Alapból prémium – Audi A4 1.4 TFSI S tronic (2017) teszt

Nyomtatás

Minden prémium márkának megvan a maga rajongótábora, és ezek azon túl, hogy piedesztálra emelik saját kedvencüket, nem feledkeznek meg kritizálni az ellenlábasok négykerekűit sem. Az Audit legtöbbször azért szólják meg, mert formanyelvük nem éppen változatos – sokkal inkább evolúciós jellegű. Az márka rajongói azonban tudják, hogy ez mit sem számít, és erre kiváló példa az új A4 is, amely az alap benzinmotorral és józan felszereltséggel érkezett meg szerkesztőségünk garázsába.

Az Audi egyébként tisztában van azzal, hogy sokan nagyobb változtatásokat várnak tőlük, és bár forradalmi újításokra továbbra sem adják a fejüket, a vadonatúj A8-cal belekezdenek egy nagyobbacska megújulásba – már, ami a formákat illeti, hiszen minden más fronton folyamatosan a csúcson vannak. El kell árulnom, hogy korábban én is többször rásütöttem az unalmas jelzőt a németek autóira, és az A4 tesztautó kulcsainak megkaparintásakor még nem is gondoltam, hogy „megvilágosulok” majd a teszthét végére.

Már az első találkozáskor elmormoltam magamban, hogy élőben, közelről bizony teljes más képet fest az autó, mint a képeken. Első ránézésre ugyan nem sokat változott elődjéhez képest, de mégis szinte minden porcikájából árad a frissesség. A mérnökök nem látványos elemekkel kívánták hivalkodóbbá tenni az autót, hanem letisztult, egyszerű vonásokkal mutatták meg, hogy nem kell varázslat az impozáns végeredményhez – sőt, még a LED-es fényszórók sem kötelezőek. A klasszikus négyajtós felépítés, a szépen ívelő, és az autó oldalán mesterien megtört lemezek illetve a sarkos fényszórók magabiztos, elegáns és egyben sportos kiállást biztosítanak az autónak – az Audinál nem az izgalmak vannak előtérben.

Ugyanez az egyszerűség köszön vissza az utastérben is, ám belül a modern megoldások törik meg a viszonylagos szürkeséget. Az új A4-es felárért teljesen digitális, minden információ megjelenítésére képes műszerfala mellett a középkonzol tetejére biggyesztett, ezúttal fix, tabletszerű multimédiás rendszer szinte feleslegessé is válik.  Az Audi MMI névre hallgató rendszere egyébként a váltó előtti tekerőkapcsoló segítségével ügyesen és gyorsan kezelhető, felépítése pedig logikus – egyedül az Android Auto érintőképernyőhöz igazított felületének használata okozott némi bosszúságot.

A minőségre nem lehet igazán panaszunk: műanyagból ugyan van bőven, de mindenhol a finomabbik, puha változatot kapjuk, így látványra és érintésre is kellemesek a matériák – a váltó környékén ráadásul érdekes mintázatot is láthatunk, ami nagyon jó benyomást kelt. A műszeral fémszerű betétei is meggyőzőek, az utas oldali és középső légbefúvók összekötése pedig szintén látványos részlet. Az ergonómia a Volkswagen csoport márkáitól megszokott módon kifogástalan, és az összeszereléssel sem volt gond, néhány nyekkenést leszámítva.

A helykínálat a kategóriához mérten teljesen rendben van, hátul akár 185 centis felnőttek is kényelmesen foglalhatnak helyet, ráadásul külön klímaszabályozó és légbefúvó is jár nekik a jól formázott ülések mellé. Az alapáras, szövetborítású ülések azonban hagynak némi kívánnivalót maguk után: alapjaiban véve nem lenne gond a kényelemmel, ám az ülőlap túl rövidre sikerült, így nem támasztja rendesen a combunkat. A mutatós, viszonylag vékony karimával megáldott kormányról mindent kezelhetünk.

A praktikumra szintén odafigyeltek a gyáriak: a hosszában és magasságában is állítható könyöklő alatt méretes űr vár, de a középkonzol aljára is jutott egy kisebb tároló, és a pohártartók is rendelkezésre állnak. A csomagtér szintén hozza az elvárhatót a maga 480 literes értékével, amit a hátsó ülések támláinak ledöntésével 965 literre növelhetünk.

Tesztautónkban az A4-eshez kapható legkisebb erőforrás bújt meg: amíg az új 1.5-ös meg nem érkezik, az 1,4 literes TFSI 150 lóerővel és 250 Nm-es csúcsnyomatékkal áll a sofőr rendelkezésére, és az importőr a hétfokozatú duplakuplungos S tronic automata váltót is megrendelte hozzá, aminek ára egyébként 726 ezer forint, már amikor nincsen akcióban. Egy prémium autóhoz képest ugyan papíron nem tűnik soknak ez az erő, de a kis egység így is virgoncan mozgatja a középkategóriást, így egyszer sem éreztük azt, hogy érdemtelen lenne arra, hogy bekerüljön egy Audiba.

Az egyetlen probléma talán a kulturáltság terén került elő, ám ebben a gyáriak is hibásak lehettek, ugyanis bár fix sebességgel, alacsonyabb fordulaton haladva – ez igaz még az autópályás tempóra is – nagyon csendes az autó, de magasabb fordulaton zavaróan behatol az 1,4-es hangja az utastérbe, ráadásul a nagyobb úthibákon a futómű felől is hallani kisebb dübögő zajokat, igaz, ez inkább csak az általánosan alacsony zajszint tükörképében kelt zavart. A hétfokozatú automata ugyan nem tudja levetkőzni a duplakuplungos szerkezetek jellegzetes hibáját – miszerint kis sebességnél az első pár fokozatban kissé rángat –, de összességében gyorsan és finoman pakolgatja a sebességi fokozatokat, ráadásul menetprogram-választó nélkül is mindig ügyesen találja ki gondolatainkat.

A 8,2 másodperces 0-100-as sprint is kiválóan bizonyítja, hogy a kis erőforrással is fürge az A4, és bár magasabb fordulaton és fokozott sebességnél azért kissé elfogy a lendület, a hétköznapi feladatokat „prémiumos magabiztossággal” képes végrehajtani, sőt, még a sportolás sem áll távol tőle. Ez sajnos olyannyira igaz, hogy az alap futómű talán kissé feszesebb lett a kelleténél, amit az úthibákon 18-as kerékkel hangsúlyosan éreztet az autó. Cserébe persze – bár sokak számára ez talán sovány vigasz – kedveli a gyors kanyarokat, amit a pontos és jól súlyozott kormányzás is támogat. Meg persze a Bridgestone sportos, S001 abroncsai, amelyek bár hidegen trakciós problémákkal küszködnek, bemelegedve kivételes dinamikát biztosítanak. A kissé rázós alap rugózást pedig kiválóan oldhatjuk kisebb kerékkel, vagy felár ellenében állítható lengéscsillapítással - még jobb, ha a kettőt vegyítjük.

A kis erőforrástól joggal várhatunk alacsony fogyasztást, és amennyiben minden sebességhatárt betartunk és nem szeretünk sportolni, úgy erre képes is az egység, ahogyan azt az 5,7 literes normakör is mutatja. Kicsit nehezebb lábbal, vagy fokozottabb városi igénybevételben azonban könnyen 7 liter környékére emelkedhet a fogyasztásmérő mutatója. Az 1.4 TFSI fogyasztása tehát inkább a menetteljesítményekhez igazodik, mintsem az erőforrás méretéhez, de így is viszonylag kellemes eredményekkel tud szolgálni.

Már csak egy nagy kérdés maradt hátra, mégpedig az, hogy mindezt mennyiért vihetjük haza. A tesztautó listaára 12 millió forint, azonban az Audi jelenlegi akciójának köszönhetően most 11,5 millió forintért már olyan extrákat is megkaphatunk, amik tesztautónkban nem is voltak benne – például LED-es fényszóró és különböző vezetéstámogató és biztonsági asszisztensek. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a listaárból 20 százalékos kedvezményt lehet lefaragni, legyen az akció vagy alku fedőnéven. Táblázatunkban a listaárakat láthatják, az akciók nem szerepelnek benne. Ez az ár egy prémium középkategóriásért közel sem számít rossznak, még ha az úgynevezett „mainstream” márkák középkategóriásait – amelyek azért méretesebbek a prémiumoknál – valamivel olcsóbban is haza lehet vinni hasonló konfigurációban. Ha valaki inkább dízelt szeretne, annak a 150 lóerős 2-literes egység áll rendelkezésére nagyjából félmillió forinttal drágábban, míg a 2-literes, 190 lovas benzines felára már több mint 1,1 millió.

Ellenlábasból természetesen nincs hiány, elég csak a nagy német konkurensekre a gondolni: a 3-as BMW és a Mercedes-Benz C-osztály egyébként nagyon hasonló listaárral kínálja magát nagyjából ugyanilyen képességekkel, és bár az Audi a kedvezményeknek hála most előnybe tud kerülni, a másik két gyártó is folyamatosan kínál akciókat. A Jaguar XE legkisebb benzinese 200 lóerős, ám még azzal sem drágább a német konkurenseknél, ahogy a Lexus IS is hasonló áron kínálja magát a 245 lóerős 2-literes turbóssal és a 223 lóerős hibriddel egyaránt. Új beszállóként nem feledkezhetünk el a vezetés szerelmesei számára kiváló választásnak bizonyuló Alfa Romeo Giuliáról sem, amely 200 lóerővel, azonos felszereltséggel szintén pár százezres összegen belül van, ami ebben a kategóriában nem tántorítja el a vásárlókat attól, hogy a számukra legszimpatikusabb modellt válasszák – és teljesen megértjük, ha végül az Audi A4-re esik a választásuk.

Néhány szóban

Az Audi A4 nem akar csodát tenni: letisztult, egyszerű, de élőben mégis impozáns megjelenése, modern utastere és kiváló kvalitásai önmagukért beszélnek. Persze közel sem hibátlan a négykarikások autója, hiszen lehetne valamivel jobb a szigetelés, alacsony sebességnél finomabb az automata váltó, puhább a felfüggesztés vagy éppen hosszabb az első ülések ülőlapja - igaz, az itt felsoroltak felét átgondolt extrázással kapásból orvosolhatjuk. Mindezek ellenére azonban még  a legkisebb motorral és visszafogottabb felszereltséggel is teljesen megérdemelt a prémium jelző. Az azonban biztos, hogy az A4 kategóriájában nem a kvalitások, hanem a szimpátia dönt majd a vásárlók szemében, hiszen bár vannak különbségek, de így is nagyon kiegyenlített a verseny.

Előnyök: Alapfelszereltséggel is prémium; Kiváló digitális műszerfal; Dinamikus menettulajdonságok; Modern megoldások

Hátrányok: Rövid az első ülések ülőlapja; Túl feszesre hangolt futómű; Kis sebességnél kissé rángató duplakuplungos váltó

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 quint 2017-10-01 14:36
A 245/40R18 helyett 205/60R16 gumikat rá, akkor talán használható lesz ez a fostalicska... na meg persze az árából lehúzni legalább 4-5 misit.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark