Renault Scénic 1.2 TCe (2017) teszt - Átfordított hagyományok

Nyomtatás

A hagyományos egyterűek kategóriája iránt folyamatosan csökken a kereslet, a dobozos modellekről a családosok inkább a divatosabb crossoverek/SUV-k irányába mozdulnak. Sokan ezért a népszerűbb kategóriára mozdulnak rá, a Renault azonban másként gondolkodott: dobozos modelljeit próbálta meg divatossá varázsolni. Az új Scénic-et elnézve, ez bizony sikerült is.

A formatervezők szakítottak a hagyományokkal, de valójában csak azért, hogy megőrizzék azokat. A Renault ugyanis az egyterű műfaj alapítója: az első Espace 1984-ben olyan hullámot indított útnak, amely a 2000-es években csúcsosodott, a fokozottan praktikus kialakítású családi modelleket pedig a fokozottan divatos terepes jellegű modellek igyekeznek manapság kiszorítani. Erre jó példa a Peugeot hozzáállása, aki a trendek irányába dőlve a 3008/5008 duót egyterű helyett SUV kialakítással ruházta fel az új generációra, de a Renault háza táján maradva említhetjük az aktuális Espace-t, amely szintén a terepes modellek irányába tett egy lépést.

A Scénic viszont maradt igazi egyterű, de a jól megszokott doboz formákat kiválóan álcázza megjelenésével. A formabontó kifejezés abszolút illik rá, különösen a kerekek tekintetében, amelyek bárkinek szemet szúrnak – okkal. Bizony, 20 colos kerekeket eddig nem sok autón láttunk, itt pedig ez bizony az alapfelszereltség része. Igen, ez nem elírás, még az 5,7 millió forintért kínált alapmodellen is 20 colos kerék feszül – igaz, acélfelnis, dísztárcsás kivitelben. Mindez a hatékonyság számlájára írható: a 195 mm-es hétköznapi szélesség a nagyobb mérettel kombinálva minimálisan jobb étvágyat szolgál, ráadásul a kerék kisebb úthibák felett jobban átgördül. Az abroncs emellett kellően ballonos maradt, így legfeljebb a nagy rugózatlan tömeg kompromittálhatja a rugózást.

Ahhoz, hogy megtudjuk, hogy mi az igazság ezen a téren, először is be kell ülnünk a lendületesen rajzolt modellbe. Az elődhöz képest itt is minden megváltozott: a 40 mm-rel hosszabb és 21 mm-rel szélesebb karosszéria tartalma már az új Renault-érát tükrözi, ennek szellemében pedig digitális megjelenítőből rögtön két nagyot is találunk jól felszerelt tesztautónkban. Ebből a kisebb, vagyis a hét colos műszercsoport inkább a személyre szabásról gondoskodik, üzemmódtól függő vagy éppen változtatható megjelenítésével, amelyhez a LED-es belső világítás színeit is hangolhatjuk.

A dolgok java viszont a 8,7 colos álló érintőképernyőn történik, amelyen a több modellben már dicsért központi rendszer működik. Ha ráérzünk a kezelés mikéntjére, onnantól kezdve gyorsan működtethető az egység, ráadásul a valós idejű közlekedési üzenetekre és online forgalom-figyelésre is képes navigáció végre fel tudja venni a lépést okostelefonunkkal, valóban helyettesíti azt. Ha pedig ezt nézzük, akkor bizony figyelemre méltó eredménnyel szolgálhatunk: a 200 ezres, vagy bizonyos felszereltségi szinten ingyenes rendszer bizony kenterbe veri a prémium márkák 700-1000 ezer forintos navigációit is.

A kissé komor műanyagos hatású belsőt a tervezők puha anyagokkal és hangulatos díszvarrással igyekeztek feldobni, az összeszerelés tesztautónkban rendben volt. A kezelés és az ergonómia ugyancsak kellemes, igaz, az üveglapra elénk vetítő kijelző megjelenítése kis méretű, így apróbb látásproblémák esetén gondunk lehet vele.

A látványos formák általában a belső tér rovására mennek – de itt szerencsére nem ez a helyzet. Elöl-hátul egyterűsen tágas helyen boldogulhatunk, ráadásul egészen jó körpanoráma is segíti a vezetést. Sajnos az első ülések nem bizonyultak túl kényelmesnek, a több szájból érkező panaszt pedig akkor értettük meg igazán, amikor a tesztautót kicserélve beültünk egy Talisman-ba - a középkategóriás kombi ülései már azonnal, első érzésre fényévekkel kényelmesebbnek bizonyultak. Hátul még felnőttek számára is kellemes helyviszonyok uralkodnak, az ülések kialakítása pedig azon kevés modellek közé teszi a Scénic-et, amelyet öt személlyel sem szentségtörés használni.

Ilyenkor még mögöttünk 572 literes csomagtartó marad, ami bizony a kategória legjobb adata – és ez a valóságban is meglátszik. A puttony ráadásul nem csak tágas, de nagy nyíláson keresztül jól hozzáférhető, a padlómagassága állítható, és még egy mankókerék is elfért benne. Emellett a hátsó ülések síkba dönthetőek, kellően előre húzott első ülésekkel akár 1,7 köbméteres helyet felfedve, aminek a teszthét során, a költözést megelőző készülődésben kimondottan sokszor hasznát vettük.

Az egyterű kategóriában hagyományosan népszerű dízelmotorok helyett az 1,2 literes, turbófeltöltésű alapmotor 130 lóerős, izmosabbik változata dolgozott tesztautónkban, bizonyítani igyekezve az öngyulladós motorok okafogyottságát. A kis négyhengerest már akkor a szívünkbe zárjuk, ha ránézünk az árlistára: a 110 lóerős dízelhez képest a 115 lóerős benzines 800 ezerrel olcsóbb, ha pedig a 130 lóerős szinten vizsgálódunk az 1.6 dCi-hez fellépve, akkor bizony brutális, 1,1 milliós különbséget tapasztaltunk.

Nem kertelünk: ezt a különbséget valószínűleg soha nem fogjuk kiautózni a gondozást jobban igénylő, környezetszennyezőbb dízellel – így ha kézi váltóról beszélünk, inkább a jól működő opciókra költsünk. Az 1,2-es erőforrás ugyanis egészen tisztességesen helyt áll a Scénic-ben. Igaz, alsó fordulaton nem igazán izompacsirta, de a hétköznapi közlekedéshez már itt is elegendő a teljesítménye, ha pedig lelkesen gangolgatunk felfelé a jól kapcsolható hatos váltóval, akkor kellemes fogyasztást kapunk. Ezt 6,5 l/100 km-re mért normakörünk is bizonyítja; visszafogott pedálkezeléssel városban és autópályás 130-nál egyaránt 7,5 literrel számolhatunk, országúton pedig az 5 literes érték megközelítése sem lehetetlen. Ha sportosabban vezetünk, akkor is 8 liter körül ki tudunk jönni.

Sportosan vezetve pedig új dimenziók nyílnak meg az erőforrás előtt. Az alul kissé gyengécske motor 2000-től erejére talál, felül pedig szépen kiteljesedik teljesítménye. Erre tökéletes bizonyíték a gyári adatnál bő egy másodperccel jobbra mért 0-100-as sprint, ami nem egyedi eredmény: az összes 1.2 TCe-vel szerelt tesztautónk esetében az ígértnél nagyobb erőt tapasztaltunk. A 10,3 másodperces gyorsulás pedig bizonyíték arra, hogy még nyáron, klímával és utasokkal tervelve sem lesz komoly gondunk pl. egy déli nyaralás során.

A sportosba hajló középút jegyében fogant a futómű is. A 20 colos kerekek hatalmas tömegével képes megbírkózni az elöl MacPherson, hátul pedig az elődnél modernebb többlengőkaros megoldás. A csillapítás persze jóval feszesebb, mint a vajpuha korábbi generációnál, viszont cserébe kanyarban nyeklő-nyakló hátsó tengely és egy maroknyi bizonytalanság helyett határozottságot, kiszámíthatóságot és biztonságot kapunk, ami igazán pozitív csere. Nagyobb úthibákon, melyek alkalmasak a tekintélyes rugózatlan tömeg megdobására viszont már nagyobbat üt a Scénic – de ez még a bőven tolerálható szinten belül van a pontos, de kissé elszigetelt kormányzással együtt.

A kényelmes utazáshoz aktívan hozzájárul az egészen jó hangszigetelés: a 130-nál mért 66,5 dB-es zajszint azt jelenti, hogy még autópályatempónál is nyugodt hangerővel tudnak a családtagok egymással beszélgetni, emellett pedig autópályán pihentetőbb az utazás. Ha csak egy hajszállal is, de az új Scénic a kategóriában mért leghalkabb tesztautónk. Egyedül városi utazásnál, 1700-as fordulat alatt, terhelésnél volt egy kicsit furcsa szívózaja az 1,2-esnek, de ez egyedi hiba is lehetett, mivel ilyet korábban nem tapasztaltunk.

Ahogy azt már megszokhattuk, az elődök legendásan jó árairól a Renault menetközben a reálisabb irányba, azaz sajnos felfelé tekerte a potméterét, de a konkurensek ismeretében még így sem mondanánk, hogy a Scénic drága. A 7,5 millió forintra adódó normaárunk a csomagos rendszer miatt a meghatározottnál lényegesen bőségesebb felszereltséget takar. A hasonló motorizáltságú konkurensek, például a Volkswagen Golf Sportsvan, a Ford C-Max és a Kia Carens, ugyanilyen szintre felszerelve néhány százezerrel drágábbak, ráadásul kevésbé látványosak, és talán a Golf kivételével kvalitatív szempontból sem jobbak.

Néhány szóban

Ha mindig ilyen jól sikerülne a megújulás, akkor nyugodtan hátat fordíthatnánk minden hagyománynak. Az új Scénic formailag sikeresen értelmezte újra az egyterű kategóriát, végre látványos konkurenst kínálva a manapság divatos SUV/crossover modelleknek. Hogy emellett a belbecs sem csorbult, az külön jó pont, ráadásul az elődhöz képest több tekintetben továbbfejlődött a típus, elég csak az igényesebb futóművet és az okosabb felszereltségeket említeni. Kényelmesebb első ülésekkel és egy öblösebb, alul is erősebb turbómotorral teljes joggal pályázhatna a kategória élére is a modell.

Előnyök: Látványos megjelenés; Jól variálható belső tér; Tágas csomagtartó; Nagy központi rendszer jó navigációval; Csendes, jól szigetelt utastér; A gyári adatoknál felül erőteljesebb motor

Hátrányok: Kényelmetlen első ülések; Alul kissé gyenge erőforrás; Szériában költséges 20 colos kerekek

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark