Jaguar F-Type 3.0 S/C vs. Porsche 911 Carrera Cabriolet - Gének

Nyomtatás

Gének. Esszenciák, melyek meghatározzák származásunkat és befolyásolják létezésünket. Az autóiparban sincs ez másképp. A 911 már fél évszázada DNS-ként adja a Porsche gerincét. A Jaguar esetében ugyanezt az E-Type-ra mondhatjuk. A nemes vonású brit még ma is hűen demonstrálja a márka legjavát. S most megérkezett az utódnak tekinthető F-Type. Jó dolgunk volt: mindkét modell ellátogatott szerkesztőségünkbe, hogy gigászi küzdelemben összemérjék képességeiket.

Már a közvetlen összehasonlítás ténye is komoly kérdéseket vet fel a Porsche 911 és a Jaguar F-Type esetében. Ugyanis utóbbi ellenfele kialakítás alapján a Boxster lenne, ám mivel a brit roadster pozícionálásban magasabbra került, nem utolsó sorban az elérhető kompresszoros V8-as révén, nem vétség a farmotoros 2+2-es kabrió ellen harcba küldeni. A hazai piac viszonylag kis mérete, valamint ebből eredően a lehetőségek szűkössége miatt még egy sajátossággal kell megbarátkoznunk: az összehasonlítóra a 911 Cabriolet opciós összkerékhajtással érkezett, ám mivel már több ízben vezettünk hátsókerékhajtású kiadásokat, ezért az értékelésnél ezt vesszük alapul – a cikk végi táblázatunkba viszont a szélesebb hátsót kapó négykerékhajtású típus került.

Karosszéria, utastér

Fekete-fehér. Amennyire különbözőek külső színüket tekintve tesztünk résztvevői, legalább akkora differencia van vonásaik terén. A Jaguar élekkel élesített karosszériája gyökeresen különbözik a 911 magyar kezek által tervezett, ívelt külsejétől. A tekintetek is árulkodóak: miközben az F-Type fényszóróját agresszív, sportos formájúra húzták a tervezők, addig a Porsche ártatlannak tűnő, kerek szemekkel néz a világba.

Azért közös pontok is akadnak: az összkerékhajtás révén 40 milliméterrel terebélyesebb farral rendelkező német 1,85 métert harap ki a sávból, a Jaguar szélessége pedig ennél nagyobb, már-már szuperautós mértéket öltő 1.920 mm. Ebből azonban meglepő módon mit sem érezni – még Budapest keskenyebb utcáin is inkább a felénk irányuló pillantásoktól leszünk zavarban, az F-Type masszív megjelenése révén ugyanis még rejtőzködőbb színekben is erőteljesen vonzza a tekintetet magára.

Belül ugyanezt a kettősséget tapasztaljuk. Míg a 911 a kötelező luxushangulat mellett funkcionalista kialakítást kapott, addig a brit roadster a showelemekre is nagy hangsúlyt fektet. Ezen a szinten és ebben a kategóriában azonban a fellengzősnek tűnő, felesleges részletek is inkább igényességről, gondoskodásról árulkodnak, amellett, hogy hangulatunkat is magasabb szintre tornásszák. Miközben az F-Type-ban az ajtó síkjában eltűnő kilincseknek, vagy éppen a csak szükség esetén kiemelkedő szellőzőrostélynak örülhetünk, a 911 inkább a személyre szabhatóság teljesebb mértékével igyekszik kompenzálni. Versenysportos részletként azért a bal oldalon lévő gyújtáskapcsolónak örülhetünk, mint ahogy a pilótafülke letisztultsága, funkcionalitása és állíthatósága is példás.

Emellett a helykínálatra sem lehet panasz: miközben elöl meglepően szellős teret találunk a Porschében, hátra szükség esetén még két kisebb egyén elférhet, aminek bizony rengeteg élethelyzetben láthatjuk hasznát. Az F-Type-ban ilyen opció nincs, így használhatóságban és koncepciójában inkább a kedvezőbb árfekvésű Porsche Boxsterrel állítható párhuzamba a szellős brit, viszont elöl a kényelemmel, s a vezetési pozícióval sincs gond. Egyedül elektronikai téren találunk helyet ráncfelvarrásnak: bár a Porsche központi rendszere sem a kategória legjobbja, a Jaguar navigációja hagyományosan kiemelkedő lassúságával kellemetlenül sok időre képes elvonni a vezető vagy utasa figyelmét. Emellett a műszerek közötti kijelző megjelenítése is lehetne szebb.

Ha már kabrió, s sportautók, a csomagtartó terén nem szabad csodákra számítani. A Jaguar kissé nehezen kihasználható 196 literes rekeszével szemben is alulmarad a Porsche 125 literes tartója. S ha már kabrió, a tető minősége és a karosszéria szélterelő képessége kiemelkedően fontos. Előbbiben a Porschénél van a pont: a magnéziummal erősített vászontető 50 km/h-ig nyitható-zárható, épp úgy, mint a Jaguar esetében, ahol ráadásul a folyamat méréseink szerint 5-6 másodperccel gyorsabban is megy végbe. Ám hangszigetelésben a plusz tömítőanyag miatt a 911 szinte kupés magasságokba emelkedik, miközben az F-Type-nál azért hallani, hogy fém helyett vászon húzódik a fejünk felett.

Bár tesztünk idején meglehetősen zord időjárási viszonyok uralkodtak, a szeles időjárásban úgy tűnt, hogy nyitott tetővel egyik modell sem az elszigeteltségéről híres – igaz, ezt egy kabriótól botorság lenne ezt elvárni. Végtére is valahol az a cél, hogy azonosuljunk a környezetünkkel, hogy magunkba szívjuk a napfényt, a levegőt, s a szelet, és ezen a területen az F-Type valamivel közvetlenebb érzést nyújt.

Erőforrások

Amennyire eltérő a formájuk és megközelítési módjuk filozófiája, a brit és a német ikon legalább annyira különbözik a hajtásláncok terén. A Porschében hagyományosan hátul találjuk a motort, ám az elrendezés negatívumai mellett nem árt kiemelni annak kiváltságait a hatékonyabb fékezés és a hátsó tengely jobb tapadása terén. Ha már tapadás: a 911-hez összkerékhajtás is rendelhető, amely tökéletesen alkalmassá teszi azt a fokozott téli bevetésre. Azért ettől a hátsókerékhajtású verziók esetén sem kell tartanunk: a némethez rendelhető, a Jaguar izmosabb változta esetén pedig széria az aktív, elektronikusan szabályozott differenciálzár, ami az elegáns és kiszámítható driftelés mellett az erő hatékonyabb leadásáról is gondoskodik.

A brit roadsterben elöl találjuk a motort: ezúttal a paletta középső tagját, az XJ-ben is megtalálható, háromliteres, kompresszoros V6-ost, amely 380 lóerőt és 460 Nm nyomatékot szorít ki magából. A kompresszoros feltöltés előnye a turbóval szemben, hogy egyenletesebb teljesítmény-leadást és gyorsabb reakciókat biztosít, igaz, kevésbé hatékony.

Most viszont mindkét állítást megcáfoljuk. Ehhez a Porsche 3,4 literes boxerhatos motorja lesz a segítség, amely szívó létére biztató 350 lóerőt és 390 Nm nyomatékot szorít ki magából. Teszi ezt rendkívül izgalmas módon: bár a középső és alsó tartományban jóval szerényebb produkcióra számíthatunk, mint a nagymacskánál, az erőforrás pörgős hangulata, reakciója és lineáris jellege szofisztikáltabbá teszi azt a Jaguar kalapácsként működő motorjánál.

Utóbbi hiába eszik papíron többet: bizonyítva, hogy ha nem kérjük le a lóerőket, ők sem kérnek túlzott befektetést, 7,9 l/100 km-es adattal zártuk vele fogyasztási normakörünket, amely a Porsche 8,2 literjénél pont egy összkerékhajtásnyival jobb érték. 15 literes tesztfogyasztásunk viszont remekül mutatja, hogy melyik oldalunkat hozzák ki inkább a szellős sportautók.

A gázpedált pedig már a hangok miatt is érdemes padlóig nyomni. A Porsche kapcsolható sportkipufogója a régi 911-es repedtfazék hangjától a sportmotorok velőtrázó üvöltéséig mindent lezongoráz nekünk a 7800-as limiterig. A vérpezsdítő hang pedig akkor lesz igazán lúdbőröztető, ha gázelvételkor meghalljuk a motor ideges visszadurrogását.

A fokozhatatlant fokozni – ezt német autók marketing anyagában olvassuk, ám ezúttal a Jaguarnak sikerült mindez. Az F-Type ugyanis rátesz még egy lapáttal a 911 koncertjére. Bár a motor hangszíne kisebb skálán mozog, a kapcsolható kipufogót morcosra állítva azonnal vérmes hörgéssel szakad fel a V6-os lelke. A sátáni tombolást olyan visszadurrogások kísérik állandó jelleggel, de különösen minden egyes váltásnál, hogy azonnal a 20. század korlátok nélküli autós világában érezzük magunkat. Sajnos visszafogott közlekedésnél, finom gyorsításoknál ezért már némi búgással meg kell barátkoznunk, valamint álló helyzetben kevésbé élvezhetjük a Jaguar felül előtörő vadságát – ahogy az alábbi videónk is szemlélteti, ilyenkor az elektronika 4000 fordulat/percnél kegyetlenül véget vet a hangorkánnak:

A motorok már az orgánumukkal megvesznek bárkit, de szerencsére hozzá illő menetteljesítménnyel is szolgálnak. A legnagyobb meglepetést a Jaguar erőforrása okozta, ami a nem éppen könnyű roadstert a gyári 4,9 helyett 4,5 másodperc alatt kilőtte 0-ról 100 km/h-ra. A 911 hozta a gyári 4,7 másodperces adatot. Mindkét autónál van feljebb: az F-Type ötliteres, kompresszoros V8-asa 495, a Porsche nyitott verziójának hamarosan érkező Turbo S variánsa pedig rögtön 560 lóerőt tesz le az asztalra. A 350/380 paripával mi így is remekül szórakoztunk, s ez a teljesítmény már bőven elég ahhoz, hogy meglepetésekről gondoskodjon, miközben a tömeg alacsonyabban tartása még nagyobb dinamikában részesít minket.

De mennyire? Melyiket jobb vezetni? Ki a gyorsabb? A következő oldalon kiderül, s győztest is hirdetünk.



Hozzászólások  

 
#1 2014-08-04 22:38
Azt gondolom, hogy ez a kategória , ilyen 300 + lóerővel, nyitott tetővel nem ad objektív teret az összehasonlítás nak. Itt minden az emóciókról szól és a látványról, a hangzásról, tapintásról.
A Porsche helyzeti előnye elvitathatatlan , mérhetetlen előnye van a Jaguárhoz képest., de talán a legszebb az egész tesztben és azt látom a cikk írója ezt jól érzékelteti, hogy a Jaguár nem akar Porsche lenni és fordítva. Mindkettőt másként kell és lehet szeretni, nincsenekegyikn ek sem a másikkal szembeni deficites tulajdonságai, csak egyszerűen mások. Csak mások.Gratula a cikkhez. Nem lehetett egyszerű ezt így.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark