Miközben vannak gyártók, melyek ügyesen lovagolják meg a globális piac hullámait, néhány ellenpélda mégis a vásárlói igények töretlen sokszínűségére enged következtetni. Minduntalan különc például az Egyesült Államok, ahol az autózás kultúrájának ágai alapvetően más tőről sarjadnak. Vannak persze időszakok, amikor a japán, vagy éppen az európai gyártók termékei kerülnek előtérbe, de ezek boldogulása mégiscsak nehezebb a hazafias büszkeséggel jócskán megáldott régióban.

A helyi modellek mellett amúgy sem lehetett sok esélye, s az import költségessége végleg ellehetetlenítette

Némileg erre bizonyíték, hogy a napokban a helyi Suzuki importőr csődvédelmet kényszerült kérni, s egyúttal bejelentette, hogy a személyautós üzletágat fel is számolja. Ennek persze csak másodlagos oka a kereslet csökkenése, hiszen a Kizashi, s a Grand Vitara személyében mindössze két olyan típussal számoltak, ami egyáltalán képes lehetett volna labdába rúgni. Az utolsó koporsószöget végül a japán jen viszonylagos erősödése jelentette, melynek folyományaként 346 millió dolláros adósságot halmozott fel az American Suzuki Motor Corp., ami most több mint 200 viszonteladói szerződést bont fel.

Mi messiásként várjuk a megújult kivitelt, míg Németországból végleg kivonul a típus

Ennél is egyszerűbben értelmezhető a Renault németországi importőrének helyzete, ami a nálunk nagy sikernek örvendő Fluence-ből januártól októberig mindössze 117 példányt értékesített, de a feljebb pozícionált Latitude-ből sem fogyott több 105 darabnál. Az érdeklődés ilyen módon való elmaradása mellett nem is meglepő, hogy a szakemberek két esztendő hasztalan próbálkozása után nem is törik tovább magukat a két szedánnal való munkavégzéssel, mint inkább lemondanak róluk a helyi piacokon. Mindenesetre a viszonylag magas életszínvonalú régióban az elektromos autókban még van bizodalma a forgalmazónak, így a Fluence Z.E. továbbra is része a helyi kínálatnak.

A Latitude hazánkban sem gyakori látvány - katt a tesztre!

Mindez persze érdekes kérdéseket vet fel, hiszen felmerülhet, hogy az igények az életszínvonal változásával radikálisan billennek-e az egyik irányba, vagy inkább hazánk példájához hasonlóan húzzák szét a piacot, hogy az olcsótól a prémiumig végül minden gazdára találhasson. Esetleg előfordulhat, hogy a megfizethetőbbnek titulált autók iránti kereslet hamarosan idehaza is végleg elmosódik? Talán a siker és a sikertelenség között csak a konkrét termék megfelelősége, minősége billenti el a mérleg nyelvét?