2017. Szeptember 24., Vasárnap

Frissitve:09:30:06

Legfrissebb:

Rémálom egy (+1) Suzukival – Autó Pult blog

Nyomtatás

Egy kellemes kis fogyasztástesztes kirándulásnak indult a múlt hét szerda a 2 kis Suzukival, a végén viszont orbitális szívás lett belőle; de ne rohanjunk még ennyire előre. Az egész úgy kezdődött, hogy nagy örömünkre azonos időszakra sikerült leegyeztetnünk két Splash-t: egy 86 lovas 1,2 literes benzinest, illetve egy 75 lovas 1,25-ös dízelt. Azonnal eldöntöttük, hogy fogyasztástesztet csinálunk velük, hiszen nagyon kíváncsiak voltunk, hogy azonos körülmények között mekkora differencia lesz a két autó étvágya között; emellett pedig meg akartuk állapítani, hogy vajon megéri-e a kerregős gázolajos változat viszonylag magas felárát a selymes járású, ráadásul 11 lóerővel izmosabb benzineshez képest.

Péterrel még kedden kitaláltuk, hogy Paksra utazunk le a két autóval, hiszen egyrészt neki volt egy kis dolga még aznap este Pécsett – célpontunk pedig ugye útba esett -, másrészt pedig a 130 kilométeres, változatos útvonal tökéletesnek bizonyult tesztünk véghezviteléhez. A Suzukival megbeszéltük, hogy reggel 9-kor elhozhatjuk a budaörsi Suzuki Világból a két autót, utána pedig irány a városon keresztül Paks. Szerdán 9 órára kint voltunk Budaörsön, a benzines változatot átvettük, sőt, a dízel kulcsát is megkaptuk, ám ahogy beindítottuk az autót, a kis apróság olajcseréért könyörgött. Sebaj – mondták -, gyorsan elvégzik a szükséges revíziót, és alig több mint egy óra múlva mehetünk is dolgunkra, addig nézzünk körül az óriási (és tényleg hangulatos) Suzuki Világban. Teltek-múltak a percek, mi pedig közben megismerkedtünk az összes Suzukis kiegészítővel – a kenyérbe jelvényt pirító toastertől kezdve a Swift Sporthoz rendelhető karbon airboxon át (ez tényleg gyönyörű darab) különböző motoros dögcédulákig, sőt, még a Playstationnal is játszottunk.

Nagy örömünkre kicsit több mint két óra alatt elkészült az autó, mi pedig azonnal indultunk is az első benzinkúthoz, ahol mindkét autót teletankoltuk, lenulláztuk a fedélzeti számítógépeket, és megbeszéltük a pontos útvonalat: az M1/M7 bevezetőn bemegyünk a fővárosba, ahonnan (városi fogyasztástesztelés végett) kis kerülővel kikeveredünk az M6-os autópályára, Ercsi környékén pedig a 6-os országúton folytatjuk utunkat mindaddig, ameddig el nem érjük Paksot - itt újabb tankolás, és egy kis számolgatás után máris fényt derítünk a valóságra. Közben beiktatunk néhány szünetet: fotózgatunk, cserélgetjük az autókat, stb. Az odaúton nem is volt semmi probléma azon kívül, hogy nagyjából 50 km után mindkét apróságból – szinte egyszerre – kifogyott az ablakmosó-folyadék, pedig tényleg alig használtuk. Gyönyörűen sütött a nap, a forgalom abszolút nem volt vészes, mi pedig folyamatos telefonbeszélgetés közben egyeztettük a fogyasztásokat, illetve tapasztalatainkat. Az idő gyorsan telt, és rövidesen meg is érkeztünk Paksra, ahol aztán megálltunk tankolni. Az autók a fedélzeti számítógép szerint tizedre hozták a gyári átlagértékeket: a gázolajos 4,5, a benzines pedig 5,5 litert mutatott, ám kíváncsian vártuk a pontos, tankolás után számolt értékeket, melyek – meglepődésünkre – ennél is sokkal alacsonyabban alakultak: a benzines 100 kilométerenként mindössze 5,15 liter üzemanyagot égetett el, a gázolajos pedig egy hajszállal megállt négy (!) liter alatt. Mindkettő hihetetlenül szép érték annak fényében, hogy valódi átlagokról beszélhetünk, és nem laboratóriumi körülmények között teszteltünk.

Ezután még fotózgattunk egyet a Duna-parti városban, majd elváltunk: Péter a gázolajos Splash-sel elindult Pécsre, én pedig jó barátunkkal (aki természetesen végig velünk volt) Budapest felé vettem az irányt. Alig hagytunk 10 kilométert magunk mögött, amikor egyszer csak úgy éreztem, hogy valami nincs rendben a kis Suzuki kormányzásával. Az autó nem tartotta rendesen az irányt, majd egyszer csak elkezdett rázni. Robival összenéztünk és egyszerre mondtuk ki: „ez bizony defekt lesz”. Azonnal félreálltam az út szélére, kiszálltam a Suzukiból, és egyből láttam, hogy a bal első abroncs bizony defektes; már alig volt benne nyomás. Elkezdtünk gondolkodni, hogy mitévők legyünk; ne nézzenek teljesen hülyének kedves olvasók, nekünk is eljutott az agyunkig, hogy bizony fel kéne tenni a pótkereket, de higgyék el, az 1+1 sávos, viszonylag keskeny főút szélén ilyen rossz helyen nem túl jó ötlet nekiállni kereket cserélni, miközben 40 tonnás nyerges vontatók zúznak el mellettünk néhány centire. Úgy döntöttünk, hogy gumi (vagy felni) ide vagy oda, az életünk fontosabb, úgyhogy 30-40 km/h-s sebességgel, vészvillogóval, az út szélén eldöcögünk Dunaföldvárig (hiszen alig 5 kilométerre voltunk onnan), ahol kitaláljuk, hogy mi legyen.

Most mondom Önöknek, hogy ilyet – ha lehet – soha ne csináljanak. Életemben nem éreztem még magam ekkora veszélyben (és ilyen tehetetlennek), mint amikor 10 percen belül nagyjából 20 autó és 5 kamion tolt le minket, egyszer pedig – egy Audis figyelmetlenségéből kifolyólag – tényleg csak a szerencsének köszönhettük, hogy nem törtek össze bennünket. Ekkor döntöttem el, hogy az első kereszteződésnél elhagyom a 6-os főutat és lecseréljük a kereket. Alig egy perc elteltével megérkeztünk egy erdei bekötőúthoz, ahova rögtön behúzódtam. Neki is álltam a kerékcserének, ami számomra ujjgyakorlat – gondoltam (hiszen mindig saját magam szoktam lecserélni autóm kerekeit) -, a hóval borított egyenetlen, fagyott földúton viszont nem túl egyszerű stabilizálni az emelőt. No de mindegy, ezt is megoldottuk: az emelő alatt ahogy csak tudtuk, kikapartuk a fagyott havat, és az egyik gumiszőnyeget betettem a kurblis szerkezet alá, így az már tényleg elég stabilnak bizonyult. A következő kihívást a biztonsági kerékcsavar átalakítójának megtalálása jelentette - azt ugyanis elég jól sikerült elrejteniük a szervizeseknek… Miután már ez is megvolt, minden frappánsan ment, 10 perc alatt végeztünk az egésszel: felvarázsoltuk a csodálatos, 125 mm széles mankókereket az autóra.

70-80 km/h-s sebességgel (mankókerék esetén ugye ennyi a megengedett maximum) be is „száguldottunk” Dunaföldvárra, ahol az első benzinkútnál megálltunk leellenőrizni a pótkerék guminyomását. A megadott 4,2 bar helyett ez nem volt több 3-nál, de ez volt a legkisebb probléma: biztonságból leellenőriztük a maradék három abroncsban is a nyomást, és nem hittünk a szemünknek: mindháromnál 1,4 baros (!!!) értéket mutatott a műszer, ami közel eggyel kevesebb a gyári értékeknél, és kis túlzással majdhogynem életveszélyes. Ennek fényében mondtam Robinak, hogy én biztonságból a kerékkulccsal leellenőrizném, hogy meg vannak-e húzva a csavarok - nem lepődnék meg, ha ezek után elhagyna minket útközben valamelyik kerekünk. No, akkor elő a kerékkulcsot: a jobb oldal rendben volt, a bal hátsó keréknél viszont a 4-ből 2 csavar ellenőrzése közben kedves barátom majdnem hasra esett, hiszen a megszokott erővel húzott rá a csavarra, azok viszont teljesen lazák voltak. Sebaj, megesik ez, de legalább már tudjuk, hogy mindent leellenőriztünk, úgyhogy végre mehetünk haza (pontosabban vissza Budaörsre letámasztani a bicebóca Splash-t).

Ezután már nem történt semmi rossz, de azért Murphy bácsi továbbra sem aludt: hazafelé benéztünk egy áruházba vásárolni magunknak némi elemózsiát, ahol a kasszánál átvágtak minket néhány száz forinttal (ne értsenek félre, nem az alig egy liter benzin áráról van szó; hanem mikor máskor történik meg ez is, ha nem ezen a csodálatos napon), ezen kívül pedig Dunaújváros után még megállítottak minket igazoltatásra a rend éber őrei – persze minden rendben volt, csak tudják, hogy ilyen helyzetben mennyi kedve van még az embernek a szellemes biztos urakkal diskurálni egy „jót”.

Aztán úgy este 8 óra magasságában megérkeztünk Budaörsre – persze frissen és üdén, egy szép kirándulós napot a hátunk mögött hagyva -, és a megbeszéltek szerint letámasztottuk a kis kék Splash-t a Suzuki Világ parkolójában. Ja, és hogy milyenek voltak amúgy a kisautók, illetve melyik a jobb választás? Annyit elárulhatok, hogy sok pozitív élmény is kötődik hozzájuk - erről a jövő hét folyamán, Genfből való hazaérkezésünk után egy részletes összehasonlító teszt keretén belül természetesen beszámolunk Önöknek.






 




Share/Save/Bookmark