2018. Június 21., Csütörtök

Frissitve:07:09:17

Szennyezőek az új benzinmotorok is – még idén részecskeszűrővel tisztulnak

Nyomtatás

Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy a hosszú évek óta érvényben lévő fogyasztási és károsanyag-kibocsátási normák teljesen átalakulnak. Európában a jelenlegi (NEDC) szabályozást az idei évtől az új WLTP/RDE norma váltja fel, amelynek lényege, hogy a jelenlegi mérésekkel ellentétben nem laboratóriumi, hanem valós körülmények közötti adatokat igyekszik szolgáltatni.

Nagy szükség volt erre, hiszen a gyárilag megadott fogyasztási értékeknek rendszerint nem lehet még a közelükbe sem kerülni, vagyis az autók valós étvágya távol áll a papíron szereplő értékektől. Ez senkinek nem jó, hiszen a gyártók sem szívesen kommunikálnak köztudottan fals számokat, a felhasználók pedig fiktív, valótlan adatokkal találkozhatnak. Ha minden igaz, akkor a friss WLTP/RDE normák bevezetésével végre helyreáll a rend – mi drukkolunk, hogy így legyen. Ezzel párhuzamosan érkeznek az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási normák is: 2018 szeptemberétől az Euro 6c, 2019 szeptemberétől pedig az Euro 6d-Temp lép érvénybe.

És ami igazán érdekes: az új szabványok, amelyek az eddigieknél szigorúbb határtértékeket írnak elő a részecskekibocsátást illetően, nem csak a dízelmotoros autókat állítják sarokba, hanem a modern magas nyomású, közvetlen befecskendezéses benzineseket is, amelyek közel sem olyan tiszták, mint gondolnák. Egyrészt tudjuk, hogy a nagy befecskendezési nyomással dolgozó benzinmotoroknak magas a Nitrogén-oxid kibocsátásuk, amit az elmúlt években a gyártók például NOx-tárolókatalizátorokkal igyekeznek kordában tartani. Ám ez még nem minden, a közvetlen befecskendezésű benzinesek a nagynyomású dízelekhez hasonlóan nagy részecskekibocsátással is szennyezik környezetünket, ami ugye fokozottan káros az egészségre.

Éppen ezért az illetékesek elkezdtek komolyabban foglalkozni a modern benzinmotorokkal, és meghatározták az új határértékeket, amiket szeptembertől muszáj betartani. Az autógyártók részben máris reagáltak, részben pedig rövidesen reagálni fognak a szigorodó előírásokra. A leghatékonyabb megoldás egy OPF (Otto-Partikelfilter, tehát benzines részecskeszűrő) névre keresztelt berendezés beépítése a kipufogórendszerbe, ami a DPF-hez (dízel részecskeszűrőhöz) hasonló elven működik. A ‘hagyományos’ szívócső-befecskendezéses benzinmotorokat általában nem érinti annyira sem a túl magas NOx-kibocsátás, sem pedig a nagy részecskekibocsátás, így a ‘hagyományos’ technológiának ilyen szempontból nyert ügye van.

Az OPF szűrőre visszatérve, bizonyos modellekben már jelenleg is számos gyártó használja ezt a viszonylag új fejlesztést. Ide tartozik a teljesség igénye nélkül a BMW, a Ford, a Mercedes-Benz, a PSA (Peugeot, Citroen, DS) és a Volvo. Az Opel egyes modelljeinél, pl. az Astránál márciusban kezdi el használni az OPF szűrőt, rövidesen pedig a teljes VW-konszernnél, a Toyotánál és a Lexusnál is megjelenik ez az elem. A lényeg annyi, hogy szeptembertől minden új benzinmotornak teljesítenie kell a normákat, így a közeljövőben biztosan egyre többet fogunk hallani az OPF-ről.

A Mazdát érdemes külön kiemelni, a japánok magas kompresszióviszonyú, nagynyomású szívó benzinmotorjai – nagyjából egyedüliként – ugyanis állítólag OPF szűrő nélkül is képesek lesznek megfelelni a szabványoknak, bár ehhez néhány apróbb változtatást még eszközölni kell a szóban forgó erőforrásokon. A Toyota szintén bejelentette, hogy saját benzinmotorjainak mintegy 70%-a (a hibrideket is beleértve) már jelenlegi formájában is teljesíti a rövidesen életbelépő normákat, ami nem csoda, hiszen a legtöbb Toyota-féle benzinmotor hagyományos szívócső-befecskendezéssel dolgozik. Persze a ‘részecskebarátabb’ működési elv révén számos gyártó régebbi technológiájú motorjaira is ugyanez vonatkozik – a ‘kevesebb’ tehát ezúttal több.

Róka-fogta csuka, avagy rossz a fejlesztési irány

Ismét bebizonyosodott, hogy az autóiparban (is) kis gonoszsággal sokszor túl sok hűhó történik a semmiért. Mi már a kezdetektől fogva ellenezzük az eltúlzott ‘downsizing’, vagyis az egyre kisebb, és a hengerűrtartalom-hiányt feltöltéssel kompenzáló motorok fejlesztési elvét, és ugyancsak kétkedve fogadtuk a benzines erőforrásoknál a túlbonyolított közvetlen befecskendezést. Szó sincs arról, hogy a “régen minden jobb volt” elvet fújnánk, de megannyiszor bebizonyosodott, hogy számos új technológia inkább csak papíron mutat jól, és a gyakorlatban sem a fogyasztás terén, sem pedig a teljesítmény tekintetében nem nyertünk a jó öreg, megbízható és alacsony fenntartási költségű szívócső-befecskendezéshez képest.

Sebaj, az új erőforrásoknak legalább alacsonyabb a széndioxid-kibocsátásuk és kevésbé szennyezik a környezetet, gondoltuk, de mint kiderült, a kettőből csupán előbbi igaz, utóbbi nem feltétlenül. Márpedig ha már muszáj választani, akkor inkább a CO2-kibocsátás legyen kicsit magasabb, mint az NOx- és a részecske-kibocsátás. Jogosan fogalmazódhat hát meg bennünk a kérdés: most akkor egyet léptünk előre és kettőt hátra? Persze ez csak az érem egyik oldala, de sajnos valahogy így van. De ne foglalkozzunk már ilyen ‘apróságokkal’: legalább mostantól egy benzines részecskeszűrő is bekerülhet a bonyolult közvetlen befecskendezéses benzinesekbe. Amúgy az OPF mind a szívó, mind pedig a turbós új generációs benzinmotorok nagy részét érinti.

Tényleg, korábban miért is szerettük a benzinmotorokat? Mert a dízelekkel összehasonlítva kicsit nagyobb fogyasztással bár, de megbízhatóan és stabilan üzemeltek, karbantartási költségük alacsonyabb volt, hangjuk pedig sokkal selymesebb. És most mi van? A legtöbb benzinesnél (is) nagynyomású pumpa+injektorok+trafók, néha NOx-katalizátor, millió szonda, sok esetben turbó, köztes hűtő és a feltöltéshez járó millió alkatrész, start/stop rendszer méregdrága AGM akkukkal, stb. És akkor a többi ‘ínyencség’ mellett mostantól akad pluszban még egy alkatrész, amit be kell építeni az autók árába, idővel pedig vélhetően a DPF szűrőkhöz hasonlóan drága pénzért cserélni kell. Persze tudjuk, valamiből a gyártóknak és a szervizeknek is meg kell élniük, na de ennyire?!

Jobban belegondolva lehetne akár tovább is halmozni az élvezeteket: ha a törvényalkotók még lejjebb vinnék a benzinmotorokra vonatkozó NOx-kibocsátási határértékeket, akkor a legtöbb aktuális dízelautóhoz hasonlóan a benzinesek is kaphatnának karbamid-oldatos AdBlue-befecskendezést és SCR-katalizátort, így már tényleg elérhetnék a legmodernebb dízelek bonyolultsági fokát. Ugye, hogy nem olyan rossz ötlet? Félünk tőle, hogy előbb-utóbb valóra válik.

Lehet, hogy benzinfronton legalább az elérhetőbb ‘átlagautóknál' érdemes lenne visszatérni a széndioxid-kibocsátás szempontjából bár kicsit rosszabbul teljesítő, de túlbonyolított technikai megoldásokban szegényebb szívócső-befecskendezéshez, kidobva a nagynyomású rendszereket és a sok turbófeltöltőt a kukába. Száz szónak is egy a vége: szerintünk még addig csapjanak le a klasszikus műfaj utolsó képviselőinek egyikére, ameddig lehetséges; hosszú távon nem fogják megbánni, és később az emészthető szervizköltségek révén a jó újraeladhatóság is garantált...




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark