Élmények oltárán - friss képeken a Lamborghini Aventador Roadster

Nyomtatás

A Lamborghini nyitott típusai két szempontból is éllovasnak tekinthetőek. Egyrészt nagy valószínűséggel a világ legkevésbé praktikus autói, hiszen a szerény hasmagasságon, a jelentős szélességen és a hatalmas holttereken túl még a tető felszerelése is legalább öt percet vett igénybe, két fő kreatív munkásságát igényelve. Másrészről egy V12-es Roadster vezetése kétségtelenül az élet olyan ritka élményeinek és izgalmainak egyike, amiért minden áldozat meghozatala is szerény árnak számít - azonban a Murciélago után az Aventador hasonló átirata még a korábbi hiányosságokat is igyekszik kiküszöbölni.

A törekvések sikerességét némileg megkérdőjelezi, hogy gombnyomásra továbbra sem véd az eső ellen az újdonság, de az út szélére húzódva, s a kétszer 6 kg-os karbon tetőelemeket a csomagtartóból előbányászva azért néhány perc után már nem áznánk el, de legalábbis megszárítkozhatunk a finom és vélhetően igencsak kényes bőrrel húzott ülések fűtésével.

Tovább persze nem panaszkodhatnánk, hiszen az új Aventador Roadster a Louvre, vagy éppen az Ermitázs központi kiállítótermében sem lógna ki a sorból. A fekete és a szabadon választott fényezés kontrasztja az új részleteknek csupán az egyike, hiszen a motorházfedél beosztása is megváltozott, így engedve szabad rálátást a motorra, melynek levegővel való ellátása és hőháztartása is optimalizálásra került.

Azt már korábban is tudtuk, hogy a karosszéria merevségével a tető eltávolítása után sem lehet probléma, így a mérnököknek már lehetőségük nyílt az olyan részletekkel való játékra, mint például az utasok feje mögötti boruló ívek légbeömlőként, légterelőként való hasznosítása.

Mindezen túl megemlítendő az olyan opciós tételek felbukkanása, mint az „Azzurro Thetys" fényezés, a „Sabbia Nefertem“ kárpitozás, vagy éppen a rugózatlan tömegből kerek 10 kg-ot lefaragó „Dione” könnyűfém felnik, de a lényeg akkor is az, hogy nincs az a pokoli körülmény, hideg, vagy csapadék, ami beárnyékolhatná a V12-es földöntúli énekének örömeit.

Érdemes is kiiktatni azt a funkciót, ami 135 km/órás sebességig a hengerek felét leállítja, hogy így takarékoskodjunk a drága benzinnel, hiszen ezzel az utca népe is elesik a 700 dicső paripa, valamint a 690 Nm-es nyomaték örömódájától. A 6,5 literes hengerűrtartalmú blokk egyébként alig 3 szekundumos sprintidőt szavatol, s ha nem épp a párunkat fuvarozzuk haza a fodrásztól, a flúgos futam csak 350-nél ér véget.

Az élmény alig nettó 300.000 euróval rövidítené meg a bankszámlánkat, de ez egy jó hazafit aligha gátolhat abban, hogy magáénak tudhassa korunk egyik legnemesebb műszaki alkotását, melynek kapcsán inkább az a meglepő, hogy csupán némi zöldhasú fejében bármely földi halandó számára szabadon hozzáférhető.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark