Peugeot 5008 1.6 THP teszt (2010) - gondoskodó, nagy oroszlán

Nyomtatás

Rég járt szerkesztőségünknél igazi családi autó, ezt igyekszünk most pótolni a hétüléses verzióban hozzánk érkezett Peugeot 5008-as tesztjével, mely igazán praktikus mivolta mellett 1,6 THP motorjával hívta fel magára a figyelmet. De ne szaladjunk ennyire előre, először kicsit próbáljunk ráhangolódni az autó egyéniségére! 

Igazából jómagam egyedül alkalmatlan vagyok a teljes tesztelésre, hiszen egy hétüléses buszlimuzinhoz ennél több kell, így a képzeletem hívtam segítségül. Első körben egy kedves, ám vásárlási szenvedélyével hevesen küzdő feleséget vizionáltam magam mellé – efelé már a való életben is jó úton haladok –, azonban ez még mindig nem elég. Fantáziavilágomban tovább leltárazva két rosszcsont lurkót és egy nagyobb, technokrata gyermeket teremtettem. Előbbiek természetesen temérdek játékkal és hatalmas mozgási térrel, utóbbi pedig a műszaki világ szeretete okán rendelkezik nagy igényekkel.

A kérdés pedig adott: a Peugeot 5008 meg tud felelni egy valóban nagyobb család által támasztott elvárások sokaságának? Azt kell mondanom, igen, és ezt a következőkben részletesen ki is fejtem.

A külső nyilvánvalóan nem olyan fontos szempont egy családi egyterű kiválasztásánál, azonban az 5008-nak nem kell szégyenkeznie: modern formájával, igényes részleteivel igazán jól fest. A Premium csomag krómdíszeket is tartalmaz, ám hál’ Istennek nem vitték túlzásba a csicsázást, sikerült megtalálni az arany középutat a csillogós anyag mennyiségét illetően. A lámpák szépek és az orr tömzsiségét is sikerült némiképp elrejteni, így szinte minden nézetből igazán arányosnak hat a nagy Peugeot. Természetesen korunk divatjának is eleget tesz az autó: az oldalindexeket a visszapillantó tükörbe integrálták, a kellemes rajzolatú fényszóróba pedig a manapság elengedhetetlen nappali menetfény került. Tesztautónk gyöngyház fehér fényezéssel gördült ki a gyárból, kiegészülve a feláras 17 col átmérőjű könnyűfém felnikkel, így összességében igazán elegáns és megnyerő külsőt megjelenést kölcsönözve az 5008-nak.

Kívülről tehát abszolút rendben van az autó, de szerencsére beülve sem támad hiányérzetünk. Egyterű mivolta ellenére sem tűnik túl teherautósnak az üléspozíció, ebben részben kategóriatársai előtt jár a Peugeot. Egyébként a személyautósabb érzetet több dolognak is köszönhetjük: a nem túl alacsony övvonal és a minimálisan lejtő középkonzol is ezt az érzést kelti a sofőrben. A kormány magasságában és tengelyirányban is állítható, így könnyű megtalálni az ideális pozitúrát. Szemünk rögtön megakad a krómmal – ami valójában műanyag – díszített óracsoporton, mely kellemes fehér-piros megvilágításával a szem barátja marad. Itt azonban meg kell állnunk egy kicsit. Az említett krómkarikák és a műszerfal „kupolája” ugyanis nem igazán kelti bennünk a tartósság érzetét, már így, fiatalkorában is mocorog, eközben kellemetlen hangot kiadva.

Tovább vizsgálgatva a magunk előtt csoportosuló eszközöket újabb fekete pontot érő megoldást találhatunk. A bajuszkapcsolók rettentően régiek, a PSA konszern tán már több mint 10 éve használja számos modelljében, ami persze nem lenne baj, ám működésük közel sem olyan kifinomult és pontos, mint azt várnánk egy ilyen ársávban mozgó autótól. Ehhez jön még a hifi, valamint a tempomat távvezérlője, melyek nagyjából a bajuszkapcsolókkal egyidősek. A mérnökök a kormányoszlopra szerelték ezeket, tehát jól elérhetőek, viszont a kormánykerék küllői pont kitakarják a két kis modult, ezért csak emlékezetből tudhatjuk, hogy a sok gomb és a kis tárcsa épp mit kapcsolgat. Egy manapság már különlegességnek nem nevezhető multifunkcionális kormányt sokkal szívesebben láttunk volna az 5008-ban, mind kezelés, mind minőség szempontjából jobban jártak volna a franciák ez utóbbi megoldással.

A sok-sok feddés után azért jó pontokat is kiosztunk, a vezetőülés ugyanis kényelmes, mindent jól elérhetünk, a kartámasz állítható, így a váltó kapcsolgatása során sem ütközik bele könyökünk. A középkonzol igazán korrektül sikeredett, a franciák „rágyúrtak” a minőségre és összeszerelésre az utóbbi időben, ez a tesztalanyon is meglátszott. A gombok finoman működnek, a műanyagok jó részét nem érheti panasz és a tartóssággal sem lesz valószínűleg nagyobb gond. Látványos az óracsoport mögül gombnyomásra előbúvó Head-Up Display, ami első blikkre gagyinak és használhatatlan játéknak tűnt, de autópályázás közben kipróbálva megdőlt az előítélet, gyakorlatilag figyelmünk folyamatosan az aszfaltcsíkra koncentrálódhat, mialatt mégis szem előtt van a sebesség, a követési távolságra figyelmeztető jelzés, valamint a tempomat információhalmaza. Persze a BMW vagy éppen a mostanság ismét Chevrolet márka alatt futó Corvette rendszere jobb, de az elektromosan előgördülő átlátszó plexire vített adatok is segítenek az úton tartani a szemet.

A középkonzol tetején feláras kijelző csücsül, mely a hifi adatain és a navigációs rendszer kijelzésén túl a fogyasztási és távolsági adatok prezentálására is alkalmas, valamint innen állíthatunk számos funkciót, így a parkolási fényt, menetfényt, központi zárat és egyéb apróságokat is. A menü külleme változtatható, jó pár színkombinációból választhatjuk ki a legjobban tetszőt. Viszont a fényerővel akadt némi probléma. Bár állítható, ugyanúgy ahogy a kijelző dőlésszöge is, pont olyan helyen van, ahol változékony fényhatások érik, napsütésben túl halovány, estefelé túl világos. Manapság már a legolcsóbb mobiltelefonok is képesek a fényerősséget az aktuális viszonyokhoz hangolni, ide is elfért volna egy ilyen kis kütyü.

Az utastér további részével viszont nem akadt gondunk: a gyerkőcök végtelen holmijai, játékai számára rengeteg pakolható helyet alakítottak ki a franciák, minden ülést eliminálva pedig 2,5 köbméteres raktérrel gazdálkodhatunk.  Az első fotel alatt fiókot találunk, a hátsó lábtérnél a padlóban fedeles rekesz lakozik, az ajtózsebek pedig öblösek. A középkonzol folytatásaként a két első ülés között méretes rekesz bújik meg, ahova szintén pakolhatunk rendesen, itt egyébként a szórakoztató elektronika vezetéknélküli fülhallgatóinak is akad hely. A kesztyűtartó azonban valamiért nem sikerült túl tágasra, a jobb oldalról igencsak belóg a borítás, ami jóformán használhatatlanná teszi nagyobb tárgyak, például egy szervízkönyv vagy használati utasítás tárolására.

Tovább haladva hátrafele elégedetten bólinthatunk, a hátsó ülléssor három különálló széke sínen mozgatható, dőlésszöge állítható, szükség esetén pedig eltüntethetőek. A helykínálatot nem érheti rossz szó, ám az első ülésekről lehajtható kis asztalka semmire sem jó, térdünk útban van neki, így legfeljebb a kicsit veszik hasznát az utazás közben rajzolások alkalmával.

Aztán az érdeklődés újabb csúcspontra fut, hiszen megérkeztünk a bűvös harmadik üléssorhoz, melynek próbáján néhányan elvéreztek már. A padlóból könnyedén kihajtogatható ülések persze itt sem 190 cm magas izompacsirták, hanem sokkal inkább a szomszéd srácainak lakhelye lesz, mikor kedvességből őket is hazafuvarozzuk az edzésről. A hátsó üléssort kissé előbbre tolva pedig rövidebb utakra ugyan, de átlagosra nőtt felnőttek számára is alkalmassá válnak a szükségülések, melyekhez – dicséretesen – külön oldalsó könyöklő is jár.

A technokrata gyermek sem fog unatkozni az 5008-ban, az első ülések méretes fejtámlái némi felár ellenében 7 colos monitorokat rejtenek, melyek többek között filmnézésre vagy akár a játékkonzol kijelzésére is alkalmasak. Ha már a multimédiánál járunk, meg kell említenünk, hogy a feláras JBL hifi jól szól, és a Bluetooth-os telefonkapcsolat is jól működik az 5008-ban.

Tesztautónk egyik nagy (ám ma már nem párját ritkító) attrakciója a 125.000 forintot kóstáló, tehát abszolút jó árban mért üvegtető. Ennek köszönhetően a beltér szokatlanul világos, sokkal tágasabbnak tűnik, mint amilyen. Az égboltra vagy aktuálisan a csillagokra való rálátás sokat dob a komfortérzeten, ezért aki 5008-as vásárlására adja a fejét, mindenképpen ajánljuk ezt az extrát. Amennyiben a nap túlságosan tűz, motor mozgatta árnyékolóval orvosolhatjuk a problémát.

És hogy mitől lesz apuci kedvence az autó? A választ az 1,6 THP motor adja meg. Már számos modellben bizonyított az 1598 köbcentis, feltöltött benzinmotor, és a nagy egyterűben is kiválóan vizsgázott. Sokan bizonygatják, hogy ilyen jellegű autót csakis dízellel szabad megvenni, ez esetben azonban óva intem a leendő tulajdonosokat a gázolajos megoldástól. A kis turbós egység remekül mozgatja a nagy karosszériát, amihez további értékeket ad a hatsebességes kézi váltó, mely jól kapcsolható, egyedül az 5-6 fokozatok közötti úton akadtak gondok. A 156 lóerő tényleg elegendő az esetek túlnyomó többségében, ráadásul a kis turbónak hála már 2000-es fordulattól vehemensen húz. Emellett a dízelekhez viszonyítva a legalsóbb fordulatokon is nagyobb erő érkezik, amely a kiugrásokat könnyíti meg.

A nagy tömeg és homlokfelület okán arra számítottam, az 1,6 THP eleszi vagyonomat, ám a benzinkúton meglepetéssel szembesültem. Az Autó Pult normakörön ugyanis gond nélkül eléhezett 6,77 liter 95-ös benzinnel 100 km-en. A teszt egésze alatt, sokszor klímázva, nem tojáson lépkedve is beérte a nagy Peugeot 7,8 literrel. Ennek kapcsán megjegyezném, hogy a fedélzeti számítógépet is megszerettem, hiszen szokatlan pontossággal szolgált a fogyasztási adatot illetően, még 1 decit sem tévedett.

A dinamikus haladásban szerencsére a futómű is segítségünkre siet. Bár családi autóhoz mérten kissé feszesen teszi dolgát, de épp ezért nagyon szépen viselkedik a kanyarokban: francia konkurenséhez viszonyítva szinte nem is billeg, nagy sebességgel fordulva pedig jóindulatúan tolja tömzsi orrát, miközben az ESP szinte észrevétlenül dolgozik, megakadályozva a gázelvételre azért belendíthető far mocorgási hajlamát. De a kanyarok, valamint úthibák kapcsán sajnos az autó kétségkívül egyik legnagyobb hibája kerül a felszínre. Nyüszög. Még a legminimálisabb íven is, a legkisebb zökkenőkről nem beszélve. A hang forrása egyértelműen az ajtók körüli gumikéder. És a lebosszantóbb, hogy ez a jelenség tönkretesz mindent, amit az autó eddig felépített. A 130-as tempónál is halkan duruzsoló motor mellett kiábrándító a beltér állandó hangoskodása. Pedig a karosszéria kellően merev, nem tapasztaltam jelentős csavarodást, mégis ott a zavaró „zenei aláfestés”, melyet mi is bármikor reprodukálhatunk az ajtók kismértékű nyomkodásával. Ezen bizony még dolgozhattak volna a Peugeot-nál.

Az összkép tehát vegyes. Jó motor, jó váltó, ügyes futómű és rendkívül praktikus utastér jellemzi az 5008-ast, amihez jön a korrekt összeszerelési minőség, ám ezzel szemben ott a nyüszögés, az átgondolatlan részletmegoldások és az ár.

Bizony a számlán szereplő összegről még nem esett szó. 7.815.000 forintot kell ebben a formában letenni az asztalra a hétüléses 5008-ért, ami már első hallásra is magasnak tűnik, a konkurens modelleket nézve ez még markánsabban meglátszik. A Renault Scénic hasonlóan felszerelt variánsát az 1,4 literes (de csak 130 lóerős) turbómotorral jóval olcsóbban vihetjük haza, sőt, Citroen Grand Picassót is kisebb összegért hozhatjuk el a kereskedésből - bár utóbbi több szempontból is alulmúlja a Peugeot 5008-at. Ám az 5008 esetében az extrafelszereltséget okosan megválasztva jóval versenyképesebb árat tudunk kimunkálni. Ráadásul a VW Touranja az 1,4-es 140 lóerős TSI-vel még drágább alternatívát kínál, igaz, ár/érték arányban ő is tartja a szintet.

Néhány szóban: a Peugeot 5008 a teszt alatt igazán jól viselkedett, megnyerő motorjával és takarékosságával elégedettek voltunk. A praktikus utastér és kötelező üvegtető szintén jó szolgálatot tesz. Ennek ellenére szembe kell néznünk pár apróbb hibával és a rettentően zavaró nyüszögéssel, ami minden esetben végigkíséri utunkat. Átgondolt extraválogatással az ára is elfogadható.

Előnyök: Tágas utastér; Használható harmadik üléssor; Erős és takarékos benzinmotor

Hátrányok: Néhol átgondolatlan részletek; Zavaró nyüszögés; Borsos ár

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark