2017. Október 20., Péntek

Frissitve:02:19:35

Ford Transit (2017) 2.0 EcoBlue menetpróba - A jövő hívószava

Nyomtatás

Ford Transit. Az áruszállítás ikonikus neve, amely 1965-től kezdve alapozta meg hírnevét, kinőve önmagát és saját elnevezését. A számtalan változat közül ezúttal a két legnagyobb van terítéken: a Transit és a Transit Custom, valamint a civil Tourneo Custom új, Euro 6-os dízelmotort kapott. Mi pedig alaposan megvizsgáltuk a 2.0 EcoBlue erőforrást.

A Ford Transit/Tourneo Custom családdal még 2012-ben teljesen új fejezet nyílt a Ford haszongépjárművek terén. A mai trendek hívószavára hallgatva a kékoválos márka feljebb pozícionálta magát a modellcsaláddal, még inkább személyautós vezethetőséget, kényelmet és szolgáltatásokat megteremteni igyekezve, megőrizve a használat céljából elengedhetetlen praktikumot. Időközben befutott a legnagyobb testvér is, amely egyszerűen csak a Transit nevet örökölte, most pedig már a ráncfelvarrás érkezésére várunk.

De addig sem ültek ölbe tett kézzel a Ford mérnökei. Végtére is a modellcsaládnak a vezető helyét kell megőriznie a piacon, ehhez pedig elengedhetetlen a rendszeres továbbfejlesztés.  Ennek eredményeképp most rögtön három újdonságot is köszönthetünk a modellcsalád esetében: a hátsó légrugózást, az oldalszél-stabilizálást, valamint – legfontosabbként – a teljesen új dízelmotort, amihez újonnan elérhető automataváltó is jár.

Mielőtt azonban erre rátérnénk, érdemes rendbe tenni a Ford haszongépjárművek palettáját. Ugyanis teljesen érthető, ha a Ranger pickupon túl zavart okoz a sok Transit és Tourneo elnevezés. Ez a kettő ugyanis a teljes – négytagú – kínálatot végigkíséri, közöttük pedig a felhasználás céljában van különbség: a Transit modellek a hagyományos értelenben vett haszongépjárművek, céljuk a professzionális (értsd: munka céljából történő) működés. Ezzel szemben pedig a Tourneo kiadások jobban felszerelhetők, látványosabbak – vagyis magánszemélyek számára is elfogadható személyszállítók.

A felosztáson belül pedig ott van a Fiesta alapjaira épülő Transit/Tourneo Courier (a legkisebb), a közepes Transit/Tourneo Connect (a közepes), a Transit/Tourneo Custom és az egyszerűen csak Transit névre hallgató hatalmas modell, még B-s jogosítvánnyal hajtható 3,5 tonnás össztömegű, valamint még jobban terhelhető változatban. Lehetne ezt még részletezni több száz alváltozattal a különböző felhasználási céloknak megfelelően, de ettől most tekintsünk el és koncentráljuk az újdonságokra.

Kezdjük a Transit, valamint a személyszállító Custom kiadások nagy újdonságával, a hátsó légrugózással. A ’miért nem volt ez már korábban?’ kategória pole pozíciós befutójának előnyei magától értetődők: terheléskor nem ül le a karosszéria, megmarad a nagy rugóút, és sokszínűbbé, kényelmesebbé válik az utazás. Az egykamrás rendszernek csak egy hangsúlyos hátránya van: az ára. Az 596.900 forintos tétel ugyanis még nettósítva is fájdalmas, főleg, hogy kopóalkatrészről beszélünk, amelynek csereköltsége sem túl barátságos. Mindemellett a kezdeményezés és a lehetőség szimpatikus – reméljük, hogy később még kedvezőbb áron lesz elérhető a technológia.

A biztonságot és a kényelmes vezethetőséget másképpen is lehet fokozni. Jó hír, hogy a Ford mostantól alapfelszereltségként adja a Transit és a Transit Custom modellekhez az oldalszél-stabilizálást, amely segíti a hirtelen terhelésváltások elkerülését. A Ford saját fejlesztésű rendszere 80 km/h felett figyeli a karosszéria mozgását, és szükség esetén finoman fékezi a kerekeket a jármű egyik oldalán, ellensúlyozva az oldalszél lökését, ami kitérítené az autót a kijelölt nyomvonalról.

Miközben ez a rendszer széria, az opcionális listán épp olyan gazdag segédrendszer választékot találunk, mintha csak személyautóról beszélnénk. A legdrágább csomagban (nettó 365.000) találunk többek között éberség-figyelőt, táblafelismerőt, sávelhagyásra és/vagy ráfutásos ütközésre figyelmeztetőt, nettó 215 ezerért pedig észlelt akadály esetén vészfékező funkcióval rendelkező adaptív tempomatot is rendelhetünk.
Mindez azonban eddigi is jórészt jelen volt. Az Euro 6-os károsanyag-kibocsátási normáknak megfelelő motor viszont hiányzott a kínálatból, amelyet végül nem a 2,2 literes egység továbbfejlesztésével, hanem egy vadonatúj erőforrás bemutatásával (ezzel együtt pedig a régi motor teljes leváltásával) pótolt a Ford. Így jött létre a 2.0 EcoBlue motor.

A négyhengeres egység a Transit és a Transit Custom modellekben lesz először elérhető, rögtön három változatban, 105, 130 és 170 lóerős lépcsőkkel. A nehéz modelleknél különösen fontos a nyomaték kérdése, amely téren még a korábbi, öblösebb verziónál is jobban áll az új erőforrás. Hiába a 10 százalékkal kisebb méret, ugyanis 1250-es fordulatszámon 20 százalékkal nagyobb nyomatékot termel az új EcoBlue motor a korábbi 2.2 TDCi-nél. Emellett pedig a viszonylag széles tartományban rendelkezésre álló 360, 385 és 405 Nm meggyőző adat.

A kisebb hengerűrtartalom járulékos előnye, hogy az új erőforrás kompaktabb, és verziótól függően 10-15 kilogrammal könnyebb, mint elődje. Emellett kulturáltabb is: a gyáriak elmondása szerint a motor alapjáraton 4 dB-lel halkabb kívülről, amely jelentős, egyértelműen hallható differencia. Az erőforrást hidegen beindítva egyértelműen hallható a differencia, bemelegedve pedig mind vibráció, mind zajszint tekintetében kiemelkedik a típus – egyértelműen a kategória egyik legkulturáltabb motorjával van dolgunk.

Emellett a gyári adatok szerint mintegy 10 százalékkal takarékosabb működésre számíthatunk, vagyis a csúcsverzió nem csak izmosabb (170 vs. 155 lóerő), nyomatékosabb, de az eddigi 6,5 helyett 5,9 l/100 km-es étvágyat tud felmutatni. Ezt a Pilisben zajló menetpróba alkalmával sem megerősíteni, sem pedig megcáfolni nem tudtunk, de az új erőforrás erőleadása egyértelműen meggyőzött minket. Üresen már a 130 lóerős kiadás is nagy elánnal mozgatta a rá bízott Transit modelleket, a 170 lóerős pedig egyértelmű plusszal szolgált. Valószínűleg teljes terheléssel is jól dolgozik a 130 lóerős kiadás – de ha kétségeink vannak, a nettó 320.000 forintért kínált izmosabb megoldás garantáltan megoldja a gondokat.

Az új erőforrás egyébként részleteiben is igazán érdekes darab – fejlesztésénél ugyanis a kedvező üzemeltetés is kiemelkedő szempont volt. Ennek érdekében például a nehéz láncos vezérlés helyett olajban futó szíjra bízták az irányítást, amely a folyamatos olajzás miatt nem igazán hajlamos a megnyúlásra – ezt bizonyítja, hogy csak 250 ezer kilométernél írnak elő cserét a kékoválosok. Ráadásul a szíjat nem görgő, hanem egy csúszka feszíti, amit teljes élettartamra fejlesztettek – vagyis a karbantartás így még kedvezőbb lehet.

Nem is árt a downsizing és a fogyókúra, ugyanis az Euro 6-os előírások teljesítése érdekében a Fordnak is nagy terhet kellett a vállára vennie: ez pedig az AdBlue rendszer, amely szelektív katalitikus redukcióval csökkenti a kibocsátott nitrogén-oxid mennyiségét. Ehhez a tanksapka alatt található nyíláson keresztül kell feltölteni a 21 literes AdBlue tankot egy erősen maró, mérgező és veszélyes (de legalább nem túl drága) folyadékkal, amit az autó használattól függően 2-20.000 kilométer alatt el is fogyaszt. Igen, plusz macera, valamint plusz súly, melynek következtében a könnyebb motor dacára pár tíz kilóval nehezebbek lettek az új modellek.

A jól sikerült motorhoz automataváltó is elérhető. A hatfokozatú bolygóműves egység ismerős lehet már korábbi Ford modellekből, és itt is tisztességesen teszi a dolgát. Az egészen gyors egység igazán egyenletes gyorsítást tesz lehetővé, és akár manuálisan is dirigálható, viszont jóval rövidebb legfelső áttételt biztosít. 100 km/h-val hajtva például a kiválóan kapcsolható, személyautósan precíz hatfokozatú kézi váltó hatodikjában 1600-at forog a főtengely, az automata esetében viszont ugyanez az érték 2100. Ez pedig az autópályás fogyasztást megpecsételi, így a gyári adatok szerint hiába dob csak keveset a fogyasztáson a nettó 450.000 forintos árával még drágának is mondható automata, valójában városi és autópályás kiszállításnál is érezhetően nagyobb fogyasztással kell számolnunk esetében.

A változások igazán pozitív irányba tolták a nagy Transit/Tourneo modelleket. Az új motorral az AdBlue révén kapunk egy kis macerát, viszont tisztább, takarékosabb és erősebb egységet választhatunk. A gazdag segédrendszerpaletta sokat segíthet a dolgos hétköznapokban, az új felszereltségek lehetősége pedig még széleskörűbbé teszi az eddig is sokoldalú kínálatot. Aki minőségibb belső térre és még jobb szolgáltatásokra vágyik, annak a Connect modellek esetében érdemes várnia: rövidesen megérkezik a modellfrissítés.

A modellek árazása értékarányos, és jellemzően ez a szegmens az, ahol az egyedi ajánlatok döntenek – így ebbe nem érdemes belemenni, különösen, hogy a maradványérték és a fenntartási költségek legalább annyit (de inkább többet) nyomnak a latba, mint az egyszerű alapár. Ezen a téren – vagyis a teljes üzemeltetési költség tekintetében – viszont nagyon is jól állnak a Ford modellek, így piaci sikerük is teljességgel érthető.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark