Kia Optima 1.7 CRDI aut. teszt - A szépség gyilkos angyala

Nyomtatás

Egy felhőkarcoló legfelső emeletének hotelszobájában ülök. A dohos levegőben szinte tapintani lehet a feszültséget, amint kubai szivarom füstje átöleli a whiskys poharat, melynek falán két jégkocka csendül meg. Üveges tekintetem és egyre hevesebb szívdobogásom bizonyítja, hogy a következő pillanatok sorsdöntőek lesznek, ugyanis minden eddig elért eredményemet és erényemet koncként készülök elébe dobni annak a szépségnek, melynek sziluettje néhány percen belül kibontakozik a velem szemben lévő ajtóban. „Karrier, pénz, hírnév” – mindezeket mohón falja fel a férfiak legnagyobb gyengesége; az esztétikum iránti vonzalom.

Ebben az akadályban pedig a világ leghatalmasabb vezérei, üzletemberei, és hadurai is belebuktak már, s a tanulságok sora nem is ott kezdődik, ahol Caesar korhadt faágként tört meg Kleopátra lábai előtt, és nem is ott ér véget, ahol a Nemzetközi Valutaalap vezére megfontolatlanul mindent feláldozott azért, hogy ösztöneit néhány percre szabadjára engedhesse. Nem számított abban a szobában az sem, hogy minden egyéb helyzetben államfők, beosztottak, és fiatal hölgyek százai figyelték a döntéshozó minden rezdülését, mert a „szépség gyilkos angyala” időről-időre elveszi, ami jár neki.

Tudják ezt jól a KIA formatervezői, s tudta ezt Kovács Miklós is, aki az Optima papírra vetésekor már azelőtt győzelemre vitte a típust, hogy a sziluettet a mérnökök műszaki tartalommal töltötték volna meg. Minderre pedig bizonyíték, hogy a külcsín szubjektív megítélése végett minden más esetben szó nélkül hagytuk volna a megjelenés szemlélődőkre gyakorolt hatását, de az egyhetes teszt során az ujjal mutogató járókelők, a sikító gyerekek, a megdöbbenésüket közönnyel leplező idősek, a kocsifelhajtó kerítésén lógó családapák, de még az orrukat az ablakhoz tapasztó kismamák is bizonyították, hogy ez az autó mindenkinek a szívét egyetlen könnyed mozdulattal rabolja el.

Felejtsék el a német márkák prémium képviselőit, menjenek el szó nélkül a sárga sportkocsi mellett, de legfőképpen örökre töröljék ki emlékezetükből a tömegével rajzó középkategóriás cégautókat, mert ha feltűnésre és elismerő tekintetekre vágynak, akkor a KIA Optima az Önök választása. Bizony, az egyszerűnek tűnő formákkal ördögi játékot űz hazánk újabb tehetsége, mert a viszonylag letisztult összhatás olyan részleteket rejt, amik mégis magukra vonják a figyelmet, s ezen a ponton muszáj vagyok megemlíteni, ahogy a tervező a hátsó sárvédő felé közeledve függőleges és hosszirányban is karcsúsítja az autót, hogy az így hangsúlyozott domborulat végül erőt kölcsönözzön a sziluettnek. Mindezeket az apróságokat persze csak kézzel mosva, simogatva ismerjük fel, ám a szépség oltárán áldozva végül örömmel megyünk el a kisebb-nagyobb illesztési hézagok, vagy éppen a hétköznapi használatot kissé beárnyékoló, jelentős első-, hátsó túlnyúlások mellett.

Az ajtót kitárva persze újabb üveggyöngyök gurulnak elénk, hiszen a sötétben a küszöbön világító KIA felirat is nagymértékben emeli a márka nimbuszát. A vaskos ajtókat magunkra zárva szintén nem lehet panaszunk, hiszen a felesleges feltűnést kerülő utastér mindenütt kellemes benyomást kelt, miközben módfelett tágas. Noha alaposan szemlélődve a szinte maradéktalanul felszerelt tesztautó anyagminősége elmarad a drágább konkurensek hasonló jellemzőitől, de az autókat kevésbé kritikus szemmel figyelő felhasználók aligha fognak kivetnivalót találni.

Többek között igaz például, hogy sok konkurens kormányának tapintása puhább, vagy éppen vaskosabb, az Optimában egyszerűen jó érzés helyet foglalni, s a kellemes miliőt csak tovább fokozza, ahogy a központi műszeregységen megjelenő feliratok és ábrák üdvözölnek minket, vagy éppen ahogy a fűthető/hűthető vezetőülés indításra veszi fel a beállított pozícióját, s leállításkor ugyanilyen figyelmességgel hátra csúszva könnyíti meg a kiszállást.

Apró, ám gyakorta igen zavaró jelenség, hogy a vezető felé döntött, érintőképernyős kezelőfelület gyorsasága és érzékenysége hagy kívánnivalót maga után, igaz, ettől egy Jaguar fedélzeti rendszere sem gyorsabb. A különböző gombok, kapcsolók és berendezések működése ettől eltekintve mindenütt kifinomult és pontos, miközben fogást legfeljebb az ergonómiai jellemzőkön találunk.

Jómagam, 180 centiméteres magasságommal például hiába ügyeskedtem, a kormánykereket mindig egy kissé távolinak találtam, míg az ülést előrébb húzó kollégám könyöke már felütközött a középső könyöklő első peremére. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az Autó Pult kollégáinak vezetési pozíciója a köztudatban meghonosult 'fekvéssel' ellentétben mindig egy kicsit közelebbi a megszokottaknál, hiszen a Walter Röhrl által oktatott módszerrel követelmény, hogy kinyújtott karral a csukló még elérje a kormánykerék felső peremét (értelemszerűen erre a kitételre leginkább a Porsche tervez).

A helykínálat persze mindenütt bőséges, az ülések hosszútávon is kényelmesek, s a második sorban még táncra is perdülhetnénk, miközben az opcionális üvegtető miatt szűkülő fejtér nagyságrendileg 190 centiméteres magasságig lehet kényelmesen elegendő. Némi szomorúságra ad okot, hogy utasaink légbeömlője csak a magasabb felszereltségű változatok erénye, ám az 505 literes csomagtartó a hibrid hajtáslánc debütálásáig minden Optima sajátja. Igaz, a nyílás módfelett mély, s emiatt alacsonyabbak számára nehezen pakolható, de a kulcs gombjának megnyomására felpattanó fedél mindenki tetszését elnyeri majd.

Motorháztetőnk alatt az egyelőre legnagyobb népszerűségre számot tartó, s már többek között a Hyundai ix35 lemezei alól is jól ismert 1,7 literes dízelmotor teljesít szolgálatot, mely négyezres fordulaton 136 lóerős teljesítményt enged szabadjára, miközben maximális 325 Nm-es nyomatékával már kétezres tartománytól gazdálkodhatunk. Noha a számok önmagukban nem is túlságosan lenyűgözőek, a gyári 11,6 másodperces gyorsulásra mérésünk jócskán rácáfolt, hiszen a KIA zászlóshajója ennél 1,1 szekundummal előbb érte el a 100 km/órás sebességet, s a 197 km/órás felső határ sem adhat okot a szégyenkezésre.

Mindehhez kiválóan asszisztál a hatfokozatú, bolygóműves automataváltó, melynek kapcsolásai minden körülmények között kifinomultak, s gyakorlatilag mentesek mindenféle rántástól. A gázpedállal finoman bánva már a nyomatékcsúcs előtt elvált az elektronika, ami igyekszik igazodni az aktuális igényekhez, s mindezt olyan szigorúan teszi, hogy munkájába a látványos, és sportos érzetet keltő, kormánykerék mögötti váltófülekkel nem is érdemes beavatkozni, mivel a vezérlés nem engedélyez semmiféle műveletet, ami kicsit is eltérő lenne a normálistól, legyen szó a motorfék intenzív kihasználásáról, vagy a piros tartomány meghódításáról. Az 'ECO' gombot megnyomva a váltó és az erőforrás vezérlése még óvatosabbá válik, ami egyébként kiválóan illik az autóhoz passzoló kellemes suhanáshoz, így mi szinte mindvégig így közlekedtünk.

Jutalmunk figyelemreméltó 5,59 literes átlagfogyasztás volt, miközben utunk ugyanúgy vezetett zsúfolt nagyvárosokon át, mint gyorsforgalmi utakon, s 5,9 literes normakörünk egy kicsivel a gyári adatot is képes volt alulmúlni, jóllehet, sajnálatos módon start-stop rendszerrel egyelőre nem bír a KIA. Mindeközben az erőforrás egyetlen áldozatot követel, ez pedig a gyorsítások közben felmutatott kellemetlen, kerregős dízel orgánum, ami fordulaton méréseink szerint is kisimul, mégis le kell szögeznünk, hogy a konkurencia (általában) kétliteres egységei ettől sok esetben kulturáltabbak - igaz, ezt a hátságot egy kicsit vaskosabb szigetelés könnyedén kiküszöbölhetné.

Vajon okoz csalódást az Optima, vagy csípős borsot tör a konkurensek orra alá? Lapozva kiderül..



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark