2017. Október 20., Péntek

Frissitve:02:19:35

BMW X3 xDrive 35i teszt - A pampák királya

Nyomtatás

Lehet, hogy sokan megköveznek kijelentésemért, de a vadonatúj BMW X3 csúcsmodelljével közösen megtett kilométerekkel a hátam mögött bátran, teljesen objektíven elmondhatom, hogy az F25-ös kódnéven futó modell a bajorok messze legjobb SUV-ja, annak ellenére, hogy a gyári pozícionálás szerint csak a második lépcsőt foglalhatja el a négyfokú létrán – mégpedig alulról.

Persze ha nem csak maguknak, hanem a szomszédoknak is szánják kedvencüket, és látványosan demonstrálni szeretnék anyagi színvonalukat, akkor a márkán belül továbbra is megfontolandó ajánlat lehet a nemrégiben felfrissült, nagyobb presztízzsel bíró X5, vagy a megkérdőjelezhető használhatóságú, ám annál inkább menő X6, de ha tényleg a legjobb szabadidőautó után kutatnak (és nem csak márkán belül értem), ne is keressenek tovább: mi megtaláltuk az X3 személyében. A (BMW szinten nézve) elavult típusra már nagyon ráfért a generációváltás, a mérnökök pedig beleadtak apait-anyait: megérkeztek a legmodernebb motorok, a nyolcfokozatú automataváltó, amelyhez ódákat lehetne zengeni, ráadásul ezúttal egy hatékony start-stop rendszer is jár hozzá. Persze a sötétkék tesztautó alapján nem szabad ítélni, hiszen vélhetően kevesen fogják a listaár szerinti 23,3 (!) millió forintra kikonfigurálni a közepes terepest, de akkor is nagyon jól áll a típus szekere rúdja, ha leszámítom a fényűző extrák tömkelegét és az extra finom, ám költséges csúcs-hajtásláncot.

Egy biztos: a BMW kivétel nélkül nagyon ráérzett valamire F-sorozatainál. A sort különben a 7-es nyitotta (F01), a következő az új 5-ös (F10) volt, most pedig az X3 (F25) kápráztatott el minket képességeivel és mindennapi használhatóságával, de leginkább csúcsmodern technikájával – és ezekből kiindulva már remegő lábakkal várjuk, hogy vajon milyen lesz a rövidesen érkező F-es 3-as.

De visszatérve az itt vizslatott négykerekűre, a cikkírás előtt, gondolataimat összeszedve nem volt könnyű dolgom, hiszen nehéz az olyan autókról írni, amelynek nagyítóval kell keresni hiányosságaikat. És hibalistámon mindössze a következők álltak: magasabbaknak kellemetlenül alacsony a hátsó üléspad és nehezen, túl nagy erőszükséglettel csukódnak az ajtók. Na meg a szokásos borsos ár illetve extrapolitika, de ezeken tényleg nincs értelme ismét lovagolni. Különben meg minden annyit ér, amennyiért megveszik, a prémium szegmensben pedig a bajorok sikerességéből kiindulva sokaknak ennyit is megérnek méregdrága portékáik.

Különben eszembe jutott még valami a negatívumokkal kapcsolatban, csak ez egyrészt teljesen szubjektív, másrészt pedig tényleg nem lehet felróni a modellnek. A formára gondolok. Igazából az ég egy adta világon semmi bajom nincs vele, sőt, diszharmonikus elődjéhez képest már-már Aphrodité a modell, és ha nem egy olyan márkáról lenne szó, melynek tarsolyában olyan formai műremekek vannak, mint az új 5-ös vagy a Z4-es, egy szót sem szólnék. Olyan érzésem van, mintha Adrian van Hooydonk és csapata kapott volna egy olyan felsőbb utasítást, hogy csak módjával bánjanak plajbászukkal és véletlenül se alkossanak szebbet a mind a mai napig tekintélyt parancsoló X5-ösnél vagy X6-osnál – a mérnökök pedig ehhez a parancshoz tartották magukat. Lehet, hogy a BMW nem akart nagyobb modelljeinek konkurenciát alkotni új gyermekével? A fene tudja, és soha nem is fogjuk megtudni.

Lényeg a lényeg, az X3 egyáltalán nem nevezhető csúnyának (csak nem feltűnő jelenség, ami sokaknak előnyös is lehet) és a legjobb, hogy méretei pont ideálisak: a 4,65 méter hosszú és 1,88 széles, közel kéttonnányi vas irányítása, manőverezése még a nagyvárosok forgatagában sem idegtépő feladat – lényegesen jobban átlátható és könnyebben terelgethető kezdők számára nagytestvéreinél -, ám utas- és csomagterének mérete még így is ideális.

Itt nem is szeretnék hosszan elidőzni, a belső néhány szóban elintézhető: mindkét sorban, minden irányban bőven elég a helykínálat, a („kötelező” feláras sport)ülések kényelmesek, szerencsére bőven akad lehetőségünk a kacatok elrejtésére; az anyagok olyanok, mint amilyet elvárna az ember, az összeszerelés tisztességes, a formák letisztultak, az ergonómia hibátlan, az iDrive még mindig etalon. És persze minden nagyon (újgenerációs) BMW-s. Jut eszembe, a csomagtér: már alaphelyzetben is 550 literes – és 1,6 köbméterig bővíthető -, s a tervezők nagyon okosan alakították ki. Sok-sok rekeszt, akasztót, rögzítőfüleket vagy hálót találunk itt, így cuccaink nem csak elegendő helyet kapnak itt, de nyugalomban, nem össze-vissza repülve élvezhetik az utazást, hozzánk hasonlóan.

Itt jön képbe a kiemelkedő futómű. Jelentem, olyan finomra sikeredett az állítható lengéscsillapítással (321 ezer forint és higgyék el, nagyon megéri) operáló rendszer, hogy az átvételt követően az első benzinkútnál megálltam, hogy meggyőződjek az abroncsok defektmentességét illetően, ugyanis a feltűnően komfortos futás miatt biztosra vettem, hogy az importőr leszokott a sokat szidott kemény oldalfalú abroncsokról és hagyományos gumikon fut ez az X3. De gyanúm nem igazolódott be: a 245 mm széles, 18 colos Pirelli Sottozerókon (amelyek jelenleg talán a piac legjobb téli papucsai) bizony ott virított a „Runflat” felirat, ami azt jelenti, hogy ha ezekről lemond a kedves vásárló, garantálom, hogy extra finom kényeztetésben lesz része. Ám ez az első autó, amelynél még jómagam (aki tiszta szívből utálja őket) is elgondolkodnék rajtuk , hiszen jelen esetben tényleg csak minimális kompromisszummal járnak, amit talán már érdemes megkötni előnyeik miatt. Mindenesetre, ezek után végképp tanácstalan lettem, hogy vajon mibe fogok tudni belekötni.

És tudják, hogy a típus mitől igazán BMW? Attól, hogy ha kell, gombnyomásra (a futóművet sportba állítva) kivillantja farkasfogait és ilyenkor nagyon szeret sietni: a nyugodtan, kényelmesen suhanó SUV hirtelen arcot vált és alig várja, hogy odacsapjunk a lovak közé. Persze sportautós keresztdinamikát hiába várunk tőle, hiszen a közel kéttonnás tömeg és a magas súlypont nem tudja meghazudtolni a fizika törvényeit, ráadásul a téli abroncsok is hamar elérik határaikat. Viszont az autó (főleg gázzal) semlegesen fordul, amiből az okos összkerékhajtás – amely alaphelyzetben a nyomaték 60%-át a hátsó tengelyre küldi – is kiveszi részét, ráadásul „sportban” minimális billegéssel, szépen kitámasztva fekszik be az egyik ívről a másikba. Az X3 biztosan nem fog körrekordokat dönteni a Hungaroringen, de ha kell, a dinamikus, semleges futómű partner egy jó autózásban. A második generációs, hazánkban fejlesztett elektromos szervokormány kellemesebb elődjénél (amely például a 3-as sorozatban dolgozik), de azért még mindig lehetne mit csiszolni rajta, főleg ami a kissebességű kommunikációt illeti.

A hajtásláncot – amely véglegesen megkoronázza az autót - direkt hagytam a végére. A 35i jelű háromliteres, kettős megfúvású (ám egyetlen) turbóval lélegeztetett soros hathengeres benzinmotor jó ismerősöm, hiszen volt már szerencsém hozzá az 535i-ben is. Igazából egyetlen szóval tökéletesen jellemezhetjük a gépet: mesés. Mindenekelőtt a 306 lóerő (és 400 Nm) már-már sportautós menetteljesítményeket biztosít a szerény megjelenésű terepesnek, amolyan csendes gyilkossá avanzsálva az X3-at.

A nehéz, összkerekes „vas” hat szekundumon belül teljesíti a százas sprintet, de ami még meggyőzőbb, hogy (a komoly teljesítmény mellett) a nyolc fokozat szűk kiosztása miatt gyakorlatilag minden épeszű sebességről átérezhetjük a parittyaeffektust. Mindeközben olyan izgalmas sorhatos muzsikát hallhatunk, amitől még a leglaikusabbak is libabőrösek lesznek, alacsonyabb fordulaton, nagy gázadásra pedig hogy-hogy nem, de telt V8-jellegű muzsikát húz a masina. Ez ám a drog az autómániások füleinek! A hajtáslánc hatékonyságáról egyébként sok mindent elmond, hogy az egyik legnagyobb konkurens, a gyakorlatilag azonos teljesítményű (304 lóerő/440 Nm) Volvo XC60 a 0-100-as gyorsulást az X3-nál másfél szekundummal később abszolválja, a komoly differencia pedig jórészt a hajtásláncban keresendő.

A váltóval kapcsolatban sokan valós tapasztalat hiányában rosszmájúan úgy gondolják, hogy a rendszer a sok fokozat miatt vélhetően nem is tudja, hogy hányasba kapcsoljon és a vezérlés annyit teketóriázik a megfelelő fokozat kiválasztásán, ameddig egy másik autóval rég abszolválni lehet egy előzést. De el kell, hogy keserítsem a kekeckedők táborát: a nyolcgangos Steptronic mindig, azonnal eltalálja a legjobb fokozatot és hihetetlen érzékkel követi a sofőr gondolatait – én egyszerűen beleszerettem. Arról már nem is beszélve, hogy a kormányokon lévő fülek (tilos kihagyni ezt az alig 50 ezer forintos tételt) villámgyorsan követik parancsainkat, a váltóvezérlés pedig rendkívül okos. Normális közlekedés során a motor fordulatszáma csak nagyon ritkán lépi túl a 2000-et, és nem ritka, hogy inkább az 1000 körül tanyázik, ez pedig mi másnak lenne jó, mint a fogyasztásnak.

Már számtalan cikkben kiemeltük követendő példaképp a 35i hajtáslánc hatékonyságát, ami szerencsére az X3-ban sem hoz szégyent a gyártó fejére. Hiába a komoly teljesítmény, a megnyugtató és sokszor hasznos összkerékhajtás, a magas tömeg és a felépítésből következő, nem épp álomszerű légellenállási együttható, a fogyasztás így is több mint tolerálható. Úgy alakult, hogy az együtt töltött idő alatt az általánosnál gyakrabban kellett sietősre vennem a figurát (na jó, őszintén szólva ebben a lúdbőröztető motorhang is szerepet játszott…), ráadásul a városi etapok aránya is sokkal nagyobb volt a megszokottnál, utánaszámolva mégis 12 literen belül alakult a tesztfogyasztás, amit a körülmények függvényében alig akartam elhinni. Normális esetben, vegyesben úgy 10 literből el lehet járni az autóval, normakörünk pedig még a gyárinál is alacsonyabb értékre, 8,6 literre jött ki. A remek városi fogyasztásból nem mellesleg a szériában járó start/stop rendszer is kiveszi a részét, amit minden autóhoz kötelezővé tennék. A korábbi tesztekben sokan kritizálták a start/stop hatékonyságát, de én csak pozitívan nyilatkozhatok róla: nálam valamiért mindig megállt a motor, amikor a(z egyébként logikus) körülmények teljesültek a működéshez.

 

Aki egyébként sokallja a 16,9 millió forintos alapáron kínált 35i magához képest kedvező fogyasztását, választhat takarékosabb motorokat is az X3-hoz. Ott van például a 184 lovas (380 Nm) alap 20d, amely a kötelező, start/stopos, váltófüles sportautomata váltóval 4,5 millió forinttal olcsóbb a 35i-nél, a legjobb kompromisszumot a menetteljesítmények és a fogyasztás között pedig az új 30d jelenti (258 lóerő, 580 Nm). Azonos felszereltség mellett 1,4 millióval kevesebbet kóstál a 35i-nél, gyári átlagfogyasztása pedig egészen hihetetlen: 6 liter/100 km; reméljük, rövidesen ennek is utána tudunk járni. De akinek a normális szintre felszerelve 20 millió forintos listaár és a nagyjából 3 literes pluszfogyasztás nem jelent érvágást, véleményem szerint ne fossza meg magát az élvezetektől és mindenképp a csúcs benzinesben gondolkodjon, amely már csak nyugodt járása és a hangélmény miatt is megéri felárát…

A közvetlen konkurensek táborát 3 modell alkotja: a gyengébb menetteljesítményekkel bíró 3,2 literes, 270 lóerős szívó V6-ossal szerelt Audi Q5, a 306 lóerős Mercedes GLK350 és a már említett Volvo XC60 T6. Az X3 és a két német ellenlábas között azonos szintre felszerelve mindössze százezer forintokban mérhető az árdifferencia, a Volvo ára pedig átlagosan úgy 2,5 millióval jön ki kedvezőbbre náluk.

Én a mi részünkről (tapasztalatainkból kiindulva) egyértelműen kijelenthetem, hogy a négy típus között kvalitásait tekintve az X3 jelenleg messze viszi a prímet, úgyhogy amennyiben nem játszik a márkapreferencia, mindenképp a BMW-t érdemes hazavinni. A nagyjából két literrel szomjasabb Volvo viszont különös, nyugodt stílusa, kedvező(bb) megítélése és árelőnye miatt viszont azért érdekes alternatívát képezhet, de objektíven nézve a BMW felára sok-sok plusz tudást is takar, és objektíven nézve a hobbiterepesek között az X3-nak tényleg nincs párja...

Néhány szóban

Az új X3 személyében a BMW minden kétséget kizárva megalkotta a hobbiterepesek legjobbját, kategóriától teljesen függetlenül. Az F-szériás platform a lehető legjobb alapokat adta, a hajtásláncok terén pedig mindig kiemelkedően erősek voltak a bajorok, az újdonság ráadásul megkapta a legmodernebb fejlesztéseket. Az xDrive összkerékhajtás ügyes, a 35i motor maga a csoda, az új, start-stopos nyolcgangos automatának pedig nincs párja. Ebben a csomagban igazi ínyencfalat az X3 (hozzáteszem, méregdrágán), de a típus a többi motorral is az erősen ajánlható kategóriába tartozik.

Előnyök: Nem esetlenül nagy, de mégis tágas; Finom (állítható) futómű; Minden téren remek motor; Csodás automata; Start/stop; Okos xDrive

Hátrányok: Túl alacsony hátsó üléspad; Nagy erővel csukódó ajtók; Drága 

 

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

 




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark