90 éves a Zöld Pokol – a Nürburgring-Nordschleife története

Nyomtatás

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a benzingőzt lélegző fanatikusok Mekkája, a reggel szépen duruzsoló V6-V16-osok hangjára ébredő megszállottak zarándokhelye. Egy olyan csodálatos, misztikus, történelemmel átitatott helyszín ez, mely egyszerre vált emberfeletti küzdelemmel kiizzadott győzelmek földöntúli paradicsomává és halálos kimenetelű, tragikus balesetek fortyogó poklává. A hely, ahol az autórajongó a mennyországban érzi magát, ahol bőrén tapasztalja az angyalok érintését és az alvilág tüzét. Ez a Nürburgring-Nordschleife, ami idén ünnepelte 90. születésnapját.

Sokan úgy vélik, az autóversenyzés igazán a brit dombok bölcsőjéből származik; nekik Goodwood jelenti az oázist a sivatagban, megint mások a detroiti benzinfalók oválpályás kergetőzését tekintik a legkeményebb küzdelmeknek, míg vannak, akik a Le Mans aszfaltcsíkján kerek egy napig koptató csatározásokat nevezik az autóversenyzés igazi megvalósulásának. Hiába legendás mind, egyik sem érhet fel a Németország Eifel hegyei közt húzódó, mesés erdőséggel körülvett, Jack Stewart által csak „zöld pokol”-ként emlegetett vadul kanyargó pálya, a Nordschleife hangulatával.

A helyszín valóban különleges, hiszen az autóversenyzés mellett régebbre visszanyúló történetének nyomai is fennmaradtak. A pálya a középkori lovagvár, Nürburg körül terpeszkedik, ezzel hihetetlen kontrasztot állít elénk. Évszázadokkal ezelőtt vitézek folytattak vérre menő küzdelmet, a jelenben pedig a modern kor hős gladiátorai, a versenyzők „gyilkolták-gyilkolják” egymást, magukat és gépeiket 200 km/h-s tempó felett.

Már a ’20-as évek elején sarjadzott a motorsport Németország e területén, az ADAC Eifelrennen versenyek azonban még a közutakon zajlottak a saját épségüket és persze másokét is veszélyeztető pilótákkal. Erre született megoldásként egy ötlet a kölni polgármester Konrad Adenauer és Dr. Creutz fantáziájában, miszerint egy turistákat is vonzó és biztonságosnak számító otthont kell adni ezen eseményeknek, ahogyan azt Monzában is tették az olaszok. A pálya építése még 1925-ben kezdődött, és igen hamar, mindösszesen két év leforgása alatt el is készültek vele: 1927 tavaszán már átadásra kész állapotban várta az akkoriban 28,8 km hosszú burkolat, hogy gumik marjanak belé.

A pálya igazi próbatétel elébe állította a pilótákat. Közel 150 (hajszál pontosan 147) kanyar, mai versenypályákhoz képest szokatlan szintkülönbségek, méretéből adódóan különböző pontjaiban jelentkező más-más időjárási körülmények jellemzik az aszfaltcsíkot, amin végighaladni csakis folyamatos koncentrációval, figyelemmel lehetséges, ugyanis a pálya minden egyes hibáért kőkeményen büntet: bukótérről akkoriban még nem gondoskodtak – így pedig ez mind a mai napig elmarad.

Bár ezek az „apróságok” annak idején nem számítottak, a sok helyen beláthatatlan kanyarok, a gumifalak hiánya okán talán még nagyobb kihívásként tekintettek a szépséges fenyőerdővel övezett aszfaltcsíkra kanyarodva. Nem is kellett sokáig várni az első versenyre, ugyanis 30 nappal az 1927. június 18-i megnyitó után máris megrendezték a Német Nagydíjat, amelyen 85 ezer néző előtt, közel 500 kilométeren és 5 órán keresztül küzdöttek egymással a versenyzők. Végül az akkor 38 éves Otto Merz egy Mercedes-Benz Type S volánjánál lépte át először a célvonalat – érdekesség, hogy a 6,8 literes motorral ellátott, 180 lóerős autót Ferdinand Porsche tervezte.

Ezeken kívül is voltak izgalmas pillanatok: 1936-ban például egy szintén Ferdinand Porsche által tervezett autó nyert 220 ezer néző szeme láttára. A Type C V16-os motorja 520 lóerős volt, végsebessége pedig elérte a 320 km/h-t, ami több mint 80 évvel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt – később egyébként rengeteg rekordot állított be ez az autó. A második világháborúig egyébként igen aktívan használták a pályát, ekkoriban a leggyorsabb versenyző Luis Chiron volt, aki Bugattijával 112,31 km/h-s átlagsebességgel robogott végig a majd’ 30 km hosszú Ringen – róla nevezték el a márka legújabb csodáját is. 1939-ben, a háború kitörte előtt futották a zöld pokol utolsó teljes körét, ugyanis ezután véglegesen kettéosztották az aszfaltcsíkot.

A Ring északi részét kapták az autósok, ez volt ugyebár a Nordschleife, míg a déli, ebből következően Südschleife-ra keresztelt, jóval kisebb szelet a motorosoknak és a kisebb autóversenyeknek jutott. Egészen pontosan 7.747 kilométeres darabot hasítottak le utóbbiak számára, így a Nordschleife ezzel egyidőben 22 km-esre fogyatkozott. Az akkoriban idilli körülmények mellett számos izgalmas versenynek, így a Ringmeister szériának is a háború parancsolt megálljt. A véres küzdelmek befejeztével lassan kezdett magához térni Európa, így túl sokat nem kellett várni, hogy újból motorok bőgjenek fel Nürburg erdejében.

Ráadásul megszületett a száguldó cirkusz, a Forma-1 is, melynek keretein belül a Nordschleife is otthont adhatott egy nagydíjnak. Alberto Ascari, Juan Manuel Fangio, Stirling Moss, Jim Clark és a többiek birtokba vették a pályát és kemény küzdelmet, látványos csatákat vívtak rajta. 1961 jeles dátumként került a történelemkönyvek lapjaira, ugyanis augusztus 5-én, a Német Nagydíjon Phil Hill a „cápaorrú” Ferrari 156 kormánykereke mögött elsőként teljesítette a kört 9 percen belül: mikor áthaladt a célvonalon, a stopper 8 perc 55,2 másodperces időt mutatott. A tempó rettenetesen gyorsult, évről évre veszélyesebbnek bizonyult a viadal, főleg az F1-esek versenye. Míg a régebbi idők csatározásainak megfelelt a bukótértől és gumifalaktól mentes pálya, addig az idők folyamán más sebességbe kapcsoltak a négykerekűek is - immár más dimenzióban zajlottak a versenyek.

Ennek ellenére azonban semmilyen változtatást nem eszközöltek a pályán, egyedül a tényleg borzalmas, hullámos Kellenhard kanyart lassították le egy ív hozzáadásával, egyébként a pálya maradt olyan, amilyen. Egy igazán nagy katasztrófának kellett történnie ahhoz, hogy a szervezők a fejükhöz kapjanak és véget vessenek az őrült száguldásnak a biztonságosnak csöppet sem nevezhető aszfaltcsíkon.  A tragédia elszenvedője még ma is viseli arcán a sebeket, évtizedek sem voltak elegendőek ahhoz, hogy begyógyuljanak a rettenetes baleset nyomai. Niki Lauda Ferrarija a ’76-os nagydíjon csapódott a szalagkorlátnak és autója kigyulladt. Súlyos égési sérüléseket szenvedett, azonban szerencséjére és több bajtársának segítségével (a Porsche 911-es pályafelügyelő autó nem érkezett elég hamar) túlélte az ütközést és a tüzet is.

Ekkor a tempó már tényleg halálos volt, Lauda még a baleset előtt lett a pálya leggyorsabb embere: a több mint 22 km-es kört pontosan 6 perc 58,6 másodperc alatt teljesítette az előző évben - erre pedig még ma sem képes egyetlen pályára kihegyezett szuperautó sem (a Ferrari 599 FXX teljesít ugyanennyit a közel 10%-kal rövidebb pályán). Az osztrák versenyző tragédiája okán már sokaknak felnyílt a szeme és a biztonsági hiányosságokra hivatkozva a Forma-1 kivonult a Norschleife-ről. A németek persze nem maradtak futam nélkül, a legendás pálya szerepét 1977-től a Hockenheimring vette át.

Hál’ Istennek még ezen kínos események hatására sem pecsételődött meg a földöntúli győzelmeknek helyet adó Nordschleife sorsa, ellenben nagyobb átalakulásnak néztek elébe az akkori döntéshozók, akik végül egy új pálya kialakítása mellett döntöttek. Az 1981-ben megszületett Nürbugringet úgy tervezték meg, hogy annak célegyenese egy az egyben a régi pályáé legyen, így gyakorlatilag a megépült aszfaltcsík mellett a régi nyomvonal is megmaradhatott, ráadásul a célegyenes és a boxutca meghagyása folytán használható állapotban. Persze a Nordschleife sem úszta meg módosítás nélkül, egy kis lerövidítéssel hossza 20.832 méteresre változott: gyakorlatilag elnyerte ma ismert formáját.

No de térjünk vissza az eredeti, utánozhatatlan Nordschlefe-re! Habár a figyelem az újonnan átadott pályára összpontosult, a régi is használatban maradt, ugyanis már a kezdetektől fogva a versenyek és a zártkörű tesztek, rendezvények mellett szabad bejutást biztosítottak a hétköznapi, ám kíváncsi és sebességre éhes sofőrök számára is. Ha úgy kívánjuk, gyakorlatilag bármikor benézhetünk egy körre, hétköznap nagyjából 7800, hétvégén pedig 9300 forintos összegért, persze aki nem elégszik meg ennyivel, az további körökhöz nyilván jutányosabb áron is hozzájuthat.

Napjainkban a pálya a közúti sofőrök szórakoztatása mellett a gyártók egyik közkedvelt gyakorlótere lett, jóformán állandó versengés folyik a legkeményebb gépek között, de fejlesztőközpontok is épültek a közelben, és sokszor teljesen hétköznapi autók megalkotásában is nagy segítséget nyújt a Nordschleife – szinte mindennaposak az álcázott prototípusok. A legfontosabb persze a leggyorsabbnak járó elismerés: már pontosan nem is tudjuk megmondani, ki kezdte ezt az őrült, de mégis nemes rivalizálást; kétségkívül a száraz műszaki adatok mellett az egyik legfontosabb fegyverténnyé avanzsált a Nordschleife aszfaltján teljesített köridő.

Az utóbbi időben hatalmas volt a versengés, ráadásul néhányakat még csalással is megvádoltak – például a Lamborghinit, méghozzá a Huracán Performante eredménye kapcsán. Ez a kis közjáték azonban hamar feledésbe került, ugyanis megérkezett a Porsche 911 GT2 RS, és 6 perc 47,3 másodperces idővel mindenkit felülmúlt – leszámítva a Nio EP9-et (6 perc 45,9 mp) és a McLaren P1 LM-et (6 perc 43,2 mp), ám ezekből az autókból csupán 16 és 5 darab készült, így sorozatgyártásúnak jóindulattal sem nevezhetőek. A második helyen a sokak szerint csaló Lamborghini Huracán Performante áll 6 perc 2 szekundumos eredménnyel, míg mögötte egy másik Porsche, a 918 Spyder tanyázik 6 perc 57 másodperccel. Ezt a sort egyébként megtöri két Radical is, ám hiába vihetjük ezeket is utcára, nem a széria autók közé soroljuk őket.

Az abszolút csúcs mellett több más címért is versengenek a gyártók. A leggyorsabb elsőkerékhajtású modell címéért például a Honda Civic Type R és a Renault Mégane R.S. vív ádáz csatát, és bár jelenleg a japán versenyző van előnyben a maga 7 perc 43,8 másodperces idejével, a Mégane R.S. új generációja még nem méretette meg magát. Az Alfa Romeo nemrég a leggyorsabb SUV címért is bejelentkezett a Stelvio QV 7 perc 51,7 szekundumos idejével, ám a legújabb Porsche Cayenne-nek, és a frissített Range Rover Sport SVR-nek ehhez biztosan lesz pár szava – korábban ezek a modellek tartották ezt a csúcsot.

A versenyautóknál már sokkal nehezebb teljes körképpel szolgálni, mivel a leggyorsabb gépek érthető okok miatt nem versenyznek a pályán, bár a 24 órás viadal esetén azért jó pár villámgyors autó megfordul itt. A rekordot így is 1983-ban futotta egy Porsche 956-os, ami Stefan Berloff vezényletével időmérőn 6 perc 11,13 másodperc alatt tett meg egy kört, és azóta sem sikerült a 200 km/h feletti átlagsebességet túlszárnyalnia senkinek (versenyen ennél 14 másodperccel szerényebb volt a leggyorsabb köre, ráadásul ki is esett, így márkatársai nyertek).

A Nordschleife tehát egy percet sem pihen. Immáron 83 éve tűri, hogy több száz lóerős autók kapaszkodnak aszfaltjába bőszen, hogy rázóköveit a profibb pilóták kőkeményen kihasználják egy-két tized másodperces előny reményében. És csak állja és állja idő próbáját, és talán örökké élni fog. Örökké élni fog és képviselni mindazt, ami egy adrenalinhajhász autórajongó számára a legszebb kincs: izgalmas és veszélyes kanyarok kavalkádját. Ha végighajtunk rajta, egy picikét átérezhetjük a régi korok versenyeinek hangulatát. Egy-egy beláthatatlan kanyarba hajtva megérthetjük, hogy aki itt győzött, a poklok poklát járta meg, miközben csak a dicsőség lebegett szeme előtt. Olyan pálya ez, amit soha nem feledünk. Évtizedekkel ezelőtt látványos versenyek otthona volt a katlan, most a legerősebb sportgépek játszótere.

Aki teheti, mindenképp látogasson el ide, kiránduljon a fenyőkkel borított erdőségekben, nézze meg Nürburg büszke várát, és hajtson be legalább egy körre a Nordschleife-re. Ha a végén az autóból kiszállva kellemes fékszag csapja meg orrunk, nyugodt szívvel gurulhatunk le az aszfaltcsíkról, hiszen megadtuk neki azt, amivel tartozunk neki: egy gyors kört a stopper ellen.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark