Volkswagen up! teszt - Vidáman komoly fel!törekvő

Nyomtatás

Immár hét év telt el azóta, hogy a Volkswagen első, és egészen mostanáig utolsó igazi városi minije, a Lupo (illetve testvére, a Seat Arosa) nyugdíjba vonult. A VW-nél persze tudták jól, hogy egy ekkora konszern nem hagyhat űrt triviális kategóriákban, így nem volt kérdéses, hogy előbb-utóbb megérkezik a Lupo-pótlék. Igen ám, de a tervezőknek alaposan át kellett mindent gondolniuk, a kedves előd ugyanis nem aratott elsöprő sikereket - a fejlesztés tehát sokáig tartott, ám tavaly, Frankfurtban végre lehullt a lepel a miniről, sa Porsche M5 autószalonnak hála, a hazai bevezetést követően alig néhány héttel már próbára is tehettük a csöppséget.

Az új törpről már sok-sok éve keringnek különféle pletykák; először úgy volt, hogy farmotoros, hátsókerékhajtású kisautót fognak piacra dobni a németek, de aztán beadták derekukat a tervezők és vélhetően a költségek normalizálása végett a hagyományos előre épített keresztmotor/fronthajtás kombinációt véglegesítették. Ami ugyanakkor tény, hogy a fejlesztés úgy történt, hogy az újdonság felépítése kompatibilis legyen egy elektromos hajtáslánc számára is, amely rövidesen érkezik. Addig viszont muszáj beérnünk egy frissen "összerakott", kétféle teljesítményváltozatban (60 és 75 lóerővel) rendelhető, egyliteres, háromhengeres szívó benzinmotorral. Közülük nekünk az erősebbik kivitelt volt szerencsénk hajtani. A hangulatos négykerekű az együtt töltött idő alatt sok-sok örömet illetve jókedvet csempészett utazásainkba.

Az alig 3,5 méter hosszú lurkó borjú tekintete szinte mindenkiből kivált valamilyen érzelmet. Nem mondom, hogy 193 centi magas férfiként nem éreztem kicsit furcsán magam a volán mögött - amit közlekedőtársaim meglepett tekintetei is alátámasztottak -, ám a kedves, bájos kiskocsi véleményem szerint inkább különleges, mint feminin. Rögtönzött közvélemény-kutatásom alapján szinte mindenkinek bejön az up!, a férfiak is kivétel nélkül hazavitték volna az autót, főleg a hozzá remekül passzoló fehér színben. Itt jegyezném meg, hogy a hat színből álló paletta bántóan kevés egy divatos városi minihez; bízom benne, hogy ezzel kapcsolatban a gyáriaknak is rövidesen leesik a tantusz.

Azonban dicséret illeti a tervezőket, hogy a formai összhatás nem csupán aranyos: az up! megálmodóinak sikerült megoldaniuk, hogy a nem túlzottan drága modell megjelenésében kívül-belül van némi prémium beütés, aminek köszönhetően nem csupán egy motorizált bevásárlókocsinak, hanem akár egy miniatűr ékszerdoboznak is titulálhatjuk tesztalanyunkat. Ez az olyan finom részleteknek köszönhető, mint a sötétített üveg csomagtérajtó, az igényes lámpák, a mosolygós lökhárító, vagy akár a finom dísztárcsák, illetve a karcolódásra hajlamos és koszolódó, ám hangulatos zongoralakk belső elemek.

A divatos fellépés ellenére a technika mindenhol végtelenül egyszerű, ami valójában korántsem baj, hiszen mint tudjuk, a siker kulcsa általában a részegységek harmóniájában, összehangoltságában rejlik - és ezt nagyon ügyesen megoldották a fejlesztők. Az egyedüli komolyabb átgondolatlanság az utastérben érhető tetten: egyrészt nem tudom, hogy néhány forintos tétel(ek)ről lévén szó az elektromos ablakok miért nem automaták, másrészt pedig még ennél is sokkal érthetetlenebb, hogy az utasoldali ablakot miért nem lehet vezérelni a vezető oldaláról – igen, így a gyártó megspórolhatott egyetlen kapcsolót. Így ha valamiért le szeretnénk húzni a jobboldali ablakot, át kell nyúlnunk a másik oldalra.

A négy személyre vizsgáztatott beltérrel kapcsolatban egyéb nyűgünk igazából nem is nagyon lehet. Az anyagminőség az összeszereléshez hasonlóan korrekt, szinte semmi nem zörög, pakolóhelyből nem lehet ugyan Dunát rekeszteni, de azért megteszi a kínálat, az ajtók könyöklői kényelmesek, a vezetési pozíció pedig annak ellenére szinte mindenki számára könnyen megtalálható, hogy a jó fogású kormány csupán magasságban állítható. A helykínálat kedvezőbb, mint gondolnánk: 3,54 méteres hossz ide vagy oda, a viszonylag nagy, 242 centis tengelytávnak és az ügyes helykihasználásnak köszönhetően egymás mögött két 180 cm magas utas némi kompromisszum árán gond nélkül elfér, s a fej- illetve válltér kimondottan tágas.

A második sorba történő beszálláshoz nem szükséges tornásznak lenni, bár tény, hogy a rövidesen érkező, a 3-ajtósnál körülbelül 120-150 ezer forinttal többet kóstáló ötajtós kiadást érdemes lehet meggondolni. Már csupán azért is, mert a rövidebb első ajtóknak köszönhetően szűk helyeken sokkal könnyebb lesz belőle kiszállni. Az egybe-fejtámlás első ülések - sőt, a hátsók is - kényelmesek, és mind az ülőlap, mind a háttámla mérete egészen 190 centis magasságig elegendő. A székek egyedül a termetesebbek számára lehetnek kissé keskenyek.

A csomagtartó alaphelyzetben 251 literes, ami bőven a törpekategória átlaga felett van, s a praktikumot kétrészes padló javítja - az alsó részben gond nélkül elfér akár két laposabb 'repülős' húzogatós táska. Az alapkivitelnél alig 150 ezer forinttal drágább, szinte már csupán a +15 lóerő miatt is melegen ajánlott, s nem mellesleg számos pluszfelszereltséget tartalmazó középső "move up!" felszereltségi szinttől osztható üléstámlákon keresztül bővíthető a csomagtér. Az autóból a kilátás a sok üvegfelület áldásos hatása miatt remek, az ergonómia úgyszintén, azon pedig vélhetően nem lepődnek meg, hogy up!-ot vezetni gyerekjáték – kezdő vagy újrakezdő sofőröknek is tökéletes választás.

Az egészen pontos kormányzás természetesen könnyű, a fékek adagolhatósága hibátlan, a középső szinten még manuálisan állítható külső tükrök nem holtteresek, s az indexből szerencsére nem spórolta el a gyártó a billentésre 3 villanást. Ám a legnagyobb meglepetést a futómű okozta. Az egyszerű konstrukció ellenére olyan nagyautósan viselkedik a kis VW, amilyet ebben a szegmensben talán nem is láttunk. A csillapítást nem állították túl keményre a fejlesztők, így abszolút kényelmesen suhan a kis bódé, szépen kivasalja az úthibákat, ráadásul mindezt a kategóriához mérten kivételesen jó zajkomfort mellett teszi. Élménydús kanyarvadászatra persze ne számítsunk (főleg ne a 165/70 R14-es, gyatrán tapadó, ’világmegmentő' ECO abroncsokkal), de az autó kiszámítható, jóindulatú, és nem jön zavarba a provokálástól sem. A sportmodelleket leszámítva ilyen futóművet kérünk minden kiskocsiba!

Egyébként nem csak a futóműnek, hanem az egész autónak kiemelkedő a zajcsillapítása, amit méréseink is igazolnak - bizony számtalan egy, sőt, akár két kategóriával nagyobb modell megirigyelhetné az up! csendességét. Lényegtelen, hogy városban, országúton, vagy autópályán suhanunk, végig kellemesen alacsony marad a zajszint, így hosszú távon is öröm utazni a törpében, amit ritkán mondhatunk el a minikről. Mérsékelt terhelés mellett az egyliteres, háromhengeres szív 75 lóereje, illetve szerény 95 Nm-es csúcsnyomatéka bőven elegendő az üresen alig 900 kilós karosszéria dinamikus mozgatásához, ám a terhelés és a klíma komoly befolyással van a dinamikára.

A következő oldalon tövig nyomjuk a gázpedált. Vajon az up! elsőként ér célba?



Hozzászólások  

 
#3 janika 2012-03-21 12:15
Amennyiben fontos szempont a hosszabb ajtókönyöklő az utas oldalon, akkor igaza van. Bár véleményem szerint az ötajtósnak tényleg számos előnye van, s magasabb vételárának egy része újraeladáskor meg is térül, ráadásul eladhatóbbak a praktikusabb verziók. Az F-Astrát illető kényelemmel kapcsolatban azért nem egyértelmű a helyzet. Szerkesztőségün knél akad egy F-Astra (kollégámé), amely azért minden szempontból jóval tágasabb az up!-nál, s csomagtartója is lényegesen használhatóbb - különben belül nem kisebb a mai kompaktoknál. Családi szemszögből nem összevethető a két autó. Ráadásul nekem személy szerint az F Astra kényelmével sincs problémám. Az up! is abszolút kényelmes és a maga módján tágas is volt, de azért hátsó sorának vannak korlátai.

Idézet - Jani:
Az 5 ajtósok hátránya, h ha jobb 1-ben ülve hátratolod az ülést, h a lábad kényelmesebben elférjen akkor nincs könyöklőd, mert ott a B oszlop. Úgy sejtem ebben kényelmesebben elfér 4 ember, mint 1 F astrában, pedig az utóbbi családi autó.
Idézet
 
 
#2 janika 2012-03-21 12:11
Való igaz, egy gyári LPG-s változat nem lenne rossz, biztosan sokan elgondolkodnána k a megvásárlásán. A KIA ezzel most lépéselőnyben van, ám biztos vagyok benne, hogy a Volkswagennél árgus szemekkel figyelik az LPG-s Picanto értékesítési arányát, ha pedig jelentős a modell részesedése a kínálatból, biztosan elgondolkodnak rajta a gyáriak - vagy talán akár az importőr.

Idézet - SuperVortep7:
Tetszik az autó és tényleg nem drága.Sajnálom,hogy nincsen belőle LPG változat.Így a kategóriából vélhetően a Kia Picanto kellene,abból van ilyen.
Idézet
 
 
#1 2012-03-20 23:43
Az 5 ajtósok hátránya, h ha jobb 1-ben ülve hátratolod az ülést, h a lábad kényelmesebben elférjen akkor nincs könyöklőd, mert ott a B oszlop. Úgy sejtem ebben kényelmesebben elfér 4 ember, mint 1 F astrában, pedig az utóbbi családi autó.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark