem meglepő, hogy a műszerfal három elkülönülő része (óracsoport, multimédiás érintőképernyő, klímavezérlő) csipogással reagál minden gombnyomásra. Két részegység, azaz a fedélzeti és a navigációs rendszeré külön-külön menüben kotorászva deaktiválható, ám a klímakonzol gombjainak megnyomását sajnos nem kísérheti csend.

Az anyagok rendben vannak, ahol kell, puha burkolatokkal találkozunk és a tapintásuk, textúrájuk is kellemes, de az összeszerelés bizony hagy maga után kívánnivalót: itt-ott apró sorják, változó méretű illesztési hézagok mutatják, hogy bizony illet volna még néhány munkaórát befektetni az autóba. Ugyanez igaz a hátsó régióra is, menet közben ugyanis különféle percegéses és halk zörejek kísérik utunkat.

A kényelem és a helykínálat viszont kárpótol az előbbi hibákért, puha fotelek és a kisebb tengelytáv ellenére is méretes láb-, illetve fejtér várja a sofőrt és utasait, ráadásul a harmadik – bizony, az Outlander hétszemélyes – üléssor is megfelelő lehet a 170-175 centinél nem nyúlánkabbak számára. Ennek megfelelően a csomagtérben sem csalódunk, a jól pakolható, méretes helyhez viszont már nem tárul olyan jópofa és hasznos megoldás, mint az előd lebillenthető alsó pereme, nagy örömünkre viszont 7 üléssel is marad némi hely a csomagok számára.

A Mazda belül kevésbé szöges ellentéte a Mitsubishinek, mint a külsőt illetően, ám a különbségek még így is markánsak. A fiatalosabb formákat divatos zongoralakk betét és sportos műszercsoport egészíti ki, s az érintőképernyős információs- és szórakoztató rendszer ezúttal is részét képezte a felszereltségnek. Viszont a kék versenyzővel sem voltunk megelégedve, habár a CX-5 esetében nem a sebességgel, hanem inkább a kijelző szépségével akadtak gondok. A pixelesség ugyanúgy jellemző rá, mint a műszercsoport jobb szélső körébe applikált fedélzeti számítógép kijelzőjére, s a grafikák sem a legszebbek. Dicséretes viszont a logika és az ergonómia, valamint végre valahára egy jól szóló Bose hifivel sikerült megspékelni az autót.

Az összeszerelési minőség, valamint az anyagok viszont nagy piros pontot érdemelnek, hiszen már-már prémium színvonalat képvisel a Mazda SUV-jának beltere, sőt, az ergonómia és a logikus elrendezés szintén alapos tervezésről árulkodik. Az elérhető áron kínált, BMW iDrive módra vezérelhető és igen gyors multimédiás/navigációs rendszerrel a felbontást leszámítva szintén maximálisan meg voltunk elégedve, 140 ezer forintért pedig nem is várhatunk el többet.

A kényelem terén a Mazda sem szégyenkezhet, azonban széltében érezhetően korlátozottabb hely áll rendelkezésre, mint a roppant tágas Mitsubishinél, a hátsó sor lábtere is inkább elegendő, mintsem nagy, harmadik üléssort pedig hiába keresünk, a CX-5 maximum öt személy és csomagjaik számára biztosít helyet. A hátsó üléssor némi dorgálást kap, ugyanis a fejtámlák alig húzhatóak ki, 175 centiméteres magasság felett kényelmetlenné válva, sőt, 190 centis kollégánknak már a hátát nyomta a lehető legmagasabbra állított fejtámla.

Bővíthetőség terén a Mazda ér el jó pontokat, hiszen míg az Outlander hátsó sora 60:40 arányban dönthető, addig a CX-5 40:20:40 felosztásban síkba rendezhető hátsó ülésekkel szolgál. A támlákat lehajtva itt is, ott is óriási űr fogad.

(A második oldalon a műszaki tartalmat boncolgatjuk, az ár pedig mindent eldönt.)



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark