A vezetés szerelmesei sokszor elborzadva figyelik a jövőben játszódó science-fiction mozik önműködő, akár repülő „autóit”, miközben az emberek másik fele sóvárogva tekint ezekre a járművekre, és arra gondol, bárcsak őt is elvinné a munkába reggelente saját autonóm négykerekűje. Most pedig, 2014-ben ott tartunk, hogy a nagyobb autógyártók és hasonló vállalatok már mind dolgoznak a megoldáson, ami szépen lassan belátható távolságba kerül számunkra.

Bár elég egyértelmű, azért tisztázzuk, hogy mi is az az autonóm, vagy önműködő autó. Abban az esetben beszélünk erről, amennyiben a jármű olyan mesterséges intelligenciával van ellátva, ami globális helymeghatározással és fedélzeti szenzoraival képes emberi közreműködés nélkül közlekedni. Legalábbis az egyesült államokbeli Nevadában létrehozott jogszabály így definiálta 2011-ben. A tengerentúlon tehát már a törvényhozó szervek is elismerték, hogy ez a technológia előbb, vagy utóbb utat fog törni magának. Ahogyan a jelenlegi helyzet áll, úgy tűnik inkább előbb, de inkább kezdjük előröl.

A Mercedes sem lazsál

A XXI. században egyre több olyan rendszer jelent meg az autókban, melyekre azt lehetne mondani, hogy bizonyos szinten már most képesek arra, hogy autónkat maguktól irányítsák. Gondoljunk csak a távolságtartó tempomatra, mely képes magától gyorsítani és lassítani négykerekűnket, sőt akár egészen álló helyzetig képes azt lefékezni. Eközben már megjelentek azok a sávtartó asszisztensek, melyek finom kormánymozdulatokkal képesek autópályán a kisebb, hosszan elnyújtott kanyarokat önállóan bevenni. Ha csak ezt a két technológiát összekapcsoljuk, máris eljutunk oda, hogy négykerekűnk elvileg beavatkozás nélkül képes akár több kilométert is megtenni. Ezt persze senki ne próbálja ki a gyakorlatban, hiszen minden autógyártó figyelmeztet rá, hogy a modern technológiák ellenére vigyázó szemünket és kezünket sose vegyük le a járműről.  És akkor az olyan finomságokat, mint a – mostanában már kisebb és olcsóbb autókban is megjelenő – parkolóautomatikát, vagy a holttérfigyelő rendszereket még meg sem említettük.

Azt tehát megállapíthatjuk, hogy a legmodernebb radaros és kamerás technológiákkal rendelkező négykerekűek semmit nem hagynak figyelmen kívül a környezetükben, miközben a különböző rendszerek segítségével egyes helyzetekben már önállóan – sokszor a figyelmetlen sofőrnél hatékonyabban – is képesek helytállni. A végső megoldáshoz azonban hiányzik még a tökéletes összhang, melyet azonban egyre több gyártó próbál megtalálni, egyre sikeresebben.

Természetesen ennek a feladatnak a megoldásához sem egy út vezet, ahogyan azt jól bizonyítják a különböző cégek különböző technikái. Csak a kamerák és radarok használata közös mindegyik megoldásnál. A Volvo például egy felvezető autó mögé állítaná be, mintegy vonatként a kényelmes utazásra vágyó sofőröket, akik útközben újságot olvashatnak, vagy készülhetnek a délelőtti találkozóra. Ez persze arra predesztinálja a svédek autonóm autóit, hogy azok csak a nagyobb sztrádákon legyenek képesek végrehajtani a mutatványt. A BMW-nél is szinte készen van a projekt, csak a hosszú tesztkilométerek várják már az autókat. A Google már ezen is túl van, hiszen a fent említett nevadai törvényt kihasználva már 2011 óta tesztelik autonóm járműveiket, és már több mint félmillió kilométert tettek meg velük biztonságosan. De a GM, a Ford és a Volkswagen is nagy erőkkel dolgozik a technológia kialakításán, sőt Elon Musk egyenesen azt állította, hogy 3 év múlva már nem kellünk majd a Teslák vezetéséhez.

Már róják a tesztköröket a BMW autói is

Azt tehát láthatjuk, hogy a gyártók képesek lesznek hamarosan tömeggyártásba küldeni az autonóm autóikat, azonban még így is nagyon sok kérdés merül fel a bevezetéssel kapcsolatban. Kezdjük talán a legkézenfekvőbbel: bizalmat szavaznak-e az emberek az önvezető járműveknek? A válasz nem könnyű, hiszen bár sokan vágynak rá, kérdéses, hogy amikor használatukra kerülne a sor, el mernék-e engedni a kormányt. Személy szerint az első alkalmakkal valószínűleg sokkal nagyobb figyelmet fordítanék az autómra, mintha én magam vezetném. Másrészt egy pár hetes használat után az emberek képesek lennének talán túlzottan is hozzászokni a jóhoz, ami persze nem lenne gond, hiszen ennek a rendszernek éppen az az egyik fő funkciója, hogy még komfortosabbá tegye az utazást. A bizalom kérdése érdekes a biztonság szempontjából is, mert a szakértők szerint a sofőr nélküli közlekedés egyik legfontosabb előnye a közúti balesetek radikális csökkenése lenne.

A következő fontos probléma az infrastruktúra átdolgozása lenne, hiszen önmagában mit sem ér egy önvezető autó. A hatékony használathoz gördülékeny információáramlásra lenne szükség mind az autók, mind pedig az autók és környezetük között. Ha a mostani rendszerbe próbálnánk behelyezni egy önjáró autót, azzal nem sokra mennénk, hiszen a statikus térképek és a kommunikáció hiánya miatt bizony több gondot okozna nekünk a jármű, mint hasznot. Arról persze nem is beszélve, hogy számítógépek számára kiszámíthatatlan autóstársak reakciói is gondot okozhatnának az utakon. A legjobb megoldás tehát az lenne, ha az autonóm autók egy bizonyos központi forgalomirányítással kommunikálnának, melytől valós idejű adatokat kapnának az utakról, ezzel pedig hatékonyan tudnának dönteni az útvonalakat illetően. Ezzel pedig el lehetne kerülni a forgalmi dugókat a  nagyvárosokban.

Elon Musk csak három évet kért

A törvényhozás szempontjából is meg kell vizsgálni az ügyet, hiszen az amerikai példáktól eltérően Európában nem ennyire megengedőek a jogszabályok, sőt! Az 1968-as bécsi, közúti közlekedésről szóló egyezmény szó szerint kimondja, hogy: „Minden mozgó járműnek, illetőleg minden mozgó járműszerelvénynek legyen vezetője.” Ha ez nem lenne elég, a törvény azt is meghatározza, hogy a vezetőnek egy személynek kell lennie, ezzel megakadályozva azt a kiskaput, hogy vezetőként lehessen aposztrofálni egy gépezetet. Az egyezmény szerint a vezetőnek rendelkeznie kell a tudással és az ismeretekkel, melyek a motoros jármű irányításához szükségesek. Annak a lehetősége tehát teljesen ki van zárva, hogy a jövőben jogosítvány nélkül is lehessen vezetőként aposztrofálni valakit. A fent említett egyezmény ugyan kimondja, hogy az autónak kell egy sofőr, arról azonban nem rendelkezik, hogy a sofőrnek a felügyeleten kívül kötelező lenne bármiféle hatást is gyakorolnia járművére, így tehát az autonóm autók létezését és használatát nem zárja ki a szabályozás.

Ami még érdekes kérdés lehet, hogy ki viseli a felelősséget. Az autógyártók nyilvánvalóan nem fogják teljes körben viselni az esetleges hibák következményeit (hiszen például az Egyesült Államokban óriási összegekre perelhetnek olyan dolgokért gyártókat, amikért nyilvánvalóan nem voltak felelősek), viszont az emberek sem örülnének, ha egy baleset bekövetkeztekor őket vonnák felelősségre, miközben elvileg megbízható autonóm járművükben békésen közlekedtek. Erre az esetre minden bizonnyal egy köztes megoldás fog születni, ami bizonyára kialakul majd, mire eljutunk odáig, hogy beülhessünk önjáró autónkba.

Kamerák és radarok mindefelé

Végül, de nem utolsó sorban, joggal vetődhet fel bennünk az a kérdés, hogy a valódi tudást igénylő autók megjelenése nem fogja-e radikálisan megnövelni a forgalomban lévő járművek számát, és ezzel a légszennyezettséget is. Ezzel kapcsolatban azt kell, hogy megállapítsuk, hogy a - most még 25-30 millió forintos költségeket is meghaladó rendszerek - később sem lesznek olcsóbbak a ma kapható autóknál, és előreláthatólag az emberek pénztárcája sem lesz sokkal vastagabb, így ebből az okból nem igazán várható az autók számának robbanásszerű növekedése. Ha már az embereknél tartunk, sokan félnek attól, hogy a taxisok és buszsofőrök munkahelye megszűnhet, azonban ettől sem kell tartani, hiszen valószínűleg az ilyen szolgáltatások megbízhatósága érdekében, még a akkor sem hagyják majd ezeket a járműveket felügyelet nélkül, ha a távoli jövőben a személyautóknál esetleg engedélyeznék ezt.

Azt tehát megállapíthatjuk, hogy egyelőre még a teljesség igénye nélkül is sok kérdés merül fel az autonóm járművekkel kapcsolatban, de kétségtelen, hogy amennyiben a megfelelő formában kerül megvalósításra a rendszer, úgy hatalmas előnyökkel járhat majd, mint a kényelem, és a balesetek számának csökkenése. Hosszútávon akár az autók felépítése is megváltozhat, hiszen a rögzített kormány, és a most még létfontosságú kapcsolók akár feleslegessé is válhatnak majd. Érdekes, ám az autórajongók számára annál szomorúbb jövőkép ez, melynek kiteljesedését valószínűleg sajnos már nem éljük meg, de egyes kutatások szerint az önvezető autók elterjedésének azért még bőven a szemtanúi lehetünk.