2017. Június 24., Szombat

Frissitve:11:02:08

Legfrissebb:

Opel Insignia Grand Sport (2017) menetpróba - Hazánkba is megérkezett

Nyomtatás

Az Opel Insignia első generációja minden hibája ellenére egy igazán szerethető tagja volt a kategóriának, amit tesztjeinken is újra meg újra bizonyított. A villámosok ugyan soha nem hagyták cserben a típust, és a végsőkig csiszolgatták, de a váltás már kétség kívül érett, és tavaly decemberben végre le is rántották a leplet az új generációról, amely a gyáriak szerint a valaha készült legjobb négykerekűjük lett – ezt pedig nemrég hazánkban is bizonyíthatta.

Vajda kolléga a nemzetközi menetpróbán nemrég már kipróbálhatta az új Insigniát Frankfurtban, és nem kellett sokat várni, hogy Magyarországra is megérkezzenek az első példányok, amelyeket – néhány Németországból érkező tesztautóval kiegészülve – már meg is hajthattunk nemrég. Sokak félelme, hogy ez az Insignia lesz az utolsó valódi Opel, hiszen a PSA nemrég vette át a hatalmat a német gyártó felett, ám mielőtt temetnénk a jól megszokott villámosokat, érdemes kivárni a végét – noha sajnos jó esély van rá, hogy ettől kezdve valóban PSA alapokra épül majd az összes új Opel.

Ennél azonban jóval fontosabb, hogy mire képes a vadonatúj Insignia, mely formáit tekintve vérbeli Opel lett. Szigorú tekintet, letisztult, mégis érdekes részletek és nyúlánk vonások jellemzik az új középkategóriást, mely kétségkívül látványosra sikerült. A sportosság és az elegancia egyszerre bújik meg benne – persze előbbit az OPC Line csomaggal könnyen kihnagsúlyozhatjuk. Egyelőre még csak az ötajtós, Grand Sport névre keresztelt verzió érkezett meg hazánkba, amelynek hátsó traktusa valamivel jámborabbra sikerült, mint az orra, de a LED-es fényszórók azért így is csempésznek némi izgalmat az öszképbe. Apropó, a szemfüleseknek a képek alapján feltűnhet, hogy míg a német rendszámos autókon nincs, addig a magyar azonosítóval ellátott példányokon helyet kapott egy hátsó ablaktörlő, amely kissé butácskán fest, bár kétségtelenül praktikus – itthon minden változathoz szériában jár majd ez.

Van néhány egyéb információ is, melyet mindenképpen érdemes tudni az új Insigniáról: a legfontosabb, hogy a nagyobb méretek ellenére sokat fogyott, így az ötajtós akár 175 kilóval is könnyebb lehet elődjénél, erre pedig nagy szükség volt minden szempontból. A tengelytáv közel 10 centit nőtt, s a Grand Sport 490 cm hosszú, melyhez 186 cm-es szélesség és 146 cm-es magasság társul. Az elöl-hátul 161 centis nyomtávok szintén nőttek, ennek is köszönhető, hogy az újdonság még dinamikusabb hatást kelt. A külső méretek növekedésének pedig az utastérben is megvan a maga haszna.

Természetesen belül is a gyáriak legfrissebb megoldásait örökölte az Insignia: az új formákat először az Astrában köszönthettük, de azt hiszem nem vitás, hogy a méretes középkategóriásban tudtak leginkább kibontakozni a külsőhöz hasonlóan szintén elegáns, mégis letisztult vonások. Az anyaghasználatra, a minőségérzetre és az összeszerelésre nem lehet rossz szavunk, ahogyan a középkonzol felső részén helyet kapó multimédiás rendszer is hozza a tőle megszokott szintet – továbbra is gyors, egyszerű és jól használható az IntelliLink névre keresztelt szoftver, amely mindenféle okostelefonos kapcsolódásra képes. A klíma külön panelt kapott, de a gombtenger elkerülése érdekében csak a legfontosabb funkciók kaptak saját kezelőszervet, amely szintén okos megoldás.

A kormányról továbbra is szinte minden fontos funkciót elérünk, és ezúttal a kormányfűtés gombja is ide került. A műszerfal továbbra is digitális, noha ezen a téren finomíthatták volna a megjelenést a németek: maga a megjelenítő jó minőségű és látványos, de maradt néhány analóg mutató is, amivel megpróbálhattak volna nagyobb összhangot teremteni – egyébként néhány felesleges mutató is került ide, hiszen egy ilyen autó esetében az olajhőfokot és a Voltmérőt talán ki lehetett volna hagyni. A head-up kijelző ugyanakkor jól sikerült: az egység a szélvédőre vetíti az adatokat, és kiváló minősége mellett rengeteg információt képes megjeleníteni.

A praktikum és a helykínálat is sokat fejlődött: a németek kellő mennyiségű tárolórekeszt rejtettek el az autóba, és tér is jóval szellősebb lett, ami főleg hátul volt fontos. A lábtér immár bőséges, ahogyan széltében is van elég hely, aszélső ülésekhez járó fűtésről nem is beszélve, de a kupés tetőív miatt a magasabb családoknak azért érdemes lehet a kombit választani – 185 centinél ugyanis már kevés a fejtér, ilyenkor csak lejjebb csúszva férünk el kényelmesen. Az ötajtós verzió csomagtere ugyan valamivel kisebb lett, de a rendelkezésre álló 490-1450 literes tér azért így is elegendő, ráadásul hatalmas nyíláson keresztül pakolhatunk.

Természetesen a modern technológiákkal sem maradtak adósak a németek: táblafelismerő, távolságtartó tempomat, sávtartó asszisztens, vészfékrendszer, 360 fokos kamera – utóbbi kissé homályosra sikerült –, automata parkolórendszer és egyéb nyalánkságok is rendelkezésre állnak, még ha nem is működnek olyan kifinomultan, mint a prémiumkategóriás autókban. Az Astrában már látott mátrix-LED-es IntelliLux fényszórók továbbfejlesztett változata külön kiemelendő, hiszen adaptív funkcióinak hála mindig biztosítja a lehető legjobb látási viszonyokat. Mindehhez pedig csatlakozik az Opel kiváló OnStar rendszere, mely a 0-24-es élő ügyfél- és segélyszolgálat mellett akár beépített vezeték nélküli internetelérést is kínál, melynek utasaink nagyon örülhetnek – ráadásul hátul is találunk két USB bemenetet, így attól sem kell félniük, hogy útközben lemerül mobileszközük.

Ideje azonban rátérni az erőforrásokra: mindenekelőtt büszkén jelentjük, hogy az Insignia benzines és dízel alapmotorjai Szentgotthárdról érkeznek. A dízel a jól ismert, csendes és egészséges 1.6 CDTI 110 és 136 lóerővel (300 ill. 320 Nm-rel), míg a belépő benzines új motor: az Insigniában egy 1,5 literes turbós, közvetlen befecskendezéses 4-hengerest találunk, két teljesítményszinttel: a gyengébbik 140, az erősebbik 165 lóerős, 250 Nm-es csúcsnyomatékuk megegyezik. A fogyókúrának hála még a 140 lovas is 10 másodpercen belül gyorsítja fel álló helyzetből 100 km/h-ra az autót, s csak 210 km/h-nál fogy ki belőle a szufla. A leggyengébb dízelhez/benzineshez kizárólag 6-fokozatú kézi váltót kérhetünk, a második teljesítményszinten opcionálisan rendelkezésre áll egy 6-fokozatú automataváltó is. Összkerékhajtás ezekben a ‘méretekben’ egyelőre nincs.

A következő szinten feltöltött 2-literesek vannak: a szériában az Aisin 8-fokozatú automatájával és összkerékhajtással ellátott benzines 260 lóerőt (400 Nm) ‘tud’, a gyengébbik 2-literes dízel pedig ugyanekkora csúcsnyomaték mellett továbbra is 170 lóerőt kínál, szériában kézi váltóval érkezik (akár összkerékhajtással) - opcionálisan ez esetben is elérhető a 8-sebességes automata. Dízelben van feljebb: a 2-literes motor 210 lóerővel is kérhető, szériában összkerékhajtással és a ‘nyolcas’ automatával. Zöld rendszámra jogosult ‘konnektoros’ hibridről egyelőre nincs szó, de egy OPC sportmodell szerintünk előbb-utóbb felbukkanhat, már ha azt a franciák is úgy akarják. Az Opel elmondása szerint egyébként az összes Insignia valós körülmények közötti fogyasztása bő 10 %-kal csökkent az előddel összevetve.

Vajda kolléga a nemzetközi menetpróbán több változatot is kipróbált, míg én a hazai rendezvényen az 1,5 literes turbósra voltam a legkíváncsibb, így ennek manuális illetve automata változatát is megkaparintottam. Előbbi kiváló teljesítménnyel és kulturált járással rukkolt elő, azonban az Opel öregecske hatfokozatú automatája bizony továbbra sem igazán ajánlott. Nem csak fogyasztásban, de komfortban és teljesítményben is sokat levon a jól sikerült turbós érdemeiből: a felesleges pörgetés miatt többet fogyaszt és hangosabb, miközben sokszor úgy éreztük, hogy nem képes hozni azt a szintet, amit a kézi váltós kivitelnél tapasztaltunk. Utóbbinak egyébként a váltója is kellemes kapcsolási érzettel csábít, így a menetpróba alapján valóban csak annak ajánlanánk az automatát, akinek valamilyen okból elengedhetetlen.

A kormányzás és a futómű szempontjából továbbra is hozza stabil jó teljesítményét az Opel, akárcsak eddig. Az alap felfüggesztés is kényelmes, miközben a sportos kanyarok sincsenek ellenére, míg a kormány kellően pontos és közvetlen, hogy mindenhez jól asszisztáljon. Az Insignia Grand Sport így ezentúl nem csak egy szerethető, hanem egy teljes mértékben versenyképes tagja lett a középkategóriának, amelyben nem csak képességeivel, hanem árával is hódíthat majd.

A következőkben a listaárakat fogjuk feltüntetni, azonban tudni kell, hogy a piaci bevezetéskor az összes Insigniához 1,2 millió (!) forintos hivatalos importőri kedvezmény jár Magyarországon. Felszereltségi szintből négy van: az alapnál 150 ezer forinttal kóstál többet az Edition, a Dynamic további 400 ezer forint ellenében érhető el, a csúcson pedig az Innovation áll 100 ezerrel drágábban - persze az összes szinthez számos extracsomagot illetve különálló opciót kínál az Opel.

És akkor jöjjenek a konkrét számok: a legolcsóbb Insignia Grand Sport (5 ajtóval és 140 lóerős 1.5 Turbo benzinmotorral) listaáron 7,66 millió forintot kóstál, ami ugye azt jelenti, hogy akciósan már 6,46 milliótól be lehet szállni a középkategóriás újdonságba. Ez nagyon jó árnak számít, főleg, hogy az alapfelszereltség távol áll a fapados jelzőtől, meglepően bőséges a felhozatal. De szerintünk azért érdemes plusz 150 ezret kiadni az Edition kivitelért, és további 260 ezret a sok-sok hasznos tételt tartalmazó Edition csomagért. Lényeg a lényeg, akciósan 7 millió forint alatt már egy jól felszerelt Insigniába lehet beülni a 140 lovas benzines erőforrás esetén. A 165 lóerős verzió 300 ezer forinttal kerül többe, itt viszont már kérhető további plusz 500 ezerért automataváltó, ez azonban még az öreg hatsebességes szerkezet, amit ennyi pénzért nem ajánlunk.

A dízelek nem olcsók: azonos szinten a 110 lóerős ‘egyhatos’ félmillióval drágább az alap benzinesnél, igaz, ezt alacsony fogyasztásával visszatermelheti. Amennyiben 110 helyett 136 lóerőt szeretnénk, plusz 150 ezer forintot kell otthagynunk (mi megtennénk), és itt már van 6-os automata plusz 500 ezerért. A tuti tipp a 170 lovas 2-literes dízel, ami ugyan 450 ezer forinttal többet kóstál a 136 lóerős 1.6 CDTI-nél, viszont megrendelhetjük hozzá a jó kis 8-sebességes Aisin automatát (szintén 500 ezer ellenében), amivel látatlanban is szuper választás. Összkerékhajtás jó drágán, 750 ezer forintért van, itt kizárólag kézi váltóval. Ha ez nem lenne elég, az árlista szerint (csak kombiként) rendelhető egy 210 lóerős, összkerekes, automatás csúcsdízel 11,5 milliótól, a 260 lovas benzinesnél félmillióval drágábban.

Az Insignia tehát itthon is bizonyított már, és hamarosan jönnek majd a tesztautók is, melyeket hosszabb távon is próbára tehetünk, hogy a jó alaptulajdonságok mellett a részletes képességekre is fény derüljön – mint például az Opel által ígért legalább 10%-os fogyasztáselőny az elődhöz képest. A kombi felára egyébként egységesen 200 ezer forint, és hamarosan a Country Tourert is beárazzák majd hazánkban, amely az elődhöz hasonló összeggel kerülhet majd többe, mint a sima puttonyos kivitel – ez pedig körülbelül félmillió forint.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark