Bizonyára mindenki tudja, hogy a Mercedes B-osztály második generációja a csillagos márkának azon típusa, amelyet a több mint 600 robot mellett szorgos kecskeméti kezek készítenek. A képeken látható autó pedig már az új hungarikum, amelyhez a gyármegnyitón a márka mindenható vezetője, Dr. Dieter Zetche Úr beszédének elején mosolyogva csak annyit fűzött hozzá, hogy mostantól nem a pirospaprika lesz hazánk legjelentősebb exportcikke.

A hétüléses kompakt egyterűek kapcsán a legtöbb teszt során szkeptikusan nyilatkoznak a szakemberek, mondván, hogy a harmadik sor csak erős kompromisszumok árán vehető igénybe. Jómagam az Opel Zafira előző két generációjának aktív felhasználójaként ettől gyökeresen eltérő álláspontot vallok, hiszen az életben oly sok szituációban kerülnek elő a szükségülések, hogy számomra már az is elképzelhetetlen, hogy egy ötszemélyes autóval is fennakadások nélkül telhetnek a hétköznapok.

Napjainkban a Juke-ról szóló hírekkel tele van a sajtó, hiszen elkészült és már tépi is az aszfaltot a GT-R hajtásláncával épített, több mint félezer lóerős R változat. Sajnos a szuper-Juke birtoklása csak a leggazdagabbak kiváltsága lehet, de a hazánkban kapható legdurvább példányt azért sikerült megkaparintani.

Legtöbbször egy-egy tesztautót hosszabb etapokon is kipróbálunk, hiszen a legapróbb részletekig érdemes ilyen mélységekbe merülni, így pedig jelen tesztünk tárgyával különösen közeli barátságba kerülhettünk. A Hyundai i30 legerősebb dízelmotorral szerelt változata ugyanis vállalta, hogy elvisz minket Brnóba, hogy az egyik legközvetlenebb közúti sportautót próbálhassuk ki.

Akárhogy is nézzük, az Opel Zafira kategóriát teremtett, ugyanis személyében ismerhettük meg az első használható hétszemélyes kompakt buszlimuzint, melynek belső kialakítását nem kisebb névnek, mint a Porschének köszönhetjük. Az első generáció debütálása óta már eltelt majd' egy emberöltő, jöttek-mentek a ráncfelvarrott darabok, ám a kisebb módosítások dacára forradalmi kiugrás nem történt. Az Opel új stílusát magára öltő Zafira Tourer viszont többre lehet képes, mint gondolnánk.

Értem élsz, vagy érted élek? A kérdés az életnek szinte minden területén felüti a fejét, ahol az emberi kapcsolatok megjelennek, de mi tagadás, az autózás, az autók iránt rajongók, és az egyszerű felhasználók körében is aktuális. Hiszen mégiscsak a 'négykerekű szolga' van érettünk, ám mégis, vannak olyan autók, amelyekért érdemes élni, főleg ha az ember ereiben a vér mellett némi benzin is csörgedezik.

Nem mond igazat, aki azt állítja, hogy sosem kívánt még meg igazi sportkompaktot, vagy ahogy angolul nevezik, "hot hatch"-et (forró ferdehátút). Ez ugyanis még az a kategória, ahol a hétköznapi praktikum biztosított, de a sportos vér is ereinkben csörgedezhet. Ezúttal a hasonló elveket valló új Swift Sport látogatott el hozzánk, ami azért nem túlzottan forró, viszont hidegnek sem nevezhetjük. Lássuk, mennyire égette meg a nyelvünket!

Az ötajtós Honda Civic vendégszereplése előtt két nemzetközi autószalonon is volt alkalmunk szemügyre venni az újdonságot, s mindannyiszor az volt szubjektív benyomásunk, hogy a nagyközönség kimért közönnyel fogadja a típust. Ezen megállapítás alól pedig nem képeztem jómagam sem kivételt, ami őszintén szólva ijedtséggel töltött el, hiszen a ’karácsonyi ajándék’ bontogatása felett érzett izgalom hiánya egy autós szakújságíró olvasatában biztos jele annak, hogy karrierünk lassan a végéhez közeledik.

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy utaljak az elektromos autókkal kapcsolatos negatív benyomásra, ami szubjektív ugyan, de azért félelemmel töltheti el a felhasználót: amikor egy nagy hatótávolságú, hagyományos hajtóanyagokkal üzemelő autó hatótávolság-kijelzőjén megjelenik a 100-120 km-es érték, általában már remegünk, nehogy úton maradjunk, és gyorsan keresünk egy benzinkutat. Sajnos napjainkban az elektromos autók jó részénél általában rögtön a teletöltést követően sem jelennek meg magasabb számok, amely érzést szokni kell - még akkor is, ha tudjuk, hogy egy átlagos napon messze kevesebbet utazunk ennél.

A világ legtakarékosabb középkategóriás benzines autója. Az Opel Insignia végre becsületes alapmotort kapott, a neves jelzőt kiérdemlő gyári étvágy mellett pedig nem lehet szó nélkül elmenni. De mi az igazság?