Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

F12 Berlinetta – az új név, amely minden autókedvelő agyába sziklaszilárdan bevésődik. Erről a Ferrari minden igyekezete gondoskodik, amire valljuk be, szükség is volt, ugyanis az Aventadorral meglehetősen magasra tette a lécet a Lamborghini. Hiába; úgy tűnik, hogy a „szomszéd” megugrotta, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a genfi élmények alapján látványra a viszonylag szerényebb megjelenésű, letisztult F12 úgy meglapul a félelmetes Aventador mellett, mintha két teljesítmény-kategóriával lejjebb állna a szuperautó-létrán - persze ez korántsem baj, hiszen cserébe könnyebb, átláthatóbb és sokkal jobban használható riválisánál.

Csodás idomok az olaszoktól - galériaA nemes egyszerűséggel csak a valaha készült leggyorsabb és legerősebb szériagyártású Ferrariként jellemezhető típus szuperlatívusz jelenségének legfontosabb záloga a motor: a 6,3 literes, szívó V12-es kis híján megfosztja az Aston Martint a világ legerősebb szívómotorja cím birtoklásától. A trónfosztás hiánya ellenére a 740 lóerő nem éppen hétköznapi adat, de a 690 Nm-es nyomaték is magáért beszél, melynek 80 százaléka már 2500 fordulat/perctől rendelkezésre áll. A 8700-as fordulatszámhatár pedig gondoskodik arról, hogy szívfakasztó dallamok egész skálája hagyja el a formás hátsó rész négy kipufogócsövét.

Az erőfolyam elölről duplakuplungos automataváltón keresztül érkezik meg a hátsó kerekekhez, amelyek a 0-100-as sprintnél még erősen küzdenek a tapadásért, de ideális esetben 3,1 másodperc alatt így is letudható a mutatvány. A 8,5 másodperces 0-200-as érték és a 340 km/h-s végsebesség viszont már mély tiszteletet vált ki a Veyronon innen.

De a Bugatti tulajdonosainak is van mitől tartani: Fiorano tesztpályájának egy körét az F12 Berlinetta 1 perc 23 másodperc alatt teszi meg, amivel bizony gyorsabb bármelyik utcai Ferrarinál, legyen az Enzo vagy 599 GTO. Ez pedig azt jelenti, hogy szuperautó legyen a talpán, aki a nyomába ér.

A bődületes teljesítmény ellenére a Ferrari rengeteget növelt a hatékonyságon is (nem utolsó sorban súlycsökkentéssel), melynek eredménye a 13,4 literes vegyes fogyasztás. Ha már könnyítés: a viszonylag kompakt külső méreteknek (hosszúság: 4618 mm, szélesség: 1942 mm, magasság: 1273 mm) köszönhetően az új csúcs-Ferrari 47 mm-rel rövidebb, 19 mm-rel keskenyebb és 63 mm-rel alacsonyabb, mint az általa leváltott 599. Ez pedig a 12 különböző fémből készült, különösen merev, ám könnyű karosszériával együtt 1525 kilogrammos üres tömeget eredményezett, ami 70 kilogrammal kevesebb, mint az elődmodell esetében – a merevség 20 százalékos növekedés mellett. Egyébként a súly 46 százaléka kerül előre.

A modern technika jelenléte vitathatatlan, a megfelelő fékerő biztosításáról például a legújabb generációjú karbon-kerámia fékek Minden részlete zseniális munka gyümölcse - galériagondoskodnak, miközben a futóműben mágneses elven működő adaptív lengéscsillapítókat, illetve elektronikus segédek hadát találjuk. Nem hiányzik az elektromos differenciálmű, a sportos hangolású ABS és menetstabilizátor, de az F1-Trac névre keresztelt asszisztens sem.

Ami a formatervet illeti, szintén profi munkáról kell beszélnünk: a Ferrari formatervező stúdiója a Pininfarina közreműködésével álmodta meg a vonalakat, amelyeknek természetesen a szükséges leszorítóerő létrehozásában is jelentős szerepük van. Utóbbi tekintetében 76 százalékos előrelépésről van szó, azaz 200 km/h-nál mintegy 123 kg-os plusz nyomás nehezedik az autóra. Ráadásként a légellenállás sem szenvedett csorbát, ugyanis 0,299-es tényezőjével sportautókhoz mérten rendkívül áramvonalasnak számít az olaszok újdonsága. Ebben szerepet játszik az úgynevezett Aero Bridge (a motorháztető áramlását szabályozó rész), illetve az aktív fékhűtés is.

Az utastér tervezésénél a fő szempont a Ferrarinál ezúttal a tér optimális használhatóságának elérése volt, így az ülések mögött praktikusan a poggyászoknak is plusz hely jutott. Emellett a 458 Italiával megkezdett letisztult irányvonal folytatódik itt is: a funkciók legtöbbje elérhető a kormánykerékről, vagy annak közeléből, miközben az utas is kapott csemegét: saját kis digitális kijelzőn olvashatja le a fordulatszámot, az adott sebességi fokozatot és a sebességet is, fokozottabb mini közösségi élménnyé téve a kétszemélyes autózást.

Az új orrmotoros Ferrari még biztosan nem kerül a szalonokba 2013 előtt, de könnyen lehet, hogy csak a következő év második felében élesítik az F12-t. Az biztos, hogy a leendő tulajdonosok már tűkön ülnek; elképzelni sem tudják, hogy a genfi Ferrari-standon milyen érdeklődés övezte az F12-t. A késői bevezetésért azonban a Ferrari ezúttal egy közel 3 perces, hivatalos videóval kedveskedik a márka és a modell rajongóinak, amit alább megnézhetnek. Dőljenek hátra és hangosítsák fel hangszóróikat: bűn lenne kihagyni az F12 ízelítő videóját. Egyedül azért a fránya háttérzenéért kár, szívesebben hallgattuk volna zavartalanul a V12-es csodás dallamait...