Tesztek

Egyik oldalról tehát már bizonyított a Mercedes-Benz ML, ám a történet további részében egy másik fontos, ha nem a legfontosabb kérdésre keressük meg a választ. A stuttgartiak ugyanis a kategóriában jóformán egyedülálló módon kínálnak négyhengeres erőforrást, ami sarkalatos pontja az autónak. A teszt előtt kétségeim ébredtek, hogy a 2 tonnát meghaladó ML-hez elég lesz-e a 204 lóerőt szolgáltató 2143 köbcentis turbódízel, de az 500 Nm-es nyomatékadat azért már sejtette, hogy valószínűsíthetően nem fog elbukni a csillagosok józan vándora.

AdBlue adalékkal az Euro6-ot is teljesítiA kulcs elfordítása után jellegzetes hangok érkeznek a motortér irányából. Ahogyan a BMW 320d esetében, úgy itt sem tudja az autó leplezni motorizáltságát és a viszonylag nagy literteljesítményű öngyulladós egység az azokra jellemző kemény járással adja tudtunkra létezését. A már említett zajszigetelésnek köszönhetően ez azonban megmarad egy távoli alapzajként, ami a fordulatszám emelkedésével és a sebesség növekedésével szinte teljes egészében eltűnik.

A 250 BlueTEC 4MATIC hajtáslánc pedig a csillagos márkához méltó magabiztossággal és finomsággal dolgozik alattunk úgy, hogy mindeközben nekünk alig akad dolgunk, elegendő csupán a gáz és a fék, valamint a kellemes fogású bőrrel borított kormánykerék kezelésére koncentrálnunk. Hiába a kormányra helyezett, manuális beavatkozást is lehetővé tevő váltókapcsolók, a hétsebességes bolygóműves automata játékába felesleges beavatkoznunk, tudása javát adva igyekszik kis reakcióidőkkel és a legnagyobb kifinomultsággal váltani, hektikusságnak vagy diszfunkciónak halvány nyomát sem érezzük.

Az automata áldásos tevékenysége nem merül ki ennyiben, a pazarlást elkerülendő a lehető legalacsonyabb fordulaton üzemelteti a négyhengeres dízelmotort, városban 50-es tempónál példának okáért 1100-as percenkénti főtengelyfordulat környékén gurulhatunk. Persze nagyobb gázadásra már a fordulatszámmérő sem rest magasabbra kúszni, de zavaró túlforgatásról szerencsére szó sincs.

Az automata az ML egyik legjobb pontjaAz autóhoz mérten csekélynek tűnő teljesítmény pedig sem érzetre, sem a mérések eredményeit nézve nem elégtelen, végtére is több mint 2 tonnát mozgat meg a 204 lóerő tisztességes lendülettel, amit a 9 másodpercen belülre mért 0-100-as sprintidő is jól mutat. Igaz, az ML stílusából fakadóan még mindig hiányolhatjuk a plusz lóerőket a motorházból, de józan közlekedéshez még így is bőven megfelelő ez a hajtáslánc, azaz a 250 BlueTEC-kel nem maradunk szégyenben semmilyen forgalmi helyzetben. Emellett a fogyasztás sem gyarapítja homlokunkon a ráncok számát, ugyanis a sok-sok városi etapot tartlmazó tesztfogyasztás 7,7 literre adódott, normakörünkön pedig a 2 tonnához és a 204 lóerőhöz mérten diszkrétnek mondható, 6,2 literes étvágyat mértünk.

Az eddig is teljes mértékben komfortos egyveleget a futómű koronázza meg, mely cseppet sem próbál hamiskás feszességgel rájátszani szerepére, azt nyújtja, amit egy luxusautótól kompromisszummentesen elvárunk: kényelmet. A tesztautóban acélrugók teljesítettek szolgálatot, de a hamisítatlan varázsszőnyeg-effektus elérésének érdekében érdemes megfontolni a 680.000 forintot kóstáló Airmatic csomag megrendelését, amely a légrugózás minden áldásával kényezteti a bent ülőket. Ettől függetlenül a kormányzás-futómű-fék trió jóformán kritikától mentes, pont olyan, amilyennek lennie kell.

S akkor az apró finomságokról még nem is ejtettem szót, holott azok nélkül nem teljes az élmény. A Mercedes mérnökeinek magas szintű átgondoltsággal átitatott munkája olyan eredményeket szült, mint a hihetetlen komfortosan és eszméletlen logikusan működő sebességtartó automatika, vagy a felváltásra szolgáló kormánykapcsoló nyomva tartására manuálisból automata programra visszatérő váltó. De ott az utasteret betöltő hangulatvilágítás, vagy éppen a számos színnel és betéttel személyre szabhatóság lehetősége is. Az ilyen apró figyelmességek, átgondolt részletek éreztetik igazán az emberrel azt, hogy érte és köré tervezték az autót.

A hamisítatlan Mercedes életérzés garantáltMindezek fejében valamivel több, mint 15 millió forintot kér a Mercedes-Benz, de a normafelszereltséget figyelembe véve már 18,6 milliónál járunk. Ilyen árnál már tényleg érdemes lehet elgondolkodni a kulturáltabb és értéktartóbb, valamint nem utolsósorban erősebb 350-es, V6-os dízelmotoron, ami 1 millió forintos felárral kérhető.

A konkurenseknél első körben az Audi Q7 lép ringbe stuttgarti vetélytársával, ugyanúgy 204 lóerővel, ám háromliteres V6-os dízelmotorral szerelve – a négykarikások normasztinen 17,9 milliót kérnek legnagyobb SUV-jukért. A BMW-nél szintúgy három liter és V6 jelenti a belépőszintet dízelfronton, de itt már 245 lóerővel, mindezért pedig a normafelszereltség extráival kalkulálva 17,5 millió forintot kell letenni a bajorok asztalára.

Az előzőekhez hasonlóan az öthengeres D5-tel (200LE) szerelt Volvo XC90 is olcsóbb a csillagos tesztalanynál, az eddig is tárgyalt felszereltséggel a svéd már kicsivel 15 millió forint alatt elvihető, de a Lexus RX450h-ért sem kell nagyobb árat fizetnünk, a japán prémium 16,5 millióért kelleti magát, míg honfitársa, az Infiniti FX30d 238 lóerővel már 16,3 millióért hazavihető.