2018. Április 24., Kedd

Frissitve:03:45:46

Minden ízükben arisztokraták – két nap a Rolls-Royce világában

Nyomtatás

Az autós újságírásban ezidáig eltöltött kereken egytucat évem során hasonlóra még nem volt példa, így talán érthető, hogy kitörő, már-már gyermeki örömmel olvastam decemberben a Rolls-Royce regionális sajtóképviselőjének angol nyelvű levelét, amelynek értelmében tiszteletemet tehettem januárban egy felejthetetlen, kétnapos téli Rolls-Royce menetpróbán, a festői szépségű Magas-Tátrában. A meghívóban gyakorlatilag ennyi állt, az pedig ezek után természetes, hogy semmilyen kérdés nem merült fel a visszaigazolás tartalmát illetően.

A levélből még annyi derült ki, hogy összesen négy szlovák és négy magyar újságíró vesz részt a rendezvényen, amiben az a legérdekesebb, hogy sem Szlovákiában, sem pedig Magyarországon nem lehet hivatalos úton Rolls-Royce-t vásárolni. A hazai kollégákkal már a kifelé vezető úton – amit szintén nem akármilyen környezetben, egy új 7-es BMW-ben élhettünk át, csak hogy megfelelő körítésben hangolódhassunk rá a luxusra – elkezdtünk kombinálni, hogy vajon mire utal mindez: esetleg felüti a fejét hazánkban a márka? A rendezvényen azonban elmondták az illetékesek, hogy erről egyelőre nincs szó. Gondoljunk bele, például Ausztriában sincs szalon, csupán márkaszerviz, ami egyben azt jelenti, hogy a Magyarországhoz legközelebbi Rolls-Royce szalonhoz egészen Prágáig kell utazni.

A rendezvény első estéjére, a díszvacsorához csatlakozott hozzánk a prágai szalon tulajdonosa, valamint felesége, akikkel jót beszélgettünk. Nem lepődtünk meg azon, amikor a nyugdíjas korhoz közeli, elegáns megjelenésű pár elmondta, hogy elsősorban nem a Rolls-Royce-ból élnek; a fényűző szalon a hobbijuk, amire nagyon büszkék. Érthető, hiszen világviszonylatban is nagyon kevesek mondhatják el magukról, hogy a tulajdonukban van egy Rolls-Royce autószalon, ráadásul Prága ‘Andrássy’ útján. Fő profiljuk a BMW: kereskedésláncuk, ami az ország legnagyobbja, egymagában annyi BMW-t értékesített tavaly, amennyi Magyarországon összesen elkelt.

Gondolhatják, hogy az ilyen 'kaliberű' emberek nem csak árulni tudnak Rolls-okat, de az autók magán célú megvásárlása sem jelent gondot nekik. Ők, és a hozzájuk hasonló emberek tehát a brit cég potenciális vásárlói. A másnapi sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy világviszonylagban, a puszta (tippelt) vagyoni helyzet alapján világszerte akár 15 millió ember lehetne potenciális Rolls-Royce ügyfél, a dúsgazdagok száma pedig rohamosan növekszik, különösképp a mi régiónkban: évente átlagosan 4-5 százalékkal, és az előrejelzések szerint 2025-re világszerte akár 80%-kal több nagyon gazdag ember lesz a világon, mint mondjuk 2015-ben volt. Ez pedig egyben azt is jelenthetné, hogy potenciálisan a márka ügyfélköre is közel megduplázódhat. Érdekes tendencia továbbá, hogy leginkább a fiatal gazdagok száma gyarapodik ugrásszerűen, így érthető, hogy a márka a jövőben is egyre több olyan modellt tervez piacra dobni, amelyek megfelelnek majd a fiatal (potenciális) ügyfelek ízlésének is.

Ennek értelmében született meg egyébként 2009-ben a belépő, immár két hosszúságban is elérhető Ghost limuzin, aztán a csodaszép Wraith kupé, valamint a Dawn kabrió, ami minden bizonnyal a világ egyik legszebb és legkülönlegesebb szériagyártású kabriója. És szintén a fiatalokat célozzák meg a 2016-tól elérhető Ghost/Wraith/Dawn ‘Black Badge’ speciális modellek, amelyek esetében a mérnökök számos ponton igyekeztek javítani a dinamikán, valamint a külső-belső megjelenést is a dinamizmus irányába eltolni, például sötétszürke elemekkel, belül pedig fa helyett szénszálas betétekkel. A menetpróbán ilyen, szerény 632 lóerős ‘Black Badge’ típusokhoz is volt szerencsénk a Ghost és a Wraith esetében, a hét második felében pedig részletes menetpróba cikkünkben el is mondjuk majd Önöknek, hogy milyenek voltak, hiszen hóban-jégen-szerpentinen-repülőtéren vezethettük őket, olykor finoman driftelgetve a 2,5 tonnás bálnákkal, néha pedig (limitált, órán 260 km/h-s) végsebességükön nyúzva őket a kifutópályán.

Az előző gondolatmenetre visszatérve a közeljövőben nem tervez belépni Budapestre a márka, azonban az illetékesek szerint minden csak akarás kérdése, már ami az autóvásárlást illeti: ha – egy megfelelően tehetős – ügyféljelölt egy új Rolls-Royce modellről álmodozik, és tényleg akarja az autót, akkor az országhatár garantáltan nem fogja kedvét szegni. Prágából pedig a kedves ügyfél bármikor megrendelheti, összekonfigurálhatja, illetve megvásárolhatja kedvencét, amit aztán ott, vagy akár Bécsben tud is szervizeltetni.

Tehát ha valaki egy ilyen csodaautót szeretne vásárolni Magyarországon, és eddig nem tudta, hogy milyen módon vágjon bele, mi remélhetőleg máris tudtunk segíteni az első lépéseket illetően. De most nézzük meg érintőlegesen, hogy miről is szólnak a vágyak, vagyis ‘mit tud’ ez a márka, aminek termékeiért megérné (jobb híján) mondjuk Csehországba vinni a pénzünket. Nos, egy benzingőzzel fertőzött autómániás léleknek a Rolls-Royce márkanév hasonló nirvánát jelent, mint például a Ferrari. Kétségtelenül az automobilizmus Mekkájáról, az autóipar csúcsáról beszélhetünk. Amikor Henry Royce és Charles Rolls összetalálkozott 1904-ben, a befektető és a zseniális mérnök terve egyértelmű volt: megalkotni a világ legjobb autóit. Utólag kijelenthetjük: ez sikerült nekik.

Az elmúlt 114 évben megannyi ‘sztártermék’ – ha lehet így fogalmazni – mutatkozott be a Rolls-Royce égisze alatt, a márka pedig méltó módon felkerült az autógyártás legtetejére, amit az autócsodák ára is kiválóan tükröz. A közel két emberöltőnyi márkatörténelem során a Rolls-Royce sokszor járt az egekben, de volt mélyponton is, azonban amióta a BMW Csoporthoz tartozik a patinás brit márka (2003-tól kezdve), azóta szárnyalnak az eladások, ami nem csoda, hiszen a világ egyik leginnovatívabb márkájának, a BMW-nek a technológiája a britek fantasztikus minőségű és kivitelezésű anyagaival, formatervével, illetve kidolgozásával párosul. Nem kérdés, hogy a világ legjobb szériagyártású luxusautóiról beszélhetünk, amelyek sokkal inkább számítanak műalkotásnak, mintsem ‘egyszerű’ négykerekűnek.

Ez akár marketingszöveg is lehetne, de örömmel, és egyben őszintén, immár valós tapasztalattal a hátam mögött írhatom Olvasóinknak, hogy nem az. Olyan hatást gyakorolnak ezek az autók az emberre, amihez hasonlóra egyetlen másik négykerekű sem képes.

A Rolls-oknál egyszerűen kár objektíven vizsgálódni, ezek az autók nem a másodpercekről, a literekről, a lóerőkről, a mm-ekről, vagy éppenséggel a legfrissebb innovációkról szólnak, s ennek megfelelően nem kívánják letolni jól megérdemelt képzeletbeli trónjáról mondjuk az összehasonlító tesztek koronázatlan királyát, a Volkswagen Golfot. Persze azt is sokan gondolhatják, hogy minek Rolls-Royce-ot venni, amikor a britek immár klasszikusnak számító kihúzható esernyője egy Skoda Superbben is megtalálható, ráadásul egy Superb hátsó lábtere nem is sokkal kisebb mondjuk egy belépő, 5,4 méter hosszú Ghosténál. Ám hiába: a brit luxusautók eladásait szinte semmi és senki nem veszélyezteti, hiszen amint "vér nem válik vízzé", úgy víz sem válik vérré, márpedig a Rolls-ok 'ereiben' immár 114 éve felettébb nemes vér csordogál.

Az is biztos, hogy a gyártó viszonylag könnyen tovább tudná növelni eladásait mondjuk egy kisebb belépőmodell (vagy egy luxus-SUV, ami különben rövidesen érkezni is fog) bevezetésével, de ez egyáltalán nem cél, a Rolls-Royce ugyanis meg szeretné tartani exkluzivitását, aminek egyik alapja a visszafogott darabszám. El kell tehát keserítenünk a kedves Olvasókat: (egy jó ideig) biztosan nem lesz elérhetőbb árú belépőmodell, arra ott vannak az anyacég, vagyis a BMW termékei. És ez így helyes.

A Rolls-Royce-ok – mint mindig – a ‘puccolásról’, illetve a fantasztikus anyagokról, a kézimunkáról, az utánozhatatlan minőségről, a tradíciók megőrzéséről, az exkluzivitásról szólnak. És ahogy a szlovákiai eseményen kihangsúlyozták az illetékesek: nem holmi tömegtermékekről van szó, amelyek a fogyasztói társadalmat szem előtt tartva készültek, hanem olyan autókról, amiket tervezőik az örökkévalóságnak szántak. Itt még mindig nincs betervezett elöregedés, ami egyszerűen nem illene a márkához. Jó tudni, hogy napjainkban még létezik ilyen fogalom, nézet...

És éppen ez az oka annak is, hogy a brit luxuscirkálók nem mindig kapják meg a legmodernebb BMW technológiákat, hiszen a tervezők szerint kizárólag olyan megoldásokat alkalmazhatnak egy Rolls-Royce-ban, ami már teljesen kiforrott és garantáltan tartós. A mai világban rendkívül szimpatikus ez a fajta hozzáállás, és sajnos egyben páratlan is; nagy kár, hogy a vételár tekintetében százmilliókra van szükség ahhoz, hogy egy vásárlási döntéssel csatlakozhassunk ehhez a napjainkban szinte nem létező elvhez. Adott egy meglehetősen sokat mondó tény, ami szintén a Rolls-Royce páratlan minőségét, tartósságát igazolja: a 114 éves márka összes legyártott autójának 80 százaléka mind a mai napig üzemkész – ez egy olyan meggyőző szám, amit felesleges kommentálni. Éljen hát sokáig a goodwoodi minőség!

A másik fő irányelv, hogy semmi sem lehetetlen. Kis túlzással nem létezik olyan ügyfélkérés, amit ne tudnának teljesíteni a gyáriak. A technikai alapok, valamint a formák adottak, a fényezéseknek/színeknek, az anyagoknak, a díszítéseknek, valamint a mintáknak viszont csak a kedves ügyfelek fantáziája, illetve pénztárcája szabhat határt. Volt például olyan ügyfél, aki 'őrölt' gyémántport kevertetett bele a fényezésbe (mondanunk sem kell, hogy annyiba került maga a fényezés, mint az autó alapára), de olyan is akadt, aki tömör aranyból kérte az autó orrán a különben motorosan lesüllyeszthető Emily-t (más néven "Spirit of Ecstasy", vagyis Ecstasy szelleme). Ennek értelmében néha csodaszép, vagy akár ízléstelen összeállítások is kisülhetnek, de ebbe nem szeretnének beleszólni a gyáriak: a lényeg, hogy az ügyfél az első, és ízlésről úriemberek nem vitatkoznak – a lényeg csak annyi, hogy a megrendelő megfelelően stabil anyagi háttérrel rendelkezzen...

És hogy milyenek ezek az autóipari műremekek menet közben? Persze lenyűgözőek, de a részletekkel következő cikkünkben jelentkezünk. A vadonatúj Phantommal egy ideig még adósak maradunk, mert a friss zászlóshajót a Tátrában egyelőre csak statikusan csodálhattuk meg, cserébe viszont a paletta összes többi típusa rendelkezésünkre állt, mi pedig persze éltünk is a lehetőséggel.

Ja, még annyit elöljáróban, hogy nincs, és nem is lesz dízel, sem pedig ‘kismotor’: az összes új Rolls-Royce modellt egy közel 7 literes (!), két turbófeltöltővel lélegeztetett V12-es benzines erőmű hajtja. Már alig várom, hogy folytathassam a cikket, például a lenyűgöző Dawn kabrióval, ami a személyes kedvencem, így remegő lábakkal álltam az autó mellett, epekedve várva a téli vezetést – ráadásul még az idő is álomszerű volt egy nyitott tetős suhanáshoz, hét ágra sütött a nap. Érdekes történet lesz ez is, (sajnos) egy jó nagy csavarral fűszerezve; ígérem, hogy ott fogom majd elkezdeni, ahol most befejeztem.

Tartsanak hát velünk pénteken is az álomutazásban, nem fogják megbánni; addig pedig nézegessék a galériát, amit a következő cikkben számos további helyszíni képpel fogunk kibővíteni.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark