Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Felix Wankel az 1900-as évek első negyedében nagy ötlettel állt elő, hiszen a később a nevével ismertté vált erőforrásnak az elsők között sikerült a térfogat-kiszorítás elvével körmozgásra váltani a lineáris alternáló folyamatokat, ami ezzel magában hordozta a folyamatosság lehetőségét is, így téve kifinomultabbá a járást.  Az ötlet zsenialítását pedig az adta, hogy dugattyú tulajdonképpen egy belső fogazású bolygókerékké vált, aminek a külső kerületét körívekből álló háromszög alakúra készítették, melynek az átmérője bárhol mérve egyenlő. A forgattyúkart forgatva a hagyományos esetben dugattyúnak tekinthető fogaskoszorú cikloisokat ír le, így a palást körülkerítésével jelölve ki a közelítőleg piskóta alakú munkateret.

A konstrukciónak persze számos előnye volt, hiszen egyrészt kevesebb alkatrészből állt, másrészt viszonylag szerény hengerűrtartalmából mérsékelt önsúly mellett fajlagosan jelentős teljesítményt lehetett kisajtolni. A magas fordulatszám, és számos egyéb tényező szülte hátrányok mellett persze nem mehetünk el szó nélkül, hiszen hibaforrásként jelölhetjük meg a szerény élettartamot, az olajfogyasztást, a tömítési elégtelenségeket, a füstölési hajlamot, vagy éppen a jelentős fogyasztást, mely hátságok kiküszöbölésére a Mazda évtizedekig súlyos milliókat, illetve rengeteg időt és energiát áldozott.

Íme, az első SKYACTIV fecske - tesztünkből kiderül, jó az irány

Nagy merészségről tesz ez tanúbizonyságot a költséghatékonyságot fokozottan előtérbe helyező olyan időkben, amikor deciliterek, és grammok megspórolása végett gyáróriások egyesítik erőforrásaikat a hagyományos motorok tökélyre fejlesztése végett. Nem csoda hát, hogy az új idők szavára hallgatva a német mérnök művét a japánok is félreteszik egy időre, hogy a SKYACTIV fantázianévre keresztelt elvek mentén folytassák útjukat.

Titkon abban bízunk, hogy a ritkaság-faktor miatt visszanyerünk egy keveset a brutális értékvesztésből

Szeretett tartós tesztautónk nyugdíjazásával tehát véget ér a Wankel-motorok kora, hiszen június 22-én került legyártásra az utolsó ilyen motor, s a konstrukció néhány kétesélyes sugallattól eltekintve nem is kap újabb esélyt. A gyártó mézes madzaga szerint persze a jövő hidrogén-elektromos autóinak kapcsán felmerült a kompaktabb erőforrás hatótávolság-növelő eszközként való alkalmazásának gondolata, miközben persze a forgó-, és lengődugattyús elméleteken túl is számos egyéb sikertelen próbálkozással találkozhatunk a lineárisan alternáló motorok kiszorítására.