A Bugatti Veyron kupé esetén 300 darabban maximalizált mennyiség értékesítése után mérföldkőhöz érkezett a szuperautók történelme. Sokan sokféleképpen próbálták meg utánozni, utolérni, vagy legyőzni, és a média is gyakran élcelődik olyan főcímekkel, hogy végre megépült a Veyron szellemi utódja, de a Bugatti büszkeségén nem ejthetnek csorbát hirtelen felindulásból összetákolt, a végletekig lecsupaszított versenyautók, amik legfeljebb csak a nyers számok alapján említhetők egy lapon vele.

Hét esztendő után búcsúzik a VeyronAz utódra pedig feltehetően sokáig kell még várnunk, mert a 16,4 literes szörnyeteg a csillagok olyan szerencsés együttállásának köszönhetően született meg, ami kizárólag annak köszönhető, hogy a Porsche családból kitaszított Ferdinand Piëch az őrület határára sodródott. A zseniális műszaki érzékkel és üzleti tehetséggel megáldott szakember önerőből küzdötte fel magát a VW csoport vezetői székéig, ahol egy hatalmas konszern anyagi hátterével már megengedhette magának, hogy egy olyan autóról kezdjen el álmodozni, amiről korábban legfeljebb csak suttogni lehetett, s nem utolsó sorban; ami minden tekintetben gyorsabb bármelyik Porschénél.

Ha nem a VW fedezi? Más vállalat talán bele is rokkant volna..

Ehhez először meg kellett vennie egy olyan nevet, ami alkalmas arra, hogy egy olyan csodát takarjon, amibe az emberiség addig elért minden tudományos eredményét belezsúfolják, hogy aztán a reneszánsz kor szellemével valami ismét az elme diadalát hirdethesse a sekélyes gondolkodású emberek által meghúzott határok semmibevételével. Miután a Bugatti is beolvasztásra került a népautó-tégelybe, Piëch Úr Minden egyes példány veszteséget hordozegyszerűen kiállt az újságírók elé, és azt mondta, hogy hamarosan bemutat egy legalább 1000 lóerős és 400 km/órás végsebességre képes szuperautót.

Aztán a pénz csak folyt és folyt a Veyron-projektbe, de a fizika törvényeit nem volt egyszerű meghazudtolni, hiszen a motor elkészülte után a brutális (szériában 1250 Nm) nyomaték rendre széttépte a hozzá társított sebességváltókat, de például a 400 km/h feletti sebességet elviselő gumiabroncs sem állt rendelkezésre. A fejlesztés pedig mindeközben olyan tőkeigényes lett, hogy a Bugatti büszkeségének minden példánya a millió-eurós árcédula dacára is negatív eredményt hordoz magával.

James May beszámolója után már senki sem kételkedett a képességeiben

A híresztelések szerint lesz jogutódjaBeszámolók szerint egyedül az irányjelző bajuszkapcsolója 3 millió forintba kerül, és a két félből álló szánszálas váz egyetlen rögzítő csavarját sem kapnánk meg - beszerzési áron - 20.000 forint alatt. Ezúttal azonban mindez fabatkát sem számít, mert megszületett valami, amire nem csak az lehet büszke, aki birtokolja, hanem azok is, akik elismerően tekintenek egy olyan autóra, ami az ő szemükön keresztül egy valódi mérnöki műalkotás, ami egyszeri és a józanész határain belül megismételhetetlen.

Sokan fekszenek ezzel az álomképpel..

Az utolsó példány egy 1200 lóerős Super Sport személyében egy ismeretlen európai üzletember gyűjteményét gyarapítja. A nyitott tetejű Grand Sport a 150 darabos példányszám erejéig még gyártásban marad, s aki jó befektetést keres, még most igyekezzék lecsapni egyre!