Volkswagen Multivan T6 Bulli70 TDI DSG 4Motion teszt – A múlt erejével

Nyomtatás

Vannak híres típusok, és vannak legendák. Azt hiszem, nem kétséges, hogy a haszonjárművek és kisbuszok világában talán a Volkswagen Transporter – és persze a belőle származó egyéb változatok, mint például a Multivan – az egyetlen, amelyet utóbbi kategóriába lehet sorolni. A németek modellje közel 70 éve – és itt egy kicsit kerekítettek a németek tesztautónk esetében –, 1950 óta rója az utakat, és ennek örömére a gyáriak úgy gondolták, hogy ideje megemlékezni erről a jeles alkalomról, méghozzá a nemrég nálunk vendégeskedő Bulli70 verzió képében.

A kérdés persze jogos: miért pont Bulli? Az ok pedig egyszerű, ugyanis bár ez a név is felmerült a készítőkben, végül Transporter és Bus néven kezdték el forgalmazni az autót, de német nyelvterületeken, egyfajta becenévként megmaradt a Bulli a köztudatban, és sokan azóta is előszeretettel használják ezt a megnevezést az első változatokra. Ezért – és persze a hamarosan 70 éves jubileum okán – esett hát a Bulli70-re a németek választása, van azonban egy kis csavar a történetben.

Tesztautónkra rápillantva nyilván mindenkinek rögtön világossá válik, hogy a Bulli70 az első generációra visszautaló kéttónusú fényezéssel és különleges keréktárcsákkal a retró hangulatra megy rá. A helyzet azonban az, hogy ezeket az opciókat bizony bármelyik Multivanhoz megrendelhetjük, ezzel hozva a különleges külső hangulatot. Egyedül a színösszeállítások között lehet eltérés, de ezen a téren sem különösebben egyedi a Bulli70, hiszen van olyan fényezés is, amit hozzá nem is, csak más felszereltségekhez választhatunk, noha ez fordítva is igaz. Ezzel azért a külsőt tekintve igencsak kiüresítette a Volkswagen az egyedi felszereltségi szint lényegét, hiszen tulajdonképpen csak az oldalt megtalálható kis Bulli feliratok és a hátsó szélvédőn feltűnő matrica jelent különlegességet.

Ugyanakkor mi egy pillanatig sem bánkódtunk emiatt, hiszen mindentől függetlenül a kétszínű fényezés és a krómozott tárcsával ellátott felnik bárkit levesznek a lábukról – a kisgyerekektől az öregekig szinte mindenki megbámulta az egyébként szokásos dobozformával operáló Multivant, és persze mondanunk sem kell, hogy mindezt elismeréssel vagy mosollyal az arcukon tették. Az igazán modern összképhez persze kellenek a mutatós nappali menetfényekkel megáldott LED-es első, és szintén fénydiódás hátsó fényszórók is – így teljes a kép. Ennél vagányabb és látványosabb kisbuszt biztosan nem találunk a piacon, pedig a Multivan is a Volkswagen szokásos, letisztult, egyenes vonalaiból építkezik.

A Multivan egyébként kétféle hosszban érhető el, a különbséget pedig a tengelytávban kell keresni. Nálunk a rövidebb verzió járt éppen 5 méter feletti hosszal, néhány centivel 2 méter alatti magassággal és 1,9 méteres szélességgel, amihez pontosan 3 méteres tengelytáv tartozik – a hosszabb kivitelnek ennél 40 centivel hosszabb a tengelytávja, és így a teljes hossza is.

Az utastérbe bepillantva egyébként ugyancsak a németek jellegzetesen egyszerű, de mégis otthonos megoldásai fogadnak: egyenes vonalak, ugyanakkor teljesen logikus és ergonomikus felépítés jellemzi belül a Multivant – egyedül talán a multimédiás rendszer amúgy kissé kicsi érintőképernyős kijelzője kerülhetett volna közelebb a sofőrhöz, de ebben az esetben az utas nem érné el.

A kétszínű fényezésnél és a „tükrös” felniknél jobban már csak az elektromosan nyíló tolóajtók tudják levenni a lábukról a szemlélődőket, de ha ez sem elég, akkor az már biztosan meggyőzi őket, amit az utastérben találnak. Hátul tulajdonképpen egy ötszemélyes tárgyalóval állunk szemben, ami egy háromszemélyes padból és két különálló, forgatható, és két egyszerű mozdulattal gyereküléssé alakítható bőrfotelből áll.

A Bulli70-hez járó fahatású padlóba integrált sínrendszereknek köszönhetően szabadon mozgathatjuk az üléseket, középen pedig egy kis asztalka is megbújik, amit használaton kívül betolhatunk a két második sorban lévő ülés közé, de ha szükségünk van rá, egyszerűen előhajtogathatjuk – igaz, ilyenkor a hátsó pad középső ülése kevésbé kényelmes, de ha nem ül rajta senki, nagy könyöklőt tudunk belőle elővarázsolni. Ha már szóba jött ismét a különleges felszereltség: belül az egyedi padlón kívül tulajdonképpen csak a küszöbök megvilágításán feltűnő Bulli feliratok árulkodók. A komfortszintet a hátul is egészen jól szóló Dynaudio hangrendszer növeli még tovább, de 230 Voltos és 12 Voltos aljzatot is találunk.

Pakolórekeszekből sincs hiány: a kisasztalban is vannak erre fenntartott helyek, de az ülések alatt is találunk kis fiókokat, és természetesen pohártartók is vannak bőven. Pontos adatok a bárhogyan állítható ülések okán nincsenek a csomagtér méretéről – a táblázatban lévő 5,8 köbméteres érték az első két ülés mögötti térre vonatkozik –, de még teljesen hátra tolt ülőpaddal is befér néhány bőrönd állítva, ha pedig több helyre van szükség, érdemes a hosszabb kivitelt rendelni.

Természetesen a klimatizálás is meg van oldva hátul: két sorban találhatunk légbefúvókat és állítható kislámpákat, és egy saját digitális kezelőpanel is jár a hátul ülőknek – igaz, szembe fordított ülésekkel nem egyszerű a kezelése. Visszatérve az első ülésekhez, a sofőr sem szenved hiányt semmiben. A bőfotelek kényelmesek, természetesen fűthetők, sőt, elektromosan állíthatók és memória funkciójuk is van. Az üléshelyzet persze kisbuszos, de ez egy ilyen autóban egyáltalán nem zavaró: a hatalmas üvegfelületeknek hála jól belátni az autót, a magas felépítés okán pedig a forgalomban sem lesz gondunk.

A kormány a kisebb testvérekből érkezik, és a bicskakulcson lévő gombok mellett a középkonzolról is tudjuk kezelni az elektromos hátsó tolóajtókat – de természetesen a kilincsek meghúzásával is maguktól nyílnak. A multimédiás rendszer képernyője lehetett volna nagyobb, de cserébe a legfrissebb szoftvert futtatja, ami modern okostelefonos kapcsolódásra is képes, sőt van beépített vezeték nélküli internetelérés, aminek főegysége a felső kesztyűtartóból rabol el némi helyet. A műszerfal egyszerű órái közötti színes kijelzőről minden fontos infót megtudhatunk. Elöl is mindennek megtalálhatjuk a helyét: a középkonzol aljából pedig pohártartókat is elővarázsolhatunk – egyedül az ajtózsebek vannak kissé mélyre helyezve.

A Volkswagen természetesen a minőségre is nagyon odafigyelt: egy kisbusztól ne várjunk bőrrel bevarrt elemeket – bár a Mercedes V-osztály ilyet is tud –, de így is kellemes matériákat tapinthatunk, és az alumíniumot mímelő betét is jól mutat ránézésre, egyedül talán a rengeteg zongoralakktól búcsúztunk volna el. Az ajtóbetétek is szövettel vannak bevonva. Az összeszerelés jó, de annyi műanyag és mozgó alkatrész van a Multivanban, hogy szinte lehetetlen elkerülni, hogy egy nagyobb úthibán áthajtva ne halljunk innen-onnan kisebb zörejeket, de ez nem zavaró.

Vezetéstámogató rendszerekből sincs hiány: akár 210 km/h-ig működő sebességtartó automatika, vészfékrendszer és holttéfigyelő is van, de nyugodtan ide sorolhatjuk a tolatókamerát és a parkolóradarokat, illetve ne feledkezzünk meg az esőérzékelőről és az automatikus távolsági fényről sem. A teljesen LED-es fényszórókkal nem teljesen voltam megelégedve: viszonylag röviden világítja be előttünk az utat, és az éles határok miatt a szemnek is fárasztó – ráadásul a távolsági fényt aktiválva a baloldali káva és a reflektor csóvája között bizony van egy sötét sáv, ami szintén zavaró.

Több mint 200 tagú ménest szabadítunk el a következő oldalon, érdemes velünk tartani! Kérjük, lapozzon!



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark