Modoros divatdiktátor – Hyundai i30 Fastback 1.4 T-GDI DCT teszt

Nyomtatás

A kompaktok mezőnyében ma már mindenki arra törekszik, hogy hozza a kötelezőt a lehető legtöbb tekintetben. Mindez dicséretes, az utóbbi időben már-már alig találkozunk nagyobb gondokkal küzdő alsó-középkategóriással, ám ennek a törekvésnek a hátulütője is megvan: az egyedi megoldások a háttérbe szorulnak. Ezt a csorbát igyekezett kiküszöbölni a Hyundai az i30 Fastback életre hívásával, amely ezúttal 1,4-es turbómotorral vendégeskedett nálunk.

A fastback szó hallatán az autók iránt valamennyire is fogékonyabbak rögtön a Ford Mustangra asszociálnak, ám maga a szó valójában a karosszériaformára utal, amikor a tető egy ívben folytatódik jóformán a hátsó lökhárítóig. Mi tagadás, vonzó felállás ez, hiszen sportos és stílusos, könnyed és dinamikus hatást kelt. Lényeg a lényeg, hogy a megnevezés abszolút hatásvadász, függetlenül attól, hogy mennyire is dögös valójában az általa takart modell.

Ezúttal abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy dögös bizony, a Hyundai szakemberei ugyanis kitettek magukért. A kompaktok manapság talán túlságosan elmentek a steril céleszköz megtestesítésének irányába és javukból kiveszett az izgalom, az íz, a fűszeresség, pont azok a tulajdonságok, amelyek nem az észre, hanem sokkal inkább a szívre hatnak. Persze az i30 sem kivétel ez alól, ő is eminens akar lenni, ám a konvencionális karosszériaformák közé a dél-koreaiak kevertek némi újdonságot is. Ez az újdonság tehát a kombi és az ötajtós közé ékelődött Fastback, amely amolyan kellemesen kupés sziluettjével valóban már első pillantásra stílusos választásnak tűnik.

Az izgalmasan ívelő tetővonal látványos „kacsafarokban” végződik a csomagtérajtónál – nem kell sok fantázia, hogy a legendás 911 2.7 Carrera RS hátsó traktusát lássuk bele a Hyundai megoldásába, ám a kupésítás közel sem olyan mértékű mint a prémium modellek esetében. Ezzel a húzással a szintén dögös és egyébként kiválóan teljesítő Honda Civic orra alá törhet borsot a Hyundai, nem beszélve a szürkeségbe burkolózó szegmens többi tagjáról.

Az i30 alapjait persze az ötajtós modell adja, ennek megfelelően az első részen leginkább a szükség esetén irányjelzővé váló menetfény és a szépen kidolgozott hűtőmaszk jelent némi izgalmat, míg hátrafelé haladva a már említett légterelő és a látványos hátsó lámpa fokozza a látványt. Összességében a Fastback egy nagyon is egységes, összeszedett formavilágú és izgalmas modellváltozat lett, aminek igenis helye van a palettán, hogy némi színt vigyen a hagyományos típusok tengerébe.

Odabenn ellenben már mellőzték a meglepetéseket a Hyundai mérnökei, s a „szabvány” i30 megoldásai köszönnek vissza. A műszerfal szép és ergonomikus, azonban néhány ponton mintha nem gondolták volna át az említett urak kellőképpen a megoldásokat. Ilyen például az Apple CarPlay és AndroidAuto funkciókat is ismerő, 7 colos központi érintőkijelző, amelyet elhelyezéséből adódóan szögben lát a vezető, ezért a kép kissé torzul és nem lesz teljes.

A helykínálat terén hoznunk kell némi áldozatot a forma oltárán, hiszen egy ilyen tetővonal és a kellő hátsó fejtér nem összeegyeztethető. Elöl és hátul persze korrekt a komfort, azonban a második sorba maximum 180 centi magasra nőtt társakat érdemes csak kényszeríteni. Az anyaghasználat ugyan rendben van, azonban a kategóriatársakat ismerve a középső, szürkébb műszerfalrész is készülhetett volna puhább matériából. Dicséretet érdemel az autó a (feláras) hátsó sornak előkészített légbeömlő, illetve a vezetéknélküli okostelefon töltési lehetőség és a (feláras) komrányfűtés, valamint a korrekt méretű, 400 liter feletti csomagtér miatt is.

A Hyundai hazai forgalmazója a motorokat illetően nem mutatta meg fantáziáját, hiszen a kombi és az ötajtós verzió is ugyanezzel az 1.4 T-GDI névre keresztelt, 1,4 literes, négyhengeres, benzines turbómotorral érkezett hozzánk vallatásra. Sőt, a Fastbackben szereplő hétgangos, duplakuplungos automata is megvillantotta már képességeit az i30-Civic összevetés alkalmával – ennek megfelelően azóta sok újdonsággal nem szolgálhatunk.

A 140 lóerőt és 242 Nm-t tudó erőforrás ígéretesnek tűnt, azonban összességében mégsem lehetünk vele maradéktalanul elégedettek. Noha manuális, hatos váltóval jól harmonizált az egység, a hétsebességes duplakuplungos szerkezettel valahogy lassú, mélázó és olyan semmilyen lett az összkép. A gyártó által megadott 0-100-as sprintnél például lassab, 10 szekundum feletti produkcióra képes tesztalanyunk, ami a forma által beharangozott sportosságtól távol áll, mi több, másutt az egyliteres turbósok tudják nagyjából már ezt a dinamizmus szintet teljesíteni.

A turbólyukat és az álmosságot csendességével és kulturáltságával ellensúlyozza a turbómotor, fogyasztásban pedig teljesen középszerűen teljesít – normakörünkön picivel 6 liter alatt csipegetett, azonban a teszthét alatt inkább a 7 literes érték bizonyult jellemzőnek. Pedig az alacsony autópályás fordulatot tudó hétfokozatú váltótól ennél többre számítottunk, ám nem csak fogyasztásban, működésben sem tökéletes a DCT névre keresztelt egység. Nagyobb, de nem padlógázas gyorsítások, illetve a kis tempójú kúszások alkalmával elbizonytalanodik a szerkezet és vagy tetemes reakcióidővel vagy egy felesleges váltással és rántással adja tudtunkra, hogy épp nincs a helyzet magaslatán.

A kormányzás a Hyundaitól korábban megszokott megoldásokhoz képest sokat javult, és bár még most sem a közvetlenség és a pontosság szobra, ezen a ponton biztosan nem vérzik majd el – vezetési élmény szempontjából teljesen rendben van az i30 Fastback. Ehhez pedig hozzájárul az igényes futómű is, ami szépen csillapít, miközben a sportosabb kanyarokat is egészen jól kezeli. Nem egy versenyautó, de a dinamikus vezetést kedvelők is boldogok lehetnek vele – egyedül a keresztbordákon üt fel egy kicsit a hátsó, egyébként többlengőkaros felfüggesztés.

Mindezért, tehát a Fastback 1.4 T-GDI és az automata párosáért a Hyundai minimum 6,85 millió forintot kér, tehát az ötajtóshoz képest kerek 200 ezer a Fastback felára, míg a kombinál 120 ezer forinttal olcsóbb a látványos verzió. Tesztautónk sok, ám közel sem minden jóval került felextrázásra, ami már 8 millión felüli árat eredményez, ám ebben már kétzónás klíma, kulcsnélküli rendszer, biztonsági asszisztensek, ledes lámpák és temérdek apróság benn foglaltatik. Persze bőr(hatású) kárpittal vagy épp napfénytetővel még tovább duzzasztható az árcédula. Egy józan, normaszintnek megfelelő modell mindeközben valamivel 7 millió felett már elhozható, ami a meghirdetett, félmilliós kedvezménnyel már emészthetőbb összeg. A 120 lóerős, egyliteres, háromhengeres választásával csak 250 ezret csíphetünk le az árból.

Igazi konkurenciának a forma miatt leginkább a Honda Civic tekinthető, de nyilván ennél árnyaltabb a kép. Aki Octaviát célzott meg első körben, az nehezen fog áttérni a kevésbé praktikusb, ám költséghatékonyabb i30 Fastbackre pusztán a stílus miatt. Egyedül az ár lehet csábító, hiszen egy 115 lovas 1.0 TSI Octavia normaszinten már bőven 7 millió felett jár.

Az említett dögös megjelenésű és sok szempontból nagyon korrekt auutónak mondható Honda Civic azonban rá tud pirítani tesztalanyunkra, hiszen még a navigációval is megfűszerezett, magas felszereltségű 1.0 VTEC turbó CVT-vel és 129 lóerővel listaáron is megvan 6,9 millióból. Az i30 Fastback tehát nincs biztonságban, ezzel a hajtáslánccal főleg nem. Formai játékát kedveljük, de tény, hogy a dél-koreaiak nem vitték túlzásba a kupésítást.

Néhány szóban

Az i30 Fastback újszerű formát hoz a beszürkülő kompakt zónába, ami abszolút üdvözlendő lépés a Hyundaitól, még akkor is, ha a gyártó moderált kupét dobott piacra és nem vitte túlzásba a stílust. Az autó futóműve, beltere abszolút korrekt, azonban a hajtáslánccal nem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Kézi váltóval a 140 lovas turbómotor többre képes, sajnos a duplakuplungos automatával párosítva valahogy nincs meg a kellő harmónia. Ennek ellenére kézi váltóval vagy az olcsóbb kis turbós erőforrással bátran ajánljuk azoknak, akik szeretnének kicsit kilógni a sorból, a lehető legkisebb praktikumbeli csorbulás mellett.

Előnyök: Egyedi megjelenés; Kiváló helykínálat elöl, korrekt csomagtérrel; Jó variálhatóság; Fejlett, jól működő extrák; Kellemes árazás; Szerethető futómű

Hátrányok: Néhol bizonytalan automataváltó; Markáns turbólyuk; Csak középszerű fogyasztás; Álmoskás hajtáslánc

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark